Vonattal Velencére

Szombaton délelőtt fellépett Kori és Nimród a néptánccsoporttal (Simi még mindig fél).
Gyönyörűek voltak!

Aztán  Berci kitalálta, hogy a testvérem Előd ballagására menjünk vonattal Velencére (a NOE igazolványunk sajnos még nem jött meg de így is spóroltunk hétezer forintot mert nem kellett két kocsival mennünk).Ami viszont még ennél is jobb, hogy leírni sem tudom mekkora örömet szereztünk a gyerekeknek.

Leparkoltunk a Délinél, vettünk jegyet és elindultunk a teljesen bezsongott gyereksereggel megkeresni a 11-es vágányt.
Annyira izgultak, hogy már akkor tudtam ezt az élményt még sokáig emlegetni fogják.
Új, szép, klímás, tiszta, kényelmes piros vonattal utaztunk.
Ettek- ittak, csodálkoztak, izgultak ("mikor indulunk már? még hány perc?").

Annyira megérdemelték ezt a kalandot!
Egyfolytában azt mondták kis változtatásokkal, hogy "Együtt van az egész család!".
1 óra alatt lent voltunk.
Anyuéknál ettünk aztán pihentünk, Elődöt ünnepeltük, majd a fél hetessel mentünk haza.

Jól kitalálta Berci ezt a nagycsaládos utazást!

Fájós, gyógyulós, hisztis hét

Ez a hét meglehetősen nyomasztóan telt.
Igaz, hogy barnulok a homokozó szélén ülve amíg nézem a gyerekeket, hogy homoksütit gyártanak, de a fogam helye úgy fájt egész héten, hogy jobb nem is emlékezni rá.

Simibe kullancs volt vasárnap este a füle mögött. Kiszedtem, látszólag még nem evett Simiből de másnap estére irtó magas láza lett úgyhogy némi utánaolvasás után én bizony találtam olyan betegséget amit kullancs terjeszt és nem egy hét hanem csupán egy nap a lappangási idő és magas lázzal indul. A feje is fájt -azelőtt soha - ezért aggódtam eleget.
Szerdára nyomtalanul meggyógyult, azért a helyettes doktornéni megnézte és nyári vírusnak könyvelte el a lázat, a kicsit piros torkot és a fejfájást (azt sem értette hol találtam olyan bonyolult nevű betegséget mint az Ehrlichiosis)..
Aztán Korinka járt oviba amíg Simi itthon életerősen és megmagyarázhatatlanul, látszólag ok nélkül hisztisen élte mindennapjait.
Nimróddal és Bódival együtt olyan hangosak mint egy egész kiscsoport, ez tetézve a lassú gyógyulásommal nem volt valami kellemes.

Csütörtökön délelőtt Nimród kettő, Bódi egy oltást zsebelt be.
Nem sírtak csak nyekkentek pár másodpercig, azóta sincs nagyobb baj belőle.
Bódi foga tolakszik előre és emiatt éjjel vagy háromszor kel visítva és amíg nem veszem magam mellé addig hangosan és keservesen jajveszékel.
Csütörtökön Kori lányokhoz ment vendégségbe. Juditék nem messze laknak tőlünk és ott a három lány mellé (Emma, Hanna, Dóri) meghívták Korit vendégségbe.
Annyira de annyira várta, hogy ellátogasson "A medencésekhez" akiknek nincs is medencéje de két éve pancsolt náluk egy gyerekmedencébe és ez mély nyomott hagyott benne, szóval várta ezt a napot nagyon.
Állítólag nagyon szépen viselkedett, egész délután nevetgélt a lányokkal és jószívűen békességben civakodás nélkül telt a "lánydélutánjuk".

Pénteken kisvasutazni mentek az ovival, Simi zokogott, hogy nem akar menni inkább itthon maradna ("szeretlek anya!...most nem szeretlek anya!...szép vagy anya!...te csúnya anya!") már kilenckor bántam, hogy nem tettem kötelezővé de azt hittem tényleg velem akar lenni.
Délután elmentünk néptáncra a Művházba ahol végre beiratkoztunk a gyerekkönyvtárba és kivettünk vagy 6 könyvet! Annyira boldog vagyok, hogy végre mindent elolvashatok nekik! Ők is nagyon büszkék, Ninó Boribont kapott, Simi egy sárkányölős népmeséset, Kori pónisat, közösen pedig sok-sok Pöttyös Pannit.
Fagyiztunk Lauráékkal és sokat nevettünk.

Aztán jött a szombat és akkor már kevésbé fájt a fogam meg velünk volt a férjem.
 ű

Kis kórház

Köszönöm a jókívánságokat!

Enyhe szájzárral mulatom az időt, próbálok némi táplálékot becsempészni a számba.

Évek óta nem feküdtem le aludni este 9-kor, de tegnap kidőltem és aludtam egészen éjjel 11-ig amikor Simi magas lázzal, fejfájással és jajgatással ébredt. Soha rosszabbkor.
Berci még főzött, elláttuk Simit aztán a szobánkban elaludt.
Berci éjjel jött aludni, dolgozott még a képein.
 Sajnos onnantól őt nem lehetett felébreszteni úgyhogy amikor Boldi visított vagy Simikébe kellett lázcsillapítót nyomni akkor keltem. Közben én is bekaptam egy szem gyógyszert és itattam magam meg Simit, hát így telt az éjjel.

Simi itthon lázasan, Boldi visítósan én megkínzottan.
Kori pedig óvodában.
Berci dolgozik, talán ma sikerül haza érnie 8 előtt kicsivel.

Tündi nagymamám viszont kicsit jobban van a kórházban, így Zolika is pihent egy kicsit napok óta először.
Anyu van velük otthon, ő tájékoztatja körbe a családot.
Aztán megy a váltás, sokan vagyunk, nincsenek egyedül.
Jó a nagy család.

Borsófejtők

Szívderítő

Tegnap mentünk templomba.
Két kocsival (Berci a dolgozóssal), mert nem fér be az egész család a Skodába.
Kikanyarodott elénk az útra egy elég rozoga de sokszemélyes családi kocsi.
Minden ülésén gyerek ülés, még legelöl a hármas sorban is egy baba ülés volt háttal bekötve.
Számoltam.

Mondtam Koriéknak:
-Nézzétek az előttünk levő autóban ott egy nyolc gyerekes család!
Kori: - De jó nekik!
Én:- Látjátok jó sokan vannak, szereti őket Isten.
Kori:- De ők miért vannak ennyien? Mi miért nem vagyunk ennyien? Minket nem szeret annyira?
Én- Szeretnéd ha mi is ennyien lennénk?
Kori: -IGEN! Szálljanak ki és megszámolom őket!

Aztán nem sokkal ezután Kori nyűglődött a misén: "- Meddig tart még? Nem történik semmi."
Mondtam: - Imádkozzál. Nincs olyan amit szeretnél kérni Istentől?
Kori: - De! Egy autót!

A fog

Végre megszabadultam a jobb alsó csontba nőtt bölcsességfogamtól.
Évek óta tervezem, hogy kiszedetem de eddig nem mertem most viszont már sok baj forrása volt.

A szájsebészetre mentem a Szentkirályi utcába ahol kis könyörgés után adtak egy közeli időpontot (mert először június végére kaptam).

Hát ma eljött a nagy nap, a nagyok oviba mentek, a kicsikre Berci anyukája meg Zsófi vigyázott.
Berci apukája meg haza hozta Korit meg Simit Túró Rudi kíséretében.

Péter (Boldi keresztapja) vállalta, hogy bevisz ha mégsem menne olyan simán a dolog, összekapar utána.
Odafelé elég vicces volt, még a váróban is megcsipkedtem a kezét (mondtam ha Berci itt lenne őt csipkedném), nem érti a férjem hogy bírja az őrületemet - de hát ezt nem is kell érteni.

Szuri után nem sokkal kínpadra kerültem, azt hittem végem van.
Szörnyű volt az a tízperces fúrás, faragás, kiemelés.
Aztán majdnem elájultam, szeretgetett a stáb azzal nem volt baj ("Semmi baj Angyalom, mindjárt kész van ne sírjon Kedvesem").
Aztán lefektettek 5 percre, hogy el ne ájuljak.
Utána már nem volt olyan rossz de azért sokkoló volt ez a bányászás.

Péter rendes volt, haza hozott, kibírt. 
Még most is borzalmas. Állítólag két nap.

Egyedül vagyok persze és a gyerekek nem igazán értik miért ne szedjék szét egymást és a lakást.
Még kiabálni sem tudok velük.
Amióta meg Bódi tud állni azóta nem hajlandó az ágyában feküdni (alvás időben sem).
Fogja a rácsot és visít (egyébként aranyos látvány csak kicsit hangos).

Fekszem és pötyögök, várom, hogy begyógyuljon a seb.
 Simike beszaladt papírért Berci dolgozó szobájába majd vissza jött: "- Apa szobájában Apa illat van! De Apa sajnos nincs ott.... "

És nagyon csalódott vagyok, hogy nem tudok elmenni ma Imre atya születésnapjára a templomba. Úgy terveztem, hogy oda megyünk Berci nélkül is, de nem tudom felpakolni őket ilyen állapotban, ráadásul nem szabad emelgetni meg hajolni egy ilyen műtét után.
Ezt most nem tudom bevállalni és ez nagyon elszomorít.

Boldi áll

9 hónapos és egy hetes: felhúzta magát az ágyba kapaszkodva és felállt.
Pár napja mászik csak négykézláb, inkább kúszva közlekedik de úgy látszik képes már felállni is.

Jön a foga, nyűgös, visít, nem alszik, alig eszik.

De azért sokat nevet és pápá, dádá, bábábá-zik.

Nem hagyott ki fejlődési lépcsőfokot mert igen is mászott két napot!

És nem igaz, hogy negyediknél az ember már nem ujjong.
Én kiabáltam és nem győztem betelni a látvánnyal, ahogy kapaszkodik!
Mert annyira aranyos a kis kapaszkodó álldogáló testével, hogy csak na!