Nyárzáró Elődkével

Ez a hét nagyon jó volt mert a testvérem, a 14 éves Előd volt itt velünk 5 napig.
A gyerekek lógtak rajta, rajongnak érte amellett, hogy nagyon jó a humora, segítőkész így sokat segített a játszótéren, este a fürdetésnél, a mesénél és az elpakolásnál.
Feltöltődtünk és nagyon sokat nevettünk mert Elődke egyszerűen iszonyatosan vicces!
Esténként hármasban néztünk vicces filmeket, a fiúk hangosan röhögtek én meg rajtuk nevettem.

14 voltam amikor született és semmiféle másik kis csomagnak sem örültem volna jobban akkoriban mint a kis összecsomagolt kistestvéremnek akivel aztán 10 évet éltünk együtt a Keleti Károly utcában.
Előttem lett babából kisfiú aztán kisiskolás most meg akkora mint egy kisebb férfi de nekem akkor is kicsi kis Duduka marad bármi történjék.
Hétfőn kezdi a gimnáziumot, kérésre dráma tagozatra iratkozott.  
Nagyon szeretem és most nagyon hiányzik mindenkinek. Kori még sírt is, Simi és Ninó nyavalyogtak mikor pénteken elengedtük....

A héten elmentünk Ibolya - gimnáziumi - barátnőmhöz aki még emlékszik a baba Elődkére.
Ibinél nagyon szeretnek a gyerekek, besétálnak a házukba és csendben békességben játszanak mindig.
Egy hangos szó nincs, szeretnek ott lenni Benivel és Annával.

Csütörtökön eljöttek a Herbák lányok - végre sikerült egy rég megbeszélt találkozót összehozni, hogy a lányok játszhassanak (ott három lány van). Palacsintát sütöttünk, Judittal beszélgettünk.
Dórika a legkisebb Boldinál három nappal idősebb csak.
Egy éve ott volt nálam is Bőze doki miután Dórikát világra segítette.

Pénteken Berci szüleinél ebédeltünk, majd délután vissza vittük a könyveket a könyvtárba és hoztunk újakat. Lauráékkal találkoztunk, fagyizás után eljöttek hozzánk még egy ovi előtti nyárzáró bulira.
Kinga jelenléte talán átsegíti majd Simit a kezdeti nehézségeken a fecskék középsős asztalánál.
Korit nem féltem, már alíg várja, hogy nagycsoportos lány legyen!
Nimródról nem is beszélve aki megvárja a Mikulást, az Angyalt és utána megy (február elsején amikor betölti a hármat.) Na és persze ugyanoda úgyhogy hamarosan megszálljuk a Fecske csoportot.

Ma voltunk misén Zugligetben, majd sétáltunk egyet a budakeszi erdőben Berci testvérével  Orsival (és családjával). Ebédeltünk Nagypapáéknál, aludtunk, én olvastam (nyáron már a harmadik könyvet fejeztem be ami nagy szó az elmúlt évek miatti lestrapáltság könyvmentessége után).
Berci kitakarította a kis Skodánkat mert új csoda lesz pár nap múlva ha a JóIsten is úgy akarja....

Holnap ovi, izgulok helyettük is de nem várom mert most annyira összenőttünk mindannyian.

2012 nyaralás Csopakon

Olyan hosszú volt előtte itthon az a 8 hét vagy mennyi is.
Annyira vártam, hogy végre mi is elutazzunk.
Jó volt, azt nem mondom, hogy elég, de nagyon jó!

Nagyon jó dolgunk volt mert Berci szüleivel mentünk és a négy gyerek mellett ez igazi ajándék.
Mert segítettek vigyázni, főzni, játszani, hajózni és örömet szerezni nekik! Emellett pedig sokat nevettünk és a gyerekek rajongása még tovább mélyült irántuk.

Anyukám is eljött két napra Tibivel ami pedig nekem volt nagyon jó mert őket is nagyon szeretik a gyerekek. Egy napra elvitték a nagyokat hajózni Lellére, meg vásárolni, meg kompozni - vissza sem akartak jönni.
Nimród is kapott egy kis kimenőt velük este, a kürtöskalácsosig, ezek után elégedetten tért vissza, hogy elvitték csak őt is!
Megbeszéltük, hogy jönnek többet mert nekem fontos, a gyerekeknek fontos és Anyunak is mert annyira szeretik!

Berci az utolsó három napon már nem maradt, sajnos haza jött a nyaralásból mert munka volt az újságnál. Gyerek szempontból ez a kiapadt Balaton nekünk nagyon kellemes volt, mert kicsi volt a víz és Korit Simit egyedül is be tudtam engedni.
Nimród a kezdeti rettegés után önfeledten pancsolt a karúszóval és megtanulta kiköpni a benyelt vizet (ami egyébként a sikeres fogmosáshoz elengedhetetlen).

Szóval jó volt, végre Apával is sokat voltak éjjel-nappal, hetek óta semmi betegség, minden nap finom ebéd az asztalon, hajózás, strandolás, fagyizás, egy ruha per gyerek reggeltől estig - így könnyű az élet!

 

 

 

 

 

Az Egyéves

Boldi egyéves lett. Le is késtem a bejegyzést ma már egy éves egy napos.
Nagy buli volt, Berci szüleivel, Boldi keresztapjával, unokatestvéreimmel, nagynénémmel, "kis" öcsémmel.

Reggel Anyukám és Tibi is eljöttek, hoztak az ünnepeltnek túró rudit (amivel boldogan összemaszatolta magát és a környezetét), délután pedig megérkeztek a vendégek tortázni.

Sok mindennel le vagyok maradva, mert sok minden történik.

Csodálatos négy gyerekes anyukának lenni így, hogy a legkisebbel is "épségben" túléltük az első évet.
Tavaly ősz elején, reménytelennek tűnt a helyzet.....

Együtt esznek, alszanak, játszanak. Na jó Boldival azért még egy kicsit több a tennivaló de nem gondoltam volna, hogy el jön ez az állapot az életemben: elégedett vagyok mert bírom csinálni, van értelme csinálni, öröm csinálni, szeretem csinálni.
Jó ez így, négyen ahogy vannak.
Bírom.

Isten éltessen kicsi Boldi, Te legboldogabb egyéves!

Mozgásban maradni

Folyton van valami, ez a titka, hogy nem szomorkodunk annyira.
Bár nagyon hiányzik a víz, a nyaralás azért mégis csak megvagyunk mert amióta haza jöttünk egy perc nyugtunk sincs -  jó értelemben.

Szerdán Kori ovis társa Zoé jött el hozzánk (ő idén már iskolába megy) egész nap itt volt, békességben szeretetben játszott az összes gyerekkel. Amikor a kicsiket altattam Kori és Zoé olyan csöndesen eljátszottak kettesben, hogy egy szavukat nem lehetett hallani.
Este pedig egy kis kimenővel átmentem a szomszéd utcába ahol egy régi barátnőmmel Ágival és a nővérével Zsuzsival beszélgettünk és hangosan nevettünk éjjelig.
(Zsuzsiék lakásában lakunk most már egy éve.)

Csütörtökön mi mentünk Zoéhoz. kertes házban laknak, volt egy nagy medence is pont a gyerekekre tervezve. Itt is hasonlóan szépen játszottak, egy vita sem volt csak a kedves játék (ezt annyira szeretem!).
Melindával beszélgettünk, a gyerekek játszottak, ebéd után pedig minden annyira szép és jó volt, hogy este 7-ig maradtunk (Korit 9 körül hozta haza Melinda és Zoé).
Hát ez bizony nagyszerű nap volt!

Ma Berci neve napja van, reggel felköszöntöttük a gyerekekkel, este pedig sörözni megyünk.

Azért ez így most elég jó.

Haza jöttünk

Tudnék ott élni, mindig csak nézni, májustól szeptemberig fürödni, napozni.
Simi azt hitte örökre ott maradunk és már nem jövünk haza.
Olyan de olyan jó volt, hogy most nem olyan könnyű elbúcsúzni tőle.
Itthon vagyunk.
És nagyon hiányzik a Balaton.

Nyaralunk

Már kevesebb van hátra mint előre úgyhogy tollat, pontosabban gépet ragadok.

Volt itt kánikula, meg őszi hideg, meg melegedő, mára pedig kitűnő strandidő lett.
Szállodai ellátásban van részünk, Berci apukája minden nap meleg ebédet tesz nekünk az asztalra, anyukája pedig a gyerekek szórakoztatásáról gondoskodik.
Nagyon keveset kell csak tennünk és ez nagyon jó, mert pihenünk és örülünk, a mindennapok teendői lekerültek  vállunkról.
Elég gyenge kifejezése hálánknak de köszönjük szépen!

Berci szerint a kedvem a fényerősség függvényében mérhető, így hát volt néhány sötét napunk mikor a kétnapos kánikula után beköszöntött az ősz de már jól vagyunk, nyaralásunk utolsó napjait immáron melegben töltjük és ez nagyon jó!

Kori és Simi egy napon megtanultak kétkerekű biciklizni. Berci maga se hitte mikor elindult velük de alig 10 perc elteltével mind két gyerek tekerte a kétkerekűt, a napok elteltével pedig az elindulást és a megérkezést is igyekeznek mesterfokra fejleszteni.
Csodálatos, nem gondoltuk volna de tekernek már ketten a négyből!

A három nagy gyerek nagyon élvezi a Balaton adta pancsolási lehetőséget. A gyerekpancsolónál (ami mindig tele van) van egy sokkal jobb hely, ahol szinte soha nincs gyerek így az én hármam pont teltházat csinál a napozó mólónál a körbekerített gyerekmedencében. Alacsony a víz, körbe kerített tehát nem tudnak megszökni és labdáznak, csónakoznak, fürödnek, rohangálnak. Jó.

Kori és Berci sokszor bemennek mélyre, lubickolnak, úszkálnak, lila szájjal jönnek ki de azért jó, Kori nem fél, Berci pedig nem fázik.

A fagyizás csodás része a délutánnak. Nimród tegnap megtudakolta "a fagyizós lány" nevét (Melinda) és azóta is gyakran emlegeti a huszönötkörüli cukrozottgombócmérő lányt.

Talán Boldival a legnehezebb, neki 4 nap volt az átállás, mire megszokta, hogy ide költöztünk, itt alszunk (mindannyian egy szobában, nem túl sötétben), hát beletelt jó néhány sírós órába. Talán a foga is jön és küzd a sétálással na és a testvéreivel mert ha közelednek már reflexből sikít - van nyüstölés az biztos!

Kaptam egy nagy medencét a Tescóból még első nap (egy álmom vált valóra azzal, hogy medence van a kertben!), hogy bele tudjak feküdni a délutáni siestákon. Pont belefér az egész család, sajnos egy hétig nem lehetett belemenni az ősz miatt de most újra van remény, hogy belefekszünk mindannyian.

Nimród leszokott az éjszakai pelusról is. Egészen úgy mint Kori 3 évvel ezelőtt (egy héttel a nappali elhagyása után már az éjjelit is sértőnek érezte magán - néhány ezer spórolás nekünk). Hurrá.

Simi rajzol, rengeteget, Kori pedig sokat főz a Nagypapával és amikor az távozik a kertből és esetleg nélküle akkor sírás rívás ("Hova megy a Nagypapa nélkülem???") - felkiáltással.

A gyerekek kétszer kimentek a vitorlással - én már nem fértem fel Boldival - de azt a fontoskodást és örömöt amit a fedélzeten műveltek elmesélték a Nagypapák úgyhogy el tudom képzelni mi volt ott!

Kirándultunk vonattal Révfülöpre ahol fagyiztunk és játszótereztünk de már maga a vonat út is egy csoda volt a gyerekeknek (oda-vissza hatunknak százforintért).

12-én pedig Bercivel ketteseben átvonatoztunk Balatonfüredre ahol megünnepeltük a 6. házassági évfordulónkat. Borsoroztunk, pizzáztunk, billiárdoztunk és haza vonatoztunk.
Nagyon sok hullócsillagot is láttunk aznap éjjel és előtte is mikor a csopaki mólón néztük a meteorzáport - és bizony volt mit kívánni!

Túl jó dolgunk van (kifli a reggelizőasztalon, finom kávé, finom ebéd, gyerekszeretgetők, napozás, strandolás, szabadidő olvasásra) mennyire vártuk és hogy fog ez hiányozni pár nap múlva...

Nemsokára....

Gondolatban már ott vagyok.
Nagyon is.
Hamarosan utazunk remélem semmi nem jön össze, egészségesek leszünk mindannyian.

A gyerekek nagyon édesek, meg hisztisek meg hangosak.

Boldi nagyon nagyot nőtt, játszik az autóval, a testvéreivel, homokkal, bújik, szuper a humorérzéke. Óriási lapát fogai nőttek nagyon viccesen néz ki, és sokat nevetgél. Azóta nem volt semmi baja csak nőnek a fogai amitől mostanában elég sokat éjszakáztunk.
Végre oly sok kínszenvedés után átalussza az éjszakát a többiek szobájában ami felemelő érzés mert nem (mindig)  vagyunk már kialvatlanok!
 4 gyerek alszik éjjel ez csodálatos! Sőt ebéd után is egyszerre alszanak néhány napja.
Lépeget ha fogjuk a kezét, bár erre nincs sok lehetősége meglehetősen leterhelt vagyok ennyi picivel itthon.

 Sajnos nehezen jutunk ki a levegőre reggelivel, ebéd főzéssel, pakolással elmegy a délelőtt. 11 körül lemegyünk aztán a meleg miatt jövünk haza
Délután meg későn kelnek, 6 előtt nem jutunk le.

Nimródnak szerdán névnapot ünnepeltünk. Kapott egy Maszat könyvet és egy szirénázó rendőrautót óriási a boldogság azóta is. Nagyon sokat beszél, és vicceseket mond. Múltkor rászólt Simire: - Tyimi! Ne lölögj! (azaz Simi ne röhögj!).
Aztán azt is mondja boldogan : "Anya! Ki tudom mondani, hogy Mikuláty!" ( azaz Mikulás).
Csütörtökön itt volt Regina Nimród keresztanyukája és a kis Julika, hoztak sütit az ünnepeltnek.
Amikor megjött Regina Nimród kissé felháborodottan felkiáltott: - De hol van a Keresztapám???.

Simike drukkol a Vízifocinak (ő így hívja a vízlabdát) Kori pedig akkor boldog ha van valami kis játszópajtása (Virággal néha találkoznak a játszótéren, voltunk Ibiéknél és Sapszonéknál is).

Egészen nyugodalmas időszak köszöntött be, leszámítva az állandó üvöltést ami 4 kicsi gyerekkel jár - valaki mindig visít.
De nemsokára lelépünk.