ÉS még nincs vége...

Ma Simi is megkapta az antibiotikumot, mivel az ő füle is nagyon vörös és még lázas is tegnap óta. Simi egész nap feküdt, pihent viszont nagyon jó étvággyal eszegetett.
Korika elemében van, a gyógyszertárból ki kellett szaladnom mikor már rendeltem a gyógyszereket mert azt láttam bentről, hogy a kocsiban Kori üti Simi fejét majd beleharap a kezébe, Simi eltorzult arccal üvöltött (nem hallottam de láttam). Így hát mondtam, hogy elnézést de megölik egymást a gyerekeim, kirohantam rendet tenni (aminek az lett a vége, hogy Kori is üvöltött) és vissza rohantam leadni a további rendelést. Megint 5 ezer forintomba került a kis gyógyszertári kiruccanás (tegnap is).
Hát sokkal jobb dolgokra is el tudnám költeni ezt a sok pénzt...
Nimród hörög de még nem tüdőgyulladás viszont nagyon afelé halad. Még várunk, inhalátor, nurofen, párásítás és ha nem javul akkor ő is beáll a fogyasztók táborába.
Bárcsak ne kéne!
Berci dolgozik és úgy érzem több dolga van mint valaha így egyedül csinálom amig ki nem dőlök én is.

Egyre rosszabb

Most már Simi és Nimród is lázas. Holnap reggel irány a rendelő. Korika még köhög, de láza már nincs, azonban beejtett egy schleich elefántot a wc-be és le is húzta (véletlenül). Mindezt a Nagypapa és Nagymama házában...
Ma megint egész nap nem volt Berci, csinálták az erkélyt otthon, így megint csak magányos küzdelemmel telt az egész napom (köptető, lázcsillapító, tea, ésatöbbi).
Nem tudom elképzelni még több gyerekkel hogy bírja az ember ezt az állapotot, mert a babaváró könyvek erről nem írnak pedig én szánnék neki egy fejezetet...

Beteg gyerekek

Kori ma reggelre belázasodott, a fülére panaszkodott, még mindig ijesztően csúnyán köhögött és nem akart felkelni, csak hozzám akart bújni. Volt ma gyerek ügyelet Budakeszin, felpakoltam a három gyereket, 9-re már ott is voltunk.
Berciről annyit, hogy az erkélyünk szigetelését kellett ma (holnap, holnapután) intéznie, mivel beázik a lakásunk. Úgyhogy egyedül maradtam a három beteg gyerekkel.
Korinak a fülére ment, antibiotikumot kapott végre, Simi bronchitises, Nimród köhög szintén ijesztően.
Otthon nem maradhattunk az erkély felújítás miatt, így miután beszereztem az összes gyógyszert, összepakoltam otthon a szükséges dolgokat (a gyerekek közben üvöltöttek), leköltöztünk a Labanc utcai lakásba ami most üres, mert Nagypapáék elutaztak.
Egész nap gyógyszert és teát adagoltam mind a három gyereknek, némi táplálékot adtam annak aki kért, orrot szívtam, csöppentettem, figyeltem az órát, hogy mindenki időben megkapja az adagját és felírtam egy táblázatba ki mit kapott és mit kell még beadnom.
Elfáradtam.
Kilátástalan.
Kori talán a gyógyulás útjára lépett, délután majdnem 4 órát aludt!
Simike most nagyon fáradt, köhögős (pont mint Korika volt), kicsi láza is volt este.
Nimród keveset eszik, és utálja az orrszívást.
Már látom mivel telik a jövő hetem...

Babaklinika

Beteg az összes gyerek.
Vasárnap Kori elkezdett köhögni azt hittem a szokásos 3 napos köhécselés, ellenben holnap péntek és nem javul. Tegnap semmi különöset nem talált a doktor néni csak nagyon-nagyon piros torkot és "nem annyira szép fület". Antibiotikumos orrcsepp, c-vitamin, sok folyadék a megoldás. Mára a fiúk is elkezdték a köhécselést és nem győzöm szívni az orrukat. Ezenkívül Kori kb. éjjel kettőkor fuldokolni kezd és onnantól kezdve nálunk tölti az éjszakát (nem valami pihentető). Nimródhoz nátha ügyben kétszer kell kelni hajnalban, vissza alszik csak szeretgetni kell.
Kori mostanra elég rosszul fest a sok köhögéstől, sápadt, gyenge, sír amikor hajnalban rájön a köhögő roham. Rossz nézni, hallgatni. Remélem holnapra jobb lesz.
Most Simikén a sor és Nimród is szörcsög.
Gyógyszeradagolás a megfelelő időben, orrszívás, orrcseppentés, itatás - ezzel telik az egész napom. Emellett főzök, mosok, takarítok, pelenkázok, etetek, rendet rakok, dolgozom és a karácsonyi ajándékokon töröm a fejem.
Túlpörgés veszélye áll fenn...

Nimród 9 hónapos

Nimród pont ma kilenc hónapos.
Nagyon sokat változott az elmúlt pár hétben. Egyre érdeklődőbb és barátkozósabb lett, sokat nevet az emberekre de amikor kilépek a szobából (hogyha ő a földön fekszik) akkor legtöbbször még mindig sírva fakad.
Sokszor és sokat eszik, éjszaka már nem táplálom.
Rengeteget forgolódik, négykézlábra támaszkodik (de még nem mászik) és egészen jól közlekedik amolyan előre ugrás és földön csúszás keverékével.
Igazi vasgyúró: nagy pocak, nagy csülkös comb (minitalp végződéssel), hurkás kezecskék. Jó megölelni, megszorongatni és simítani a selymes pufi pofiját.
Nagyon szeret üldögélni a hintában, etetőszékben, a szőnyegen (bár hivatalosan nem számít ülésnek mert mi ültetjük - de harmadiknál már ez is bocsánatos).




Itthon sokat sír ha nem vagyok mellette játék közben, a babakocsiban viszont egy hangja sincs bármilyen hosszú is a séta.
Még mindig elalszik az erkélyen, jól felöltöztetve.
Napközben kétszer alszik, este pedig kilenc körül az ágyában elalszik egyedül.
Beindult a Nagypapa imádat. Minden unoka életében elérkezik a pillanat amikor rajongva néz a Nagypapára és minden álma teljesül amikor Árpád hurcolja a popóját a Labanc utcai lakásban. Nimród életébe 1 hete érkezett el a változás amióta bármilyen szomorú, a Nagypapa karjaiban megnyugvást talál. Nimród ezen kívül nagy szakértelemmel tanulmányozza a Nagypapa haját és szakállát, matat, kutat elmélyed a felfedezésben. Jó barátok lettek (egyébként Nimród teljesen Árpád kiskori képeire hasonlít!).



Azért a Nagymamát sem hagyom ki, aki szeretettel és türelemmel telepszik a legkisebb Nagy mellé és tanítja, fejleszti a legapróbb óriás unokát.
Berci amikor haza érkezik táncot és rajongást kap Nimródtól és amikor a karjába veszi a 10 kilós fiát, ennyit mond: "Annyira édes!" - és tényleg az!

Őszi szünet - márakinek

Elkezdődött az őszi szünet.
Korinka mint egy megvadult kiscsikó, péntek óta nagyon feldobott. Simivel kezdenek összecsiszolódni, újra meg kell szokniuk, hogy Kori itthon van egész nap. Simi sokkal hisztisebb mint amikor csak hárman vagyunk, a délutáni alvások előtt is (nagy az elnyomás), Nimród körülbelül ugyanannyit üvölt mint egyébként, én pedig még bírom bár nem mindig tolerálom a vadulást.
Berci dolgozik a képeken amikért holnap jönnek. Haragszik ha fényezem a munkáját de most tényleg gyönyörű esküvői képeket készített, csak az utómunkálatokkal van nagyon leterhelve sajnos (azt nem annyira szereti mint magát az alkotást - pedig ez is annak a része).
Mi meg várjuk, hogy kész legyen.

Ma a Labanc utcában tanyáztunk, amíg apa "szabadnapos" volt itthon, Nagymama készített nekünk és Orsiéknak (Berci nővére és családja) finom ebédet.
Este jöttünk csak haza, kicsit furcsa ez az átállítós dolog, nehéz megszokni, hogy délután négykor már sötét és hideg van.
Majd Karácsonykor, akkor biztosan örülni fogunk neki...

Nevettetnek:
Simi ma rajzolt egy VAD IDŐt (fekete vonalak egy fehér lapon).

Kori egész nap dalolászik (már értem miről beszélnek az óvónénik), amikor wc-re megy vagy csak úgy keres valamit, vagy utazunk az autóban, ő mindíg énekel. Van amikor felismerhető a dallam és a szöveg is, van amikor csak a dallam ismert a szöveg kitalált és van amikor olyan mintha ő írt volna egy dalocskát. Tüneményes.

Nimród előre tolja az állkapcsát és úgy ügyködik. Ma nagy szakértelemmel dobálta a fa játékokat az asztalról a földre. Valamint kitűnő fejtáncos, ha zenét vagy ritmust hall rázza a fejét jobbra - balra.

Hát ennyi.

Simon nap!

Édes drága Simikének ma van a nevenapja.
Megkérdeztük múlt héten mit szeretne: "Piros tótát! - mondta ragyogó arccal.
Se kiskocsi, se kamion, semmi csak egy piros tóta. Ilyen ez a kis Simon.

Tegnap olyan sokat rohangáltam neki egyetlen könyvért amennyit csak lehet három gyerekkel. A Mammutban nem volt, a Hűvösvölgyi úton volt de fordítva volt kötve (hibásan a két utolsó darab!), végül a Batthyány téren a Libriben megleltem de akkor már minden gyerek üvöltött a rángatózástól és én is közel álltam a végkimerüléshez. De mag van! Ma reggel meg is kapta az ünnepelt. KoriSimiNínó ahogy ők nevezik, egyébként pedig Anna Peti Gergő - Süss fel nap!
3 doboz gyurma, egy mini robogó (ez utóbbi Éviéktől) a könyv és egy nagy-nagy torta volt Simi ajándéka (nem piros, de csokis mert ezt megeszi, a pirosat nem hiszem).

Korán reggel köszöntöttük, még az ágyban, Ő a tortának örült a legjobban, belenyúlkált majd leszopogatta a csokit az ujjacskáiról és határtalanul boldog volt, hogy az övé. Egész reggel ült a torta előtt és nézegette, kóstolgatta és amikor el akartam rakni a hűtőbe kereste : "Hol a tótám?".
Szeletet nem kért, nem vághattam fel (gondolom, hogy szép maradjon).



Délután Berci vitt fogorvoshoz ezért Zsófi jött vigyázni rájuk, majd a Nagymama váltotta le, aztán a Keresztszülők Orsiék is megérkeztek végül mi is haza értünk, addigra a torta is majdnem elfogyott már és mindenki határtalanul boldog volt.
Alig bírtak elaludni!

Drága Simike! Nagyon szeretünk!