Mammut

Régen szerettem a Mammut-ot.
Két utcára laktam akkor még a bevásárlóközponttól és jó volt ott csavarogni, vásárolni, nézelődni, találkozni, mozizni. Most pedig megőrülök mikor a közelébe kell mennem sőt ha keresek valamit ott attól még jobban. Túl zajos, túl fényes, túl drága, túl zsúfolt, túl sok. Nem szeretem. Mégis egy-egy esemény miatt rákényszerülök, hogy besétáljak és vásároljak. Mint például ma is.
Évi nővérem 30 éves volt a héten, neki indultam hát és 3 óra idétlen bolyongás után rá is leltem a (majdnem) megfelelő ajándékra.
(Remélem tetszeni fog neki mert nagyon megszenvedtem érte.)
De nem ez a lényeg hanem az, hogy ez a Mammut nem az én világom.
Pedig tényleg szerettem amikor még nem volt férjem, se gyerekem.
És az nem is volt olyan régen...

Lassan de biztosan

Lassan de eltelt a hét.
Nimród átvészelte élete első komolyabb vírusfertőzését, lázzal, pöttyel, étvágytalansággal és szenvedéssel. Most már jól van, eszik is és nevet is, bár ahogy kilépek a látókörzetéből azonnal visítani kezd (viszont ahogy vissza térek mosolyog).

Kori már jól van, de még nem engedtem a héten oviba jobb ha legalább néhány napig tünetmentes a csapat.
Simike Donald kacsa hangú még de jó az étvágya és nagyon vidám bolondozós kedvű úgyhogy nem nyilvánítom már őt sem betegnek.

Most hatalmas változást látok a nagyok kapcsolatában. Teljesen partnerként kezelik egymást, olyan jól eljátszanak együtt hogy csak na! Mókás dolgokat produkálnak: Kori a hintalovon, Simi Althans Csacsin talpig felszerelkezve utazik messzi tájakra. Mindkettőn egy-egy hatalmas baseball sapka van. Néha cserélnek állatot. Megérkeznek. Pakolásznak. Eszmét cserélnek meg játékokat is. Csuda aranyosak!
(Kivéve amikor nem akarnak aludni, akkor vagyok a legdühösebb.)

Hosszú és tartalmas hétvége ígérkezik, rengeteg ünnepléssel és vendégeskedéssel.
És mi is megpróbálunk végre kimozdulni Bercivel. Be a városba! Amolyan görbe estére...

Gyógymód

Tegnap kezdődött, mára elmúlt.
Tegnap annyira fájt a torkom, hogy nyelni sem tudtam. Ma pedig már szinte semmi bajom nincsen, nem fáj, nem szúr, nem kapar ezek szerint még idejében elkaptam. Hurrá!!!!
A tegnapi kezelés: 1 calcium sandoz pezsgőtabletta
1 db ezres C-vitamin
Echinacea csepp kb. 4x20
1 liter forró tea
Belladonna 15 CH óránként 5 golyó

Lehet, hogy ez a legutólsó mentett meg mindenesetre csoda mert tegnap tényleg azt hittem itt a vég.
A végén még elhiszem ezt a bogyómizériát az pedig nagyon furcsa lenne...

Simi nevettet

Simi humorérzéke nagyon kifinomult.

A varázslás most a legviccesebb produkció de díjat érdemel a "Bugyifej vagyok" mutatvány (Kori bugyiját a fejére húzza és fel alá járkál s közben ezt mondogatja), valamint a "vad" jelző használata (ma a RIZS volt vad mert néhány szem lepotyogott a tányérjáról "Vad Rizs!" - mondta Simi mérgesen.

"Én Cíkuszi néni vadok!" - mondja mikor egy nagy takarót tart maga elé.

"Ez meg mi vót?" - kérdezi amikor valami vicces és nevet de nem érti miért.

"Szomorú vadok. Koji bántott. Vad Koji."

Sírjak vagy nevessek?

Meg kell mondjam megalapozott volt a "szeptemberi letargiám". Ez a Vénasszonyok nyarához nem méltó idő és a betegség amely 5 tagú családunkból jelenleg hármat kínoz (a legkisebbet a legjobban) minden várakozást felülmúl.

Arra se gondoltam, hogy a történelem ismétli önmagát, pontosan egy évvel ezelőtt amikor nagy pocakkal éppen munkába álltam volna péntekenként, 2 héttel későbbre kellett halasztani a kezdést mert megbetegedtünk mindannyian. Nem nevezném biztatónak a helyzetet.

Segítségem nincs, mindenki eltűnt egyedül vagyok, Berci pedig dolgozik, dolgozik, dolgozik...

Akad azért jó dolog is a sok nehézség között.
Kirakózásra és építkezésre hívtam Korit és Simit de ők elvonultak, mindenképpen együtt akartak játszani. Egy kötelet fogtak ketten, azon rángatták egymást, aztán a matracból buszt csináltak (persze az előszoba közepén - de mindegy), kipakolták az összes ágyneműt a ruhás szekrényből és szétteregették a lakás különböző pontjain és hasonló mókás dologgal ütötték el az időt. Néha persze borzasztó sikítás és üvöltés kísérte az efféle játékokat de kezdenek egy saját világot kialakítani amiben rám nincs szükség.

Ez most nagyon jó mert Nimródot nem tudom egy pillanatra sem ott hagyni. Nagyon rosszul néz ki, főleg a szeme, látszik, hogy nagyon megviseli ez a vírus és ha eltávolodom egy kis időre, azonnal zokog.
Ma is volt láza de már nem olyan magas, éjjel pedig a brutális priznicelést kellett bevetni mert egyik gyógyszertől sem csökkent a láza és nem tudott aludni. Csak az elején sírt mikor bele csavartuk, utána elaludt benne, lehűlt és ez jól esett neki.

Ma már nekem is fáj a torkom. De csak a jobb oldalon utána átterjed a balra végül egyáltalán nem tudok nyelni. Legalább kiszámítható...

Kori ma táncházazni akart (neki még mindig Léptánc a néptánc helyett), Simi Ildi néninek nevezett közben, majd mikor táncoltunk már vagy 3 perce akkor Kori kijelentett, hogy most üljünk le,
"így ni" - mondta - "és most együnk cukorkát amilyet Ildi néni szokott adni" - mondta huncut arckifejezéssel.
Simi is nagyon vicces, amióta beszél folyton bolondozik.
Egészen másképp humorizál mint Kori. Ebben is nagyon különböznek.

Szóval nevetek, és megnevettetek is (szeretik ha a joghurt, a gyümölcs, vagy apa lerajzolt képe nevében beszélek).

Mérgelődöm, bosszankodom többet is mint kéne.
De a felhők fölött ragyog a Nap, ez legalább biztos.
Meg az is, hogy nagyon szeretem őket.

Simi varázsol

"CIBIJÁ, CIBIJÚ, PIKK ÉSZ PAKK!"

Nimród lázas

Nimród lázas szombat óta. Olyan rosszul viseli a 38-39 körüli forróságot amit még egyik babánknál sem tapasztaltam. Nagyon rossz és szokatlan volt látni ahogy zihál, szenved, nyűglődik és nem tud pihenni, a másik kettő mindig alvással reagált az ilyen nehéz helyzetekre. Nimród nem.
Magam mellé vettem éjjelre mert csak az én közelemben talált megnyugvást és csak úgy, hogy a tej egész éjszaka csordogált a szájába. Nem aludtam egy percet sem, próbáltam "meglógni", odébb gurulni de sehogy sem hagyta. Mivel ilyen szolgáltatást nyújtva elaludni nem tudtam mellette így figyeltem és imádkoztam, néha elbóbiskoltam és kétszer hűtőztem.
Kori is mellém telepedett (köhögött), Berci pedig átvonult Simihez és a matracon aludt.
(Ilyenkor kevés ez a két szoba arra, hogy jól elkülönítsem őket és mentsem a menthetőt.)

Reggel persze első utunk a Doktor nénihez vezetett (a rosszul alvó részleg útra kelt), Kori sem volt túl jó állapotban de láza legalább nem volt. Nem sokkal azután, hogy elindultunk az autóval furcsa hangot hallottam és "egy-nem-jó-jel" is kigyulladt a kijelzőn. Az aksi.
Furcsa hang, akkumlátor fény és két beteg gyerek hátul a kocsiban nem túl jó hétfő reggeli kezdés.
Oda értünk, aztán haza is, Berci pedig kivitte a kocsit Perbálra a szerelőhöz.
Még jó, hogy nem tegnap ment tönkre, még jó, hogy nem kell Korit vinnem oviba, még jó, hogy haza tudtunk vele jönni. Az viszont nem jó, hogy megint egy halom pénzt kell rákölteni.
Jó lenne már végre eltalálni azt az öt számot...

Ninó remélhetőleg holnapra jobban lesz, Kori viszont nem megy a héten oviba.
Jó lett volna ha már bent alszik a héten de ha már így alakult annak örülök, hogy az én munkám csak a jövő héten kezdődik.

Nimród nehezen pihen és nem nagyon eszik. Amikor éppen nem lázas akkor édesen nevet, mintha be akarná pótolni a szenvedéssel elvesztegetett időt. Tényleg nagyon rossz neki, kínlódik. A torka is piros, a füle is hurutos kicsit és persze nehezen pihen úgy, hogy a nagyok állandóan hangoskodnak körülötte.
Nagyon sajnálom, olyan pici.
Viszont végre kint van az első (bal alsó) fogacska sarka!

Reménykedem, hogy ma könnyebb és pihentetőbb éjszakánk lesz.
De egy anya mindent kibír, ugye...