Pénteken délután rettenetes fájdalom hasított négyszer a kedden kezelt fogamba. Azt hittem az agyamat tépik, csavarják, baltázzák. Ilyet még soha nem éreztem pedig fájt már másik. Este Nagymama feljött és elmentünk Bercivel kettesben a Szentkirályi utcába az ügyeletre.
Mindenkinek húzták a fogát, gondoltam rémálom vár rám.
Aztán bekerültem és egy olyan de olyan kedves Doktor bácsi fogadott amilyet még sosem láttam ügyeletben.
Kikérdezett, körbe vizsgálta a területet, kiderítette, hogy csak az a négyes lehet a bibis de nem tudta még mitévő lesz velem. Azt mondta kinyitja és megnézi. Beadta a szurit, fél óra várakozás után bementem éjjel 11-kor.. Még fél adag szuri után már nem éreztem azt a hasogatást. Kaptam bele gyógyszert és azóta nem fáj.
Valószínűleg az ideg van begyulladva, remélhetőleg meggyógyul ettől a gyógyszertől és nem kell kezelni a gyökeret. Rémálom ez a fogmizéria.
Szombaton vendégek jöttek hozzánk. Krisztiék és Juditék. Kriszti és Miki 3 gyerekkel (Blanka, Bori, Zsófi), Judit és Ati 3 gyerekkel (Emma, Hanna és Dóri).
Berci csúcsminőségű pizzát sütött én meg almás pitét, és volt még fagyi meg sör meg mindenféle finomság, életem első Tiramisuját is az asztalra tettem este 8 körül.
Simi az elején megrémült a rengeteg lánytól de aztán Atiban és Mikiben barátokra és megértésre lelt.
Nevettünk, ettünk, ittunk, fotóztunk.
Sikerült megint egy felejthetetlen vendégséget rendeznünk, élményekkel és "utó-random" nevetéssel tértünk nyugovóra.
Nagyon édes ennyi gyerek együtt!
Vasárnap lekéstük Imre atya 9-es miséjét, így Zugligetbe mentünk.
Sikerült végig bőgnöm az áldoztatást mert a Békességet hagyok rátok/Nem hagylak titeket árván... kezdetű dalt énekeltük ( a gyerekeim is mert itthon is sokat szoktuk) és olyan szép volt, hogy muszáj volt.
Ilyenkor annyira sírok, hogy aki rám néz megijed.
Még jó, hogy ez a dal volt mert elég bosszús voltam, hogy sose érünk oda Imréhez, de békére leltem és elhatároztam, hogy jövő héten csakazértis!
Mise után a kijáratnál lehet könyvet venni. A fiúkat már rég kivitte Berci amikor Korival oda értünk. Csillogó szemmel nézte a könyveket. Alig volt nálam pénz de mondtam, hogy választhat egy könyvjelzőt. Egy virágosat választott, amire az volt írva, hogy "Amit kértek az Atyától megadja nektek..." .
(Pont belevág a mi életünkbe is, valamit nagyon szeretnénk.)
Vettünk még szép Jóság matricákat.
Korika boldogan lépegetett le a lépcsőn, közben fogta a kezemet és azt mondta: - Lány nap! Lány nap!.
Annyira édes volt, úgy megsajnáltam, hogy két perc velem, egy könyvjelző és egy csomag matrica milyen boldogsággal tölti el.
Mise után sétáltunk, a Tűzoltóságnál beengedtek minket a gyerekekkel. Felszálltak a Tűzoltó autóra, még a sisakot is felvehették teljesen lázba jöttek.
Ma tudtam meg, hogy feladatuk a Tűzoltóknak beengedni a gyerekeket, hogy lássák mi történik ott, körbe nézhessenek. A mieink kedvet kaptak az biztos! Főleg amikor látták a hatalmas csizmákat oda készítve az óriási kocsiajtók mellé.
Berci apukája finom ebédet készített megint sokat és jót ettünk
Este jóság matrica osztás volt. A héten nyitottunk mindenkinek egy Jóság kiskönyvet amibe este matricát kapnak ha jók voltak aznap. Persze én úgy sajnálom őket, hogy minden este kapnak pedig napközben sokszor rezeg a léc.
Esti számvetés Simivel és Ninóval körülbelül így hangzik:
Én: - Simi te miért érdemled ma meg, mi jót tettél?
Simi: - Háát, cukiskodtam... - és néz rám vigyorgó arccal.
Én: - Nimród és te?
Ninó: - Őőőőő, vau-vau...- hát ezt senki nem érti de azért kap egyet ő is.
Kori mindent ért és elmondja a rosszat is, hogy azért kaphat e.
Persze, hogy kaphat nincs szívem nem adni nekik mikor a Kiskönyvvel alszanak és Nimródé már totál gyűrött mert összenyomja maga alatt éjjel.
Boliéba is ragasztottam kettőt és Bercinek is nyitottam egyet. Ő már kapott egy halacskát.
