Heti körkép

Nem panaszkodás de tény, hogy nagyon fárasztó egy hét.

Korinkámat én viszem reggelente, nehézkesen mentek mostanában az ovis napok. Volt sírás is, és "nem akarok menni" és bármennyire normális jelenség egy három és fél éves leválófélben levő gyerektől a pityergés azért mégis kicsit szívszaggató ott hagyni őt könnyes szemmel.
Jól érzi magát amikor nem a hiányomra gondol, sokat tanul, ügyesedik, ügyeskedik és egyre több dalt ismer és énekelget itthon is - köszönet érte Ildi néninek.

Nagy változás is történt a házunk tájékán: galéria ágy épült a gyerekek szobájába.
Azon kívül, hogy rettegek, hogy leesnek róla nagyon gyönyörűszép és tágas lett tőle a szoba is. Családi ajándék, a nagynéném férje készítette méretre (sehogy sem találtunk ide való 83 cm széles ágykeretet) ezért ide szabta, összekalapálta majd szerda délután elhozta.
Bármennyire is várta és örült neki Kori (már fél éve téma nálunk, hogy mikor kap végre nagylány ágyat) aludni azonban nem volt hajlandó rajta.
Végül együtt csak elaludtunk fönt szerda este, éjfélkor azonban csipogott, hogy szedjük le.
Csütörtökön (közös megegyezéssel) Simi szerette volna kipróbálni milyen a kuckós alvás, ő reggelig meg sem szólalt.
Ma este megint Korié a terep (felkuporodtam mellé aztán gyorsan elaludt), megígértük, hogy igazi lányos birodalmat varázsolunk belőle (amíg megszerezzük a kellékeket addig egy rózsaszín lepedő jelzi a hely "nemét").

Siminek jön egy foga (nem tudom melyik de töri át az ínyét hátul) csak akkor jutott eszembe, hogy bekukkantsak a szájába miután napok óta visítva ébred (el is felejtettem, hogy ő is fogzik még).

Nimród még mindig villogtatja egy szem fogacskáját, mellette már jön a másik de nem bánnám ha várna még mert ennivalóan édes ezzel az "egy vicsorgó fogas" ábrázattal (mintha a többi esett volna ki körülötte).
Közlekedik, nem nagyon értjük hogy, de ha elfordulunk aztán vissza nézünk sokszor egészen máshol találjuk már a szobában (teleportál?).
Nagyon aranyos!

Megtapasztaltam, hogy amint kimondom, hogy valami "jó" akkor az azon nyomban elmúlik megtörik a varázslat.
Nem babona ez, tény, régóta figyelem a jelenséget, sajnos nagyon sokszor előfordult már velem.
Azért most nem is mondok semmit, csak gondolok...

Simi kedve

- Simi gyere szállj ki az autóból!
- Nem.
- Simi kérlek gyere!
- Nem akajok. Vad kedvem van.

Angyalok a ház körül

Kori tegnap az éjszaka közepén borzalmas rémálomból ébredt, sírt alig bírt megnyugodni, magas szörnyetegek lökdösték (állítólag).
Magam mellé vettem, még akkor is alig akart vissza aludni majd ezt mondta: "Ha jön a szörnyeteg majd harapd meg a popiját, jó?" - megígértem, hogy megharapom a popiját ha jön, de biztosítottam, hogy nem fog jönni.
Aznap éjjel velünk aludt.

Másnap este (tehát tegnap), vacsora és fogmosás után de még a mese előtt kétségbeesetten sírva fakadt. Sosem láttam még ilyennek, nem hiszti volt, biztos voltam benne, hogy nagyon meg van ijedve. Azt mondta, hogy legyek ott akkor is mikor felébred, egész éjjel mert nagyon fél a szörnyetegtől. Mivel meggyőzni nem tudtam, hogy nincs semmiféle szörnyeteg, eszembe jutott, hogy én mit szoktam csinálni amikor félek: imádkozom.
Így hát mondtam Korinak, hogy ma este azért imádkozzunk, hogy ne álmodjon rosszat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen megnyugtató lesz számára az ötlet.
Felcsillant a szeme, letörölte a könnyeit.
Előkerestem az Angyalkás könyvet amit 3 éve kapott a keresztelőjére. Végig nézegettük, olvastam nekik.
Simivel elénekeltük az Imádlak és áldalak Isten rejtelem kezdetű gyönyörű éneket (Simi minden utolsó szótagot beénekelt) majd imádkoztunk közösen, hogy Korinak ne legyenek rossz álmai.
Ezek után be bújt az ágyába, mind a három gyerek, egy szó sem esett többet a szörnyetegekről, Kori még nézegette az ágyában az Angyalkákat és közben verseket mondott. Amikor megkérdeztem, hogy lekapcsolhatom e a villanyt és ő azt mondta "Igen" akkor megnyugodtam.
Úgy aludt el két perc alatt, hogy magához ölelte a könyvet.
Angyalok vigyáznak ránk.
Ma nem álmodott rosszat.

Túra fel és le

Ma délelőtt Simi kedvében szerettem volna járni.
Miután meglátogattuk a Doktor nénit egy kis védelemért, utána buszozni voltunk, majd sétáltunk egy kicsit az erdőben, játszótereztünk, megint buszoztunk, végül haza sétáltunk. Simi nagyon boldog volt, bár az utolsó pár száz méteren annyira elfáradt, hogy kénytelen voltam a nyakamba venni (közben a babakocsit toltam, igazi cirkuszi mutatványossá nőttem ki magam). Ebéd után Simit letettem, majd Nimróddal a nagy ágyon pihentünk és el is aludtunk mindketten. Simikét 3 óra alvás után kellett ébreszteni, mert 4-ig mindenképpen oda kellett érni Koriért és futóbringával terveztem az oda - és vissza utat.

Ma délután Kori kedvében szerettem volna járni. Ezért elcipeltem az ovihoz a rózsaszínű biciklijét, hogy úgy jöhessen haza mint Emma a mesében. Simi extra tempóban hősiesen robogott végig Budakeszi tetejétől az aljáig csak, hogy időben oda érjünk Koriért, végül csak betoppantunk még mielőtt kétségbeesett volna (Virág és Anita ugyanis pont indulóban voltak).
Együtt haza kerekeztünk, én toltam, Kori, Virág és Simi gurult, Anita cipelt de csak haza értünk szűk egy óra alatt.

Sok volt ez ma, kidőltem.
A gyerekek 8-kor már ágyban voltak amit viszont szeretek, kilenc előtt pedig már aludtak mindannyian.
Ilyenkor este nem tudok olyan könnyen elaludni mint délután pedig nagyon fáradt vagyok, azon gondolkodom, hogy mennyi mindent kellene még tenni aznap.
Sajnos estére végleg kifogy minden erőm úgyhogy csak gondolom és gondolom és gondolom...

Rólunk

Kori az óvodás



Kornélia beszokott. Reggelente vidáman ébred és nem tiltakozik amikor elindulunk az oviba. Ketten megyünk - Berci addig marad a fiúkkal - így hamar megjárom.
Az elválás sem nehéz, csak akkor engedi el lassan a kezemet amikor Virág vagy Ildi néni még nincs a közelben. Ma reggel Vera néni fogadott minket és Korinka kérésére egy kutyát kézműveskedtek miután elmentem.
Múlt héten már napos is volt és eddig minden délután szépen elaludt ebéd után.
Ma már gyümölcsöt is evett.
Egyre többet mesél nekem a benti élményekről, bár nem érti miért kérdezem meg többször ugyanazt a dolgot ("Anya ezt már mondtam, miért kérdezed?").
Érdekel, szeretem ha mesél, jó hallgatni, hogy elmondja milyen volt egy napja. Lassan áll benne össze a kép, sok minden csak este jut az eszébe amikor kérlel, hogy még ne menjek ki a szobából. Ma egy kicsit később mentünk érte mint múlt héten ezért délután az udvaron játszott mire oda értünk 4 körül, és a drága azt kérte most este, hogy holnap egy kicsit korábban menjünk, akkor amikor alvás után felébred.
Egyre több dalt ismer és énekelget csak úgy, Ildi néni sokat dalol velük.
Ma a humorát is megvillantotta Anitának: Virág és Kori is házat rajzoltak. Virág háza szép lett, láthatóan ház, Kori viszont színes ceruzákkal sok vonalat rajzolt és azt mondta, hogy az ő papírján is ház van. Anita mondta, hogy: "Kori de hát ez nem ház!" - erre Kori azt mondta: - "De! Szín-ház!".

Simi a középső



Simire több időm van mint eddig valaha. Ez sem sok hiszen itt van Ninó és a rengeteg tennivaló de sokkal minőségibb. Ezt ő is érzi és rengeteget mosolyog. Akkor amikor elmesélem a traktoros könyvet, vagy amikor csak az ő kedvéért felszállunk a buszra vagy amikor végig hallgatom amit mond nekem.
A legjobban azt szereti amikor ebéd után bebújunk az ágyba és elalszom mellette: "Simike megehetlek?" - kérdem én, "Igen!"- válaszol mosolygó arccal. Aztán megölelem, megpuszilom, ezt a játékot nagyon szereti. Két perc alatt elalszik.
Amikor ma délután beléptünk az oviba Simi a kapunál fájó hangon megszólalt: "Szegény Kojika..." - most már jobban sajnálja a nővérét mint magát. Nagyon szereti.

Nimród a kemény dió



A kis 10 kilós harmadik babánk nagyon sokat sír. Legtöbbször mikor itthon vagyunk és leteszem játszani (tehát nem fogom, nincs velem) de sokszor idegen helyen is. A 8 hónapos szorongást ötvözi a fogáttörés és az unatkozás. Ha leteszem a földre már egyedül érzi magát, a mászástól még távol van, a forgás pedig nem elég neki. Van, hogy eljátszadozik magában de ahogy észre veszi, hogy "egyedül" van azonnal sírva fakad és akkor már nincs vissza út addig üvölt amíg nem történik valami.
A hordozókendő sem megoldás hosszabb időre mivel 10 kilós és ide oda tekereg, mindent látni akar - nehéz. A pihenőszék pedig szerintem nem a legjobb hiszen jó lenne ha nem egy helyben ülne egész idő alatt amíg főzök, rendet rakok, teregetek.
Az erkélyen még mindig van babakocsi, amikor fáradt kiteszem, ez általában délelőtt 11 körül van - akkor alszik kint azt nagyon szereti.
Simi gyakran túl-szeretgeti ("Nínókám!" - mondja, nyomja), attól is hangos üvöltésbe kezd.
Éjjel is ébred, Berci kel hozzá, hajnalba kerül mellém akkor viszont reggelig markolász (már levágtam a körmeit).
Drága Ninókám bárcsak kevesebbet sírnál!

Anya három gyerekkel

Ez lennék én. Bármennyire is próbálok pozitív benyomást kelteni, nem sikerül elhitetnem senkivel, hogy ez könnyű dolog.
Már csak a hazamenetel sem az oviból amikor felpakolom a két gyereket, utána a babakocsit a buszvezető meg már csenget én még lent vagyok és vagy segít éppen valaki vagy nem, vagy amikor a boltba kell bemennünk tolom a babakocsit bal kézzel, jobbal pedig a bevásárlókocsit a két nagy gyerekkel és lavírozok a sorok között és épphogy semmit nem verünk le.
Haza felé Kori legtöbbször hisztit rendez, gondolom ilyenkor jön ki rajta a feszültség, hogy mégis csak távol van tőlünk napközben, ilyenkor szeretgetni figyelni kell rá, megnyugszik és akkor jön Simi műsora, hogy rá is figyeljünk.
Fáradt vagyok, egy kicsit elkeseredett is, hogy miért megy ez ilyen nehezen.
Pénteken dolgozom, késő délután kétfelől gyűjtöm be a három gyereket pont hétvégére jut a neheze.
Szeretném jól csinálni, hogy örüljenek, kevesebbet sírjanak.
Vannak erre jó irodalmak amit nem ártana beszerezni és időt szakítani rá (ami viszont mostanában a legnagyobb ellenségem - mármint az idő).

A férjem

Dolgozik és közben megtesz minden tőle telhetőt.
Szeretne egy negyediket is de nem most.
Szeretem ezért (is).

Nem jó

Mindenki vágyik valamire. Vagy folytán vágyunk valamire. Úgy vettem észre, hogy ha megkapjuk akkor utána megint vágyunk valamire és ez így megy egyfolytában. Az egész életünk egy nagy vágyakozás?

Imre atya mondta, hogy az a baj az emberrel, hogy sokkal több mindent akar mint amire szüksége van.
Magamon is érzem, de még mennyire!

Jelenleg teljesen alkalmatlan vagyok mindenre amit mostanában csinálok.
Egy napnak nem akkor van vége amikor lefekszem aludni, hanem egy napnak nincs vége nálunk mostanában sose.
Taposómalom.

Nimród köhög éjjel is. Rosszul alszik, szinte semmit.

Kori pedig egy teljes nap ovi után se képes elaludni és a környezetét sem hagyja pihenni. Ezen kívül követel és szemtelenkedik úgyhogy sokszor nagyon le kell állítani.
(Nem akarom, hogy olyan erőszakos legyen mint az a kislány a játszótérről.)
Biztos "büntet" az ovi miatt is tudom, hogy feszültség és szomorúság van benne emiatt amit próbálok oldani de ezen kívül meg kell tanulnia, hogy hol a helye a családban, az oviban, a világban és, hogy mit szabad és mit nem.
A természetéből és a korából adódó erőszakosság és akaratosság néha borzasztóan elkeserít. Nehezen viselem amikor ilyen, Berci jobban bír vele ilyenkor de hát ő ugye nincs itthon.
Következetesség, türelem és szeretve nevelni.
Ezek a kulcsszavak hozzá de sokszor nagyon nehéz betartani.

Simi pedig megint nem szól ha jön valami, hanem össze piszkítja az összes ruháját. A ruhák pedig nem száradnak hanem bebüdösödnek mert hetek óta nyirkos idő van.
Biztos, hogy azért csinálja Simi mert nem figyeltem eléggé rá amikor szólt.
Annyira sajnálom...

Megfogalmazom a kérdést.
Lesz még olyan, hogy "most minden jó" ?

Mammut

Régen szerettem a Mammut-ot.
Két utcára laktam akkor még a bevásárlóközponttól és jó volt ott csavarogni, vásárolni, nézelődni, találkozni, mozizni. Most pedig megőrülök mikor a közelébe kell mennem sőt ha keresek valamit ott attól még jobban. Túl zajos, túl fényes, túl drága, túl zsúfolt, túl sok. Nem szeretem. Mégis egy-egy esemény miatt rákényszerülök, hogy besétáljak és vásároljak. Mint például ma is.
Évi nővérem 30 éves volt a héten, neki indultam hát és 3 óra idétlen bolyongás után rá is leltem a (majdnem) megfelelő ajándékra.
(Remélem tetszeni fog neki mert nagyon megszenvedtem érte.)
De nem ez a lényeg hanem az, hogy ez a Mammut nem az én világom.
Pedig tényleg szerettem amikor még nem volt férjem, se gyerekem.
És az nem is volt olyan régen...