A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2011. április 10., vasárnap

Kornélia 4 éves


Drága kicsi Korinka Április 8-án pénteken este 9-kor töltötte be a negyedik évét.
Korán reggel (ahogy az nálunk lenni szokott) ovi előtt felköszöntöttük Korit, tortával, lószállító autóval, lovacskával és gazdájával szóval mindennel amire régóta vágyott már.
Nagyon boldog volt, megengedte a fiúknak is, hogy szemrevételezzék a vadi új játékokat sőt még azt is, hogy amíg ő oviban van addig játszanak vele (ez utóbbi óriási jószívűségéről tanúskodik).
Sajnáltam, hogy pont péntek a tanítós napom mert nagyon szerettem volna az egész napot az ünnepelttel és a fiúkkal tölteni, de mennem kellett Budajenőre, így az ovi sem maradt el, az ovis tortázás viszont igen mert aznap a Széchenyi szoborhoz mentek a Fecskék szavalni és énekelni (jövő hétre beszéltük meg a csoport köszöntést).

Szombaton reggel korán kezdődött nálunk a sürgés-forgás hiszen Kori élete első zsúrjára készülődtünk.
Kori találta ki, hogy kiket hívjunk meg: - "Virágékat, Blankáékat, Vilkóékat, a medencés házasokat, és a szemben lakó kislányt."

A szemben lakó kislány kivételével mindenki eljött akit annyira várt, Blanka kistestvéri sajnos betegek lettek úgyhogy ők is igazoltan hiányoztak az év zsúrjáról.

50 négyzetméteren 10 kis gyerek és 8 felnőtt ünnepelte Korit, a kicsik ettek-ittak, lufiztak, játszottak, vadultak, örültek, bolondoztak, a felnőttek beszélgettek és közben azért ők is fogyasztottak némi eleséget.
8 után oszlott csak fel a tömeg, nagyon örülünk, hogy mindenki ilyen jól érezte magát.

Kori kapott szép ajándékokat (könyveket, cd-t, lovacskákat, rajzokat, társasjátékot) és azon kívül, hogy mindennek rettenetesen örült, a legjobban azt lehetett rajta látni, hogy nagyon boldog, hogy mindenki eljött akit nagyon nagy szeretettel várt.
- "Anya, óriási ez a buli ugye?" - kérdezte.

Tényleg óriási buli volt, Berci is kibírta, hogy nagyon ideges voltam előtte, hogy minden meglegyen és jól sikerüljön az első igazi zsúrunk.

Finomságok:
- Iszonyatosan finom pizza Berci módra a mogyoródi recept alapján
- Évi féle muffin
- Évi féle házi túró rudi
- Kókuszgolyó
- Smarties-zal díszített csokis torta amiről a színes csoki drazsék azalatt eltűntek amíg én a konyhába kiszaladtam egy késért
- Ropi, alma chips

Vendégek:
- Blanka (Kriszti anyával)
- medencés házas Emma és Hanna (Judit anyával és pocaklakóval)
- Virág, Ágoston (Anita anyával és Tamás apával)
- Viola, Írisz (Évi anyával és Szabi apával)

Nagyon jó zsúr volt, a gyerekek iszonyatosan édesek, aranyosak és szeretnivalóak voltak.














Vasárnap mise után a Labanc utcába mentünk ahol már nagyon várta a család, hogy felköszönthesse Korikát.
Kapott könyvet, társast, ruhát, kártyát, gyurmát, mágneses talpú kis oroszlánt és sok szép tortát.
Nagyon elfáradtunk, Korin is látom, hogy ez két nap most nagyon sok volt neki.
De hát egyszer négy éves az ember!

Isten éltesse sokáig drága kis Korikánkat!

2011. április 5., kedd

Áldott nap

Hatalmas kő esett le a szívünkről miután H.K. Doktornő reggel megnézte a kis Pöttyöt genetikai ultrahangon.
Mindenét átvizsgálta és rendben találta az összes pici szervét. A ciszta még ott van az agyában de már felszívódóban úgyhogy önmagában ezt nem mondja veszélyesnek, nagyon megnyugtatott minket.

Pötty az első baba akit Berci látott ultrahangon. A klinikán soha nem engednek be apukát a vizsgálóba, (fizetős ultrahangra meg sosem mentünk el) pár perc alatt végig néznek és már vége is (persze ezt is megértem) de most olyan jó volt, hogy Berci is bejöhetett, sokáig nézhette mindenét amit a Doktornő mutatott és látta ezt a kis drágát akiért annyian imádkoztak...

Szörnyű volt az elmúlt egy hét, ez a várakozás, hogy vajon mit fognak ma látni.
Nem hiszem, hogy a magzatoddal kapcsolatos bármilyen rossz hírre fel lehet egyáltalán készülni de tudtam, hogy amit ma mond ez a Doktornő akár rossz, akár jó az úgy van és neki elhihetem.
Nagyon jól esett, hogy ilyen sokan imádkoztak értünk, megnyugtatott mert sokkal többet ér ha másokért imádkozol mintha magadért.
Köszönjük!

A nemét megint megmutatta és én egyre jobban kezdem elhinni, hogy nagyon jó ez így, hogy fiú lesz. Megijedtem egy hete amikor kiderült, sosem gondoltam volna, hogy fiús anyuka leszek de olyan tökéletesen gyönyörűek és szeretnivalóak a gyerekeim, hogy cseppet sem számít, hogy miből mennyi van.
A lényeg, hogy egészségesek legyenek és biztos, hogy a Teremtő tervében az is szerepel, hogy hova milyen nemű érkezzen.

Olyan jó lenne ha megegyeznénk már Bercivel, hogy mi legyen a neve. Egyenlőre teljesen reménytelennek tűnik, hogy közös nevezőre jutunk.
De hát ez legyen a legnagyobb gondunk...

2011. április 3., vasárnap

Mogyoródi látogatás

Tegnap délelőtt elszabadultunk Bercivel, kicsit vásároltunk kettesben, addig a gyerekekre a Nagypapa és a Nagymama vigyázott.
Jó volt, hogy csak ketten voltunk, az idő ilyenkor nagyon gyorsan telik bár mindketten kicsit letörtek voltunk. Érthető.
Nyomasztó a héten történt ultrahang eredménye, várjuk a keddet hátha jobb hírekkel szolgál egy másik doktornő.
Semmi kedvem aggódni, erőm sincs nagyon, csak olyan rossz kedvű vagyok és szeretnék már túl lenni mindenen.

Szokás szerint késve érkeztünk misére de nekem még így is fontos, hogy egy kicsit ott lehettünk és a prédikáció végét hallottuk.
Imre atya azt mondta ne csak azt higgyük el amit látunk csak mert ez a világ ilyen. Nekem ennyi elég volt, megint kaptam valamit...

Ma Ati papánál és Juci mamánál voltunk Kori névnapot és születésnapot valamint Juci születésnapot ünnepelni.
A gyerekek nagyon boldogok voltak, régóta várták már, hogy Mogyoródra menjünk. Az unokatestvérek szinte egész nap hintáztak a kertben, Nimród kétszer is aludt (egyet a kocsiban, egyet a kertben), Viola és Kori megbeszélték mi mindent tanítottak már a kisebb testvérüknek.
Simi végig a nagylányok után masírozott, de mikor azok ott hagyták, beérte Írisszel is a hajó hintában.
Nimród mostanában férfias szégyenlősséggel szemlesütve huncutkodik, nagyon hatásvadász pillogásokra képes, Ati papa ölében egy nagy adag süteményt is befalt.

Kori egy gyönyörű ló istállót kapott (amibe aztán majdnem minden lova befér), hozzá egy szöszi lányt egy barna lóval (ez utóbbira Viola is szemet vetett).

Atika szokás szerint gondoskodott a fergeteges party hangulatról, zenét kevert, belépő jegyet szedett, gyerekeket terelt ide - oda, és táncbemutatóval emelte a délután fényét (amiben természetesen a kislányok és Simi is részt vettek).

Juci sokat sürgött forgott bent a konyhában, Ati papa pedig kint a kertben foglalatoskodott, közben ellátta Nagypapai teendőit: Túró Rudit osztott az "éhezőknek".







2011. március 31., csütörtök

Az első lépés és a gombóc

Nincs túl nagy közlésvágyam, jobb most befelé fordulni legalább keddig...

De ma olyan nagy dolog történt, hogy ezt le kell írnom.
Kori megtanította Nimródot egyedül lépkedni: úgyhogy Nimród jár!

Én nem is láttam, Kori szaladt ki hozzám, hogy: - "Képzeld Anya elengedtem Ninót az asztal felé és oda lépkedett egyedül!".

Még sokszor megmutatták nekem az este folyamán a mutatványt és Kori határtalanul büszke volt, Nimród pedig nagyon lelkes. Simi is beállt segíteni, az asztal elé állt és kérte, hogy Nimród lépkedjen felé is. Így is sikerült, Nimród egész este a testvérei karjába zuhant.

Legalább most már nem csak bánatomban sírhatok....

Délután fagyizni mentünk, idén először, Simi hetek óta készült az első emlékezetes gombócra. Eredetileg csokisat akart de ahogy Kori vaníliásat kért, ő is azonnal meggondolta magát.
Nagyon megfontoltan nyalogatták a hideg finomságot. Nimród rágcsálta a tölcsért.
Én meg merengtem és nagyon jól esett, hogy csak velük vagyok.
Olyan édesek.

2011. március 30., szerda

Pötty: FIÚ

Nem teljesült Kori álma arról, hogy lány testvére szülessen és az enyém sem, hogy mindent rendben találjanak az ún. nagy genetikai ultrahangon.

Bercivel csak most kaparjuk össze magunkat, mert azért reméltük, hogy nem kell aggódnunk de hát ezúttal nem így lesz.

Szerencsére csak 6 hétig kellett hallgatnom mindenkitől, hogy most nekünk egy kislány kéne és biztosan kislány lesz és milyen jó lesz most egy kislány így negyediknek.

Most azért sok kérdés felmerült bennem mindenfélével kapcsolatban amit nem szívesen teszek közzé egyenlőre.

Ibinél jártam délután, a legjobb hely ahova mehettem...

Szeretjük Pöttyöt.

2011. március 25., péntek

"Ötty"

Nimród minden kérdésünkre azt feleli, hogy: - "Ötty".

Kori az oviban tanult egy altató mondókát és ezt minden este elmondja nekünk.

"Álom Manó erre jár sok kis aranyos gyerekre, fecskére, anyára, apára rátalál. Álom port hint a szemére, hogy szépet álmodjál. Mi szeretnél lenni Simi?"

Simi: - "Róka."
Kori folytatja: - "Álom Manó erre jár Róka Simire rátalál.
Mi szeretnél lenni Anya?"
Én: - "Őzike."

Kori: - "Álom Manó erre jár Őzike Anyára rátalál.
Mi szeretnél lenni Kori? Én Lovacska.
Álom Manó erre jár, Lovacska Korira rátalál. Mi szeretnél lenni Ninó?"

Nimród: - "Ötty."

Na ezen annyira el kezdtünk nevetni, hogy utána még vagy tízszer megkérdezte Kori, hogy mi szeretne lenni és Nimród mindig válaszolt, hogy Ötty.

Kori:- "Álom Manó erre jár Ötty Ninókára rátalál..."

És ez így ment sokáig este mikor egyszer csak mondtam, hogy most már tessék aludni.

Nagyon édesek voltak.

2011. március 24., csütörtök

Kétely

Nagyon várom a jövő heti ultrahangot de a várakozás izgalmával együtt a félelem is nő bennem, hogy minden rendben lesz e a kis Pöttyel. Nem szabadna, hogy emésszenek a rémképek és a gondolatok de olyan sok rosszat lát és hall az ember, hogy csak reménykedhet, hogy vele nem közölnek semmilyen rossz hírt.
Berci mindig leállít, hogy hagyjam abba rémképezést és persze, hogy minden rendben lesz. Akkor is nyugodt maradt amikor én nagyon kiborultam mikor a 18 hetes ultrahangon Kori agyában egy kis cisztát találtak, ami aztán a 30. hétre elmúlt de az addig eltelt idő nekem nagyon szomorú és félelmetes volt.
Simivel és Nimróddal semmi rosszat nem mondtak, nem is volt a babavárás alatt semmi rémség de még a szülőszobán a sok fájás között is azt kérdeztem Bercitől, hogy ugye szépek lesznek mikor előbújnak és minden rendben lesz e velük.
Aztán szépek lettek ahogy Kori is gyönyörű volt a legszebb kislány újszülött baba akit életemben láttam...

Megfigyeltem, hogy csütörtökre elfáradok, többet kiabálok, veszekszem és türelmetlen vagyok szegénykéimmel és csak az segít ha elmennek aludni és csend és rend van körülöttem, akkor tudom értékelni megint, hogy vannak és már alig várom, hogy megint ébren legyenek és hozzám bújjanak és szeretgethessem őket.
Zavaró ez a kettősség amit a kimerültség eredményez de nem lehet igazán semmit tenni ellene csak pihenni, elcsendesedni, mással foglalkozni.

Holnap dolgozom, tanítok. Ilyenkor mindig hihetetlenül hiányoznak, jó, hogy van vigyázójuk de jobb lenne ha én vigyázhatnék rájuk.

Azt hiszem kisebb mélyponton evickélek.
Jobb lenne aludni egy kicsit.
Megyek is.