Simi félelmei

"Físz" - ezt mondja Simi amikor valamitől fél.

A félelem források:

1. "Jaj Mó!"

MOLYLEPKE - amit elég gyakran üldözök mostanában.
Simi azonban minden repülő nünükét molylepkének hív (a szúnyogot, a muslincát, a legyet, a lepkét) illetve amikor ezek elrepülnek a szeme előtt vagy akár suhintják az orrocskáját kétségbeesetten felszólal: "Jaj, mó!".
Azonkívül, hogy próbálom meggyőzni, hogy ezek nem bántanak ne féljen, jót szoktam mosolyogni a dolgon mert nagyon aggodalmas képpel és hangon tud rettegni.


2. "Zö Ma"

Azaz a ZÖLDSÉGES MANÓ.
Megelégeltem azt is, hogy egy szem zöldséget nem esznek ezek a Nagy gyerekek.
A fogmosást is egy manócska dalszerzeménnyel szeretettem meg amit azóta Kori és Berci is vidáman énekel esténként ("Mossuk meg a fogacskát ne jöjjön a Fogmanócska..."stb) mivel ez hatásosnak bizonyult kénytelen voltam a Zöldség Manót is bevezetni az itthoni köztudatba.
Beválik, mert ennek hatására a paradicsomot már megeszik (nehogy elvigye őket a manó egy nagy zöldségeshez ahol egész nap zöldséget kell falniuk, ehelyett inkább tőlünk elfogadják), de míg Kori jót nevet a dolgon addig Simi egyre gyakrabban emlegeti elalvás előtt is a "Zö Ma" -t.
Nem akarom, hogy féljen tőle de azt sem, hogy zöldség nélkül nőjenek fel és mivel a szép szó és a bacilusok elleni küzdelemről szóló mese sem segített így a Zöldséges Manó storyt kellett kitalálnom. Egyenlőre eszik...

3. "Szö"

Vagyis A SZÖSZ.
Kádban fürdésnél szokott a kezükre tapadni a hajszálam ami hajmosásom után marad ott. De van, hogy evésnél "támad Simire" valami kis szöszdarabka. Nagyon tud szenvedni tőle amikor a kezére ragad, ilyenkor semmiféle tevékenységet nem tud folytatni amig meg nem szabadítom a vélt vagy a valós szösztől.
"Jaj Szö, jaj szö!" - mondogatja.


Hihetetlen mulattató. De persze komolyan veszünk mindenféle aggodalmat.
Azért kicsit nevetünk is...

Vidám kép szomorú hírrel

Kori köhög. Elég ijesztően, csak addig ilyen amíg fel nem szakad. Alvás előtt és után a legrosszabb, olyankor nagyon szenved, még az inhalátorral is nagyon fullad.
Legjobb barátnője és egyben unokatestvére, Viola is kruppos, ebben is hasonlítanak egymásra...
Kori már magának tartja oda a kis felhőcskézős készüléket, nagyon ügyes és okos. Abban reménykedem, hogy gyorsan regenerálódik mint mindig és akkor nyugodtan útnak indulhatunk a dédszülőkhöz.
Mert nagy kalandra készülünk hétvége felé...

Csopak IV.

Csopak 4. és 5. nap













Kikötői kalandok.
Hajózás.
Kertszépítés: sövényvágás és fűnyírás Berci módra.
Álmodozás egy kertes házról.
Kora esti strandolás.
Játszóterezés.
Kalapvásárlás majd fotózkodás.
Nagyon könnyű esti altatás.
Simi gyógyulás.
Összepakolás.
Az éppen osztálykirándulós Elődkével fagyizás.
Búcsúpancsolás (Kori apa hátán, Simi apa nyakában ülve)
Rendrakás.
Haza utazás...

Üzenet

Vannak olyan helyzetek, találkozások, események, beszélgetések vagy csak egy kis momentum az ember életében amik a holtponton átlendítik és megerősítik abban, hogy amit csinál az jó és értékes.

Már egészen elvesztem abban, hogy a körülöttem nyüzsgő gyerekektől és a fáradtságtól nem jutok egyről a kettőre, hogy inkább elmenekülnék mert nem tudok megbirkózni három négy éven alulival és a velük kapcsolatos teendőkkel, és akkor Berci egy üzenettel tért ma haza Imre atyától.

Misére ment reggel nélkülünk, Kori nagyon csúnyán köhög ezért vele amúgy is itthon maradtam volna, a fiúkat meg nem lehetett vinni mert Bercit megint Imre atya fotózására kérték fel egy könyvhöz, gyerekekkel pedig az nem nagyon megy.

A délelőtt megint olyan fárasztóan telt amennyire csak lehetett, borzasztó kimerültséggel küzdök napok óta - talán az idő vagy az állandó hajnali Nimród táplálás miatt - de legszívesebben lefeküdtem volna a kupac középre és aludtam volna.

De vasárnap mise után nem várhattam haza Bercit ugyanazzal a káosszal amivel reggel elbocsátottam, így maradt a küzdelem. Közben Nimród sírt, Kori köhögősen kirakóhoz kért segítséget, Simi jött-ment és szétpakolt mindent én pedig nem ülhettem le egy percre sem mivel látványos eredményt akartam elérni.

Dél körül nagyjából rend lett, Berci megérkezett és olyan sok szép dolgot mondott amit Imre atya üzent, hogy a szívem megtelt boldogsággal és ez elég volt ahhoz, hogy túllendüljek ezen a sok nehézségen amin mostanában nem láttam túl.

Nem gondoltam, hogy egyáltalán el jut hozzá a június 5-i írás, fel sem merült bennem, hogy más is megtalálja a közösségből és eljuttatják neki a születésnapjáról írt bejegyzésemet.
Zavarba is jöttem mikor Berci mesélte, hogy mit mondott Imre atya a szép gyerekeinkről, Simiről, és arról, hogy nagyon tetszett neki az írásom (a könnyed stílus) és ki is nyomtatta neki valaki és hogy nem is tudta milyen írótehetség vagyok.
Berci is meglepődött nagyon, mondta, hogy a nagymamámtól örököltem az írói vénát.
Imre atya azt mondta milyen szerencsés Berci.
Én meg azt mondom nekem van szerencsém. Amióta ismerem Bercit...

A gyerekek miatt kezdtem el írni nem olyan régen. Túl sok volt a gondolat és érzés velük kapcsolatban, egyre nagyobb késztetést éreztem, hogy sorokba öntsem a velük kapcsolatos élményeimet.
Azt nem gondoltam, hogy ezzel másnak örömöt szerzek, hogy ilyen sok emberhez eljut és érdekli majd őket sőt elismerő szavakat is kapok.

A délután folyamán már elég sokszor megkértem Bercit, hogy mesélje el még egyszer és még egyszer, hogy mit mondott Imre atya. És ő mindannyiszor elmesélte.
Ajándék ez az üzenet.
Nagyon jókor jött...

Kori boldogsága

Kori tegnap elkezdett igazi emberformát rajzolni. Krumpli forma szerű kör, rá két pötty az a szem, vonal a száj, a kezek és a lábak szét álló pálcikák ebből a krumplifromából kiindulva. Különböző méretekben tudja lerajzolni ezeket az "embereket", különböző szájformával (nevetős, mérges, szomorú).

Először Apa készült el felismerhetően ekkor felkiáltott, hogy: "Anya nézd, gyere gyorsan!" - és táncolt a mágneses rajztábla mellett. Mutatta büszkén, hogy ott van apa. Tényleg hasonlított, nagy volt.
Aztán mellé elkészültem én, aztán ő, Simi, Nimród, Viola, írisz és még vagy 20 kis krumlibaba - azt mondta ezek a kistestvérei.
Nem rajzolt rá egyikre sem, apa majdnem az egész táblát elfoglalta olyan nagy volt, de senki nem lógott rá a másikra, hamar benépesült a rajztábla.
Nekem minden egyes emberkét meg kellett néznem, Kori pedig ugrált és táncolt boldogságában.
Rájött, hogy tud ilyet.
Mennyire édes!

Menekülés

Menekülőre fogtam a dolgot. Csúnya dolog, inkább neki kéne esni a lakásnak de ehelyett margarin vásárlás ürügyén meglógtam a cba-ba - persze gyerek nélkül.
Irtó jó volt! Vettem mindenféle ételt persze gondosan beosztva a pénzemet aztán megérdemelt jutalomként autómatás capuccinót ittam és fánkot ettem.
Drága férjem ezalatt vigyázott a gyerekekre, szó nélkül elenged kalandozni, hogy megnyugodjak egy kicsit.

Hazatérésem után felkaptam kettőt és levittem őket a dokihoz mert köhécselnek még mindig. Szerencsére semmi baj, Simi már felszakadóban, Kori semmiséggel küzd úgyhogy Igen-t mondtam Anita délutáni meghívására.

Délelőtt még berohantunk Ildi nénihez az oviba, átadtuk neki a néptáncolós képeket és Kori választott magának jelet. Kicsit segítettem neki, hogy ne gomba, ne létra, ne csiga legyen, így a virágra esett a választása. Az esernyő is esélyes volt, de kiderült, hogy az a barátnője, Virág jele lesz így maradtunk az eredeti tervnél.
Virág. Mindenre ezt kell varrnom. Talán menni fog. Még sem egy csiga...

Utána haza szaladtunk, a még mindig feldúlt otthonunkba, Berci dolgozott (telefonált), Nimród nézelődött én meg neki láttam az ebéd befejezésének.
Nagyon nehéz szoptatni, pelust cserélni, rendet rakni, teregetni, veszélyt elhárítani (mint fekete zsírkréta rajz a konyha falára), és még főzni is egyszerre. Nagyon ideges voltam, mondtam mindenféle dühöngő kifejezést amit aztán sms-ben megbántam a férjemnek és a délutáni alvás lebegett a szemem előtt.
Nagyon fáradt vagyok mostanában. Biztos a meleg miatt is de ahogy lefektetem Simit és Korit és magam mellé teszem a kis Nínót falatozni azonnal mély álomba merülök, mint akit leütöttek.

Amióta haza jöttünk Balatonról Kori mellettem alszik délután, mert nem akar aludni azt meg nem kockáztatom meg, hogy én elalszom ő meg Simit felébreszti ezalatt. Mellettem 5 perc és már alszik így egyszerűbb de nem jó ha megszokja (az oviban sem leszek ott nem akarom, hogy ez megnehezítse az alvós helyzetét).

Délután Anitáékhoz mentünk. Szuper volt a nevetés, beszélgetés, álmodozás, gyerekcsitítás, gofriparty és, hogy a gyerekek nagyon jól eljátszanak főleg Kori és Virág. Simi és a vele egyidős Ágoston között még folyik a kakasviadal és a kakasdomb őrzés de azért ők is aranyosak voltak és nem is ütötték egymást.
Még vacsorát is kaptunk, élményekkel felpakolva indultunk haza, Nínó elaludt az alig 10 perces úton, így az esti menetet (kakaó, fürdés, fogmosás, mese, inhalátor) vidáman töltöttük hármasban.

Jaj de kellett ez a kis vendégség, utána a holnapi ebédet is megfőztem és nagyjából elhárítottam a borzalmat a konyhából.
Jó volt elmenekülni egy kicsit, a rendrakás meg vár és legalább a gyerekekkel sem voltam türelmetlen.
Nagyon örültek neki.
Én is nagyon örülök...

Újra itthon

Fenomenális "Sári hazatérésének megünneplésén" voltunk vendégségbe.
Sári a főiskolán lett a barátnőm, a családjuk példaértékű számomra ahol ő a hatodik gyerek a hétből és a szüleinek most fog születni a huszadik unokája.
Csak pár hete derült ki, hogy Berci oldaláról rokonság van a családjaink között úgyhogy ez külön boldogság nekem mert tényleg szívemhez nagyon közel álló népes család az övék.

Babatalálkozós kerti party keretében ünnepeltük meg, hogy Sári 1 év franciaországi tartózkodás után most újra itthon van egy darabig. Veró is jött a babákkal (ő Sári legjobb barátnője), és ott volt Sári húga Mári is, a két babájával.
Az ott lakó gyerekek közül is elő került egy-egy a házból, nekik most fog születni a hetedik kistestvérük.

Nagyon szép idő volt, a gyerekek játszottak, motoroztak, homokoztak, babáztak, csúszdáztak, ropiztak, szörpöztek, vadultak is (az enyémek főleg, Simi lapáttal támadt Jankuc szőke fürtjeire - szörnyű).

Én nagyon jól éreztem magam, jó volt beszélgetni, nézni a sok szebbnél szebb gyereket, természetesnek venni, hogy nagy családunk van, olyanokkal lenni akiknek ez szintén természetes és, hogy jó és nem rémséges dolog még több gyereket tervezni.

Kori és Simi sajnos nem voltak a toppon, kedvesek, aranyosak, értelmesek, viccesek de amikor "olyanjuk" van és nyűgösek akkor nem hajlandók jól érezni magukat, most is hamar elfáradtak és onnantól kezdve ment a szenvedés.

Ebédre már itthon voltunk, jó rövid volt a délelőtt sajnos, maradtam volna még de a délutáni alvást muszáj volt itthonra tennem mert túl sok minden volt az elmúlt napokban, Siminek is sok pihenésre van még szüksége.

Fél három volt mire elaludtunk, ekkor a szomszédban megint őrült kalapálás kezdődött, kirontottam az ágyból, átmentem zilált öltözékben (de nem érdekelt), kértem, hogy "NE!!!!!".
Persze sosem az a normális aki csendet akar és a gyerekeit altatni a házirendben előírt "csendes pihenő" idejében (12-16 óráig) de hát mit csináljak, úgy látszik manapság mindenért harcolni és küzdeni kell, még egy kis nyugalomért is...

Jó későn keltünk, még mindig nem sikerült nyomtalanul felszámolni a "csopaki csomagokat" ami azzal egyenlő, hogy ahova nézek ott ruhák, táskák, cipők, minden!!!
De három ilyen pici mellett nagyon nehéz behozni a lemaradást.

Késő délután folyamán Kori és Simi elkövették egymás ellen az eddigi legbrutálisabb tettüket a duplo virágok miatt (amit Simi leszedett a tábláról de Kori szerint nem kellett volna). Az eredmény: Kori mellkasán egy 10 forintos nagyságú belilult harapás nyom, Simi hátán két sorban egy-egy lila csík - szintén fog nyom. Rettenetes.
Még sírtam is miért ilyen durvák egymással, nem bírom...

Hát ilyen újra itthon arról nem beszélve, hogy Nínó is nehezen viseli a változást.
Sír, kérlel a szemével, legörbíti a száját, engem akar, lógni rajtam mint a kis koala...

Miért kell minden jó után sokkal rosszabbnak következnie? Enélkül tényleg nem lenne meg az egyensúly?
Mikor fog végre ragyogni a lakás?
Kori tényleg fél este a szobájában égő villanynál is?
Nínó megint ébred majd éjszaka?
Simi holnap is fog még köhögni?
Miért ilyen durvák egymással?
Holnap vajon több kedvem és türelmem lesz az előttem álló feladatok megoldására?

Ezek a gondolatok foglalkoztatnak most leginkább.
Legjobb lesz ha nyugovóra térek.
Berci dolgozik.
Holnap már péntek...