Vasárnap Berci fotós munkája után ebédelni mentünk a Labiba.
Boldi beavatása volt ez a nem kicsi N. és N. családban.
Berci nővére Orsi is október 21-i névnapos, sőt a születésnapja is csak kettővel van az enyém után, úgyhogy amióta Berci választottja vagyok azóta minden ilyen októberi ünneplés egy hatalmas közös ünnepi kavalkád.
Végre az unokatestvéreket is tudtuk egyesíteni bacilusmentesen, Simi napok óta nem tudott megnyugodni a gondolattól, hogy hamarosan játszhat Sebivel.
Ebédeltünk, köszöntöttünk, köszöntöttek, átjött a Mama és a soroksári Dédi is délutántól pedig estig tartó ajándékozás volt még nagyobb családi körben (Adri és Dóri, Berci unokatestvérei is októberi születésűek).
Nimród egész nap kétszótagos szavaival szórakoztatta a nagyérdeműt, Korit Simit alig lehetett látni (csak hallani) Sebivel és Petivel játszottak lovagosat, kalózosat.
8 hetes Boldi a féléves Samuval haverkodott, hol egyszerre hol felváltva méltatlankodtak de nem unatkoztak ők sem az biztos.
Jó nagy mulatság volt!
Ma reggel fél 8-kor kezdtem el mondani, hogy menjünk el kirándulni.
11 -kor sikerült elindulni...
A Vadasparkhoz mentünk, az erdőben sétáltunk és a gyerekek nagyon élvezték az egészet: az erdőt, a makk gyűjtést, a beszélgetést és azt, hogy együtt voltunk mind a hatan egy közös családi programon.
Bercivel nyuszit és kecskét etettek a gyerekek, Nimród mondogatta, hogy Tya-tyi, Boldi pedig végig aludt a babakocsiban.
Tegnap 29 éves lettem és a Névnapom is október 21-én van.
Régen megsínylettem de ma már elhalmoz a család és szeretem, hogy egy nagy ünnep az enyém.
Reggel fodrászhoz mentem (Viki csinálta és olyan lett a színe amilyet megálmodtam), utána itthon voltam a gyerekekkel akik csodaszép rajzokkal vártak.
Berci szabadnapot akart kivenni de nem sikerült úgyhogy csak este 7 után érkezett meg.
Akkor kihívta a gyerekeket, Nimród egy táskával, Simi egy habszifonnal, Kori óriási csokis dobozzal menetelt felém.
Édesek, aranyosak voltak.
A nap nehéz volt az este szép és gyerekzsivajtól hangos.
Végre jó amikor együtt vagyunk.
De jó, hogy vannak ünnepek. Amit várunk, amire készülünk ami elérkezik és nagyon örülünk.
Ma Tónit és Keth-t (az Ausztrál rokonokat) vártuk búcsúzásra, holnap elhagyják Magyarországot.
Berci apukája tegnap hívott, hogy ma jönnek 4-5 körül (vagy olvas, vagy megérezte).
Készültem bizony, hogy szépíthessek, takarítás után és nem a szakadt otthonkámban vártam a vendégeket.
Úgy volt, hogy 4 körül ide érnek de sajnos csak 7-re sikerült, több rokontól is ma vettek búcsút.
Simi már annyira várta őket, hogy 6-kor kijelentette ő most azonnal repülőre ül és el utazik "Aráliába".
Kori pedig egész nap koronában és nyakláncban, karkötővel lófrált maga választotta a ruha összeállítását (piros kockás ruha, rózsaszín csíkos harisnya). A
harisnyája folyton elázott mert mindig belelépett valami vízbe, amikor mondtam, hogy vegyen másikat azt mondta: "De Anya! Én ebben akarom fogadni a vendégeket!".
Zsófi aki csütörtökönként jön, megérkezett fél 4-re, segített megint azzal, hogy lefoglalta őket. Mesélt nekik....
.......amikor meg benéztem a játszó szobába akkor pedig nyúzták rendesen - szerencsére hagyta sőt még élvezte is.
Zsófira tapadnak a babák kisugárzása van, szeretik és engem nem követelnek mindenáron ha ő itt van. Kis nyugalom, rendezgettem a lakást és a gépemen a rengeteg képet.
Aztán együtt vacsoráztunk és nem sokkal később megérkeztek a várva várt vendégek.
Ünnepélyes ajándék osztás volt, ami nagy meglepetést és még nagyobb boldogságot szerzett nekik.
Kori egy távirányítós hintós My little Pónit kapott, Simi egy kalózos ("Dzsekszperós") legót, Nino egy duplo dömpert, Boldi pedig egy méretéhez illő kis baglyocskát.
Olyan jó volt látni, hogy örülnek, hogy megköszönik.
A sok beteges nap után végre nem a kókadozó dülöngélő, levert, sírós hanem a szívből örülő, kedves, lelkes,
boldog kis gyerekeimet láttam.
Kori mint a kis gép mondta, hogy "thank you very much", Simi meg azt, hogy "Dzsekszperó, Dzsekszperó".
Nimród édesen mutogatta, hogy ő "Nyi-Nyó"
és magyarázta, hogy "Tyü-Työ" - ami annyit jelent, hogy a Bogyó és Babócából szeretné megnézni A Tücsök hegedűje c. részt.
Ünnep volt ez az este mert örültek nagyon - nagyon.
Végre -végre!
Meggyógyultak!
Berci ma levitte őket a dokihoz és ezen most túl vagyunk (leszámítva Boldi szörcsögését).
Én egy kicsit vashiányos vagyok kaptam Maltofert.
Tegnap 4 gyerekkel mentem az Aldiba, nem volt nehéz. Simi üvöltött a meglepetésért, amikor nem néztem oda Nino rángatta Boldi hordozkáját a bevásárlókocsiban, Kori elcsatangolt a sorok között - sajnos négy gyerek nem fér el a kosárban.
Nem egyszerű, de legalább egyet sem hagytam el és volt a méretükben kis csizma.
Nagyon szeretnek itthon lenni, Simi minden reggel azzal jön ki, hogy: "Ma családi nap van?" , Kori is reménykedve kérdezi, hogy" ma itthon leszünk egész nap?....
Juhéééé!",
Nino pedig rezzenéstelen arccal oda sétál valamelyik nagyobb testvéréhez és komoly arckifejezéssel el kezdi csapkodni.
Így vagyunk most.
