És lehet fokozni...

Persze mindig van lejjebb.
Korinkám a 3 hete befejezett antibiotikum után kedd óta most újra kúrát kap. Arcüreggyulladása van mindenféle csúnya garatcsorgással és hurutosan köhög. Sokat volt lázas az elmúlt napokban, nagyon elfáradt, most pedig az erős gyógyszer hatására a hasa megy szegénynek. Hiába fáradt, kifáraszthatatlan, nagyon nehezen alszik el délután és este is. Nagyon megterhelő, kész tortúra (nekem) mire lenyomom.
Most, hogy jobban van már (keddhez képest), kezd unatkozni, nyüstöli a kicsiket és a gyógyszereket sem akarja bevenni, mindenre azt mondja, hogy: "Nem!" - pedig az oviba nagyon szófogadó állítólag.
Persze nem akar menni, azt mondja jobb itthon és ahogy így elnézem a helyzetet lehet, hogy már csak jövőre megy abba meg én fogok belegebedni.

Simike nagyon jól bírta az elmúlt hetet amióta Kori beteg, neki az orra sem folyt, ma estére viszont belázasodott. Borzasztó helyzet már megint, végre elrendeztem, hogy Kori megy az unokatestvéremhez Budajenőre amíg tanítok, a fiúk meg mehetnek Ibihez mert ők nem betegek, de így megint új tervet kell kitalálnom holnapra és fogytán az időm....

Nimród most jól van de ezt is lekopogom mert ennyi baci között kizártnak tartom, hogy nem fog ő is belázasodni.

Tehát itthon vagyok három gyerekkel, kivéve amikor orvoshoz megyek három gyerekkel és fél óra a felöltözés, majd a kocsiba szállás, meg a jégkaparás az autóról, meg a kiszállás, meg az oda sétálás és másfél óra a várakozás erre az orvosra.
Mert sokan vannak és mert nagyon alapos.

Nem is tudom részletezzem e még azt a sok mindent ami erre tetőzik, nincs is értelme. Nem hiszem, hogy valaha vissza fogom sírni ezt az időszakot, úgy képzeltem, hogy milyen jó lesz gyönyörködni a gyerekeimben meg játszani velük meg olvasni de ami most nálunk folyik az rémálommal ér fel.
Nincs kiszállás, egész nap a daráló, mindenki sír, nyafog, nem tudok velük elindulni és megérkezni, nem tudom őket időben elaltatni, nem tudok rendet tartani (már nem is akarok), nem tudok örülni mert egész nap ez megy: a gyógyítás és a pénzköltés a patikában.
Kisebb megszakításokkal semmi sem jó egyiknek sem.
Nagyon kicsik, nagyon egyrakáson vannak, mindegyiknek nagyon szüksége van rám és most úgy érzem nem bírom már.

Azt sem tudom mi legyen holnap ezzel a tanítással. Hogy lehet így megfelelni bárhol máshol is???
Elegem van ebből is de a Karácsonyi koncert előtt 1 héttel nem szállhatok ki.

Az újságba meg nincs benne a nevem mert elfelejtettem aláírni és az nem érdemli meg, hogy ott legyen a neve, ugye. Még ha bele is gebedtem ebbe a hónapban, hogy összekaparjam amit tudok. Mellékes.

Tulajdonképpen van itt valaminek egyáltalán értelme abból amit csinálok?....

Karácsonyi levél

Nagyon várják a Karácsonyt.
Biztos én beszélek túl sokat erről mert én is nagyon várom már, de tény, hogy egy nap legalább tízszer megkérdezik, hogy mikor lesz már Karácsony.

Ma megírtuk a Jézuskának a levelet.
Kori a "szokásos" dolgokat kérte: lovat, sétálós kutyát, kis sárkányt.
A szöveget én írtam, ő viszont mindenképpen szeretett volna rajzolni. Kori azt mondta, hogy a Jézuskát szeretné lerajzolni.
Íme:

(Jézuska, alatta Kori aláírása, legalul a jele: esernyő)

Simi dínót és tortát kért.
A segítségemmel az ő jelét is lerajzoltuk és a Simi betűt.
Íme:


Kitettük a konyha ablakba, majd Kori megszólalt:
- Akkor ezt most elviszik az angyalok? Jól tegyük oda, hogy lássák!
A Jézuska meg elolvassa majd, hogy Kori kér egy lovat, meg sétálós kutyát...

Végre vasárnap!

Berci tegnap is dolgozott, vártam, hogy eljöjjön a mai nap, hogy együtt legyünk végre mindannyian!
Az éjszaka számomra cseppet sem pihentető, Kori és Nimród megint betegek, Simi rémálmos korszakát éli, ébrednek, mellém fekszenek így egyfolytában kelnem kell hol egyikhez hol másokhoz. Csúnyákat mondok, gondolok, jó lenne ha többet tudnék aludni egyszerre. Reggel aztán elszáll a dühöm és beletörődök, hogy most ennyi jutott (alvásból).
Ebédre Berci szüleihez mentünk, a gyerekek nagyon fel voltak dobva, hogy végre csak az övék a Nagymama és a Nagypapa.



Nimród is helyet kapott az asztalnál, ő egy csirkecomb csonttal ütötte el az időt (lóbálta, mutogatta, tépegette a rajta maradt cafatokat) egyszóval nagyon vicces volt. Borzasztó férfiasan előre tolja az alsó állkapcsát és kivillantja a két alsó fogát ettől még vadabbnak és elszántabbnak tűnik. Felkapja a fejét a neve hallatán. Hiába 10 hónapos, azt kell mondjam, hogy férfias úgy ahogy van.





Aztán aki szépen ebédelt az a Nagypapánál jelentkezhetett egy kis finomságért...


Eközben Berci Nimród puha fülecskéjét próbálta megrágcsálni...


Ebéd után nagyon jót aludtunk egy 140 széles ágyon Berci, mellette Simi, mellette Kori a szélén én. Nimród ébredés után fészkelt Berci mellé (és hangoskodott).

Aztán fél 7-kor kénytelenek voltunk útnak indulni a hegyekbe (azaz haza) mert iszonyatosan el kezdett esni a hó. Kori induláskor megállapította, hogy: "Ez egy nagyon izgalmas utazás lesz!". Ezen jót nevettünk azon viszont nem, hogy Budakeszi határában megszólalt, hogy fáj a füle. Berci haza dobott minket aztán már szaladt is vissza a Labanc utcába, hogy elkérje a Mamától a csodalámpát.
Közben szélvihar és hófúvás kerekedett. De haza ért és a lámpa is itt van.
Elégedett vagyok.

Az első hó

Szeretem az első havat. Itt Budakeszin különösen gyönyörű látvány ahogy mindent beborít a fehér takaró. Tegnap reggel én vettem először észre. Aztán Simivel vártuk Korit, hogy bejöjjön a szobába, azt akartam, hogy ők egyszerre lássák meg a csodát. Simi azonban kinézett és felkiáltott "Ott a hó! " - pedig csak a fa tetejét látta a szobából mert magasan vannak nálunk az ablakok. Kori is bejött, oda tettem az ablakhoz két széket, felálltak rá, örvendeztek és el kezdtek beszélgetni.
A karácsonyról, a Mikulásról, arról, hogy minden fehér, és hogy nagyon szeretnének lemenni játszani. Nekem nem sok dolgom volt, csak hallgattam mert nagyon jól megtárgyaltak mindent a széken állva.


Aztán kinyitottam az ablakot és a párkányról beszedtem egy kis havat és megmostuk az arcunkat (Évi hívott, hogy el ne felejtsük!).
Most már biztos, hogy szépek maradunk...

Mix

Nimród: Kúszik mint egy kis bozótharcos.
Próbál felemelkedni, de gyorsabban jut előre ha lapulva halad. 1 hét alatt hihetetlen sokat fejlődött mozgásban, és játékban is. A nagyobb testvérei összes játékában próbál részt venni, ma a babaház berendezését szedte ki egyenként a helyéről. Kedvenc foglalatossága amikor ül a konyhában és a mellette levő fiókot kihúzza és egyenként mindent a földre dobál (főleg üveg fedőket). Jó étvággyal eszik, viszont inni nem akar, kiskanállal és nurofenes fecskendővel adagolom a folyadékot nagy nehezen a szájába (de ez még mindig kevés). Reggel és este szoptatom ha kisírja magának akkor napközben is kap. A tüdőgyulladásos eset óta megint szoptatom éjjel is legjobb esetben csak egyszer.
Berci és a Nagypapa első számú Nimród hordozók, Ninóka a karjukba kéredzkedik ahogy meglátja őket. Bújik akár csak Simike annak idején.
Hatalmas a teste.
Megzabálom.

Simi: Olyan hihetetlen sokat és választékosan beszél, hogy öröm hallgatni. Megnevettet sajátos humorával egyszerűen édes és cuki. Az az igazság, hogy ha hárman vagyunk itthon (Ninó, Simi meg én) akkor Simike kiegyensúlyozott és tárgyalóképes, ha Kori is otthon van akkor zaklatottabb és többet sír (egyértelműen beszorul és "elnyomódik"). Csak azért nem aggódom mert egyébként nagyon sokat és jól játszanak együtt. Simi középső, ez a helye egyenlőre ki kell harcolnia magának a jogait. Korira hallgat: ma este Kori addig beszélt neki elalvás előtt (amikor én már kijöttem a szobából), hogy Simi megnyugodott és elaludt.
Karácsonyra dínót és tortát szeretne.
Az állatokkal családosat szoktak játszani, a gyurmával közösen építenek tortát.
Simi dínó-rajongó, ha létrát lát felkiállt, hogy "itt a jelem!" és tiltakozik ha pelenkát akarok rá adni.
Nagyfiú de a legkisebb a három közül.
Vékony, minitestű.
Olyan kis ennivaló.

Kori: Énekel egész nap. Itthon és az oviban is dalolászik. Mindig izgulok mikor érte megyek, itthon ő a nagylány az oviban meg olyan picinek látom, hogy megsajnálom mindig. Ma is egyedül ült pedig majdnem tele volt a terem délután, de az ő barátnője már elment.
A kedvenc szoknyáját el kellett hozni mert azt nem volt hajlandó viselni az oviban, a legszebb, legfodrosabb, leglányosabb mályva színű ünneplőruháját kellett bevinni és egész nap abban van. Annyira aranyos!
"Nagyon fogsz hiányozni!" - mondta hétfőn reggel mikor mondtam, hogy indulnia kell apával. Össze szorult a szívem mert olyan őszintén mondta és nem tudom miért érdemlem ezt a mondatot mikor emlékeim szerint az elmúlt 3 hétben amíg itthon voltunk folyton csak fékeztem őt, vitáztam vele és csitítottam.
Ő kel a legkorábban és ő alszik el a legkésőbb. Kori aki amikor felébred nem csak fekszik és megvárja, hogy felkeljünk hanem azonnal beszél és kér (kakaót, mesét, minket).
Az oviban azonnal elalszik ebéd után, itthon majdnem egy órába telik neki onnantól, hogy befekszik az ágyába.
Karácsonyra nagyon sok mindent szeretne (fésülős lovat, sétálós kutyát, sárkánybébit, hátizsákot, cirkuszt...).
Sokat segít: hoz-visz, megnéz, felvesz, vigyáz.
Mindenhova kincsekkel jár: mindig más állatot hordoz a kezében.
Nagyon huncut mosolyú.
Nagyon okos.

Mogyoród képekben

Így indult a vasárnap reggel: Mártonka levele (Móra Ferenc)


Délben megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból és megláttuk a kutyát.


Kori fogta a kiskutyát...


Viola fogta a kiskutyát...


...és még én is megfogtam a kiskutyát.


A házban se engedték el.


Írisz.


Berci szót értett a legkisebbel.


Néznek Ati papa kanapéján.


A Fiúk.


A Barátnők.


Ajándékosztás.


Ati papa hozza a tortát.


5 éves Viola.


Nimród elaludt Juci kezében.

Kizökkenés

Tegnap ellógtunk este Bercivel egy vendégségbe. Nagyon jó volt bár az éjjeli hazavezetés "az orromig se látok ködben" elég adrenalin dús volt számomra (főleg miután haza vittem a Nagymamát és éjnek évadján Budakeszi erdejében kocsikáztam egyedül). Azért jó volt ez, kellett a kikapcsolódás, kimozdulás, borzongás az éjjeli úton mert már nagyon be voltam zárkózva és emésztettem magam a megoldható és megoldhatatlan dolgokon.
Úgy érzem túllendültem, lezártam ezt az elmúlt pár hetet, a betegséget és a vele járó sok nehézséget.
Kori holnap oviba megy, remélem eltelik egy pár nap, esetleg egy hét is most újabb betegség nélkül.

Szép vasárnapunk volt, bár misére nem mentünk aminek persze érzem a hiányát, de Mogyoródon nagyon jó napot töltöttünk egy vendég kiskutyával aki 2 hónapos és egészen hasonló viselkedést produkált mint az igazi csecsemők.
Nagyon aranyos kis eb, megszeretgették a gyerekek, legjobban Viola szeretetének és gondoskodásnak örvendhetett.

A keresztlányom, Viola, 5 éves születésnapjára gyűltünk össze Mogyoródon.
Még egészen tisztán bennem él az a nap amikor megszületett, (én mentem be a nővéremmel a szülőszobára amíg a férje meg nem érkezett), bennem él a telefonhívás amikor anyu sírva hívott, hogy: "Megszületett, gyönyörű, Viola Szirom a neve!", és bennem él az este amikor mindenki a pár órás Violáért imádkozott, mert még a születése éjszakáján tüdőgyulladást kapott...
Sokat szenvedett a kis Viola, az anyukája, az apukája és mindenkije az első hónapokban. Nehéz ezt megérteni, hogy miért kell egy kicsi életnek így indulnia és van miért hálát adni, hogy azóta szép, okos és szívós nagylánnyá nőtt.
Örülök, hogy engem választottak a Keresztanyjának.
Isten éltesse sokáig Vilkót!