A ketvenhatos szám

Kaptunk karácsonyra egy társast amiben 1-99-ig vannak számok.
Játszottunk, tanulják, nézegetik, kimondják őket.

Berci mutatta nekik: -  Ez melyik szám? (26 volt)
Simi: - Hatvan kettő!
Berci: - Nem Simi, fordítva!
Simi: - Akkor őőőő Ketven hat...

Jaj de nevettünk annyira édes!!!

Nimród az oviban - leválás itthon

Az első nap délben mentem értük, ezen a héten beszoktatás van úgyhogy nem alszanak bent.
Belestem és szépen kanalazta az ebédet Simike mellett.
Vera néni teljesen odáig volt, hogy mennyire ügyesen játszott kint az udvaron, hogy szerzett magának csúszkát, és egyszer csak megszólalt, hogy "most már menjünk be ebédelni mert éhes vagyok".
Ebéd után nagyon lassan felöltözött mind a három és elindultunk haza. Kaptak Kinder Tojást a nagy nap alkalmából és mindenkinek egy édes kis állatka volt benne amit aztán azóta is őrizgetnek.

Boldi kidőlt hazafelé, ez a legnehezebb, hogy pont alvásidőben kelünk útra. Tegnap nem sikerült ébren tartanom így egy nagyon nehéz délután kerekedett (nem aludt el estig akkor viszont kólikázott).
Nimród el kezdett üvölteni ahogy elindultunk az oviból és gyakorlatilag egész délután tombolt (kivéve az egy óra alvást amire nagy kínok árán rávettem na meg amíg megette a csokitojást).
Mindenen sírt, megsértődött, kiborult, zokogott.
Amikor beszéltünk az oviról akkor viszont vidám volt és azt mondta: "szeretek oviba járni, holnap is megyek".

Ma reggel is sírdogált ébredésnél, majd a kakaónál megnyugodott és mondta: "nézd anya már nem sírok!". Könnyebb és gyorsabb volt az elindulás mint tegnap, megint búcsúzott, hogy "Szia Édesanyám!".
Berci bent hagyta őket és akkor sem sírt.
Amikor mentem értük ebédkor akkor is szépen ült és evett és nevetve jött ki a teremből.
Vera néni mondta, hogy ma kétszer sírt de egyszer sem utánam (szerencsére!). Egyszer a Simivel verekedett, aztán meg nem akarta, hogy foglalkozáson vegyen részt a Simi együtt akart vele lenni.

Ma már könnyebb volt a hazatérés és kevesebb a hiszti bár itthon a délutáni elalvás előtt megint megszenvedtük a viszontlátást.

Tudtam, hogy nem lesz könnyű vele, bent sem, itthon sem.
Nehezen engedem el, magamban is kicsit emésztem magam ha nagyobb lenne talán nem viselné meg ennyire.
Ugyanakkor ott van nagyon sok ismerős és a 2 testvére ugyanabban a csoportban, el kell hinnem, hogy jó lesz neki. Azonban annyira akaratos és önfejű - amellett, hogy életrevaló és nagyon önálló - hogy meg kell szoknia a benti szabályokat.

Szenvedélyes család vagyunk. Hangosan örülünk ha minden jó, hangosan vagyunk mérgesek.
Lángolunk, vadulunk, a fellegekben repülünk aztán dühbe jövünk és az is hangos. Nehéz ez a túlfűtöttség a gyerekekben is látom, ritkán vagyunk higgadtak ha boldogok vagyunk épp úgy hangosan, mint ha idegesek.
Hát a Nimród is egy ilyen túlfűtött példány, talán ő a legjobban...

Tegnap elsirattam a vele töltött 3 évet, ma megpróbálom kezelni a helyzetet és a legjobbat kihozni belőle, hisztimentessé tenni az együtt töltött időt.
Ovi után ketten besétáltunk a könyvesboltba és kiválaszthatta az ovis ajándékát, ő kérte a Maszat a vonaton-t. Nagyon büszkén lépkedett az autó felé a könyvvel és nem volt hajlandó megmutatni a testvéreinek amit kapott.
Fél kettőre mindenki ágyban volt, most Boldi sem aludt el hamarabb csak a kiságyában, Nimród és Simi egy-egy oldalamon  a nagy ágyban, Kori meg alvástettetés után megszökött játszani.
A Maszatot is csak alvás után olvashattam el, mert Ninóka hisztizett nem tudta, hogy kér e takarót, megnézzük e az új könyvet, akar e bújni hozzám vagy sem.
Aztán akart....
Délután ketten sütöttünk palacsintát a többieknek (közben puszilgatott, ölelgetett, "nagyon édes anya vagy!" -mondta).
Berci korán haza jött így társasozni is tudtunk, szépen telt az este.

"Nimród mész holnap oviba?" -kérdem.
"Igen!" - vágja rá.

Pici Ninóm nagy ovis lett...

Szia Édesanyám!

Ma reggel miután mellém bújt Nimródka és már fel kellet kelni hatalmas hisztibe kezdett.
Hisztimanó ráült a vállára és nem távozott csak fél óra üvöltés után. Nem segített semmi, nem mondott semmit.
Aztán Berci beszélt vele és az segített. Meg az, hogy megkérdeztem mit szeretne ajándékba ha szép nagy ovis fiú lesz, azt mondta a Maszat a vonaton-t kéri.

Aztán felöltözött overálba, sírás nélkül. Akkor már beszélgetett, kért "útravalót, ropit".
8-kor mindenki az ajtóban állt, elindultak. Berci vitte őket, a három ovist.

Nimród ment leghátul, visszanézett, intett és azt mondta: "Szia Édesanyám!".

Ez sosem könnyű, nagyon hiányzik...

Háát a Nimród...

Hát a Nimród hányt egyet tegnap este. Nagyon jó helyre, sem a szőnyeget, sem a falat nem érte. Ügyes volt meg is dicsértem érte.
Aztán fájt a hasa is és fehérré változott az arca.
Viszont a tescoba nagyon szeretett volna velünk jönni úgyhogy egy lavór kíséretében jött is szépen és csak itthonra lett megint rosszul.
Akkor viszont már kapott KÓLÁT és azóta semmi rosszullét nem volt, sőt az étvágya is megérkezett ma estére. Adagoltam neki ma is a fekete rémséget de mindig kérte: "Anya ugye kikavartad belőle a cípőszet?" - azaz a szénsavat.

Családi nap volt, egy kis Berci dolgozással, minimális levegőzéssel a szélvihar miatt.
Társasoztunk végre négyen (activity junior) - nagyon ügyesek voltak a nagyok - a kicsik addig Bogyót néztek csak így lehetett megoldani.
 
 Még jó, hogy nem küldtem őket oviba.
Nem bánnám ha Nimród egyszemélyes küzdelmével le is záródna ez a kis fejezet...

2013 kezdés

Kezdésnek nem ment Berci dolgozni. Szabadságon van hétfőig, viszont fáj a torka és alig bír felkelni tényleg most piheni ki amit év közben nem tud. Azért ma főzött finom ebédet és játszott a gyerekekkel én pedig fodrászhoz mentem két év után először, most göndörítésre. 6 éve voltam Bettinél utoljára amikor Bercivel először szilvesztereztünk együtt. Most megint kedvem támadt ehhez a kóchoz és tetszik.

Már napok óta néztem a tükörben, hogy valami furcsa rajtam. Hát tegnap ráálltam a mérlegre és a valóság plusz 3 kiló mint szoptatás alatt, így 9-et kéne leadnom, hogy olyan legyek amilyen szeretnék lenni.
Nagyon elszomorodtam, azt hittem én vékony vagyok és kész. De nem, 4 gyerek után már küzdenem kell a karcsúságért és ez szomorú. Mikor annyira szeretek enni, főleg szénhidrátot, micsoda élvezet! Esti film és a nachos a legjobb gyerekstresszűző...
Hát ez van, mától vissza fogom magam, meglátjuk elég lesz e. Szomorú valóság.

Nem küldtük őket oviba a héten. Olyan édesek itthon a fa körül játszanak még mindig, nem hordták el az ajándékokat, minden alvás után összegyűlnek a fa körül és hol az autóban játszanak hol valami mással.
Nem akartam ezt elvenni tőlük, olyan sokat vannak az apukájuk nélkül, ritkán vagyunk csak hatan mert Berci sokat dolgozik hétvégén is. Most így gyengélkedve de pótoljuk egy kicsit a karácsonyfa körül...

Tegnap vendégek voltak, Berci unokatestvére Adri a férje Emőd a gyerekek Anna és Marci. Nagyon szépen játszottak, Simi lelkitársra lelt Marciban ő is csendes félénk kudarckerülő és vékonyka érzelmes fiúcska. Simivel jól összehaverkodtak, autóztak Batmaneztek durvulásmentesen (Nimródot persze nem lehetett kihagyni semmiből...).
Kori pedig Annával nevetgélt és Barbizott jaj de édesek voltak ők is!
Kori megint jószívű volt, egy állatkát Annának adott amit nagyon szeretett volna.
Mindig ezt csinálja, ad, kölcsön vagy örökre, olyan jószívű olyan önzetlen, megható ez.

Kori délután Zoénál volt vendégségben, lányos játékokat játszott anélkül, hogy az öccsei zavarnák, rombolnák. Jót tett neki, Zoé igazi kis társ, mütyűrkékkel szöszmtöltek, itthon ez lehetetlen.

Késő este Zsuzsi jött át beszélgetni, Berci közben Wii-zett (karácsonykor örököltük) és közben majdnem hajnalig csacsogtunk. Jó volt, Zsuzsié a lak, kicsit haza jön ilyenkor, szeretett itt élni. Mi is szeretjük Zsuzsit és a lakást is.

Boldi irtó cuki ezt most Nimród viseli a legnehezebben. Nimród tapad, rámfekszik, össze akar bújni, Bódit lezúzza ha rajtam csücsül, olvasni meg lehetetlen mindkettőnek visítanak, féltékenyek. Most ők csinálják, változó, hogy kire tör rá éppen. Kicsit félek az ovi miatt, ott hagyni Vadorzókát nem lesz egyszerű menet...

Siminek jót tesz az itthoni lét, nevetgél, örül, elég hisztimentes és a családi étkezéseknél ragyog az arca és azt mondogatja, hogy "ez a legjobb nap!".

Ebédnél azt kiabálták, hogy nagyon szeretik Istent és meg akarják ölelni! És, hogy majd a mennyországban együtt megöleljük ugye én is akarom majd? Mosolyogtam.
A gyerekek világa olyan gyönyörű.
Boldog vagyok, hogy ezt a bizalmat megadhatom nekik, hogy tudjanak remélni, hogy ebben nőjenek fel. Szeretik a JóIstent!
Milyen szép ez!

A boldog új év!

Valójában a boldogság ott van ahol keressük. Persze vannak nagyon nehéz időszakok és sokkal jobbak is de a mérleg mindig billen valamerre és ez így van rendjén különben felborulna a rend...

A tavalyi sokkal nehezebb volt mint az idei, így, hogy cseperednek és Berci trombózisa is "beállt a kezeléstől" valamint, hogy kevesebbet voltak betegek azért jóval könnyebb volt. Az, hogy Berci kidolgozza a belét is a megélhetésért és az életszínvonalunkért az már nehezebb mert sokat nélkülözzük őt, de hála Istennek nem nélkülözünk, mert előteremti ami éppen kell (ha nem tudja imádkozunk és megjön a segítség).

Tegnap a  Nagypapa és Nagymama várta szilveszterezni a 4 kisunokát, ott alvós bulira, trombitával, virslivel, bejglivel, éjjelig tartó szarvasos mesével. Ma reggel pedig Imre atyához mentek a nagyszülőkkel misére hazafelé pedig a világító tojásba rengeteget tankoltak nekünk ami hát felért egy karácsonyi ajándékkal (pedig már azt is kaptunk) mert hát óriási a tankja a benzin meg oly drága és nagyon fogy. Köszönjük!!!!

Bercivel kettesben maradtunk és döntenünk kellett merre induljunk oly sok év után a gyerekek nélkül szilveszterezni. Berci kicsit betegeskedik pár napja, ahogy nincs rohanás, leereszt és akkor jön a betegség (sajnálom, ilyenkor piheni ki az évet).
A városba nem vágytunk, egy kis társasághoz volt kedvünk, végül Budakeszi felé vettük az irányt, benéztünk Petihez a Pincekulcsba (gyönyörű bolt, csodás bor-és sörválasztékkal) - én vezettem így nem ittam -.

 Utána haza jöttünk felpakoltuk a chipseket és elmentünk a Nagyszénásba Berci egy régi barátjához akik nem rég költöztek be egy rönkházba.

 Az erdőn át vezet az út kicsit féltem ám, de az a kis ház maga a csoda, mintha Ausztria egy kis hegyi háza lenne, kandallóval, farönkből felépített igazi mézeskalács lak, nagyon hangulatos és otthonos. Úgyhogy már az élményért megérte oda menni, Berci pedig a régi barátokkal beszélgetett sokat. A himnusz után nem sokkal haza jöttünk és engem egy pohár sör után elnyomott az álom. Kialudtuk magunkat aztán ebédre lementünk és megszeretgettük a gyerekeket mert bár jó a nyugalom és kikapcsolódás nélkülük, de akkor is hiányoznak egy kis idő után.

Pihenés, finom ebéd, filmnézés, gyerekölelgetés. Így telt az év első napja a Labanc utcában.
Az egészségnek örülünk a legjobban és a szeretetnek ami körülvesz és összetart minket.
Hála érte!

Anyuékkal ebéd a Trófeában

Már második éve, hogy Anyuék elvisznek minket a Trófeába enni karácsony után, újév előtt.
A Visegrádi utcában a legjobb minden, gyerekszempontból és kényelem szempontjából is.
Iszonyatosan finom ételek voltak most is, korlátlan fogyasztással.
A gyerekek is szépen ettek, persze desszertért háromszor mentek vissza, nagyon tetszett nekik a választék.
Volt játszóasztal és arcfestés, még Anyu is kedvet kapott pillangóvá változni, csak Simi nem mert magára festetni semmit.
A lányok pillangók, Nimród kalózkapitány volt.
Boldi két teljes órát ült az etetőszékben végig ette a menüt és nagyon örült Tibi társaságának.
Jóléreztük magunkat, nagyon jót ettünk. A gyerekek nagyon sajnálták, hogy véget ért a mulatság.
Köszönjük Tibi és Anyu a szép programot!