"Szabad-e locsolni?"

Kori nagyon készült a hétfői napra. Már szombaton arról beszélt milyen jó lesz mikor meglocsolják a fiúk és ő adhat nekik tojást. Mivel anyukámékkal csak szombaton találkoztunk ezért Tibi már akkor meglocsolta (előre) és Kori fülig érő szájjal hozta a piros tojást amit festett és kínálta Tibinek. Mikor elmentek azt mondta boldogan: "Anya, illatos lett a szagom!".

Ma reggel Apa, Simi és Nimród meglocsolták a lányokat (azaz Korit és engem), majd extra gyors elkészülés után átmentünk a Labanc utcába. Oda gyűlnek Nagypapa barátai a "Fiúnapos férfiak", valamint a család többi fiú tagjai és körbejárják a házat és ahol lányt találnak azt meglocsolják. Szerencsére nem késtük le a nagy "programot". Kori felült egy nagy bár székre és onnan várta a locsolóit, szerencsére jó sokan voltak. A versikék után lesütött, pillogó szemmel, lányos szégyenlősködéssel azt mondta minden fiúnak: "Igen, szabad!". És boldogan tartotta a kis fejecskéjét a fújásra és utána nyújtotta a kis tojásos dobozkáját az általa festett piros tojásokkal. Egyszerűen tündéri volt ahogy átélte ennek a népszokásnak a jelentőségét és nagyon boldog volt mikor újabb és újabb versekkel és illatokkal jöttek hozzá a fiúk. Mindig felmászott a magas székre mikor jött valaki és ott várakozott. Egyszerűen csodálatos, hogy van egy lányom aki már most olyan lányos a szép frizurájával, a kis szoknyájában, a csábos pillantásával, a szemlesütésével és még sorolhatnám. Angyalian várta a locsolókat!

És csodálatos, hogy vannak fiaim is és az egyik már olyan "nagy", hogy ő ma már tudott menni az apukájával egy kisebb locsoló körútra. Igaz, hogy többször elaludt az út során - olyan kis édes, hogy bír 2 évesen ennyiszer elaludni - de hősiesen fogyasztott mindenhol valami finomságot, többnyire tojáskát de valahol levest is, majd teljes apa függőségben tért vissza hozzánk, a locsoló váró lányokhoz a Labanc utcába. Nagy családi összejövetel volt a Nagypapáéknál (Nagypapa nélkül mert ő locsolókörútra ment), mindenki hozta amije volt (mármint étel finomságokat) így össze jött egy hatalmas gazdag ebéd. A fiúk később csatlakoztak, Berci és Simi, Nimród leendő keresztszüleivel (Márkóval és Reginával) tértek vissza délután. A gyerekek rohangáltak, játszottak, a felnőttek beszélgettek, mindenki evett-ivott és nagyon-nagyon jól érezte magát.
Nagyon szép Húsvét volt.

Jött a nyuszi

Nimród sír és nevet

Nimród sokat sír. Legtöbbször evés után fél órával kezdi, vagy már hamarabb amikor letesszük miután büfizett. Kézeben akar lenni, ott átvészelni a hasfájós perceket de az csak akkor lehetséges ha nem vagyok egyedül a hárommal. Most hétvégén például.

Egyébként Nimród mikor éppen nem fáj a hasa és kézben van akkor mindenkire nevet (ez ma kiderült a vendégségben) és még gügyög is aranyosan - mintegy beszélgetést imitálva. Tündéri kis bogyó, Berci szerint minden fáradságot megér annyira kis tökéletes. És ezt egy olyan apa mondja aki majd leesik a székről az álmosságtól és azonnal elalszik ahogy vízszintesbe kerül és nem bír megszólalni a vendégségben és az autóban sem egész nap, mert annyira de annyira fáradt. Tényleg hulla fáradtak és kimerültek vagyunk, nagyon strapás ez az egész. De nagyon megéri...

Simi húsvéti ajándéka

Simi szombat délután rájött, hogy ki tudja mondani, hogy anya. Ült az etető székében és egyszer csak magától azt mondta: "Ana".
Én persze azonnal felkiáltottam mert annyira vártam már ezt a pillanatot és ránéztem nagyon boldogan: "Simi, azt mondtad anya?" - még egyszer hallani akartam, nem hittem a füleimnek.
Erre Simi: "U" - tehát igen. Mondtam erre, hogy: "Simi mondd, hogy anya!". Erre ő: "A". Kicsit elcsüggedtem, hogy megint vissza riadt a nagy kihívástól, hogy beszéljen, de nem adtam fel és újra megkértem. Akkor kimondta megint és ezzel a legnagyobb örömet szerezte nekem és Bercinek (mert ő is ott volt).
Kimondta a mi kis Simink és azóta is mindig mondja: "Ana".
És ez én vagyok.

Kori és a mosolygós őzike

Korit felhívta neve napján a makói Tündi dédnagymama és megkérdezte, hogy mit szeretne az ünnepelt. Kori lelkesen mondta válaszul, hogy: "Egy mosolygós őzikét!". Tegnap megérkezett a csomag, Kori kibontatta az ajándékát és bár nem emlékezett, hogy a pillanat hevében mit is kívánt a telefonba pont egy hónappal ezelőtt, de amikor meglátta azt az édes kis szőrös Bambit amit a dédnagyszülei küldtek neki, azonnal fülig ért a szája (tényleg nevetős). Igaz, rendesen lefotózni nem hagyta magát vele, de azóta sehova nem megy a mosolygós őzikéje nélkül.

Berci keddig a miénk, együtt a család

Ma Berci szabad napot vett ki annyira szuper volt! Egész nap azt hittem szombat van mert akkor látom ennyit. A gyerekek sem hagyták békén, Simi mindenfélét mutatványozott apájának hol a montesszori tornyot mutogatta hol egy plüss kutyával próbálta felhívni magára a figyelmet. Kori is nagyon boldog volt, mórikázott, produkálta magát örült hogy együtt volt a család. És én is megnyugodtam, hogy mennyire jó ez így, hogy ennyi gyerekünk van. Berci jelenléte nagyon megnyugtató, mindig csillapítja az én kialvatlanságom okozta idegességemet.

Nehéz elindulni délelőtt, ma is 11-re ígértük magunkat Nagypapáékhoz és majdnem fél egy volt mire oda értünk. Mire kiteregetek, elpakolok, össze teszem az aznapra való pelusokat, váltás ruhákat na és az összes gyereket az sajnos ennyi.
Kori hihetetlen boldog mikor megérkezünk a Labanc utcai házba és el kezdik Nagypapával a "boszorkánykodást" a konyhában, Simi pedig általában azonnal rápattan valamelyik motorra (persze csak miután ölelkezett Nagymamával) és bejárja a lakást. Ebéd után még aludni is tudott mindenki úgyhogy tényleg már hetek óta ez volt a legjobb péntekünk.

Simi beszél, továbbra is hablatyol a kis nyelvén egyszerűen ennivaló (nem is tudom hogy tudja össze egyeztetni ezt az édes kis természetét azzal az elviselhetetlen hisztis másikkal amit hét közben nekem produkál- na mindegy ilyenkor azt is elfelejtem).
Mindig mikor autózunk, ő ül középen az "oldschool" autósülésében, jól előre lát és ezt kiabálja: "Zsub! Zsub!". Rá kellett kérdeznem mert nem voltam benne biztos, hogy: "Simike, busz?" . És Simike bólintott és válaszolt: "U".

Nimród 2 hónapos