Megnyugvás és a Pöttöm Panna Party

Megérkezett a megnyugvás, a beletörődés.
Köszönjük a sok ránk gondolást!
Azért így sokkal könnyebb, hogy el tudjuk fogadni a helyzetet.
Már nevetünk is.

Simi egyik este mellém feküdt és mondta, hogy "Anya költözzünk el ketten!".
Mondtam, hogy Simi de akkor nem félnél egyedül alvásnál? Hiszen nem lennének ott a testvéreid!
Azt mondta: - Nem Anya! Ketten elköltöznénk és egy ágyban aludnánk! Akkor nem félnék!

Aztán máskor meg azt mondta, hogy ő nagyon örül, hogy vissza megyünk a régi lakásba mert itt félt amikor az ágy alól ki kellett venni egy játékot ami beesett és ott nem kell majd félnie.
(Ezt nem tudta jobban kifejteni miért van így de ezt mondta).

Kori többet sír mint kellene semmiségeken kiborul de nem tudja megfogalmazni miért. Szerintem ahogy mi megnyugodtunk úgy ő is meg fog nyugodni szépen lassan. Egyébként meg ő is örül, hogy haza megyünk csak gondolom átvette az elmúlt napok feszültségét.

Nimródka csak azt kérdezgeti, hogy hova megyünk lakni? Hova megyünk lakni? Kérdezi, hogy Ati papa házába ? (Oda biztos nem mert ők is költöznek...)

Sok jó tanács van, milliókat azonban senki nem tud adni..

Szombaton voltunk úszni, utána a Nagymama munkahelyére mentünk: premier volt az Újszínházban.
A Pöttöm Panna volt a Stúdiószínpadon, utána kakaó partyval tortázással ünnepelt a stáb a kulisszák mögött.
Nagyon jó kis szórakozás volt.
(Bent a városban is azt éreztem amit mindig tudok de csak ott szembesülök, hogy inkább itt lakunk a hegyekben kicsiben mint bent a városban akármekkorában.)

Az előadás nagyon jó volt, zenés, humoros, szórakoztató gyerekeknek és felnőtteknek még sokszor meg tudnám nézni igazán tetszett, sokat nevettünk!
Nagymama korrepetitor, ő készítette fel a színészeket az énekes részekre. Csodás volt!
A premier után Korit megölelgette Egérnéne (Timkó Eszter) és a gyerekeknek csokit osztott Pöttöm Panna (Koncz Andrea) de sokat nevettünk Vakond Úron (Bicskey Lukács) és szerettük a herceget és madarat is (Varga Ádám).

Nimród boldogan konstatálta, hogy ő Pöttöm Pannától kapott csokit, Simi csak úgy csöndesen örült az élménynek és hangosan a kakaónak, Kori pedig egészen közel került Pöttöm Pannához és Egérasszonyhoz is.

Már csak az ilyen élményekért is megéri menni-menni és csinálni még akkor is ha csak ötven négyzetméter az ami a miénk...

Döntöttünk

"A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik. (Préd.7,14.)"

  Nem leltünk nyugalomra az éjjel. Álmomban több helyen laktam és egyik rosszabb volt mint a másik. 

Bercivel beszéltük, hogy akkor kiveszünk ennyiért egy nagyobbat vagy ha már veszteség azért jöjjön pótlék is, hogy menjünk egy kertes házrészbe.  Az eredmény: nem adnak ki ennyi embernek lakást se 70 négyzetméteres kertes házrészt.  köszönjük.  Hátrányosan megkülönböztetettek lettünk többen azt mondták, hogy ennyi ember nem veheti ki. Amekkorát kivehetnénk annak a bérlete 200 ezernél kezdődik de inkább 300 és az már ház.

Úgyhogy döntöttünk elviseljük amit ránk mért a sors: hazamegyünk. Ez a legolcsóbb és a legszűkösebb megoldás de ez lesz. Szobát cserélünk a gyerekekkel ők mennek a nagyba, mi a kicsibe és fizetjük a havi 160 ezer forint törlesztőrészletet erre az egész helyzetre. Végülis így is lehet élni, fogunk is. Boldit is oda vártuk.

Volt a házban egy néni aki gyűlölt minket, kiabált velünk a végén már nem köszönt, mert gyerekeink vannak és hangosak. Most megint hallgathatjuk minden nap.

Szebb sorost szántam a gyerekeimnek de elviseljük végülis az életet elég túlélni nem muszáj megélni...

Jövő nyáron talán lesz a 160 ezerből már csak 100 és akkor mehetünk egy olyanba amiben szintén nem fogunk elférni. 

Álmomban majd vissza járok ide...

Most múlik pontosan...

Aki ismer minket már megszokhatta, hogy életünk nem kiegyensúlyozott.
Van amikor magasra szárnyalunk és boldogok vagyunk de olykor zuhanunk mert ez van megírva...
Hogy sose felejtsük ki a legnagyobb a leghatalmasabb és itt lent minden mulandó, CSAK EGY A BIZTOS...

Legnagyobb és legfélelmetesebb helyzeteinkből mindig a JóIsten segítségével lábaltunk ki.
Berci trombózisa, Boldi méhen belüli élete, Boldi Meckel diverticulumja - mind nagyon rosszul indult de kegyelmet kaptunk - és most csak az elmúlt 2 év próbatételeiből szemezgettem.

Hát most sem vagyunk másképp.
Számunkra egy kincset kell elengednünk, egy olyan dolgot ami a legnagyobb bizonyság és csoda volt az elmúlt években ez pedig álmaink otthona ahol most élünk. Bizonyosság, hogy igenis történnek csodák, hogy a bárány mellé kapunk legelőt is : Istentől.
És kaptunk amikor a legkevésbé számítottunk rá, és a legjobbkor érkezett: a lakás ahol most élünk.

Most mennünk kell és semmi tanács, semmi opció nem segít (úgyhogy kérem szépen ne is javasoljon senki semmit mert csak még jobban fáj!).
Ez egy olyan otthon volt családunknak amilyet mindig szerettem volna, ami meleg volt, barátságos sőt gyerekparadicsom - csak éppen nem a miénk.
Sosem volt az, ajándék, hogy itt lakhattunk és benne volt a pakliban, hogy bármikor véget érhet ez az időszak.
Többre számítottunk de ez senki hibája így alakult, hogy most el akarják adni úgyhogy mennünk kell.

Nem kerülünk az utcára, törlesztünk egy lakást ami másfél szobás de értelemszerűen nem tehetjük meg magunkkal és a gyerekekkel sem, hogy megvonjuk tőlük az éleetteret és visszazsúfolódunk.
Hiszen nem ezért nem látjuk Bercit soha, hogy a minimum alatt éljünk. (Viszont törleszteni muszáj még ha már elkezdtük mert egyszer a miénk lesz és valamennyi értéke van). De ez most mindegy is.

Szívem szerint már ma elmennék mert ez már csak szívfacsargatás, és azt is tudom, hogy nem fogunk ilyet de még ehhez hasonlót sem találni. Magamat sajnálom nagyon, mert kényelmes volt, lehetett teregetni, lehetett altatni, lehetett játszani, táncolni, zsúrozni, kényelmesen körbe tudtuk ülni az asztalt, mindent lehetett.
De nem volt sosem a miénk és ezt nem szabad elfelejtenünk.

Még egy költözés, megyünk a gyerekekkel és megint nem a véglegesbe csak egy visszalépésbe és ez fáj.
De belehalni nem fogok mert nem fizikai fájdalom ez, de akkor is el kell őket költöztetni és újra megint ki kell alakítani valami biztosat, valami meleget ami valószínűleg sokkal gyengébb lesz és Bercit sem fogjuk többet látni (pedig ha már nehéz legalább megérné...).

Hát leírtam, elsiratom, semmiféle spekuláció nem segít rajtunk, megvenni nem tudjuk.
Csak az ima, sok-sok ima az viszont nagyon elkél.

Gyógyítós

Gyógyítósan telnek a napjaink.

Nimród pénteken nem ment oviba, krupposan köhögött éjjel. Aztán másnap éjszaka lázas lett, szombaton nem bírt felkelni folyton elaludt, kapott egy-két nurofent és panadolt renegeteget itattam. Azt hittem kezdődik, itt van a rettegett influenza az egy ekkora családnál minimum 1 hónap.
Aztán vasárnap már rohangált és kiabált (hála az égnek!) és nem volt láza sem.
Megmaradt a köhögés és az orrfolyás de ez éppen elég nekünk. Boldi is hasonló de láz nélkül.
Siminek a hasa nincs jól őt sem tudom még oviba küldeni.
Korinka kicsit náthás őt meg nincs szívem a fiúk nélkül elküldeni.

Tegnap Berci apukája főzött nekünk csak mi voltunk a többiek (anyukája meg Orsiék) elutaztak síelni.Ebédeltünk, gyógyulgattunk, Muzsika hangját néztünk.

Ma Kori sem akart menni azt mondta reggel úgyhogy szabad napot kapott, holnap viszont már muszáj várja Bogi néni a tánccal és a barátnői játékokkal .Szombaton a Lucánál volt zsúrban biztos sok a közös élmény...

Délután a Hattyúk tavára táncoltak.
Az elején csak Kori ugrált a nagyszoba közebén tütüben és felháborodottan kiabált miközben mindent beleadott : - Hé fiúk gyertek már táncolni! Hát mindent nekem kell eltáncolni? A hattyút, a herceget mindent?
Aztán beálltak a fiiúk is nagyon vicces volt! Simi mondta, hogy :  -Én vagyok a Herceg!
Nimród erre megszólal: - Én meg a fafütyis... - ezen még mindig röhögök. Ezt azért mondta mert amit néztünk az az amerikai előadás és ott a gonosznak Isaac Stappas-nak falevelekből van kirakva a jelmeze és az ágyékánál is olyan mintha falevél borítaná. Erre Nimród azt mondta, hogy a fafütyis !!!! - hát ez irtó vicces!

Este eljött Anyu, énekeltek és táncoltak a gyerekekkel  nagyon aranyosak voltak. Anyu írt nekik egy dalt és zongorázott, nagyon élvezték a muzsikát és a mozgást.
Elődke meg mint mindig sírósra nevettetett engem.

Közeleg az utazásunk Bercivel, kezdek nagyon izgulni meg félni...

Másféléves gyönyörűség

Láz és iskola

Boldi vasárnap lázas lett. Nincs más baja de mikor fölszalad 39 körül van úgyhogy 3. napja kap lázcsillapítót. Ha nincs láza falatozik és rohangál.
Gondolom ez a 3 napos láz legalábbis remélem (annak néz ki).

Tegnap szülői volt az iskolában. Bemutatták a tanító néniket. 6 osztály indul.
Még mindig nem értem mit keresek én ott mikor Kori még csak most született...

Dilemmázom mert sokféle osztály indul, sokféle tanítóval, Berci meg nem tudott eljönni megnézni őket. Néhányat ismerünk látásból, néhányat hírből de nem elég ez nekem ahhoz, hogy jól döntsek.
Persze, hogy a legjobbat akarom Korinak olyat amit szeret és előnyére válik.
Jövő héten beülök két órára aztán lehet, hogy egy harmadikat választunk.
Az oviban mondták, hogy lényeges, hogy legyenek az osztályban ismerősök az ovis csoportból és nem a tagozat a fontos hanem a tanító néni személye.
Még ez is kevés, ahova többen mennek az nekem nem annyira tetszik.
Félek mert a döntésképtelenségem nem segít a mostani helyzetben.
Az oviban elvégzett feladati jók, megkaptuk az értékelést és mindenben nagyon ügyes (Vera néni szerint az egyik legjobb, akkor hibázik csak ha izgul, hogy valamit nem tud megcsinálni).

A születése napján iratjuk be.
Csak akkor lesz 6 éves...

Könyvtár, IKEA, fog, úszás, opera

Csütörtökön végre befejezték a fogamat. Lezárva, megoldva, már nem fáj.
Zsófi vigyázott a gyerekekre Bercivel meg ültünk a csúcsforgalomban ami azért esett jól mert egyébként nem sokat vagyunk együtt és végre tudtunk beszélgetni (micsoda Valentín nap!).

Pénteken elhoztam a gyerekeket ebéd után és elmentünk a könyvtárba. Simi választott egy olvasós könyvet a Zengő ABC-t és nagyon büszkén vitte magával és olvasott az autóban is. Tényleg ügyes!
Gyöngyi néni azzal fogadott az oviban, hogy nem is tudta, hogy a Simi tud olvasni és, hogy most már vigyáznia kell mit ír le mert oda ült mellé és mindent elolvasott. Büszke vagyok!

Könyvtár után az IKEÁBA mentünk, a Játszóház nyitására értünk oda, elsők voltak, lelkesek izgatottak. Nimród nagyon meglepődött, hogy nem tudott menni a labdák között de aztán átküzdötte magát a csúszdáig és boldogan integetett. Kapott egy születésnapi pólót, sok petákot amit aztán beváltottunk fagyikra és egy torta bónt amiért sütit választhatott.
Boldival a gyerekszobákban voltunk amíg a nagyok játszóházaztak.
Cirkuszi látványosság voltam a négy gyerekkel...

Szombaton úszni mentünk a nagy Elődhöz.
Berci és Kori szokott ilyenkor a medencébe menni (Simi szerint a nagy kádba...) a fiúkkal meg "kalandozunk". Átmegyünk a szemközti R. centerbe és nézelődünk, kapnak valami finomat aztán vissza megyünk megszárítani Kori haját és indulunk haza.
Nagyon szeretik és várják már a fiúk a szombat reggeli "kalandozást".
Kori ma beállt a csoportba úszni, végig megy a pályán a többiekkel.
Nagyon büszke vagyok rá!
Szeret úszni, nem fél nem nyafog pedig hideg a víz és nagy a medence de tetszik neki.

11-kor már haza értünk a kis városunkba, mert Rossini Sevillai borbélyát adták elő gyerekelőadás változatban (sokkal rövidebben és mesélővel). Bercinek fotós munka, de elvitte Korit és Simit.
Tegnap meséltem nekik, hogy miről szól úgyhogy képben voltak, mindent értettek.
Nagyon tetszett nekik.

Ma itt Budakeszin tavasz van.
Bárcsak így maradna!