Borsófejtők

Szívderítő

Tegnap mentünk templomba.
Két kocsival (Berci a dolgozóssal), mert nem fér be az egész család a Skodába.
Kikanyarodott elénk az útra egy elég rozoga de sokszemélyes családi kocsi.
Minden ülésén gyerek ülés, még legelöl a hármas sorban is egy baba ülés volt háttal bekötve.
Számoltam.

Mondtam Koriéknak:
-Nézzétek az előttünk levő autóban ott egy nyolc gyerekes család!
Kori: - De jó nekik!
Én:- Látjátok jó sokan vannak, szereti őket Isten.
Kori:- De ők miért vannak ennyien? Mi miért nem vagyunk ennyien? Minket nem szeret annyira?
Én- Szeretnéd ha mi is ennyien lennénk?
Kori: -IGEN! Szálljanak ki és megszámolom őket!

Aztán nem sokkal ezután Kori nyűglődött a misén: "- Meddig tart még? Nem történik semmi."
Mondtam: - Imádkozzál. Nincs olyan amit szeretnél kérni Istentől?
Kori: - De! Egy autót!

A fog

Végre megszabadultam a jobb alsó csontba nőtt bölcsességfogamtól.
Évek óta tervezem, hogy kiszedetem de eddig nem mertem most viszont már sok baj forrása volt.

A szájsebészetre mentem a Szentkirályi utcába ahol kis könyörgés után adtak egy közeli időpontot (mert először június végére kaptam).

Hát ma eljött a nagy nap, a nagyok oviba mentek, a kicsikre Berci anyukája meg Zsófi vigyázott.
Berci apukája meg haza hozta Korit meg Simit Túró Rudi kíséretében.

Péter (Boldi keresztapja) vállalta, hogy bevisz ha mégsem menne olyan simán a dolog, összekapar utána.
Odafelé elég vicces volt, még a váróban is megcsipkedtem a kezét (mondtam ha Berci itt lenne őt csipkedném), nem érti a férjem hogy bírja az őrületemet - de hát ezt nem is kell érteni.

Szuri után nem sokkal kínpadra kerültem, azt hittem végem van.
Szörnyű volt az a tízperces fúrás, faragás, kiemelés.
Aztán majdnem elájultam, szeretgetett a stáb azzal nem volt baj ("Semmi baj Angyalom, mindjárt kész van ne sírjon Kedvesem").
Aztán lefektettek 5 percre, hogy el ne ájuljak.
Utána már nem volt olyan rossz de azért sokkoló volt ez a bányászás.

Péter rendes volt, haza hozott, kibírt. 
Még most is borzalmas. Állítólag két nap.

Egyedül vagyok persze és a gyerekek nem igazán értik miért ne szedjék szét egymást és a lakást.
Még kiabálni sem tudok velük.
Amióta meg Bódi tud állni azóta nem hajlandó az ágyában feküdni (alvás időben sem).
Fogja a rácsot és visít (egyébként aranyos látvány csak kicsit hangos).

Fekszem és pötyögök, várom, hogy begyógyuljon a seb.
 Simike beszaladt papírért Berci dolgozó szobájába majd vissza jött: "- Apa szobájában Apa illat van! De Apa sajnos nincs ott.... "

És nagyon csalódott vagyok, hogy nem tudok elmenni ma Imre atya születésnapjára a templomba. Úgy terveztem, hogy oda megyünk Berci nélkül is, de nem tudom felpakolni őket ilyen állapotban, ráadásul nem szabad emelgetni meg hajolni egy ilyen műtét után.
Ezt most nem tudom bevállalni és ez nagyon elszomorít.

Boldi áll

9 hónapos és egy hetes: felhúzta magát az ágyba kapaszkodva és felállt.
Pár napja mászik csak négykézláb, inkább kúszva közlekedik de úgy látszik képes már felállni is.

Jön a foga, nyűgös, visít, nem alszik, alig eszik.

De azért sokat nevet és pápá, dádá, bábábá-zik.

Nem hagyott ki fejlődési lépcsőfokot mert igen is mászott két napot!

És nem igaz, hogy negyediknél az ember már nem ujjong.
Én kiabáltam és nem győztem betelni a látvánnyal, ahogy kapaszkodik!
Mert annyira aranyos a kis kapaszkodó álldogáló testével, hogy csak na!

Románc

Nimród a sofőr.
Simike és Kinga az utasok.
Mindenféle belemagyarázás nélkül szerintem ez elég egyértelmű....

Évzáró meg bajzáró

Ma évzáró volt az oviban.
Ez egyben ballagás is a Fecskéknél mivel vegyes csoport, a nagyokat ma búcsúztatták a kisebbek.

A templomban kezdődött a program, Kristóf atya néhány kedves szóval köszöntötte a ballagókat, majd imádkozás és ének után átvonultunk az óvodába ahol folytatódott a mulatság.

Ildi néni megint rengeteg verset, táncot, éneket, játékot, mondókát tanított a gyerekeknek.
Mire a bemautatónak vége lett már mindenki nagyon éhes és fáradt volt.
De nagyon tetszett, végre Berci is végig nézte mit művelnek a porontyai a Fecske csoportban (szerintem nagyon ügyesek és felszabadultak azonkívül, hogy cukik, édesek, ennivalók).
Boldit mindig más szállította vele nem volt sok gond, Gyöngyi dadus néni karjaiban megnyugvásra lelt.
Nimród viszont minden kedves szóra átkozódott, mérgelődött nem tetszett neki a kötött program és, hogy nem rá figyel a nagyérdemű. Be is akart menni táncolni és megsértődött amikor nem lehetett.
Azért még így is tetszett a szülőknek és nem hallották mit mondogatott a bajsza alatt (inkább le sem írom).

Korit és Simit megviselte a búcsúztatás. Virág Korit választotta kísérőjének  a templomba, ez nagyon megtisztelő mert a ballagók két embert kérhetnek maguk mellé (a másik a testvére volt). Korinkámnak Virág és Zoé nagyon fog hiányozni ezt többször elmondta bánatos szemmel.
Simike úszik a nők szeretetében. Vera néni aki egyébként nagyon szigorú, igazi támasza kis Simimnek, de ott van Emike és Kinga is akik mindig a karjába zárják családunk legérzékenyebb férfitagját.

Szép volt meg jó is, nekem azért is mert az elveszettnek hitt barátság talán megmenthető így a gyerekek is felszabadultabban örülhetnek egymásnak.

És végre egy szombat amikor együtt van a család.

Nagyon fáj

Tündi (Anyukám anyukája), a makói nagymamám kórházban van.
Olyan egység ők Zolikával, hogy mikor az egyikőjük meginog akkor a másikért épp annyira aggódunk és imádkozunk.
Most Tündi került kórházba, altatják, de lehet hozzá beszélni.
Amikor Zolika bement hozzá annyira szomorú volt miatta, hogy nem is tudott megszólalni.
Nekem ők az álompár, az etalon, az örök hit, remény és szeretet.
Nem tudnak egymás nélkül élni.