Csavarogtunk

Tegnap - szombaton - Bercit megint befogta az újság úgyhogy fogtam a négy gyereket és reggel 9-kor már a buszon ültünk.
Bementünk a városba. Meglátogattuk a sógoromat a munkahelyén, a Kolibri Színházban, majd Magdni nénihez mentünk (Ati papa Nagynénjéhez) az Operához.
A gyerekek most először utaztak földalattin és nagyon izgultak. Nimród nem is akart felszállni de utána nagyon tetszett neki a kismetró.
Hazafelé villamossal mentünk, nagyon élvezték az utazást.
Bementünk a Lövőház utcába fagyizni és megvettük a Jóságkiskönyv ajándékokat is.
A Mamutba bementük a DM-be, néztünk a kínaiba tornacipőt de pont a méretükbe nem volt.
Átvettük Elődtől az esernyő babakocsit és fél3-kor már a buszon utaztunk hazafelé.
Nagyon elfáradtak, Nimród elaludt a buszon.
Legalább tizen megszólítottak, legalább huszan ámulva néztek és érdeklődtek, hogy mind az enyém e.
Nagyon büszke voltam a gyerekekre - mert végig jöttek a babakocsiba kapaszkodva, szót fogadtak, örültek, lelkesedtek - és magamra is mert egyet sem hagytam el!

Hol a Nimród???

Két napja leszakadt Nimród ágya.
Mivel Berci csak aludni járt haza a héten, egyedül nem tudtam megoldani a problémát.
Így Nimród ideiglenesen átkerült egy matracra közvetlen Simike ágya mellé.

Reggel mentem be a szobába - a nagyok már előjöttek -, hogy hol a Nimród?
Mentem és csak nem láttam hol van.
Kezdtem izgulni hova tűnhetett, a lakás többi részén nincs, Simi ágyában sincs és a matracon se láttam.

Simi ágya alól kikandikált két láb.
Nimród az igazak álmát aludta Simi ágya alatt, még a kezeit is feltette olyan édesdeden szunyókált.

Körbe ültük és nevettünk. Arra sem ébredt fel....

Nem túl rózsás kezdet...

"Hol lakik az a Tyegén embej aki elvette a Kodánkat?"
(Fordítás: Hol lakik az a szegény ember aki megvette a Skodánkat?)

Nimród esténként beöltözik és páncélban, karddal ezt az egy mondatot képes százszor elmondani a nagyszoba közepén.
Nagyon vicces.

Az már kevésbé, hogy ez a hét elég nehéz volt.
Minden este egyedül voltunk mert Berci dolgozott és nem lesz ez másként holnap sem.
Verkli: fürdés, vacsora, mese, altatás - és mostanában nemigen megy a dolog, mindenért könyörögni kell, vagy veszekedni vagy fenékre csapni. Mert nem értik, hallják de nem csinálják egy kissé szétestünk.
Fárasztó és nyomasztó ez az évkezdés. Apa dolgozik éjjel- nappal, egyedül vagyok - megoldom.
Ez a változékony idő ruházkodás szempontjából több odafigyelést igényel, ami kevés reggel az már sok délben és délután is túlzás már az ami estefelé viszont kell.
Nem nekem találták ezt ki.

Az sok erőt ad amikor viccesek és nevetek rajtuk vagy amikor már olyan fáradt vagyok, hogy teljesen elkeseredek akkor Simike rám néz és azt mondja: "Szomorú vagy Anya? De hát te vagy a legszebb Anya olyan szép vagy mint egy menyasszony!".
Kori pedig felvett a fejére 2 sisakot és 2 sapkát majd oda jött mellém: "Nézd Anya! Ezen halálra fogod röhögni magad!".

Tojás (Toyota Previa) mindenkinek hiányzik.
Szerelőnél van, kicsit kipofozzák rajta ami szükséges, hogy utána végleg birtokba vehessük.
Köszönjük, hogy velünk örültök! 

Remélem a jövő hét jobb lesz már.
Úgy látszik az ufók fertőztek meg minket mert szerencsére senki nem volt beteg akikkel előtte találkoztunk (itthon is maradt a 3:3 arány).

TOJÁS

Megérkezett családunkba Tojás.
A sok ima meghallgatásra talált, bár Kori azt mondta: "nem is imádkoztunk érte olyan sokat és mégis itt van!".
Tegnap elhoztuk, Tibi és Anyu választották és kifizették.
Megsegítettek minket, mert nem tudtunk volna önerőnkből sehogy sem lépni.

Ma eladtuk a kicsi skodát.
Kori sírt, Simi és Ninó pedig páncélban sisakban, karddal várták a vevőket az ajtóban, hogy idézem: "szétvágjuk a fejét és az arcát annak aki elviszi a SZKODÁNKAT."
 (Berci nem hozta fel a vevőket úgyhogy megúsztuk a leszámolást.)

Tegnap ültünk bele először mind a hatan.
Meglepetés volt, csak az utcán derült ki, hogy nem a skodába szállunk be.
Örülnek, boldogok, reméljük nem kell sokat rákölteni mert így is megy mint az ágyú és már most nagyon szeretjük a hétszemélyes TOJÁST.

ÍGY ÖRÜLTÜNK:
http://www.youtube.com/watch?v=0LK_Tc-IlfI&feature=youtu.be

Belépő

Az őszi belépőnk egy hányós és f. vírus ami cseppet sem hiányzott de mondhatni stílszerű egy négy gyerekes családban, hogy a második ovis nap után nem csak én de másik két gyerekem is telerókázza a lakást.

Pedig már minden olyan szép és jó volt csak ez az ősz ne jött volna....

Szegény Korit is itthon tartottam mondván, hogy ő is hordozó (és mi szándékosan nem viszünk vírust az oviba), majd megőrül itthon mert ő nincs rosszul.
 Boldi is érdekes módon kitart de gondolom órák kérdése és megadja magát.

"Anyuka szerelmei"  (Simon és Nimród fiaim) akik jönnek, bújnak, simogatnak, fogdosnak akkor is amikor nem kéne hát persze, hogy utánam fél nap eltolódással kidőltek.
Elég gyors a vírus, nekem 24 óra volt, a fiúknak csak fél nap ma már egész jól vannak.
A bezártság és elzártság azonban mindenki idegeit próbára teszi.
Vége a boldog napsütötte játszózásoknak, az egyréteges nappaloknak és támadnak a bacik.
És az, hogy két nap ovi után kidőlünk: az szánalmas....

Nyárzáró Elődkével

Ez a hét nagyon jó volt mert a testvérem, a 14 éves Előd volt itt velünk 5 napig.
A gyerekek lógtak rajta, rajongnak érte amellett, hogy nagyon jó a humora, segítőkész így sokat segített a játszótéren, este a fürdetésnél, a mesénél és az elpakolásnál.
Feltöltődtünk és nagyon sokat nevettünk mert Elődke egyszerűen iszonyatosan vicces!
Esténként hármasban néztünk vicces filmeket, a fiúk hangosan röhögtek én meg rajtuk nevettem.

14 voltam amikor született és semmiféle másik kis csomagnak sem örültem volna jobban akkoriban mint a kis összecsomagolt kistestvéremnek akivel aztán 10 évet éltünk együtt a Keleti Károly utcában.
Előttem lett babából kisfiú aztán kisiskolás most meg akkora mint egy kisebb férfi de nekem akkor is kicsi kis Duduka marad bármi történjék.
Hétfőn kezdi a gimnáziumot, kérésre dráma tagozatra iratkozott.  
Nagyon szeretem és most nagyon hiányzik mindenkinek. Kori még sírt is, Simi és Ninó nyavalyogtak mikor pénteken elengedtük....

A héten elmentünk Ibolya - gimnáziumi - barátnőmhöz aki még emlékszik a baba Elődkére.
Ibinél nagyon szeretnek a gyerekek, besétálnak a házukba és csendben békességben játszanak mindig.
Egy hangos szó nincs, szeretnek ott lenni Benivel és Annával.

Csütörtökön eljöttek a Herbák lányok - végre sikerült egy rég megbeszélt találkozót összehozni, hogy a lányok játszhassanak (ott három lány van). Palacsintát sütöttünk, Judittal beszélgettünk.
Dórika a legkisebb Boldinál három nappal idősebb csak.
Egy éve ott volt nálam is Bőze doki miután Dórikát világra segítette.

Pénteken Berci szüleinél ebédeltünk, majd délután vissza vittük a könyveket a könyvtárba és hoztunk újakat. Lauráékkal találkoztunk, fagyizás után eljöttek hozzánk még egy ovi előtti nyárzáró bulira.
Kinga jelenléte talán átsegíti majd Simit a kezdeti nehézségeken a fecskék középsős asztalánál.
Korit nem féltem, már alíg várja, hogy nagycsoportos lány legyen!
Nimródról nem is beszélve aki megvárja a Mikulást, az Angyalt és utána megy (február elsején amikor betölti a hármat.) Na és persze ugyanoda úgyhogy hamarosan megszálljuk a Fecske csoportot.

Ma voltunk misén Zugligetben, majd sétáltunk egyet a budakeszi erdőben Berci testvérével  Orsival (és családjával). Ebédeltünk Nagypapáéknál, aludtunk, én olvastam (nyáron már a harmadik könyvet fejeztem be ami nagy szó az elmúlt évek miatti lestrapáltság könyvmentessége után).
Berci kitakarította a kis Skodánkat mert új csoda lesz pár nap múlva ha a JóIsten is úgy akarja....

Holnap ovi, izgulok helyettük is de nem várom mert most annyira összenőttünk mindannyian.

2012 nyaralás Csopakon

Olyan hosszú volt előtte itthon az a 8 hét vagy mennyi is.
Annyira vártam, hogy végre mi is elutazzunk.
Jó volt, azt nem mondom, hogy elég, de nagyon jó!

Nagyon jó dolgunk volt mert Berci szüleivel mentünk és a négy gyerek mellett ez igazi ajándék.
Mert segítettek vigyázni, főzni, játszani, hajózni és örömet szerezni nekik! Emellett pedig sokat nevettünk és a gyerekek rajongása még tovább mélyült irántuk.

Anyukám is eljött két napra Tibivel ami pedig nekem volt nagyon jó mert őket is nagyon szeretik a gyerekek. Egy napra elvitték a nagyokat hajózni Lellére, meg vásárolni, meg kompozni - vissza sem akartak jönni.
Nimród is kapott egy kis kimenőt velük este, a kürtöskalácsosig, ezek után elégedetten tért vissza, hogy elvitték csak őt is!
Megbeszéltük, hogy jönnek többet mert nekem fontos, a gyerekeknek fontos és Anyunak is mert annyira szeretik!

Berci az utolsó három napon már nem maradt, sajnos haza jött a nyaralásból mert munka volt az újságnál. Gyerek szempontból ez a kiapadt Balaton nekünk nagyon kellemes volt, mert kicsi volt a víz és Korit Simit egyedül is be tudtam engedni.
Nimród a kezdeti rettegés után önfeledten pancsolt a karúszóval és megtanulta kiköpni a benyelt vizet (ami egyébként a sikeres fogmosáshoz elengedhetetlen).

Szóval jó volt, végre Apával is sokat voltak éjjel-nappal, hetek óta semmi betegség, minden nap finom ebéd az asztalon, hajózás, strandolás, fagyizás, egy ruha per gyerek reggeltől estig - így könnyű az élet!