Minden jó ha jó a vége

Kezdjük elhinni, hogy a sok ima az égbe ért.
Boldi még mindig teljesen jól van.
Minden pelusa rendben volt azóta.

Ma voltunk gasztroenterológián, hogy kivizsgálják van e ételallergiája. Megint 6 kis üveggel vettek tőle vért. Sírt persze, de olyan hősiesen viselte a kínzást, hogy nem ájulhattam el mikor pár centire tőlem folydogált a vére (pedig majdnem lefordultam a székről miközben vigasztaltam szegény pici babámat).
Most nagyon könnyen megtalálták a vénácskáját a jobb karjában.
Pisilni viszont nem tudott a felszerelt kis zacskóba úgyhogy azt majd hétfőn visszük be a széklettel együtt (annyira sajnáltam azzal a kis mini tartállyal)..
Most mindent megnéznek nagyon kíváncsi vagyok és remélem vége a szurkálásoknak!

Most pár napig írnom kell részletesen, hogy mit eszik-iszik és mennyit. Állítólag nem szabadna 500 millinél többet innia a tejemből ha allergiás úgyhogy megint megpróbálom 3-ra visszaszorítani a szopik számát. Nem lesz könnyű ez volt neki a vigasza a rémálmos napokon.

Megérkezett a segítség. Csütörtökön már nagyon nehezen bírtam velük.
Meg vannak bolondulva olyan nehéz mindegyiket boldoggá tenni.
Ez elszomorít.

De csütörtökön ott aludtunk Berciéknél mert csak az anyukája volt otthon és úgyis menni kellett hajnalban a Budai Kórházba Bódival, így nem kellett vinnem a másik hármat mert a Nagymama vállalta a vigyázásukat.
Nagyon szeretnek a Nagymamával, játszanak, rajzolnak, mesél nekik, foglalkozik velük türelemmel, szeretettel - hála érte!

Csütörtökön vettünk ki 10 darab könyvet a könyvtárból. Nagyon szeretnek oda menni, vannak bábok a nagyobbaknak, fa kis vonat Ninónak, leporelló Bódinak.
Hoztunk Benedek Eleket, Wass Albertet, Gábor Éva Cirókát (nagyon édes!), Fésűs Évától Az Ezüst hegedűt, Siminek Autómesés könyvet, Korinak pedig G.Szász Ilona könyvét A mindent varró tűt Szegedi Katalin rajzaival és két királylányos mesekönyvet.
Teljes mámor van, odáig vannak az "új " mesékért. Olyan nagy öröm ez nekem!

A Nagymamánál alvás feltöltötte őket, vadultak ott is de pénteken délután Nagypapa is megjött erősítésnek úgyhogy minden jól alakult.

Korit el tudtam vinni úszni a fiúk nélkül. Nagyon jó volt. Annyira szereti a vizet, hogy ilyet még nem is láttam! Sikongat, lemegy a medence aljára, ugrál a kőről, pancsol és azért próbál úszni is szóval, egyszerűen vízimádó!

Hét elején megszabadultam még egy bölcsesség fogamtól, most már csak kettő van. Ez egy sima húzás volt, nagyon ügyes orvosnál. Most fáj a nyoma de akkor nem is fájt egyáltalán.

Tündit haza engedték a szanatóriumból.
Remélem jól van, még nem beszéltem vele.

Imáink meghallgatásra leltek.
Minden jó ha jó a vége.

Boldi jól, a többi meg.....

Boldi még mindig jól van, én meg még mindig nagyon lassan és óvatosan nyitogatom a pelenkáit.

Próbálom elhinni, hogy ennyi volt de majd az idő igazolja, hogy így van e vagy sem.

Tejmentesen étkezik (sajt, yoghurt, túró, tejföl, keksz, kifli, stb tiltólistás), sok bébiételt kap és sok anyatejet. Keveset iszik pedig próbálom itatni de kiköpi.
Viszont mint egy porszívó mindent betöm a szájába, semmi nem maradhat a földön nehogy megint R6-ot egyen. Veszélyes amit művel minden apróságot össze kell szedni egyfolytában. Ma is evett egy kis papírt, meg zacskót meg műanyag darabkát Berci szerszámos ládájából, Barbi poharat meg fecniket, hogy csak az apróságokat említsem.

Nem könnyű a nagyokkal sem.
Úgy érzem egyfolytában fogni kell őket, vadulnak, hangosak, rendetlenek és sokat civakodnak.
Amikor Boldiznak akkor általában nyomják a fejét, vagy rángatják vagy emelgetik vagy lökdösik vagy "véletlenül" kizárják a játszó szobából és rácsukják az ujjára az ajtót (pedig szeretik, tudom, hogy igen!).

A délutáni alvás sem egyszerű de muszáj mert kedden mikor nem aludtak este 6-tól már egymást verték eltorzult arccal.
Úgyhogy a mi vakációnk úgy néz ki, hogy reggel főzök, esznek, pakolok, elindulunk úszni, Kori úszik mi megvárjuk, délben haza, egykor ebéd és mire lerakom őket és csend van már majdnem 3 óra.
Ma 5-ig aludtak egyszerre (Boldi rám tapadva) meg én is aludtam így elviselhetőbb volt a délután és a lakást is volt erőm este összepakolni.

Nem akarom egyfolytában azt mondogatni, hogy mit ne csináljanak de mikor folyik a dinnyelé, és a harmadik garnitúra ruhát veszik át mert ők divatoznak itthon vagy éppen rácsöppent egy kis víz valamelyikre (és amit levesznek azt ledobják az út közepére)  vagy kiközösítenek éppen valakit, Boldit meg figyelnem kell nem nyűgös e, nem furcsa e, miért mászik utánam sírva, mi van a pelusban ....szóval jaaaaaaj!

Amikor pedig délután elindulunk a játszótérre és mire minden járgány lekerül az utcára hát az sem két perc és tele vagyok karcolással és mindegyik azt akarja, hogy az övé legyen az első amit lecipelek (mert tényleg nehezek a lépcsőn még nekik)!

Napos is van nálunk mindig.
Gondoltam milyen aranyosak lesznek ha minden nap lesz egy napos itthon. Kiraktam a jeleket (Kori esernyő, Simi létra, Nino labda).
Na azóta veszekedés van mert aki éppen nem napos az veszekszik velem és az aktuális napossal, hogy deigenis Ő is napos akar lenni. És hiába mondom, hogy csönd és nem úgy van, utána még jobban visítanak. Egyszerre vagy felváltva de nagyon hangosan.
Főleg Simi és Ninó.
De azért a nővérkéjük is, hogy nem pörög eléggé az a nyári ruha!

Jaj a fejemre nőttek vagy csak érzik a gondot a levegőben és küszködnek vele ők is.

Mert minden nap Tündi nagymamámért is imádkozunk mert még mindig nincs jól, nem tudják mi van nem bír azzal a fertőzéssel és a rossz szívével. Tudom, hogy senki nem érdemli meg, de ő igazán nem mert ő nagyon jó és szellemileg nagyon fiatal és nagyon okos és művelt és olvasott és ír és alkot és összetartja a családot és vigyáz Zolikára (most Zolika vigyáz magára szegény) és mindenkinek ad és nem vár semmit és ő az aki minden unokának és dédunokának szívből örül és nem aggódik, hogy mi lesz mert olyan sokat megéltek már Zolikával, hogy mindig csak megnyugtatnak mindenkit és segítenek és szeretnek és imádkoznak és hisznek.
Az Ősök.
Kell még nekik idő itt, hogy lássanak minket, még jónéhány utódot.
Hogy erőt merítsünk belőlük, hogy mindig van remény.

A Boldi-rejtély

Negatív lett, úgy néz ki még sem Meckel diverticulum.

Hajnalban megkapta a fejébe a branült.
5 perc visítás volt csak, ügyesen bekötötték neki (a múltkori 20 perces sikertelen próbálkozáshoz képest).

Másfél órát feküdt az izotópián, az elején mikor a homlokán bevezették az anyagot sírt, aztán - kis küzdés után betekerve abba a párnába - elaludt. Foghattam a kezét, cumizott, énekeltem neki aztán beletörődött a tehetetlenségbe és megnyugodott.

Holnapra lesz írásos elemzés de a látottak alapján nem látszik a rossz helyen lévő szövet.

Vissza mentünk a sebészetre és beszéltünk az orvossal.
Azt mondta várjunk, nem néz ki betegnek, jók a leletek ezért most nem tükrözné a saját gyerekét sem. Műteni is csak akkor kell ha újból vérezne.
Haza jöhettünk. Örülök mert nem vágják, de félek mert ezzel nincs lezárva az ügy.
Minden pelus bontás egy rettegés lesz mostantól, és fokozottan figyelni kell nincs e más tünete.

Haza hoztam a gyerekeket, itthon vagyunk és várunk.

Rejtélyes ez az ügy: mégis össze volt csúszva a bele? (de akkor üvöltött volna a fájdalomtól)
Mégis tejallergia? (de az nem vérzik elvileg ennyire)
Mégis Meckel csak nem látják? ( de ez kimutatta volna - elvileg)
Vagy lenyelt valamit? (volt egy R6 feliratú kis papírszerűség a kakijában a nagy vérzés után de olyen jelektéktennek tűnt).

Boldi tényleg mindent a szájába vesz, mindent.
Azonnal.
Lehet, hogy lenyelt valamit.

Pénteken ( ha addig nem kerülünk be a klinikára megint) megyünk gasztroenterológiára ott megnézik a tej - és egyéb allergiát.

Hát nem könnyebültem meg. De ha nem muszáj nem kínoztatom tovább ezt a gyereket.
Ha rosszul lesz úgyis menni kell.
Mert még mindig nem kizárt semmi.

A nagyok elég zavartak, Nimród zokogott mikor jöttünk hazafelé, hogy ő ott akar maradni a Nagymamával. Erre Kori a következőképpen nyugtatta: - Ne sírj Ninóka, jövünk megint majd ha a Boldi megint kórházba kerül! - szegények...
Simike hol szeret, hol nem, Kori elég normális egy.két kitörést leszámítva.
Boldi hiperérzékeny, elég sok volt most ez neki és a testvérei is nyúzzák.

Nem tudom mi lesz még bízom benne, hogy jól van ez így egyenlőre.
Többet nem tehetek.
Bármi lehet és bármi nem lehet.

A várakozás

Jó, hogy kiengedtek hétvégére viszont a várakozás, a bizonytalanság és a találgatás felőröl minket.

A klinikáról még nem is írtam pedig nagyon jó hely azonkívül, hogy éjjel-nappal egy széken kell ülnöm a kis beteg ágya mellett.
A sebészeten vagyunk, nagyon kedvesek, aranyosak az ápolók és az orvosok, Boldi pedig egy sztár a hosszú szempilláival és a bulihangulattal amit az osztályra csempészett.
Mindenkinek örül, mindenkire nevet, ugrál a rácsok között azt hiszi játszótéren van.

Kivéve amikor vért vettek és Berci fogta le - én kimentem sírni. Vagy hat helyen megszúrták szegényt mert nem találtak vénát, az egész folyósó zengett az üvöltésétől, a branül pedig lógott a kezéből azt sem sikerült bekötni (utólag szerencsére mert másnap eljöhettünk haza).

Holnap reggel hajnalban megyünk, akkor egy órán keresztül vénát fognak keresni rajta. Berci nem jön, munkája van, Péter Boldi keresztapja fog vinni minket.
Ha az izotópián megtalálják a vérzést bent is maradunk, kiszedik. Ha nem akkor további vizsgálatok, tükrözés meg felnyitás.

Tegnap, ma már kevesebbet sírtam, Berci pedig belenyugodott, hogy műtét lesz, én nem vagyok ennyire nyugodt. Jött egy levél a dokinktól aki most szabadságon van abba leírta, hogy a vérzés lehet tumortól meg hematómától is - hát nem lettem jobb kedvű.
Sőt, ma reggelre hányingerem lett, meg lázam, egy algopyrinnel elmentünk misére ahol Imre atya megszeretgette Bódit meg szelídke Simikét.
Egész nap szenvedtem ezzel a vírussal vagy pszichoszomatikus betegséggel, délután 5 belladonna után izzadtam egy nagyot remélem holnapra nem lesz bajom, most Boldi a fontos.

Szombaton és vasárnap is átmentünk Berci szüleihez, most ott laknak a nagyok. Simi este kisírta, hogy haza jöhessen velünk úgyhogy ő tegnap itthon aludt.

Nino elég zavart amikor meglát elküld, aztán meg hív és sokszor elsírja magát semmiségeken, Kori jól bírja a dolgot (szeret a nagyszülőknél nyaralni).
Nimród is a legjobb helyen van, Nagypapával nagy a szerelem, de ez az egész kórházasdi nagyon rosszkor jött épp egy több hetes teraszépítés fejeződött be a Nagypapáéknál hulla fáradtak és dolguk van a héten.
Úgyhogy oda kell néha küldeni valakit aki gyerekezik amig nincsenek otthon.
Berci meg dolgozik, hogy el ne veszítse a munkáit.
Olyan nehéz de muszáj megoldani.

Boldika jól van, azóta nem volt semmi szörnyűség a pelenkájában.
Mi van ha mégis bélösszecsúszás volt, mi van ha nem is Meckel mi van ha lenyelt valamit, mi van ha tényleg daganat.
Folyton ezen gondolkodom. Nem akarom, hogy szétvágják szegény pici testét.
Mert egyébként meg olyan jól néz ki.

Sokan gondolnak ránk, imádkoznak értünk, bízom benne, hogy a sok kínzás után mégis jóra fordulnak a dolgok, megmenekülünk.

.

Meckel diverticulum - szegény kicsi Boldi

http://drinfo.eum.hu/drinfo/pid/0/betegsegKonyvProperties/oid/0/KonyvReszegyseg.4_6921;jsessionid=D3B984071DF62757185277798681F461

Ez a gyanú egyenlőre.
Csütörtök reggel Boldi nagy adag vért nyomott a pelusba.
Először a Jánosba rohantam UH-ra, hogy nincs-e bélösszecsúszása. De mivel semmi tünet nem támasztja alá mivel nincs más tünete csak a vérzés (nem fáj, nem lázas ,eszik, vidám) ezért az ottani gyereksebész bemondta, hogy szerinte ez az.
Bent akarták tartani de saját felelősségre elhoztam és az I.sz Gyerekklinikára vittük Bercivel.
Ott is ezt mondta a rendes ügyeletes sebész orvos: majdnem biztosan Meckel.
Tegnap éjjelre bent fogtak és az ilyenkor szokásos vizsgálatokat írták elő (először izotópia, majd béltükrözés, utána laparoszkópia vagy nagy hasi műtét).
Szétszúrták a kezét, lábát mert sok vért kellett venni, vércsoportot is néznek ha vért kéne kapnia.
Egész nap, egész éjjel zokogtam.
Akkor egy kicsit jobb volt mikor ránéztem mert nevetett, játszott, ugrált, felállt, sikongatott a kórházi ágyban. Egyébként meg sokat fogtam és szoptattam és nagyon örült neki.
Látszólag semmi baja de a sok vér az nagyon ronda volt.

A szívemet tépi szét ez az egész, hogy ezt a kicsit testet felvágják.
Nem beszélve a műtét következményeiről meg szövődményekről....

Hétvégére haza küldtek mert jól van de ha megint vérzik vissza kell vinni.
Hétfőre kaptunk izotópiás vizsgálatra időpontot, az egyetlen ami igazolja, hogy tényleg ez a baja. Vénásan bevezetnek egy anyagot és röntgennel megvilágítják ami kimutatja a bélben a pontot ahol ez a nem oda illő szövetdarab van és fekélyes.
Ha nem ez a baja akkor tükrözés és/vagy nagy hasi műtét, hogy megkeressék honnan a vér forrása (polip vagy vérrög vagy bármi sokkal rosszabb).

A nagyobb gyerekek Berci szüleinél vannak, ma is oda mentünk miután kiengedtek és holnap is megyünk de éjszakára nem hozzuk haza őket mert bármi lehet.

Borzaszótan ritka születési rendellenességről van szó, ami elvileg nem hagy maradandó károsodást ha kiszedik. De operácó lesz és sokkos állapotban vagyok, hogy hogyan tovább.

Próbálok hinni, próbálok bízni.
De ha csak annyi hitem lenne, hogy odébb küldjem azt a fát és az elég lenne, hát most az sem menne...

Ami a legjobban fáj: ha a gyerekeddel baj van.
Mintha kést forgatnának a szívemben, a legféltettebb kincs, amit kölcsön kapunk nagyon is kölcsön most látom csak igazán.
Nem tudom, hogy bírjuk ami ezután következik.
Mert sajnos bármi lehet.....

A nagyok hiányoznak nagyon ahelyett, hogy együtt járnánk úszni, fagyizni, pancsolni, játszózni most elszakadunk és nekik is nagyon rossz.
Boldiért pedig aggódunk egyfolytában

Most hétvégén várunk: vérzik, nem vérzik, remélem nem lesz lázas, hétfőn pedig nagy kínzással (mert nincs vénája) branült kap a kezébe és megyünk izotópiára.
Aztán nem tudom.

Szétszakadok....

Ez történt eddig....

Kedden, szerdán úszni voltunk.
A féltestvérem apukája tartja, megengedte, hogy menjen Kori (csak ő, mert nagy a víz).
Nagylelkű adomány, hogy úszóleckét vehet, de oda el kell vinni a négy gyereket és meg kell várni hárommal, hogy az az egy ússzon.
De még így is jó mert Korinak adhatok ezáltal élményt, sportot, kifáradási lehetőséget és megyünk azaz telik a nap.
De 1 körül érünk haza és mire mindenki megebédel és elvégzi a körét fél három mire ágyba kerülnek és nagyon kell veszekedni azért a délutáni alvásért.
Boldi pedig egy másik szobában üvölt amíg elrendezem a nagyokat és megértetem velük, hogy alvás nem játék. Nem adom fel.

Na a Boldi.
Tegnap éjjel nagyon ránk ijesztett. Vért kakilt, nem is véreset hanem egy nagy adag friss pirosságot, borzalmas látvány volt.
Láttam már ilyet de most szenvedett tőle, fájt a hasa és a második pelus után Berci kezébe belehányt ez a kis test.
Még sem tűnik betegnek, reggelig nyugodtan, szépen aludt tovább.
Amit a tüneteiről olvastunk Bercivel éjjel fél kettőkor az teljesen megfelel a tejallergiás reakciónak.
Betelt a pohár nála, yoghurt, túró még akkor is ha nem volt olyan sok, mivel hajlamos rá ez szinte biztos, hogy attól van.
Reggel levittem a helyettes doktornénihez, a széklet megy tenyésztésre mi pedig a gasztroenterológiára ha kizárják a bélfertőzést a vizsgálatok.
Nem lesz könnyű, totálisan tejmentesen étkeztetni de ha betartjuk 1-4 év alatt vissza állhat a rend és kinőheti. De addig nagyon szigorúan ki kell iktatni a tiltólistás ételeket.
Azért van pár százalék, hogy baktérium vagy az is ez is, a lényeg, hogy "cipelnivaló" lesz a következő időszakban.
De jól van egyáltalán nem tűnik betegnek, eszik-iszik (nagyon kevés vizet) ma már semmit nem kapott ami tejszármazékos és szoptatom pedig szerintem elég kevés tejem van már.

Ma kitettem a medencét, kint nevetgéltek, nem kiabáltak csak jókedvűen öntögettek amikor felkiabált egy ingerült férfihang, hogy: - Ne visíts már!.

Fáj a szívem emiatt. Senkit nem akarunk bántani, kínozni azért mert sokan vagyunk de magányos, nyomasztó családban élő emberekkel nem tudok mit kezdeni akik nem örülnek este 6-kor a gyereknevetésnek.
És mennyi ilyen van, le sem írom milyen sok impulzus ér minket, mennyi mindent kell eltűrni azért mert sokan vannak ezek a gyerekek.
Pedig szerintem rendesek, tényleg kicsik és néha hangosak de nem elvetemültek és kezelhetetlenek szerintem békességben, szeretetben és toleránsan nevelem őket. És mindig rájuk szólók mindig azt érzem, hogy már hajcsár vagyok és még sem elég, az emberek szemében a sok gyerek nem kincs, hanem bosszantó tényező.
Hát ez van.

VAKÁCIÓ - elkezdődött

Vártam már, hogy jó lesz együtt a négy gyerek.
De nem gondoltam, hogy ennyire elfáradok már az elején.
Aranyélet ha a két nagy oviban van, bár minden délután nagyon izgultam már, hogy itthon legyenek- ez a 24 órás megőrzés azért még sem ugyanaz.

Legyen minden nap ebéd, meg reggeli meg vacsora meg uzsonna meg gyümölcs.
Legyen rend és tisztaság mert nem igaz, hogy meg vár, inkább dühít és frusztrál engem, őket pedig jobban ingerli ha a rumli közepén ugrálnak.
Mosni kell meg teregetni, főzni kell, rendet rakni kell, foglalkozni mindegyikkel kell legalább egy kicsit (amikor szétválasztom őket vagy leveszem a ceruzát, vagy kicserélek egy pelust, vagy inni töltök - ennyi gyereknél már foglalkozásnak számít).
Levegőztetni kell őket és egy kis napirendet is kell tartani mert nem folyhat szét a nap, akkor elveszünk.

Nem igaz, hogy nem élvezem mert jó, gondoskodni, törődni, szeretni őket.
Amellett szórakoztató mert vicces dolgokat mondanak, és nevetnek egymáson meg együtt és nekem is elmondanak (majdnem) minden viccet.

 De ma nem aludtak délután (én viszont igen, ekkor kiosontak mellőlem a szobából és 3-kor mikor felkeltem már nem küldtem vissza őket) és estére már sok.
Nagyon sok, a kérésből, a négyfelé fordulásból, a rendetlenségből, az elpakolásból, a másnapi ebéd mennyiség, minőség és költség kigondolásból.
És még csak a második nap.
Nem panaszkodás, tény.
Iszonyatosan fáradt vagyok.