Kori javul, Nagymama megment

Berci haza érkezett a munkából (megint jó későn) és azt mondta: "Jaj de szép rend van!".
Tényleg sokkal jobb a helyzet, a Nagymamának köszönhetem mert eljött szeretgetni a gyerekeket amíg én szorgoskodtam.

Az eső rémesen szakadt ma is, nem olyan nagy baj Kori kruppjának ez a legjobb időjárás (párás hűvös levegő), ki is nyitottuk az ablakot hadd lélegezzen.
Nagymama 11 körül megjött és Csopakosat játszott (hajóztak, nyaraltak, csobbantak, autóztak - mindezt a gyerekszobában) Korival és Simivel. A kis harmadik ezalatt békésen aludt az erkélyen a babakocsiban.
Berci bűnbarlangjának felszámolásával kezdtem a tisztogató programot. Ez a számítógép körüli terület és a rengeteg cd és dvd rendezése volt. Előkerült 100 fél kis csavar, 100 féle minicsavar, sokféle férfias eszköz az asztal mélyéből (csavarhúzók, kábelek, hosszabbítók) meg jó sok por, felesleges papír meg ilyenek. Most szép itt.
Végre megint van asztala. Örült neki.

A másik fájó pont a fürdőszoba volt, most az is tiszta végre.
Jó mert pénteken utazunk és mikor haza jövünk kezdhetek mindent elölről.
Anyasors...

Kori javul, felszakadóban a hurut, a kedve is jobb, vidáman vadul.
Ja és esernyő lesz a jele az oviban, mert cseréltek Virággal, azt mondta: "Jól van, Virág úgyis virág!".

Nimród csodás mutatványokkal szórakoztat minket. Könyvet nézeget ha a kezébe adom, csörgőt rángat, megpróbál mindent elkapni és nagyon sokáig jól érzi magát egyedül is (persze sosincs egyedül mindig rámászik valamelyik testvére).

Az este nagyon hosszú. Koriék nem akarnak elaludni 10 előtt, sokáig megy a hancúrozás az ágyban aminek legtöbbször apa szigora vet véget. Valahogy mindig akkor perdülnek táncra amikor a villanyt lekapcsoljuk és jó éjszakát kívánunk. Úgy emlékszem mi is ilyenek voltunk...

Kori kedvenc meséje a Báránycsaládos amit a "fejemből olvasok" és arról szól, hogy a báránycsalád találkozik útközben mindenféle állattal és félre értik a nevüket. Csak akkor jönnek rá, hogy mindent rosszul értettek amikor otthon megnézik az állatos könyvükben a rendes nevüket. De okulnak belőle és elhatározzák, hogy legközelebb már jól fogják mondani. Nem egy díjnyertes történet de Kori nagyon jót mulat rajta...

Simike nagyon sokat beszél mostanában, egészen szépen el lehet vele társalogni. Emlékeket idéz fel, számomra már elfelejtett dolgokkal hozakodik elő a kis mondataiban. Csodásan nyiladozik, nagyon tündéri de még mindig Simis a nyelvezete.
Mostanában nagyon bújós és nagyon vidám kitörései vannak. Berci szereti a kis nyakát. Tényleg elég egyedi...

Rend van kívül, belül. És ezt szeretem...

Simi félelmei

"Físz" - ezt mondja Simi amikor valamitől fél.

A félelem források:

1. "Jaj Mó!"

MOLYLEPKE - amit elég gyakran üldözök mostanában.
Simi azonban minden repülő nünükét molylepkének hív (a szúnyogot, a muslincát, a legyet, a lepkét) illetve amikor ezek elrepülnek a szeme előtt vagy akár suhintják az orrocskáját kétségbeesetten felszólal: "Jaj, mó!".
Azonkívül, hogy próbálom meggyőzni, hogy ezek nem bántanak ne féljen, jót szoktam mosolyogni a dolgon mert nagyon aggodalmas képpel és hangon tud rettegni.


2. "Zö Ma"

Azaz a ZÖLDSÉGES MANÓ.
Megelégeltem azt is, hogy egy szem zöldséget nem esznek ezek a Nagy gyerekek.
A fogmosást is egy manócska dalszerzeménnyel szeretettem meg amit azóta Kori és Berci is vidáman énekel esténként ("Mossuk meg a fogacskát ne jöjjön a Fogmanócska..."stb) mivel ez hatásosnak bizonyult kénytelen voltam a Zöldség Manót is bevezetni az itthoni köztudatba.
Beválik, mert ennek hatására a paradicsomot már megeszik (nehogy elvigye őket a manó egy nagy zöldségeshez ahol egész nap zöldséget kell falniuk, ehelyett inkább tőlünk elfogadják), de míg Kori jót nevet a dolgon addig Simi egyre gyakrabban emlegeti elalvás előtt is a "Zö Ma" -t.
Nem akarom, hogy féljen tőle de azt sem, hogy zöldség nélkül nőjenek fel és mivel a szép szó és a bacilusok elleni küzdelemről szóló mese sem segített így a Zöldséges Manó storyt kellett kitalálnom. Egyenlőre eszik...

3. "Szö"

Vagyis A SZÖSZ.
Kádban fürdésnél szokott a kezükre tapadni a hajszálam ami hajmosásom után marad ott. De van, hogy evésnél "támad Simire" valami kis szöszdarabka. Nagyon tud szenvedni tőle amikor a kezére ragad, ilyenkor semmiféle tevékenységet nem tud folytatni amig meg nem szabadítom a vélt vagy a valós szösztől.
"Jaj Szö, jaj szö!" - mondogatja.


Hihetetlen mulattató. De persze komolyan veszünk mindenféle aggodalmat.
Azért kicsit nevetünk is...

Vidám kép szomorú hírrel

Kori köhög. Elég ijesztően, csak addig ilyen amíg fel nem szakad. Alvás előtt és után a legrosszabb, olyankor nagyon szenved, még az inhalátorral is nagyon fullad.
Legjobb barátnője és egyben unokatestvére, Viola is kruppos, ebben is hasonlítanak egymásra...
Kori már magának tartja oda a kis felhőcskézős készüléket, nagyon ügyes és okos. Abban reménykedem, hogy gyorsan regenerálódik mint mindig és akkor nyugodtan útnak indulhatunk a dédszülőkhöz.
Mert nagy kalandra készülünk hétvége felé...

Csopak IV.

Csopak 4. és 5. nap













Kikötői kalandok.
Hajózás.
Kertszépítés: sövényvágás és fűnyírás Berci módra.
Álmodozás egy kertes házról.
Kora esti strandolás.
Játszóterezés.
Kalapvásárlás majd fotózkodás.
Nagyon könnyű esti altatás.
Simi gyógyulás.
Összepakolás.
Az éppen osztálykirándulós Elődkével fagyizás.
Búcsúpancsolás (Kori apa hátán, Simi apa nyakában ülve)
Rendrakás.
Haza utazás...

Üzenet

Vannak olyan helyzetek, találkozások, események, beszélgetések vagy csak egy kis momentum az ember életében amik a holtponton átlendítik és megerősítik abban, hogy amit csinál az jó és értékes.

Már egészen elvesztem abban, hogy a körülöttem nyüzsgő gyerekektől és a fáradtságtól nem jutok egyről a kettőre, hogy inkább elmenekülnék mert nem tudok megbirkózni három négy éven alulival és a velük kapcsolatos teendőkkel, és akkor Berci egy üzenettel tért ma haza Imre atyától.

Misére ment reggel nélkülünk, Kori nagyon csúnyán köhög ezért vele amúgy is itthon maradtam volna, a fiúkat meg nem lehetett vinni mert Bercit megint Imre atya fotózására kérték fel egy könyvhöz, gyerekekkel pedig az nem nagyon megy.

A délelőtt megint olyan fárasztóan telt amennyire csak lehetett, borzasztó kimerültséggel küzdök napok óta - talán az idő vagy az állandó hajnali Nimród táplálás miatt - de legszívesebben lefeküdtem volna a kupac középre és aludtam volna.

De vasárnap mise után nem várhattam haza Bercit ugyanazzal a káosszal amivel reggel elbocsátottam, így maradt a küzdelem. Közben Nimród sírt, Kori köhögősen kirakóhoz kért segítséget, Simi jött-ment és szétpakolt mindent én pedig nem ülhettem le egy percre sem mivel látványos eredményt akartam elérni.

Dél körül nagyjából rend lett, Berci megérkezett és olyan sok szép dolgot mondott amit Imre atya üzent, hogy a szívem megtelt boldogsággal és ez elég volt ahhoz, hogy túllendüljek ezen a sok nehézségen amin mostanában nem láttam túl.

Nem gondoltam, hogy egyáltalán el jut hozzá a június 5-i írás, fel sem merült bennem, hogy más is megtalálja a közösségből és eljuttatják neki a születésnapjáról írt bejegyzésemet.
Zavarba is jöttem mikor Berci mesélte, hogy mit mondott Imre atya a szép gyerekeinkről, Simiről, és arról, hogy nagyon tetszett neki az írásom (a könnyed stílus) és ki is nyomtatta neki valaki és hogy nem is tudta milyen írótehetség vagyok.
Berci is meglepődött nagyon, mondta, hogy a nagymamámtól örököltem az írói vénát.
Imre atya azt mondta milyen szerencsés Berci.
Én meg azt mondom nekem van szerencsém. Amióta ismerem Bercit...

A gyerekek miatt kezdtem el írni nem olyan régen. Túl sok volt a gondolat és érzés velük kapcsolatban, egyre nagyobb késztetést éreztem, hogy sorokba öntsem a velük kapcsolatos élményeimet.
Azt nem gondoltam, hogy ezzel másnak örömöt szerzek, hogy ilyen sok emberhez eljut és érdekli majd őket sőt elismerő szavakat is kapok.

A délután folyamán már elég sokszor megkértem Bercit, hogy mesélje el még egyszer és még egyszer, hogy mit mondott Imre atya. És ő mindannyiszor elmesélte.
Ajándék ez az üzenet.
Nagyon jókor jött...

Kori boldogsága

Kori tegnap elkezdett igazi emberformát rajzolni. Krumpli forma szerű kör, rá két pötty az a szem, vonal a száj, a kezek és a lábak szét álló pálcikák ebből a krumplifromából kiindulva. Különböző méretekben tudja lerajzolni ezeket az "embereket", különböző szájformával (nevetős, mérges, szomorú).

Először Apa készült el felismerhetően ekkor felkiáltott, hogy: "Anya nézd, gyere gyorsan!" - és táncolt a mágneses rajztábla mellett. Mutatta büszkén, hogy ott van apa. Tényleg hasonlított, nagy volt.
Aztán mellé elkészültem én, aztán ő, Simi, Nimród, Viola, írisz és még vagy 20 kis krumlibaba - azt mondta ezek a kistestvérei.
Nem rajzolt rá egyikre sem, apa majdnem az egész táblát elfoglalta olyan nagy volt, de senki nem lógott rá a másikra, hamar benépesült a rajztábla.
Nekem minden egyes emberkét meg kellett néznem, Kori pedig ugrált és táncolt boldogságában.
Rájött, hogy tud ilyet.
Mennyire édes!

Menekülés

Menekülőre fogtam a dolgot. Csúnya dolog, inkább neki kéne esni a lakásnak de ehelyett margarin vásárlás ürügyén meglógtam a cba-ba - persze gyerek nélkül.
Irtó jó volt! Vettem mindenféle ételt persze gondosan beosztva a pénzemet aztán megérdemelt jutalomként autómatás capuccinót ittam és fánkot ettem.
Drága férjem ezalatt vigyázott a gyerekekre, szó nélkül elenged kalandozni, hogy megnyugodjak egy kicsit.

Hazatérésem után felkaptam kettőt és levittem őket a dokihoz mert köhécselnek még mindig. Szerencsére semmi baj, Simi már felszakadóban, Kori semmiséggel küzd úgyhogy Igen-t mondtam Anita délutáni meghívására.

Délelőtt még berohantunk Ildi nénihez az oviba, átadtuk neki a néptáncolós képeket és Kori választott magának jelet. Kicsit segítettem neki, hogy ne gomba, ne létra, ne csiga legyen, így a virágra esett a választása. Az esernyő is esélyes volt, de kiderült, hogy az a barátnője, Virág jele lesz így maradtunk az eredeti tervnél.
Virág. Mindenre ezt kell varrnom. Talán menni fog. Még sem egy csiga...

Utána haza szaladtunk, a még mindig feldúlt otthonunkba, Berci dolgozott (telefonált), Nimród nézelődött én meg neki láttam az ebéd befejezésének.
Nagyon nehéz szoptatni, pelust cserélni, rendet rakni, teregetni, veszélyt elhárítani (mint fekete zsírkréta rajz a konyha falára), és még főzni is egyszerre. Nagyon ideges voltam, mondtam mindenféle dühöngő kifejezést amit aztán sms-ben megbántam a férjemnek és a délutáni alvás lebegett a szemem előtt.
Nagyon fáradt vagyok mostanában. Biztos a meleg miatt is de ahogy lefektetem Simit és Korit és magam mellé teszem a kis Nínót falatozni azonnal mély álomba merülök, mint akit leütöttek.

Amióta haza jöttünk Balatonról Kori mellettem alszik délután, mert nem akar aludni azt meg nem kockáztatom meg, hogy én elalszom ő meg Simit felébreszti ezalatt. Mellettem 5 perc és már alszik így egyszerűbb de nem jó ha megszokja (az oviban sem leszek ott nem akarom, hogy ez megnehezítse az alvós helyzetét).

Délután Anitáékhoz mentünk. Szuper volt a nevetés, beszélgetés, álmodozás, gyerekcsitítás, gofriparty és, hogy a gyerekek nagyon jól eljátszanak főleg Kori és Virág. Simi és a vele egyidős Ágoston között még folyik a kakasviadal és a kakasdomb őrzés de azért ők is aranyosak voltak és nem is ütötték egymást.
Még vacsorát is kaptunk, élményekkel felpakolva indultunk haza, Nínó elaludt az alig 10 perces úton, így az esti menetet (kakaó, fürdés, fogmosás, mese, inhalátor) vidáman töltöttük hármasban.

Jaj de kellett ez a kis vendégség, utána a holnapi ebédet is megfőztem és nagyjából elhárítottam a borzalmat a konyhából.
Jó volt elmenekülni egy kicsit, a rendrakás meg vár és legalább a gyerekekkel sem voltam türelmetlen.
Nagyon örültek neki.
Én is nagyon örülök...