Budakeszi fentről

Ma délelőtt gyönyörű házban voltunk vendégségbe.
Kriszti szervezte oda a találkozót Juditékhoz Budakeszi tetejére. Három felnőttre jutott összesen nyolc gyerek, de olyan sok minden jóban volt részük, hogy nekünk anyukáknak nem sok gondunk volt az aprókkal.

Kezdődött egy hatalmas pancsolással a teraszon ahol egymás után csúszkáltak a vízbe vezető csúszdán a kicsik és hangos röhögcséléssel fejezték ki, hogy mennyire jól érzik magukat. Még Simi is feloldódott az első perctől fogva (se bunyó, se dobálás, se nyavalygás) és boldogan zuhant a medencébe a nők közé.

A fantasztikus kialakításnak köszönhetően belátható volt az összes gyerek a házban és kint a teraszon is. A legkisebbek a fűben heverésztek, de amíg Zsófi baba izgett mozgott mint egy édes kis bogárka addig a vele egy idős ám 2 kilóval nehezebb óriás Nínó kiterülve várta, hogy felvegyem és onnan nézelődhessen.

Simi egy szem fiú létére nagyon jól el volt a lányokkal, játszottak a házban, a gyurmaasztalnál, az építőkockákkal, a kirakókkal és semmi vadulást nem tapasztaltam sőt még az ebédből is szépen evett mindkét nagy gyerekem.
Kriszti az övéiből kettőt elaltatott, Judit szintúgy aztán ebéd után lassan haza is indultunk, hogy ne maradjon el az enyémek délutáni alvása sem.

Legurultunk a hegyről, haza pici otthonunkba és negyed háromkor már mind a három aludt csak én nem mert még mindig a házon gondolkodtam, hogy mennyire szép és jó, gyermek - és családbarát az elrendezése.

Bercinek meséltem, azt mondta nekünk is lesz.
És én hiszek neki, mert eddig mindenben igaza volt.

8 sor

Az ima, a zene és egy kis dühöngés mindig átsegít a nehézségeken.
De bevallom egy kicsit több segítség azért nagyon jól jönne.
A tanácsok (mint hogyan tartsak rendet három gyerek mellett vagy hogyan lehet spórolni egy öt fős családnak) nem igazán húznak ki a csávából de a gyakorlati segítség az nagyon előre lendít.
Mindent köszönök.

Elég!

Este fél tíz körül beüt az "elegem van nem csinálom tovább érzés".
Amikor Kori nyavalyog, hogy nem akar egyedül lenni, Nimród az ágyában szenved a fogzás miatt, Simike "anuka fész"-t kiabál és akkor a konyhában a vacsora és ebédmaradványok eltakarítása után még a másnapi ebédfőzés vár(na) rám.
Berci persze sehol mert most éppen segít valahol, de ez már neki is sok úgy látom, ha itthon lenne ő aludna el elsőként a gyerekek szobájában.

A jövőben viszont még több feladatunk lesz amivel meg kell birkóznunk pedig néha tényleg azt érzem, hogy az összes szépségével együtt ez már annyira sok, hogy teljesíthetetlen.

Napok óta átjárnak hozzánk éjjel, Kori valami rókát emleget és 3 körül kiterül közöttünk (ezzel persze engem száműz a helyemről), én azért mégis próbálom meghúzni magamat a fal mellett de akkor biztos, hogy Simi is felsír, majd hajnalban Nimród is jajgat egy keveset amíg magam mellé nem veszem.

Tényleg bármennyit kibírunk?

Tízórai

Tízórai a legkisebb királyfinak is jut aki a legutóbbi mérés szerint nem kevesebb mint 8 és fél kiló!

Ó, úgy élvezem én a strandot...

Unokatestvérek

Ma itt voltak Éviék (a nővérem, a két lánya és Szabi, a férje).
Korinak meglepetés volt, hogy jönnek, fél egykor amikor meghívtam őket még magam sem hittem, hogy összejön a találkozó.
A délutáni alvás után nem sokkal megérkeztek a "meglepetés" vendégek Kori legnagyobb örömére. Violával összeölelkeztek és azonnal elmerültek a játékrengetegben, Írisz és Nimród is jól érezték magukat csak Simit sajnáltam mert szegénynek sehogy sem akadt társasága.
Minden figyelemfelkeltő próbálkozása kudarcba fulladt de hát őszintén szólva nem is csodálkozom mert hol kulcsokkal dobálózott hol a gereblyével hadonászott. Pici Simikémre még nehezen figyelnek a gyerekek, nem jól közeledik feléjük, amit mond azt nem nagyon értik még, így meg kell tanítani a barátkozásra.
Sikerült rávezetni, hogy az ölelés finom Violának és Írisznek is, ezzel sikerélménye volt a lányunokatestvéreinél.

A finomságok elfogyasztása után lementünk a játszótérre ahol a közeledő viharfelhők miatt nem tudtunk sokat időzni. A nagy lányok befértek ketten egy hintába (kuncogtak, huncutkodtak, bolondoztak), Íriszke a kiskutyát hajtotta vad lendülettel, Simike jött ment a megfelelő játékot keresve, Nimród pedig a babakocsiban kurjongatott jó hangosan.
A hazamenekülés után mindenki megvacsorázott, közben Berci is megérkezett úgyhogy még ő is tudott Évivel és Szabival beszélgetni egy kicsit.

Kori az esti fürdés után valami semmiségen elsírta magát, kiderült, hogy a valós ok az, hogy Viola hiányzik neki. Nagyon szeretné újra látni. Remélem sikerül a hétvégi összejövetel és akkor megint játszhatnak együtt ezek a huncut lányok.
Nagyon szeretik egymást.

Jó volt ez a nap de sajnos rossz hírt is kaptunk így megint van miért aggódni. Lassan megszokjuk, ha ezt egyáltalán meg lehet...

Meglepetések

Ha a férfi igazán szeret....

...egy nappal hamarabb haza jön és még ajándékot is hoz...



Jobban telt a szombat mint azt előre gondoltam.
Kezdődött azzal, hogy az utcánkban lakó Anikóék áthívtak minket ebédelni. Nagyon jól esett a meghívás bár Berci nélkül még nem voltunk vendégségben idegen helyen három babával. Kicsit izgultam, de minden jól ment, jót nevettünk, ettünk, beszélgettünk, elhárítottam Simi fáradtságából fakadó enyhe agresszióját és szépen megebédeltünk. A fasírtgolyós lakoma után röpke 5 perc alatt haza sétáltunk és kettőkor már mindenki aludt és még mosogatnom se kellett. Nagyon jó volt.

Délután már tudtam a hírt, hogy Berci haza jön, a Kékszalag nem úgy sikerült ahogy tervezték (totális szélcsend árvaszúnyog invázióval) így Csopakon mulatták az időt az esti gálavacsoráig.

Nagymamáék hívtak, hogy náluk alhat Kori és Simi (ha akarom - persze, hogy akartam!) mert Nagypapa is a tervezettnél hamarabb haza érkezik a rémálommá vált Balaton kerülésről.
Alvás után levittem a gyerekeket és én már mentem is haza, hogy végre alaposan kitakarítsam a lakást mielőtt a férjem haza érkezik.
Nimród édes volt, élvezte a nyugalmat, szemmel láthatóan tetszett neki, hogy csak ketten vagyunk és senki és semmi nem esik a fejére.

Nagyon késő estére a lakás minden szeglete rendben volt és én boldogan vártam haza kalandvágyó férjemet.
Én papucsot kaptam, a nagyok fókát és rozmárt, a legkisebb pedig ölelést.

Most mindenki nagyon boldog.