Beszámoló

Az elmúlt két hét nagyon jó volt.

Megtudtam mi az a MESENISZTA.
Nimród találta ki: az aki elindíthatja a DVD-n a mesét.

Továbbá Simi Supermannek akart öltözni. Kérdeztem Koritól miért tűnt el, mit játszik a Simi,  majd zokogva jött elő - ez a férfi -  a szobából, hogy nem sikerült a köpenyét magára csipeszelni a ruhacsipesszel. (Igazi Superman alkat megeszem....).

Boldi kedden elindult a hátam mögött. Csak azt érzékeltem, hogy valaki mögöttem átsétál a szobán és az nem a Ninó mert ez a valami sokkal kisebb volt és csöndesebb. Boldi tipegett feltett kezekkel. Majd annyira lelkesedtem a mutatványáért, hogy attól a pillanattól kezdve nincs megállás: jár a baba!
Sőt fel is áll egy helyből és úgy indul el.
Boldi egy cukorfalat igaz, hogy harap de azért cuki.

Az őszi szünetben Berci végre szabadságot vett ki. Azért csak befogták kicsit fél napokra de nagyjából itthon volt velünk.
November első hétvégéjén pedig elutaztunk Anyuékhoz és ez volt az elmúlt fél év legcsodásabb kikapcsolódása.
Még mindig hihetetlen, hogy mind a hatan együtt eljutunk valahova. Ez igazi családi program volt, bepakoltam, beszálltunk és mentünk.
Előtte Anyu születésnapi pólójáért átautóztuk a fél város de végül sikerült jó pólónyomó helyet találni az utolsó pillanatban. Kész lett Tandzsi (ahogy ők hívják) unokafényképes pólója.

Péntek este értünk le Velencére, 2 éjszakát maradtunk, esténként szétröhögtük magunkat a tévéműsorokon, napközben kalandoztunk Anyuval, Tibivel és Elődkével. Anyu minden nap főzött nekünk nagyon sok mindent még gofrit is sütött és nagyon jó volt ez az egész!

Voltunk a Balatonon, Berci és Tibi becsomagolták a hajót télre. Mi addig a parton sétálgattunk.
Elmentünk Fehérvárra a Bory várba.
Nekem nagyon tetszett a romantikus hely, a gyerekek egyfolytában lovagokat és hercegnőket kerestek, teljesen odáig voltak, hogy egy "igazi várban" barangolhatnak (azt még nem értik, hogy a huszasévekben épült de ez nem is volt lényeges).


Meglátogattuk Zolit az autószerelőt aki kipofozta nekünk Tojást és nagyon örült, hogy ennyi gyerek szállítását segítette megoldani

Vasárnap este sajnos haza jöttünk.

A csodálatos családi hétvége után kicsit nehezen bírtam Nimróddal, mondhatni egyfolyátban Nem-ezett, üvöltött, szemtelenkedett aztán csütörtökön lenyugodott amikor kapott egy oltást ( na nem ezért) de végre egészen megnyugodott.
Voltunk ortopédián, persze neki is bedől a bokája úgyhogy 10 ezres cipőket neki....

Szerdán jött hozzánk vidám-Bubi aki egészen megszokta az egynapos bölcsit nálunk.
Nimród pedig kifejezetten várja, hogy gondoskodhasson róla. Beleillik a képbe le sem tagadhatom a játszón, hogy az "enyém". Mindig azt mondja nekem, hogy "Anya, Anya!" - mert hallja a Ninótól, hogy engem így hívnak!

Csütörtök este elő kellett venni (nem létező) kreatív oldalamat. Lámpást kellett készíteni. Bercinek el kezdtem sorolni a telefonba, hogy mit hozzon haza hozzá de közölte, hogy az utolsó 3 ezer forintunkat Kori jazz táncára fizetjük be úgyhogy oldjam meg az otthoni dolgokból, nem veszünk hozzá semmit.
Úgyhogy egy lekvárt megettünk, egyet meg átöntöttem egy edénybe, így lett 3 befőttes üvegünk. Ők rajzoltak mintákat sablonnal, én kivágtam körömollóval és sütőpapírral össszeragasztva kész lett a lámpás papírja. Rátettem az üvegre, Berci bedrótozta, pénteken még felturbóztam egy ütésálló törlőkendővel az üvegek alját és pénteken már vonulhattak is a lámpásokkal.
Simi volt a legboldogabb, hogy kézműveskedtünk ("csodás anya, a legszebb anya, a legjobb anya" - voltam én).

Pénteken Márton - napi felvonuláson vettünk részt, zsíros kenyeret ettünk és forró teát ittunk az iskolánál, szombaton majd megőrültünk apa nélkül mert munkanap volt, vasárnap meg Berci testvéréékkel bejártuk a Nagy-Hárshegyet meg a Kishárshegyet és nagyon elfáradtunk.

Eddig minden ősszel babát vártunk és volt egy kisbabánk most így egészen más, hogy tudunk mozdulni, Boldi már nem szopizik 2 hónapja. Többnyire mindenki alszik éjjel.
Évek óta nem volt ilyen nyugodalmas őszünk.
Azt nem mondom, hogy nem hiányzik de egy időre elengedtem ezt a dolgot nagyon is örömteli már így is a mindennapokkal megbirkózni.
Hála Istennek, jól vagyunk.

4+2

Sok ez a négy gyerek egy felnőttre. Én pedig nagyon türelmetlen vagyok velük, ha az egyik pillanatban még ketten vagyunk rájuk aztán egyszer csak már egyedül vagyok velük.
De megfigyeltem amint Berci kilép mindegyik azonnal szeretne valamit tőlem. Rendjén is volna ez de nem tudok szétszakadni. Úgyhogy mire Boldi utolér valahol már megyek is a másik irányba ettől többnyire nagyon síróssá válik, a többiek meg innának meg ennének és különben is mindig nézzek oda!

Berci ma reggel vérvételen volt (szokásos trombózis utáni ellenőrzés), utána vásárolt itthonra aztán levitte őket biciklizni és a közös ebéd és egy befejezetlen film után már ment is fotózni utána pedig céget költöztetni éjszakába nyúlón.

Ez a téli átállítás elég nehézkes napokat eredményez: mire felkelnek délután már sötét van és olyan mintha este lenne pedig még csak akkor kezdődik a délután amit kifárasztással kell tölteni, hogy ne őrüljön meg mindenki.
Boldi ma nagyon sírós kedvében volt, amikor pedig Berci haza ugrott kétszer egy kis időre akkor nem lehetett leszedni róla, magyarázott neki és zokogott ha letette. Miután elment, Boldi nekem zokogott egész délután és este.

Most meg rendhagyó esti buli van nálunk.
A testvérem a férjével halloween házibuliba ment ezért itt alszanak nálunk a gyerekek, Viola és Írisz. Ez már egy kezdő angol csoportnak felel meg (mondta a sógorom) és valóban egész könnyedén elvagyok a hat gyerekkel egyedül.
Viola a főnök, Kori egyenget, Írisz és Nimród lovacskáznak, Simi pedig a kalózos sablonba merülve alkot.
Boldit már elaltattam.
Szóval most már igazán mehetne a többi is aludni de ahogy így elnézem és hallgatom őket 10 előtt nem lesz itt csönd...

ŐK

Nagyon sokat veszekedtem velük, hogy vágjanak már egyszerre rendes arcot. 
Csak egyetlen normális közös fotót akartam.
Berci egyszer csak megsajnált, oda jött mellém és leült.
És ŐK ránéztek....

Simi névnap, 12 óra leválás és 1 családi nap

 Vasárnap Simi névnapot ünnepeltünk.
Itthon is felköszöntöttük és a Labanc utcában is természetesen ünnepi ebéddel és szerető családi körben.
A keresztszülőktől (Orsi, Acsó) egy nagyon jó világítós autót, Nagymamáéktól nadrágot és kalózos füzetet, tőlünk kirakót és gumicukrot a Déditől csokit kapott.
Jó volt ez, hogy csak szombaton tudta meg, hogy vasárnap ő lesz az ünnepelt mert neki nem tesz jót ha sokkal előbb el kezd rá készülni. Így pontosan a helyén volt minden, nagyon hálás volt a köszöntésekért és jószívűen osztogatta a 6 gyereknek a finomságait.
Nimród ezalatt kitartóan főzött a Nagypapával, a szobában közös játék, a konyhában társasági élet folyt.

 Este aztán ott hagyhattuk a 4 gyereket Berci szüleinél és bár hulla fáradtan 10 körül neki indultunk az éjjeli tescónak romantikus sajt - és olívabogyó vásárlásnak.
Döbbentem ám nagy boldogan tapasztaltam, hogy lehet pénztárosat játszani ugyanis sok önkiszolgáló fizetőpult van a tescóban: oda teszem az árut, mindent lehúzok aztán fizetek és megyek. Döbbenet ez a robotvilág de én nagyon-nagyon szeretek boltosat játszani!!!!
Itthon aztán egy elég rossz film után másnap fél 10-ig aludtunk mindenféle zavarótényező nélkül.

Másnap ebédre mentünk értük, a kiegyensúlyozott lelkes csapatért. Jól érezték magukat, nem keltek éjjel (Boldi csak egyszer kért cumit) és vidáman ebédeltek mire odaértünk.
Nimród reggel óta főzött a Nagypapával, Boldi idő előtt befalt egy kis palacsintát (így fél 11-kor elnyomta az álom), Kori és Simi pedig foglalkoztatózott a Nagymamával (kirakó, kártya, rajzolás, társas - csupa olyan amire nekem csak nagy kínok árán jut kényelmesen időm).
Nekem ez a 12 órányi szabadság szétszórtságot eredményezett, két találkozót is elfelejtettem lemondani plusz egy orvosi vizsgálatot. Hiába ha nincsenek velem leeresztek és kicsúsznak a dolgok... 

Olyan jólesik ez a szünet. Nagyon kellett már.
Örülök, hogy itthon vannak velünk ezen a héten és nagyon jó mert Berci itthonról ugyan dolgozik de nem kell bemennie szerda estig. Együtt vagyunk mind a hatan és ez nagyon jó.

Nem vagyok se fiú se lány párti mindkettőnek meg van a szépsége és a nehézsége.
Hála Istennek, hogy nekem mindkettőből jutott (bár a gyengébbik oldalon jól jönne még egy kis erősítés).
Az biztos, hogy ha nem lenne lányom a fiaimból hiányozna ez a féle gondoskodás és gyöngédség ami akaratlanul is rájuk ragad még ha harcolnak is ellene. Mert Kori olyan példamutató, hogy csoda és nekem ő maga a csoda és, hogy van és hogy ilyen jól bírja ennyi fiú között és tanítja őket gondoskodásra és gyöngédségre, ez nagy öröm. Ma mindenkinek osztott kis kék takarót (az én törlőrongyaim közül a konyhából!) és alvóhelyet az állatoknak. Este bementem és mindenki mellett ott volt a kicsinye: "Nimród matyikája, Simi nyuszikája, Kori kutyikája".
Így:

Ma (kedden) délelőtt felkerekedtünk a Margitszigetre az uszodába ahova Előd hívott minket sportolni.
Előtte beszaladtunk Ildi néninek vittünk virágot és csokit az oviba mert ma van a születésnapja.

Nehezen de leparkoltunk a Margit-híd lábánál, és átsétáltunk a hídon be a szigetre.
Láttunk mókust a fán és egy nagyon jó játszóteret ahol a 3 fiúval eltöltöttem a másfél órát amíg Berci és Kori Elődékkel úszott.
És bizony nem bánom, hogy overált adtam reggel rájuk mert nálunk 2 fok volt délelőtt és most már annyi sincs és a Margitszigeten csak ezért nem fagytak szét.
Korán jött a tél....

Berciék úszása után a gyerekek kérlelték Apát a kisautózásra és mivel annyira nem is volt drága mint a bringóhintó hát ez az Apa bizony befizette őket fél órára.
Boldi felpakolható volt egy babahintában, Berci tekert a vezető ülésen és 10 percenként más ült mellette (Kori, Nino aztán Simi). Berci nagyon elfáradt de a gyerekek boldogsága mindent megért.
Olyan elégedettek voltak és tényleg nagyon megérte és pont elég is volt az a 30 perc.
A kocsikölcsönzős bácsi pedig jószívűen felajánlotta, hogy amíg várakozunk addig beleülhetnek a többiek a parkoló és kiadandó autókba. Így nem is volt unalmas a várakozás, micsoda jószívűség (jó ilyet tapasztalni!).

 

Hazafelé átvettük a 2 pizzát háromnegyed négykor  a házunk előtt amit még a kocsiból rendeltünk mert már kopogott a szemünk és üres volt otthon a hűtő. Fél ötre meg volt a brokkoli leves is, így valami egészségeset is sikerült bevinni.

Ma egész nap nem aludtak (csak néha a kocsiban) viszont lefagyott az arcuk és nagyon elfáradtak.
Nimród itthon is a Duna fölött akart megint átkelni (Margit-hídon), Simi egy egész napos autózós családi napot rendelt holnapra, Kori pedig jól úszik és nagyon boldog, hogy még mindig van 5 családi nap!

Boldi a szuperintelligens mókamester. Nevettet és nevet, "beszél" (OTT A!), le nem száll Berciről és ha nem tetszik neki valami akkor fintorog meg arcokat vág és ha megsértődik leveti magát a földre és hempergőzik és kinyúlik és néz rám, hogy mit szólok hozzá - annyira vicces!

Olyan édesek!
Este hét és már alszanak!

Barátnő(mentes) helyzet az oviban

Kori nem szeret oviba járni. Ez a legújabb.
Sosem gondoltam volna és nem is venném olyan komolyan ha nem jönne át éjjelenként befészkelni magát mellém és nem magyarázott volna tegnap este vagy fél órán át a benti helyzetről.
És nem hisztizne reggelenként, hogy mit vegyen fel és nincs is kedve menni...

Mesélt  a nagycsoportos lányokról, hogy hogyan szoktak játszani és hogy viselkednek egymással.
Szerintem még mindig a barátnői hiányoznak neki akik már iskolások és minimum egy évvel idősebbek nála csakhogy ők tavaly elballagtak.
Társaságban is megfigyeltem, hogy a nagyobb lányokkal sokkal jobban tud játszani.
Berci keresztapjának az unokája Zsófi negyedikes, olyan szépen eljátszottak nyáron és a múltkor is, hogy öröm volt nézni. Zsófi azt mondta neki, hogy van egy ilyen barátnője az iskolában aki pont olyan kedves és szép mint Kori és ő is nagyon-nagyon sokat beszél mint Kori (hihi nagyon édesek és Kori tényleg lyukat beszél a szeretett barátnő hasába).

A lényeg, hogy a kortársaival mintha nem akaródzna összecsiszolódni pedig most a napjai nagy részét velük tölti.
Korit sem kell félteni de úgy látom ő elég toleráns a nagycsaládos edződések miatt és más lehet a bibi.
Nem jó ez így, próbálom a lányom békítésre, békére, megértésre ösztönözni.
Mert őt biztos, hogy szeretik bent, most valahogy ő nem találja a helyét.

Ma mindenesetre áthívtam Virágot játszani.
Az az önfeledt kacarászás, hahotázás (jelentéktelen dolgokon), kuncogás, csacsogás  amit Kori művelt csak megerősített abban amit eddig is gondoltam.
Hiányzik neki a mindennapokból egy olyan nagyon igazi barátnő.

Október 23. Budakeszin

Délután szereplése volt a kis Fecskéknek.
Bercinek meg munka mert az eseményeket ő fotózza a helyi újságnak.

Akármilyen szép is az én négy fős kis gyerekseregem, nehéz velük bánni teljesen egyedül egy rendezvényen.

A szereplésük az elején volt, Nimród is beállt teljesen önszántából és fogta a kis zászlót.
Nagyon aranyosak voltak.
Az én lányom pedig olyan rendes, hogy ha az óvónéni azt mondja "Kiabálj!", akkor ő szót fogad (4. kép).

A mogyoródi 30

Apuhoz is elmentünk és folytattuk az ünneplést.
A gyerekek mindig nagyon izgatottak mikor a mogyoródi házhoz megyünk.
Szeretik a kertet, a hintákat az egész napos vadulást, Ati papa kifogyhatatlan Túró Rudi készletét, az evést-ivást, köszöntéseket, Jucit, Aput és Atikát.
Így volt ez most is, Ati papa a fiúkat még boltba is elvitte a fekete autójával (húha!) és az egész nap az örömről és a felhőtlen szórakozásról szólt.
Apuék is felköszöntöttek, finom ebéddel, tortával, virággal, cipőrevalóval.
Simit pedig neve napja alkalmából egy távirányítós repülővel ami aztán nagy civakodás forrása lett Ninóval (ilyen az igazi jó ajándék!).

Olyan édesek a buli után, ilyenkor, hazafelé úgy elalszanak, hogy nem lehet őket kiszedni az autóból.
Tojással még mindig csodálatos az utazás.
Mindig rácsodálkozom milyen fantasztikus, hogy mindannyian beférünk és együtt vagyunk - zenét hallgatunk, beszélgetünk.
Nem minden csoda tart csak 3 napig!