Fergeteges mogyoródi gyerek buli

Dél körül érkeztünk meg Ati papáékhoz Mogyoródra. Kori és Simi izgatottan fogyasztotta el a "Welcome túrórudit" majd birtokba vették a házat.
Kori csalódott volt, hogy kis Atika a nagyszüleinél nyaral és ezért nem volt otthon de hamar megvigasztalódott amikor meglátta és ki is próbálhatta a dobfelszerelését.

Kerti sütögetést tervezett Ati papa és megérkezésünk után nem sokkal az én lelkes férjem már a húsokat forgatta (természetesen az árnyékba).



Hamarosan megérkeztek Éviék is Violával, Írisszel és Szabival, Juci mama csak kettő után jelent meg mert szegény addig dolgozóban volt.
Kori sikongatással és tánccal köszöntötte legkedvesebb barátnőjét majd játékos csintalankodásba kezdtek kora délutánig minden nagyobb összezördülés nélkül.



Három körül asztalhoz ültünk és elfogyasztottuk azt a rengeteg finomat amivel készültek a vendéglátók (olasz zöldség leves, húsok, krumpli, saláta).
Fenséges lakoma volt és most nem túlzok, bár a gyerekek az izgatottság és a boldogság miatt alig bírtak a fenekükön megülni.
A fagyira persze mindenki azonnal az asztalnál termett és soha nem hallott csend vett minket körül.



A férfiak iszogattak, a nők beszélgettek, Évi a natúrkozmetikumok fontosságáról tartott előadást nekünk hosszasan. Közben sokat nevettünk, Kori, Simi és Viola nagyon mulatságos dolgokat műveltek az asztal körül (a legtöbb kiabálós mutatvány volt), Írisz aggódva figyelte a bolondokat az etetőszékből, Nimród a babakocsiban sziesztázott, mi pedig csak ettünk, ettünk és ettünk, néha ittunk is.
Juci mama és Ati papa kiválóan látták el nagyszülői feladataikat, hol a gyerekek kívánságait lesték, hol cipelték, hol pedig vigasztalták őket vagy éppen megnevettetésükön fáradoztak.

Délután hintázás, pancsolás a kertben majd kukoricázás következett, a végkimerülés után pedig a fájdalmas búcsú.






Kori zokogott, hogy még maradna, hiányzik neki Vilkó és Ati papa, még itthon is a nagy vendégséget emlegette.
Tényleg jó nagy volt!

Budakeszi fentről

Ma délelőtt gyönyörű házban voltunk vendégségbe.
Kriszti szervezte oda a találkozót Juditékhoz Budakeszi tetejére. Három felnőttre jutott összesen nyolc gyerek, de olyan sok minden jóban volt részük, hogy nekünk anyukáknak nem sok gondunk volt az aprókkal.

Kezdődött egy hatalmas pancsolással a teraszon ahol egymás után csúszkáltak a vízbe vezető csúszdán a kicsik és hangos röhögcséléssel fejezték ki, hogy mennyire jól érzik magukat. Még Simi is feloldódott az első perctől fogva (se bunyó, se dobálás, se nyavalygás) és boldogan zuhant a medencébe a nők közé.

A fantasztikus kialakításnak köszönhetően belátható volt az összes gyerek a házban és kint a teraszon is. A legkisebbek a fűben heverésztek, de amíg Zsófi baba izgett mozgott mint egy édes kis bogárka addig a vele egy idős ám 2 kilóval nehezebb óriás Nínó kiterülve várta, hogy felvegyem és onnan nézelődhessen.

Simi egy szem fiú létére nagyon jól el volt a lányokkal, játszottak a házban, a gyurmaasztalnál, az építőkockákkal, a kirakókkal és semmi vadulást nem tapasztaltam sőt még az ebédből is szépen evett mindkét nagy gyerekem.
Kriszti az övéiből kettőt elaltatott, Judit szintúgy aztán ebéd után lassan haza is indultunk, hogy ne maradjon el az enyémek délutáni alvása sem.

Legurultunk a hegyről, haza pici otthonunkba és negyed háromkor már mind a három aludt csak én nem mert még mindig a házon gondolkodtam, hogy mennyire szép és jó, gyermek - és családbarát az elrendezése.

Bercinek meséltem, azt mondta nekünk is lesz.
És én hiszek neki, mert eddig mindenben igaza volt.

8 sor

Az ima, a zene és egy kis dühöngés mindig átsegít a nehézségeken.
De bevallom egy kicsit több segítség azért nagyon jól jönne.
A tanácsok (mint hogyan tartsak rendet három gyerek mellett vagy hogyan lehet spórolni egy öt fős családnak) nem igazán húznak ki a csávából de a gyakorlati segítség az nagyon előre lendít.
Mindent köszönök.

Elég!

Este fél tíz körül beüt az "elegem van nem csinálom tovább érzés".
Amikor Kori nyavalyog, hogy nem akar egyedül lenni, Nimród az ágyában szenved a fogzás miatt, Simike "anuka fész"-t kiabál és akkor a konyhában a vacsora és ebédmaradványok eltakarítása után még a másnapi ebédfőzés vár(na) rám.
Berci persze sehol mert most éppen segít valahol, de ez már neki is sok úgy látom, ha itthon lenne ő aludna el elsőként a gyerekek szobájában.

A jövőben viszont még több feladatunk lesz amivel meg kell birkóznunk pedig néha tényleg azt érzem, hogy az összes szépségével együtt ez már annyira sok, hogy teljesíthetetlen.

Napok óta átjárnak hozzánk éjjel, Kori valami rókát emleget és 3 körül kiterül közöttünk (ezzel persze engem száműz a helyemről), én azért mégis próbálom meghúzni magamat a fal mellett de akkor biztos, hogy Simi is felsír, majd hajnalban Nimród is jajgat egy keveset amíg magam mellé nem veszem.

Tényleg bármennyit kibírunk?

Tízórai

Tízórai a legkisebb királyfinak is jut aki a legutóbbi mérés szerint nem kevesebb mint 8 és fél kiló!

Ó, úgy élvezem én a strandot...

Unokatestvérek

Ma itt voltak Éviék (a nővérem, a két lánya és Szabi, a férje).
Korinak meglepetés volt, hogy jönnek, fél egykor amikor meghívtam őket még magam sem hittem, hogy összejön a találkozó.
A délutáni alvás után nem sokkal megérkeztek a "meglepetés" vendégek Kori legnagyobb örömére. Violával összeölelkeztek és azonnal elmerültek a játékrengetegben, Írisz és Nimród is jól érezték magukat csak Simit sajnáltam mert szegénynek sehogy sem akadt társasága.
Minden figyelemfelkeltő próbálkozása kudarcba fulladt de hát őszintén szólva nem is csodálkozom mert hol kulcsokkal dobálózott hol a gereblyével hadonászott. Pici Simikémre még nehezen figyelnek a gyerekek, nem jól közeledik feléjük, amit mond azt nem nagyon értik még, így meg kell tanítani a barátkozásra.
Sikerült rávezetni, hogy az ölelés finom Violának és Írisznek is, ezzel sikerélménye volt a lányunokatestvéreinél.

A finomságok elfogyasztása után lementünk a játszótérre ahol a közeledő viharfelhők miatt nem tudtunk sokat időzni. A nagy lányok befértek ketten egy hintába (kuncogtak, huncutkodtak, bolondoztak), Íriszke a kiskutyát hajtotta vad lendülettel, Simike jött ment a megfelelő játékot keresve, Nimród pedig a babakocsiban kurjongatott jó hangosan.
A hazamenekülés után mindenki megvacsorázott, közben Berci is megérkezett úgyhogy még ő is tudott Évivel és Szabival beszélgetni egy kicsit.

Kori az esti fürdés után valami semmiségen elsírta magát, kiderült, hogy a valós ok az, hogy Viola hiányzik neki. Nagyon szeretné újra látni. Remélem sikerül a hétvégi összejövetel és akkor megint játszhatnak együtt ezek a huncut lányok.
Nagyon szeretik egymást.

Jó volt ez a nap de sajnos rossz hírt is kaptunk így megint van miért aggódni. Lassan megszokjuk, ha ezt egyáltalán meg lehet...