Kori és a mosolygós őzike

Korit felhívta neve napján a makói Tündi dédnagymama és megkérdezte, hogy mit szeretne az ünnepelt. Kori lelkesen mondta válaszul, hogy: "Egy mosolygós őzikét!". Tegnap megérkezett a csomag, Kori kibontatta az ajándékát és bár nem emlékezett, hogy a pillanat hevében mit is kívánt a telefonba pont egy hónappal ezelőtt, de amikor meglátta azt az édes kis szőrös Bambit amit a dédnagyszülei küldtek neki, azonnal fülig ért a szája (tényleg nevetős). Igaz, rendesen lefotózni nem hagyta magát vele, de azóta sehova nem megy a mosolygós őzikéje nélkül.

Berci keddig a miénk, együtt a család

Ma Berci szabad napot vett ki annyira szuper volt! Egész nap azt hittem szombat van mert akkor látom ennyit. A gyerekek sem hagyták békén, Simi mindenfélét mutatványozott apájának hol a montesszori tornyot mutogatta hol egy plüss kutyával próbálta felhívni magára a figyelmet. Kori is nagyon boldog volt, mórikázott, produkálta magát örült hogy együtt volt a család. És én is megnyugodtam, hogy mennyire jó ez így, hogy ennyi gyerekünk van. Berci jelenléte nagyon megnyugtató, mindig csillapítja az én kialvatlanságom okozta idegességemet.

Nehéz elindulni délelőtt, ma is 11-re ígértük magunkat Nagypapáékhoz és majdnem fél egy volt mire oda értünk. Mire kiteregetek, elpakolok, össze teszem az aznapra való pelusokat, váltás ruhákat na és az összes gyereket az sajnos ennyi.
Kori hihetetlen boldog mikor megérkezünk a Labanc utcai házba és el kezdik Nagypapával a "boszorkánykodást" a konyhában, Simi pedig általában azonnal rápattan valamelyik motorra (persze csak miután ölelkezett Nagymamával) és bejárja a lakást. Ebéd után még aludni is tudott mindenki úgyhogy tényleg már hetek óta ez volt a legjobb péntekünk.

Simi beszél, továbbra is hablatyol a kis nyelvén egyszerűen ennivaló (nem is tudom hogy tudja össze egyeztetni ezt az édes kis természetét azzal az elviselhetetlen hisztis másikkal amit hét közben nekem produkál- na mindegy ilyenkor azt is elfelejtem).
Mindig mikor autózunk, ő ül középen az "oldschool" autósülésében, jól előre lát és ezt kiabálja: "Zsub! Zsub!". Rá kellett kérdeznem mert nem voltam benne biztos, hogy: "Simike, busz?" . És Simike bólintott és válaszolt: "U".

Nimród 2 hónapos

Rendhagyó hétfő, őrült kedd

Hétfőn hiába érkeztek haza Kori és Simi már fél egykor, mégis kettő volt mire Simi elaludt és fél négy mire Kori. Nekik még egy órával korábban volt asszem nekem is mert nehezen tartottam az időt. Olyannyira elcsúsztunk az alvással, hogy mindenki ötkor ébredt úgyhogy a játszótérre már nem jutottunk le. Így persze ment a vadulás itthon, de azért nevetés és tánc is volt. Nimród nagyon édesen nézelődik már nem mindig unatkozik az ágyában mert feltettem neki egy lógós nézegetnivalót és az egész sokáig lefoglalja. Aztán persze sír ha elfárad és engem akar vagy éppen valamelyik tesókája "simogatja" az arcát, aztán elégedetten szemlélődik a kezemben miután megmentem. Hihetetlen mennyire kiváncsi mindenre, Simi nem volt ilyen vagy legalábbis később kezdte, ő nagyon jól el volt sokáig egyedül is. Nimród Korira hasonlít ebben is, minden érdekli már most. Minden amit a kezemből nézhet.

Kedden pontban 8-kor keltek a nagyok (ami nekik még 7). Nimród kicsit később, kipihente az éjjeli műsort. Mert sajnos tekereg minden evés után, fáj a pocakja és nehezen alszik vissza éjszaka is. Próbáltam kihagyni etetést de annak nem örült, hiába iylen szép fejlett, igényli a törődést az éj leple alatt.

Majdnem 11 volt mire sikerült elindulni sétálni - még mindig ez az őrült átállás. Nagyon szeretem, hogy este még világos van, nekik is jobb lesz, hogy többet lehetünk kint de meglehetősen nehéz belerázódni még nekem is. Sajnos a játszón nem tudtunk sokáig maradni mert fél óra önfeledt homokozás után megérkezett egy nagy csapat óvodás 3 óvónéni kíséretében és megszállták a játszóteret. Össze-vissza rohangáltak, hangoskodtak csak kapkodtam a fejemet, Nimród meg persze felébredt mert nagyon nagy zsivalyt csaptak. Koriékat is kizökköentették a "süti" készítésből és Simi a várba akart menni a vadulás központjába. Miután próbáltam lebeszélni olyan hisztériás rohamot kapott hogy se kép se hang levetette magát a homokba és ömlött a könnye. Irtó hangosan üvöltött (pontosabban visított) erre Kori is rákezdett mert neki meg a cipője ment tele homokkal úgyhogy nagy látványosság lettünk. Néztem az egy gyerekes anyukákat milyen döbbenten figyelnek, csak úgy megjegyzem, hogy belém több empátia szorult, sosem kezdtem bámulni az ilyen helyzeteket, a gyereknek és az anyának is jobb ha lerendezhetik bámészkodók nélkül de hát nem mindenki gondolja így. Úgyhogy próbáltam Simit begyömöszölni a babakocsiba (áldott jó találmány ez a testvérkocsi!) röpke 5 percembe került mire lenyomtam és sikerült bekötnöm, Kori látva a helyzte súlyosságát szó nélkül vette a motorját és elindult mellettünk gyalog. Kifelé a játszóról persze sajnálkozó tekintetek és gondolom hasonló gondolatok "szegény anyuka hogy elrontotta ezt a gyereket", vagy "szegény gyerek milyen szörnyű" és még hasonlók. Tulajdonképpen ilyenkor nem is haragszom Simire bár nagyon rémes a hangja és ez a cirkusz de inkább sajnálom (jobban idegesítenek a bámészkodók). Csak olyan jó lenne ha senki nem nézne oda, nem érdekelné őket hanem felfognák hogy ilyen van az ő gyerekük is fog ilyet csinálni vagy még rosszabbat és kész. De ez a sajnálkozás igazán nem hiányzik.
Szépen haza sétáltam velük, Simi üvöltött és feszítette magát, Kori motorozott, Nimród aludt én meg felhívtam Krisztit hogy éppen rá és Borikára gondoltam és elmeséltem milyen szánalmas látvány vagyok ezzel a karavánnal.

Az ebéd sem egyszerű. Sokszor nagyon örülök, hogy Simi utánozza Korit. Sok minden jó dolgot megtanul tőle, hogy simogassa és puszilja Nimródot, vagy hogyan játszon az állatkákkal vagy hogyan rajzoljon, gyúrmázzon de az evés terén Kori sajnos negatív hatást gyakorol az öccsére. Simike eddig szépen ebédelt majdnem mindent megevett vagy legalább megkóstolta de mostanában el kezdte átvenni azt a nyavalygást és fumigálást amit a nővérkéje rendez. Úgyhogy ma levesen kívül nem ettek semmit pedig az van amit elvileg mindketten szeretnek.

Most meg alvás helyett tombolnak az ágyban. Szerencsére Nimródot ki lehet tenni az erkélyre szundikálni, ott nagyon jót alszik a madárcsicsergésre.
Na majd ha ő is beszáll ezek közé a gézengúzok közé akkor azt hiszem megnézhetem magam....

Mutatványok

SIMI: Rajzol egyfolytában, méghozzá legtöbbször Ká-t. Ami annyit jelent, hogy nagy vonalakat húz vagy köröket rajzol zsírkrétával és rá mutat, hogy "Ká", azaz Ká a kígyó a Dzsungel könyvéből. Minden hosszúkás, vékony, tekergő vagy egyenes vonal Ká, a fa rönk a mesekönyvben vagy a kábel a földön. A kritikát nem bírja elviselni, ha kijavítom, hogy az nem Ká hanem farönk vagy zsinór akkor dühösen üt egyet a kezével (inkább lendítés ami legtöbbször rajtam landol) vagy hisztériás rohamot kap ugyanezt Korival is ha ő javítja ki. Most már tudjuk, hogy azt kell mondani, hogy: "Nagyon ügyes vagy Simi, igen olyan mint Ká!" - és halkan hozzá tenni az igazságot de ha meghallja ez utóbbit is akkor nagyon dühös lesz. Anyukám is ilyen, - ő maga mondta - nem bírja a kritikát. Simi igazi Jámbor gyerek...

Kérdezem, hogy hogy hívják. Mutat magára és azt mondja "Koji"! Nagyon határozott, úgy néz ki szilárd meggyőződése vagy ki tudja, talán csak a bolondját járatja velünk de Simi azt állítja, hogy ő Koji. A tükörben is, ő Koji. Erről le kell beszélnem. Akármennyire is imádja a nővérét...

És minden "igen" az "U" lett. Már nem annyira "O" mint volt de ugyan az a fejbólintás jár hozzá. "Simi kérsz még kenyeret?" - Simi válaszol és bólint: "U".


KORI: Mórikázik. Azaz ha nagyon jól érzi magát vagy boldog a játszótéren, hogy valakivel bolondozhat akkor körbe körbe táncol, lépeget, magasra emelgeti a kezét és bolondos arcot vág. Annyira édes ilyenkor nevetek és összepuszilom hogy lehet ilyen vicces az én kislányom. Mert a humor nagyon fontos. És az én gyerekeimnek van humorérzéke és erre büszke vagyok. Valamit tőlem is örököltek. Nem mintha Bercinek nem lenne mert ő is irtó vicces de azt hiszem az ilyen őrültségeiket tőlem szedik. És ezt egyáltalán nem bánom...


NIMRÓD: Nagy, erős, okos, ügyes, jóképű. Úgy tud nevetni, hogy mindig könnybe lábad a szemem annyira szép olyankor (is). Olyan magasra kinyomja magát ha hasra teszem ahogy egyik gyerekem se tette még három hónaposan sem. De nem tart sokáig mert tegnap óta eldől és hasról hátra fordul egy pillanat alatt. Akár hányszor próbálom lefotózni hason, mire élesítek már az oldalán van és utána a hátán. Olyan ügyes!
Viszont kétség kívül Korira hasonlít alvás terén ami most még bírható de ha nagyobb lesz és akkor is a nővére nyomdokain fog e téren járni akkor bajban leszek (két nehezen alvót nem tudom hogy fog bírni a család többi tagja). Azzal nyugtatom magam, hogy okos lesz és már most nagyon kíváncsi, hogy mi folyik körülötte. Mindenki kérdezi, hogy milyen a harmadik baba ugye jó gyerek? Hát, evés terén kifogástalan de az alvással vannak gondok és bizony sírós is az biztos. Az ultrahangos a 20. héten megállapította, hogy: "Ennek a babácskának fedőneve: Sajtkukac". És tényleg az...

Hétvége

Szombaton Ati papát, Juci mamát és a kis Atikát látogattuk meg Mogyoródon. Kori irtó boldog volt és én is nagyon örültem, hogy hétvégére a nővérem Évi gyerekei (Viola és Írisz) sem lettek betegek úgyhogy végre mindenkivel találkoztunk. Kori és Vilkó persze azonnal egymás nyakába borultak és azonnal indultak, hogy bepótolják a sok időt amit nem tölthettek együtt. Igaz, hogy mostanában állítólag Viola legjobb barátja egy kecske (ezt ő állítja) de folyton egymást emlegetik Korival és ha találkoznak szét sem lehet őket szedni - persze nem is akarjuk. Azért néha adódnak kisebb konfliktusok mikor megríkatják egymást például legutóbb az állatkerti közös programon azon vesztek össze , hogy kinek a kedvence az akvárium. Ültek a kis fakocsiban egymással szemben, Szabi (Viola apukája) húzta őket, hogy ne kelljen gyalogolniuk, mikor nagy sírást hallottunk Évivel. Kérdeztük mi a baj és akkor derült ki, hogy min vesztek össze, azaz, hogy ki szereti jobban az akváriumot. Szóval vannak ilyenek de egyébként rajongnak egymásért de mivel Éviék a belvárosban laknak és a télen elég sokszor voltak betegek így alig találkoztunk az elmúlt pár hónapban.
Szóval szombaton elég szép idő volt így szinte egész nap kint játszottak a gyerekek Ati papa házának a kertjében. Simi az elején nehezen oldódott, nem akarta Bercit elengedni de egy idő után nagyon jó kedvűen jött ment és ebédkor gyönyörűen kanalazta a finom húslevest. Jucihoz hozzá is bújt és szívesen kiment vele a kertbe hintázni, majd tele rajzolta az aszfaltot krétával. Nimród el-el szenderedett a vendégség alatt de sokszor kiváncsian nézelődött és bizony méltatlankodott mikor távolabb volt tőlünk és ülnie kellett a hordozkában amig mi az asztalnál beszélgettünk (igaza van). De nevetett mindenkire aki közel ment hozzá és mosolyt csalt az arcocskájára. És én büszke voltam rá.

Kora este indultunk haza, tortázás, előre hozott nyuszizás és a gyerekek hatalmas kerti játszadozása után. Atika (kisebbik kis öcsém) aranyosan segített Bercinek és Szabinak autót takarítani, úgyhogy tiszta kocsival mentünk haza ami elég ritka három gyerek mellett. Szerencsére mindenki elfáradt a nagy vendégeskedésben úgyhogy annak ellenére, hogy aludtak haza felé a kocsiban nem kellett szenvedni az itthoni elaltatásukkal. Ezt már szeretem!

Vasárnap megpróbáltunk először ellátogatni nagy családos felállásban a templomba. De annak ellenére hogy fél órát késtünk nem tudtuk megvárni a mise végét egyéb okból kifolyólag amit most nem részleteznék. A zugligeti játszótéren folytattuk a délelőtti programot ahol csatlakozott hozzánk Nagypapa, Nagymama, Orsi (Berci nővére), Sebi (unokatesó), és Borcsi (Nagypapáék keresztlánya). A finom ebédet itthon ettük meg, délután pedig Berci levitte a nagyokat ott alvós, tombolós bulira a Labanc utcába.

Szeretem, hogy nagy családosok lettünk. Büszke vagyok a három gyerekemre és Bercire aki maximálisan kiveszi a részét az itthoni teendőkből. Ilyenkor az is könnyebb, hogy nem egyedül hallgatom mikor mind a három gyerekem egyszerre üvölt. Persze sokszor én is majd' megőrülök olyan ideges és fáradt vagyok de azért mégis csak jó ez így, és sokkal könnyebb mint terhesen volt a kettővel.
Hétvégén töltekezem mert akkor "apával" teljes a család és ez majdnem minden nehézséget feledtet. Mert sok nehézség van. De itt vagyunk egymásnak és ennél többet nem kívánhatok. Csak, hogy maradjon is így.

Első bolti élmény három gyerekkel

Kori ma megkérdezte, hogy miért ragad a tigris (miután az egyik mesében azt olvastam, hogy ragadozó). Hát nem édes?

Amióta kint vagyunk ilyen sokat a levegőn nem kell olyan sokszor szétszednem őket. Mármint alig civakodnak mert az utcán nem nagyon van min. Kori jön mellettem szépen kapaszkodik a testvérbabakocsiba vagy éppen előttünk szökell, Simi meg utazik de néha ő is kiszáll és szökell. Nimród legtöbbször alszik bár elég sokat próbál leskelődni de a zötykölődős budakeszi járdákon újra és újra elnyomja az álom. Így jó, Simi nézelődik elöl, Kori egyfolytában beszél, kérdez, magyaráz mellettem.

Ma könyvesboltba mentünk a holnap egy éves Petike unokatestvérnek néztünk ajándékot. Kicsit kalandos volt a program mármint három gyerekkel vásárolni. Kori teljesen belemerült a könyv nézegetésbe és mondta hogy ezt is meg azt is mindent el akart olvasni, Simi egyfolytában ki akart menni a boltból, Nimród pedig üvöltött a kocsiban mert nem tetszett neki hogy nem mozdul a járgány. Mindeközben teljes erőmmel próbáltam arra koncentrálni, hogy kiválasszam a legmegfelelőbb könyvet és a meglógott Simit se tévesszem szem elől. Sikerült nagy nehezen mindent megoldani, könyvet is találtunk, Nimród is elhallgatott a kezemben, Simi sem veszett el, Kori pedig elégedetten távozott mert jó sok könyvet megnézhetett és jó sokat kért születésnapjára. Rólam meg szakadt a víz de ez mellékes. Nem aggódom. Tuti le fogok fogyni. Hamarosan.