13 napja tart, egyenlőre legyőzhetetlen

13 napja tart nálunk a betegeskedés. Olyan mintha hónapok óta szenvednék a gyógyításukkal.
Fojtogat a légkör, kezdek nagyon mélyre zuhanni, bekattanok - mondhatni.

A helyzet a következő:

Simike a szerda éjjeli sikítozás után antibiotikumot kapott a középfülgyulladására. Azóta minden nap lázas, szombaton 39 fokosan üldögélt a jeges vízben, ma is láza volt még este is 38 fölé ment. Holnap másfél órás orvoslátogatás, majd újabb gyógyszer, vagy fülszúrás, vagy intenzív osztály vagy mittudomén....

Boldi csütörtök óta kap antibiotikumot. Ma reggelre véres volt a kakija a pelusban. Láttam már ilyet Korinál 0-3 hónapos koráig, mondhatni meg sem ijedtem pedig ijesztő látvány az a sok vércsík a pici baba piszkításában.
Bélinfluenza? Felmaródás a hasmenéstől?
Újabb löket az őrületem felé...
Nyűgös, kiszívja az összes energiámat, minden tartalékomat éjszaka is, nappal is. Jogos, megértem, de nehezen viselem.
És mindent kiköp ami kanalas, nyomós, gyógyszerféleség.
Láztalan.

Kori szombat estére belázasodott. Fáj a torka, piros a szeme.
Vasárnap reggelre elmúlt minden, aztán most estére megint hőemelkedése van és fáj neki mikor nyel.
Nem megy oviba pedig nagyon várta egész múlt héten.

Nimród olyan csúnyán köhög mint aki készül megfulladni. Néhányszor kap ventolint a babyhallerrel amikor eszembe jut, meg köptetőt. Láztalan.

Berci itthon volt a hétvégén. Azért ez így sokkal jobb volt mint egyedül a héten, de kettőnknek nem tesz túl jót, hogy készülök megőrülni és már nem is titkolom.

Én. Köhögök. Éjjelnappalos nővér vagyok 13 napja. Idegroncs, nyomasztó jelenség.
Ha ma nem látom a várost, ha nem látom Budapestet és azt, hogy zajlik az élet, és süt a nap és emberek vannak az utcán a házunktól 20 percre és azt, hogy élet van a mi házunkon kívül akkor most elvesznék.
Bár egy kicsit így is elvesztem már.

Szövődményes

Nem javulunk, nem is stagnál az állapotunk hanem egyre rosszabb.
Simike középfülgyulladással fekszik az ágyban - néha felsikít, hogy nagyon fáj. Kapott antibiotikumot.
Boldi hétfő óta lázas, hörög, vergődik így ma neki is el kellett sajnos kezdeni a kúrát.

Kori jól van bár kezd agyára menni a bezártság (teljesen érthető módon).
Nimród köhög de most éppen nem lázas viszont lelkibetegen ébred, fekszik, nagyon megviseli, hogy napok óta századik a sorban (csak nehogy figyelem felkeltésképpen ő is antibiotikumra szoruljon).

Én csak köptetőt kaptam meg immunerősítőt de az általános állapotomon ez mit sem javít.
Kidőlök.

Rémes nézni és kezelni ezt a sok beteg gyereket mikor én is nagyon gyenge vagyok, fizikailag és lelkileg még inkább.
Komolyan nem tudom miért történik ez velünk, csak azt tudom, hogy ezt egy életre megemlegetem...
Már azt se tudom követni kinek mikor melyik gyógyszert kell beadni, ki ivott-evett eleget.
Mindig a legrosszabb állapotúra tudok csak figyelni, ezért valaki mindig a legrosszabbul van.

Boldit inhalálni kell napi ötször ami egyenlő a birkózással mert utálja és visít tőle.
Az össze gyógyszert kiköpi, miután sikerül becsepegtetnem a szájzáras arcocskájába.
Egész nap anyatejet kér, főzeléket max. 4 kanállal tudok belegyömöszölni a szájába - utálja a kanalas falatozást.
Amikor nem alszik akkor nyöszörög, jajgat, elég erőtlenül.
Kellemes.

Berci dolgozik, 9 körül szokott haza érni.
Remek.

A vigasztaló szó itt már nem segít, vagy meggyógyulunk vagy én nem tudom mi lesz....
Most azért jól megkaptuk: mit akarok én itt négy gyerekkel...

Nagyon rosszul vagyunk

Nem tudom, hogy bőgjek vagy ordítsak. Tehetetlennek érzem magam. Adagolom a teát a gyógyszereket de nem mozdul a dolog csak stagnál vagy néha rosszabb.
Borzalmas ez az influenza, kegyetlen. Nem úgy van, hogy napról napra javulsz, hanem gyakorlatilag minden nap máshol fáj, vándorol a fájdalom orrból a szájba, aztán torokba, fejbe, arcüregbe, fülbe....

Ma reggel szájzárral ébredtem úgy fájt, hogy nyitni, nyelni nem tudtam. A bal oldalon gyulladt be úgy a torkom vagy szájpadlásom - vagy nem tudom mi mert nem tudok belenézni ugyanis nem nyílik rendesen -, hogy szó szerint köpni nyelni nem tudtam és nagyon-nagyon fájt.
Szóval nem javul ez semmit, bár igaz lázam nincsen, de ha most lenne itthon egy doboz anitibionk biztos, hogy magamba tömném.

Simi is lázas és köhög, a szeme vérben forog, Nimród hol lázas hol nem, bitang erős Korinkánk pedig csak köhög - végre hurutosan.

Boldival nagyon nehéz, ha nem alszik akkor üvölt mert kézben szeretne lenni. Fekve vergődik mint egy bogár, kitolja a hasát, feszíti magát, szeretné legyőzni önmaga korlátait de nem sikerül neki.
Néha fordul egyet akkor beszorul a keze, egyébként csak üvölt, visít.
Nincs láza, ha kézben van szinte semmi baja de mivel se Berci, sem én nem vagyunk hurcolászós állapotban így a nap nagy részében Boldika lamentációjával kell megküzdenünk (rettenetesen irritáló mivel amúgy is igen alacsony az ingerküszöbünk).

Berci sem javul, néha jobban érzi magát akkor mesél a gyerekeknek, vagy eteti - itatja őket, társasoznak, de általános állapota rémes, bármit próbál tenni, nem segít.

Elátkozott tanya lettünk.

Elfekvő

Hol én kelek, hol Berci. Ő rosszabbul van, neki az arcüregébe fészkelte magát a vírus, nem bír vele.

Korinka kitartóan krákog, szárazon köhög, nem szakad fel neki.
Simike ma reggelre hőemelkedéses lett, a szeme pedig piros mint a nyuszinak.
Nimród jól van, de a bezártságot nehezen viseli.
Boldi köhög.

Tegnap Nagypapa segélycsomagja érkezett ebéddel.
Holnap elvinnék őket, hogy gyógyuljunk de így nem kiadhatók - talán Ninó.

Kori királylány ruhába mulatja az időt, Berci néha sárkánynak öltözik és levágják a fejeit, Simi sokat legózik a kis kalózos készlettel, Nimród pedig olvas.

Alaposan benne vagyunk, még nem látjuk a végét...

"Értem a lényeget..."

Ez a legviccesebb mondások egyike mostanság nálunk.

Mese közben észre veszek valami vicceset a képen: egy mini nyuszit, egy kukackát, egy kis fejecskét és azt mondom: gyerekek értem a lényeget de ez itt micsoda?

Ez annyira tetszett nekik, hogy most már ők is a viccet keresik minden képen:
"Anya értem a lényeget de ez itt mit csinál?"
"Anya értem a lényeget de ez itt micsoda?"
Kori, Simi és Nino is más-más hangon mondja de ugyanazzal a hangsúllyal amit tőlem hallottak.

Nimród is beállt a nevettetésbe: " Nana, déde dédede, de minyinyá???"

Ezen kívül Nimród nagyon szépen olvassa a Laci és az oroszlánt, egyedül.
Berci szerint ő az oroszlán. Simi meg Laci.

Alvósok

Nem úsztuk meg

Berci kezdte, szegény nagyon megszenvedett vele.
Tegnap reggel már éreztem, hogy itt a vég, de el kellett még mennem a gyógyszertárba és a boltba több napi élelemért (ahol már leguggoltam a földre a sorban).
Itthon aztán hidegrázás, láz meg ami kell. Olyan migrénem volt egész nap mintha baltával hasogatnák a fejem, a lázam sem múlt, fájt a lábam ráadásul szegény Boldit egyfolytában szoptattam mert ott feküdt mellettem.
Berci láztalan volt már tegnap, így ő hordta a teát, de még nagyon náthás és fejfájós.
Ezt jól megkaptuk.

Korit és Simit még novemberben beoltattam akkor olyan értelmetlennek tűnt de most látom, hogy jól döntöttem. Ők egy kicsit köhögnek (éjszaka jobban), de nincs lázuk és nagyon aktívak.
Nimród szerintem legyőzte a napokban amikor lázas volt, jajgatott és izzadt - csak akkor még nem tudtam, hogy az ez.
Boldi megint köhög, főleg éjszaka fuldoklik - megint -, úgy látszik ugyanazt kell vele végig csinálni amit Nimróddal fél éves korától másfélig. Viszont a krumplis alma jobban ízlik neki mint a sima alma.
Igaz, úgy kell benyomni a szájába a kanalat (mert úgy össze szorítja) de nem köpi vissza mint a reszelt almát.

Anyu eljött tegnap, hozott egy kis segély csomagot, szerencsére ő nem félt, hogy elkapja. A gyerekek ugráltak neki, szórakoztatták, játszani hívták. Hozott Korinak (még egy) hercegnős ruhát, így már 3 van (Kori azt mondta, hogy ő a Boldogság Hercegnője).
Ennek örömére tejszínhabos kocsinak öltözött Kori Simi és Nino a fehér puffos ujjú ruhákba. Vicces volt.

Mindenki itthon van, elég komoly a helyzet négy bezárt gyerekkel, két fetrengő szülővel.