Jólesett...

 ....a hó és a segítség is amit ma kaptunk.

Nem aludtam túl sokat az éjjel, az erdei para és jobbról Kori, balról Bódi alvótárs (már éjféltől!) nem könnyített a helyzetemen.
Aztán reggel 8-kor felébredtem és azt gondoltam az élet nem áll meg, indulás az eredeti terv szerint.
Elértünk a 8.50 es buszt a nagyokkal, Berci meg cégessel lehozta a Boldit és így még hamarabb oda értünk misére mint szoktunk. A gyerekek borzasztóan örültek az első hónak, reggel még esett is egy kicsit. A buszról csodálták a fehér erdőt, Kori szerint olyan: "mintha a fák esküvői ruhába öltöztek volna".

Mise végén jött a "Mikulás" és a gyerekek nagyon boldogok voltak azzal az egy szem kis csokival amit kaptak.

Berci apukája felajánlotta, hogy menjünk az ő autójával Mogyoródra apuhoz.
Így Boldi velük maradt mert nem fért volna be, és náluk töltötte az egész napot. Mi meg felkerekedtünk és először Apu munkahelyére mentünk ahol Mikulás-napi műsor volt a színházteremben utána pedig csomagot kaptak egyenként a Mikulástól. Hát ennek is rettenetesen örültek. Simike sikongatott a kis csomagjával (azt mondta: "ez a legjobb nap!"), Nimród komótosan fogyasztotta az édességet, Kori pedig olyan nagylányosan mindent befalt egy pillanat alatt.
Éviék is ott voltak Violával Írisszel, és nagyon édesek és boldogok voltak mindannyian.

Apuhoz kiértünk 1 körül. Juci mama főzött, Ati papa szeretgette az unokákat főleg Ninót akit nem lehetett leszedni róla - csak néha.
Hús levest ettünk, aztán milánóit és kakaós csigát. Felköszöntöttük a 7 éves keresztlányomat Violát, egy nagyon nagy barna lovat kapott tőlünk.

Kora este haza jöttünk, aztán Berci visszacserélte a kocsikat és hozta a Bódit (aki nagyon jól szórakozott a távollétünkben és amikor haza ért akkor nem az én karjaimba zuhant hanem először a testvéreit ment leellenőrizni).

Sok segítséget kaptunk ma is és ez nagyon jólesett.

A rémálom az erdőben

Anyukám mindig mondta, hogy vigyázzak az erdőben meg lassan vezessek és nyomjam le a gombot.

Ma zsúrba voltunk hivatalosak Korival, Pátyon voltunk, Budakesziről oda erdőn át vezet az út.
A zsúr nagyon jó volt, a fiúkra itthon először az unokatestvérem aztán Berci vigyázott.
Kori a zsúr elején olyan megszeppent és aprócska volt (a hétévesekhez képest - pedig nekem ő a nagy itthon). Aztán nagyon jól érezte magát a játékok közben, a tánc után és én is nagyon jól mulattam ettünk-ittunk szóval szuper volt, Berci mondta 7 körül, hogy maradjunk még nyugodtan egy kicsit.

Aztán 8 körül elindultunk a tanyáról. Ment az ablaktörlő, nyomtam a vizet de azonnal ráfagyott, így is alig láttam, vártam, hogy bemelegedjen a motor és lassan elindultam, hogy majd csak haza érek majd legfeljebb kukucskálok és lassan vezetek.
Aztán a Telki erdőben borzalmas dolog történt, miközben küzdöttem a fagyott ablakkal és a látási viszonyokkal, éreztem, hogy meghal a kocsi. Leállt a töltés, kigyulladtak a fények (a felkiáltójel és az aksi jel) és nem volt erő többé csak úgy mentem még valamennyire.
 Félre állni se tudtam mert keskeny az út, jobbról, balról erdő. Tárcsáztam a nagynénémet aki Budajenőn az erdő másik végén lakik, szinte sikítottam a telefonba, hogy azonnal jöjjenek mert most leállt a kocsi az erdő közepén. Nem tudtam normálisan beszélni, teljesen bepánikoltam, azt se tudtam hova álljak le, nem láttam semmit a kocsi meg haldoklott.
A térerő meg hát az erdőben vagy van, vagy nincs, szét is kapcsolt.
Istennek hála, hogy találtam egy kis utat, behajtottam az erdőbe. Pont ott álltam le ahol szakadozik a térerő, korom sötét van előttem, mögöttem az erdő. Annyi volt. A kocsi meghalt.
Kori hátul.

Telefonáltam, sírtam Zizinek, hogy jöjjenek azonnal - mondta, hogy elindultak.
Egy elhagyott erdészház volt mögöttem, azt be tudtam mondani. Megjegyzem az erdészház is rémálomba illő, elhagyatott, és lerobbant.
Azt hittem végem. A gombot lenyomni nem lehetett.
Zizi mondta, hogy jön a segítség, elindultak a fiúk (a férje és a fia Péter a Bódi keresztapja).

Kori mellém jött, még remegtem, mondtam, hogy imádkozzunk, énekeljünk és énekeltünk.
Nagyon félt ez a pici lány, nem voltam meggyőző, hogy nincs semmi baj.
Előttünk az erdő, mögöttünk az út meg az erdő, nagyon hideg volt még a kocsiban is.
Kezdtünk megnyugodni mindketten, próbáltam elhessegetni a filmeket amik ilyen környezetben játszódnak.
Felhívtam Bercit is bár tudtam ő nem tud jönni a fiúk miatt de jobb ha tudja hol keressen....

Aztán vártunk, mondtam Korinak minden rendben egy kicsit kezdtem elhinni, hogy tényleg.

Aztán nem tudom mikor talán 15 percen belül de megérkeztek  a kisbusszal.

Persze rosszul álltam meg, mert befelé az erdész utat zártam el ott nem lehetett hagyni a kocsit, úgyhogy háttal kivontatták a szemközti útra és onnan az elejét megkötötték és elvontatták az erdőn át Keszire.
A mi kis Tojásunknak már az elakadás jelzője sem villogott.
Péter vezette, Viktor vontatta mi meg reménykedtünk, hogy senki nem jön belénk.

Ez egyszerűen borzalmas volt.

Haza értünk.
Köszönöm Istenem!

Roller a csizmába?

Ma vaddisznó család sétált át a játszótéren. Irtó mókás volt.

Tegnap pedig könyvtárban voltunk amit nagyon szeretek főleg amikor nagyon jó könyveket hozunk el. Tegnap 11-el tértünk haza. Sok felfedezőssel, nyitogatóssal és Kori szívének legkedvesebbel a: Kisbaba születik-el, és azzal is aludt el - annyira megható!

A papír boltban zsúrra néztünk ajándékot, találtam is és eltették nekem mert nem volt pénz nálam (mint általában szokott lenni).
Aztán mondták a hisztiző gyerekeimnek, hogy rajzolják le "MIT SZERETNÉNEK KAPNI A MIKULÁSTÓL és dobják be abba a nagy zsákba ami az ajtó előtt lóg".
Nagyon kedves gesztus de kicsit szomorú is. Miért kellene a Mikulásnak rajzolni a vágyainkat? Autót? Babát? Rollert? Biciklit?
A Mikulás csokit hoz, meg mogyorót esetleg ceruzát vagy színezőt de nem méretes játékot. Ha egy gyereknek azt mondják rajzolja le mit szeretne kapni nem hiszem, hogy egy szem szaloncukrot rajzol.

Szerintem ez megtévesztés, mert ez az ünnep nem arról szól. De hogy érti meg a gyerek, hogy valakinek biciklit hozott neki meg "csak" édességet?
De nem a Mikulás-csomag a normális? És zúdul mindenhonnan, hogy "Jön a Mikulás rendelje meg a legót (meg a mit tudom én mit) gyerekének! MOST!".
Éljen a fogyasztói társadalom!

Jönnek az Angyalok amikor Jézus születését ünnepeljük, az tényleg olyan: ott csoda történik.

De a Mikulás valóban biciklit és rollert tesz a csizmákba?

Igge'

Boldi azt mondja "Igge" - ami annyit jelent IGEN!
Ő az első aki nem tagadással kezd beszélni. Hurrá!!!!

Elsőosztályú

A humoruk az első osztályú. Nagyon bírom.
Kicsit azt érzem kezd kiveszni a világból pedig enélkül nagyon-nagyon sivár minden.
De ők viccesek, mindannyian és ez annyira jó!!!

A Boldi amellett, hogy humoros és nagyon vicces arcot vág, hogy észre vegyük - és amikor észreveszem még rátesz egy lapáttal - amellett ráharap a meztelen testekre.
Egy ideje együtt fürdenek már (vége a kiskádazásnak betettem a nagyok mellé).
Na most, mindenki menekül ha Boldi velük van, mert Boldi ha meglátja őket ruha nélkül akkor mint egy ragadozó rájuk veti magát ők meg sikítoznak, hogy "A Bolid harap! A Boldi harap ááááá!".
Tudom szörnyű ez, de nagyon vicces....

Mókás momentum mikor Barbieznak a fiúk. Simike supermant csinált a fiú barbiból, Nimród "Tyipkejózikát a Tescó-hintón vitte a tescóba csizmát venni", és Ninóka férfiasan zokog mikor az ő babájával nem beszélnek a többiek.
Boldi is csatlakozott a barbizáshoz, ő egy kislányt rakosgatott a kanapén.
Kori pedig nagyon hálás ha én is beállok és az ötleteimmel gazdagítom a mókás játékot.

Nagypapa ma "ójiász tújójudival" érkezett meg Simivel és Korival az oviból, Nimród egész nap ezt emlegette, már majdnem sírt amikor 2 perc ajtóban ácsorgás után még mindig nem került elő az óriási túró rudi.

Nimród nagyon mérges mindig mikor megyünk az oviba a nagyokért és hozzá ér valamelyik óvó néni vagy csak kedves vele vagy kérdez valamit. Mérgesen néz, nem válaszol , elfordítja a fejét. Mondhatni égő az egész. Na de gondoltam gyakorolunk itthon mert mindjárt kezd Ninó és így még sem lehet!
Úgyhogy betanítom és ez nagyon tetszik neki: - Nimród, hogy nézel Vera nénire?  - erre Ninó a tanultak szerint iszonyatosan vigyorog. Itthon már működik, lassan a legnagyobb hiszit közepén is megkérdezhetem és akkor vigyorog 8aztán hisztizik tovább). Még van egy hónap, hogy bebizonyítsam az én fiam KEDVES!

Végre lehet velük kucibajnokságot játszani. Boldi ma tapsolt kettőt és ő is feltette a kezét, beszállt a buliba!
Mi az, hogy kucibajnoksáááááág?

Na és az "Anya értem a lényeget (Nimród szerint: légenyet) , de az ott mit csinál?" beszólás magas szintű humorérzékről tesz bizonyságot. Bármi lehet a "de ez itt mit csinál": egy kukac a lap alján vagy egy kis állatka a sarokban, vagy egy vicces dolog a képen.

Annyira sokat nevetünk!

A mi sztorink - avagy az éjjeli küldetés, rendőr, autó

Eddig vártam a nagy sztorira , hogy ne arról írjak, hogy ki mit evett aznap és hánykor mentek aludni mert az számomra is elég unalmas már....

Tessék itt a történetünk....

Készülök a karácsonyra, ezerrel, megszállottan meg vagyok őrülve, hogy szerény anyagi körülményeinkhez képest a legjobbat hozzam ki a dologból. Hogy olyan legyen nekik mint egy álom, csalódás mentes és olyan este ami elkíséri őket egész évben és még azután is, hogy szívük vágya teljesüljön.

Nem tudok boltokba járkálni, szégyen szemre bújom a netet, jobbjára a vaterát mert az a legegyszerűbb itthonról és olyan széles a választék, hogy jelenleg ennyi gyerek mellett jobban nem tudnám intézni a dolgot.
Úgy érzem sokkal jobb ez így mintha 2 nappal előtte bemennék egy játékboltba és elintézném akkor, mindegy mennyiért hogy valami azért legyen ott a kellő pillanatban.

Simike álmára is így találtam rá. Még nem voltam benne biztos, hogy megvalósítható de Berci megoldotta a dolgot,  lealkudtuk csütörtök reggel úgy, hogy este már átvesszük Veszprémben!

Péter és Csobánka ráértek vigyázni a négyre. Este 7-re mindenki vacsorázott, fürdött, beültek Barbiezni a gyerek szobába mire 8 körül elindultunk Bercivel a párórás kalandra.
Annyira örültem, hogy meglépünk egy kicsit, nem is akármilyen küldetés miatt - olyan jó volt az egész hangulata.

Hátul mentünk amerre Csopakra szoktunk. Várpalotánál hatalmas köd szállt le, foltos volt az út, hol láttunk hol nem. Berci sosem fél,  de most az adrenalin löket mindkettőnkbe jócskán benne volt.
Aztán oda értünk, miénk lett a ötezres csoda (hajdanán hatvan volt) és elindultunk hazafelé.
Megálltunk a veszprémi tescónál este 10 volt már akkorra, mikor finomságot vettünk az autóba és beleharaptunk a balatoni levegőbe.

Beszélgettünk, nyugodt tempóban csorogtunk hazafelé, Berci lassan ment, a köd helyzet is javult viszont irtó üresek voltak az utak és nagy volt a sötétség.
Egy körforgalom után némán villogó kékségre lettünk figyelmesek a hátunk mögött (nem UFO volt).
Lehúzódtunk: közúti ellenőrzés.
Berci adta a papírokat. Rendben volt.

Rendőr: - Az a helyzet, hogy a körforgalomból kikanyarodva nem tette ki az irányjelzőt, így szabálysértést követett el.
Berci lehajtotta a fejét, én meg: - Bocsánat!
Rendőr : - Tessék????
Én: - Bocsánat!
Rendőr: - Ne tőlem kérjen bocsánatot, ez szabálysértés ami ....... (tízezrekről meg pontokról magyarázott, meg feljelentésről).

Rosszul lettem. Sírva megszólaltam, ezzel megint kizökkentve a rendőr urat.
 - Négy gyerekünk van!
Rendőr: - Mennyi????
Én: - Négy. ......csak Veszprémbe mentünk egy ötezer forintos autóért karácsonyra.
Rendőr némi hallgatás után: - Igen?....na hol az az autó mutassa!

Berci kiszállt, hátra ment én meg kezdtem reménykedni. Akkor még megkérdezte a rendőr, hogy milyenek, mondtam, hogy 1 lány 3 fiú.
Aztán Berci kinyitotta a hátsó ajtót, láttam, hogy megnézték a kisautót, amin egy leeresztett lufi lógott hátul, szakadt matricák díszelegtek, fakó is volt meg kopott is de akkor is egy kincs nekünk...

Valamit beszéltek, Berci mosolygott aztán vissza kapta a papírjait - megkönnyebbültem.
Elengedtek minket.
Kérdeztem mit beszélt még hátul velük. Azt kérdezte a rendőr, hogy hány évesek a gyerekek és hogy mi egy házaspár vagyunk e. Mindkettőre tudja az ember azonnal a választ.
Még ez a szerencse.

Hát van kegyelem, akárhogy is.....
 

Piszkálják

Mérges vagyok.
Végtelenül idegesít, hogy egyfolytában nyaggatják a Boldit.

Boldi jár, megy kifejezi az akaratát. A Nimród fellöki, a Simi ráfekszik, Kori pedig "segít" neki: lefogja miközben menne. Ettől a Boldi visít én meg ordítozom mert mérges vagyok és nem tudom higgadtan kezelni a helyzetet: azt, hogy bántják.

Most éppen a Simi rántotta le úgy az ágyról, hogy egy felnőtt feje sem koppant volna hangosabban.

Nem értem miért nem lehet normálisan játszani, békésen könyvet nézegetni vagy építeni.
Miért kell kötekedni és generálni a bajt.

Ma ez ment nálunk, és ezenkívül semmi sem jó, mert lemegyünk a játszóra (arra amit ki nem állhatok) csak azért, hogy örüljenek, aztán persze "nem voltunk eleget ott" úgyhogy hazafelé megy a nyavalygás mert semmi sem elég.

Olyan szép ez így.

Sürgősen valami kikapcsolódás után kell néznem mert nem bírom tovább...