Taizéi ének

Jézus életem erőm békém, 
Jézus társam örömöm, 
Benned bízom te vagy az Úr, 
Már nincs mit félnem mert bennem élsz,
Már nincs mit félnem mert bennem élsz.

Napok óta ezt énekeljük esténként.
Kori Simi és Nino most már napközben is.
Rajzolás, kézmosás, pakolás közben.
Csak úgy.
Olyan jó hallgatni.

Áldott, szép Húsvétot kívánunk mindenkinek!

Nagyhét

Hamar eltelt ez a hét.
Azért voltak nehéz pillanatok - szerdán volt a mélypont - aztán békésen telt.

Nimród hihetetlen fejlett, nagyon húzzák fölfelé a nagyok.
Verseket mond, mesét mond, imádkozik, énekel, rajzol, betűs társasjátékozik (5 éves kortól!) nevet az esti mesén (pedig nem hiszem, hogy érti Pöttyös Panni poénjait - és mégis).

Boldi tolat. A földön hátrafelé kúszva eljut majdnem mindenhova.
Ebbe a tornázásba annyira kimerül, hogy este 8-nál tovább nem bír ébren maradni.
Ez így nekem elég jó mert legalább a nagyok meséje és imája alatt nyugalom van.
Kettő körül eszik egyszer aztán alszik tovább de amikor 6-kor el kezd hangosan berregni akkor Berci kiviszi  a nagyszobába a járókába és ott érdekes módon elhallgat (mi meg alszunk tovább).

Simi rajzolni szeret legjobban és szerep játékozni Korival.
Sajnos Kori sokszor nagyon elnyomja, minden ötletére úgy reagál, hogy "Nem Simike!", meg "Ne úgy Simike!", van, hogy nem bírom tovább hallgatni és le kell állítanom Korit.
Ez nehéz mert ő is megsértődik és akkor zokog, hogy nem is úgy mondta. De akkor is meg kell fékezni mert Simi nem tud kibontakozni úgy látom nagyon letöri hogy Korinka elnyomja, kicsit aggódom, hogy nem fejlődik ettől rendesen (szorong és alulmotivált).
Jó időben lemegyünk a ház mellé a hintákhoz. Ott szoktunk labdázni. Korinak tetszik a focizás, Simi csak néha merészkedik oda, sokkal lassabb, bizonytalanabb nem mindig meri elrúgni, inkább elvonul.
Olyan édes ilyenkor, de segíteni kell neki, hogy merje csinálni és higgye el, hogy ő is jó.

Bercinek megjött  a genetika eredménye. Sajnos mind két szülőjétől a rossz oldalt örökölte, nyolcvanszoros trombózis hajlama van, előbb utóbb megtörtént volna. Mindig gyógyszer kell szednie, hosszú utazáskor hasba szúrás.
Sportolni lehet de ezzel együtt kell élnie és tilos fejre esni mert akkor rémes dolog lesz...

Péter, Boldi keresztapja kétszer is volt nálunk a héten. Tegnap ő vigyázott a négy gyerekre mielőtt bulizni ment, így Bercivel elmentünk bevásárolni mert már nagyon üres volt a hűtő.
Jól mutatnak együtt.

Játékok

Naponta kb. ezerszer felkiáltok, hogy "Jaj de cuki vagy!!!!".

Amikor Nimród elváltoztatott hangon játszik a lovacskákkal és egy egész párbeszédet ad elő a saját nyelvén.
 Vagy azt játssza, hogy mérges és felfelé néz közbe bandzsít és mondja: - Né Nana! (Nézd Anya!).

Vagy amikor Kori leülteti a kanapéra a plüssállatait és "angolul" énekel nekik hangosan mikrofonba (és jön, hogy "Anya fesd ki a szemem légyszi!").

Ma pedig miséztek a babákkal. Leültették őket a székre, Kori tartotta a misét.
Az eredeti terv szerint Simi osztotta volna a kis keresztet, de nem várta meg nővérkéje prédikációját, inkább kijött a gyerekszobából vacsorázni.

És még sorolhatnám de sajnos én mindig mindent elfelejtek....

Éjszakai alvás

Csak, hogy ez se maradjon ki.

Kori baba kora óta átaludta az éjszakát, viszont nappal minden energiámat kiszívta - de asszem ez a jobb.

Simire nem emlékszem szerintem ő elég jó baba volt még ha ébredt is éjjel mindig vissza aludt.
Amikor nem bírtam már az éjjeli ébredésit, Bercit küldtem be, ő simogatta , ringatta, beszélt hozzá és ez elég meggyőző volt, pár nap alatt mindig elhagyta ezeket az ébredéseket.
Ha fájt a foga bekentük de több órás éjjeli járkálások nem voltak egyikőjükkel se.

Nimród babának volt egy időszaka amikor óránként kelt és én olyan fáradt voltam, hogy mindig megszoptattam csak aludjon vissza.
Aztán erre is Berci lett a megoldás mert egy idő után nem bírtam és kértem, hogy ő menjen be hozzá vissza altatni.

Ha vissza gondolok nekünk mindig ez volt a megoldás. Volt fogzás, meg rémálom, szorongás de mivel az apjukat is ugyanúgy szeretik így elfogadták és pár nap alatt mindig lecsengett ez az időszak. Berci felvette, őket, beszélt hozzájuk, oda feküdt melléjük.
 Kb. 6 hónapos koruk körül már nem szoptattam egyiket se éjjel, de volt, hogy be kellett menni viszont tudtam, hogy nem éhesek, csak ránk vágynak.

Boldi baba más, ő még mindig eszik éjjel és a mi szobánkban alszik.....

Kori az ovi kezdéskor tavaly átjárkált hozzánk minden éjjel. Forgolódott, tekergett, kitúrt.
Na ezt nehezen bírta Berci mert senki nem pihente ki magát reggelre. Kori viszont csak ott volt hajlandó aludni, kb. éjféltől reggelig. Több hét volt amíg engedtük neki mert tudtuk, hogy nehéz időszak neki aztán ezt is elhagyta, magától.

Simike a költözés után, azaz augusztusban kezdett átköltözni hozzánk, minden éjjel megjelent és bújt. A saját ágyába pedig bepisilt (nehezebb ovis napok után ez még mindig előfordul - tudjuk, hogy ilyenkor szorong vagy sokat ivott). Boldi születése és az ovi sok volt neki, velünk akart lenni éjjel. Hagytuk.
De nem mosolyogva, ilyenkor borzalmas fáradtak voltunk és nagyon nehéz volt a napot végig csinálni.
Aztán egyszer csak nem jött és azt vettük észre, hogy alszunk éjjel (november körül).

Nimród is Boldi születése után volt a legtöbbet ébredős (akkor volt 18 hónapos). A foga is jött. Be kellett menni hozzá és a földre feküdni amíg meg nem nyugodott. Ő nem aludt jól soha a mi ágyunkban, mindig nyugtalan volt. Neki a közelség kellett.
Volt, hogy több héten keresztül mindig ugyanabban az időpontban éjfélkor elkezdte a szenvedést, pont amikor mi aludtunk volna. Berci, vagy én mentem be.

Azt mondanám, hogy időszakok vannak, hogy ébrednek e éjjel vagy sem.
Ha igen, akkor megpróbáljuk megoldani.
Most Simi, Kori, Nino sem ébrednek, Boldi viszont igen, úgyhogy ha elhatároztam, hogy itt a vége akkor bevetem Bercit.

Ha betegek akkor minden dől, akkor nincs kegyelem.
Egész éjjel fent vagyunk....

Az alvásról

Csak mert mindig kérdezik a játszón, hogy ezt hogy csinálom.
Ez a leggyakrabban feltett kérdés azután, hogy így terveztük e (mármint a négyet egymásután - hát persze!).

Mert sokan még egyet sem tudnak egyszerre altatni, nem hogy kettőt.

Kori amikor egyedül volt, velem aludt délutánonként, volt, hogy nehezen de lenyomtam.
Mivel Simit vártam és szoptattam Korit ezért nagyon fáradt voltam úgyhogy minden nap kellett az alvás, ilyenkor ebéd után bezuhantam az ágyba és Korika is előbb vagy utóbb elaludt mellettem.

Mikor Simi megszületett, Korinak már természetes volt a délutáni alvás, megértette, hogy  ebéd után az következik. Általában megszoptattam Simit, ott hagytam az ágyában és Kori mellé mentem és vártam, hogy elaludjon. Majd vissza Simihez a másik szobába és őt is elaltattam magam mellett.
Volt 2 nehéz hónap amig Simi kétszer aludt, délelőtt és délután egyet, akkor nem egyszerre aludtak de akkor is csönd volt mert Simi elnézelődött mellettem.
9 hónapos kora körül Simi is egyszer aludt és akkor egy szobában már simán ment a dolog.
Mindhárman pihentünk.

Aztán jött Nimród. Egy ideig velünk aludt egy szobában, majd 5 hónapos kora körül átkerült Korihoz és Simihez. Ekkor kicsit kitolódott a délutáni alvásuk, 2 körül sikerült csak letenni mind a hármat, mert Ninó délelőtt még szunyókált, Simi pedig délben már alig bírta ébren tartani a szemét.
De kegyetlen voltam és egyiknek sem hagytam, hogy elaludjon ebéd előtt, így viszont mindenki egyszerre aludt és jó sokat.

Nem tartom magam rettenetesen következetesnek, de ez mindig minden helyzetben a legfontosabb volt, hogy egyszerre pihenjünk. Ehhez kellett, hogy figyeljem mikor álmosodnak és akkor rohantam haza a játszóról de olyan is volt, hogy fél 12 kor ebédeltünk mert délben már mindenki aludt. Hozzájuk igazítottam a programot de nem úgy, hogy mindenki alszik amikor akar hanem úgy, hogy mindenki akkor alszik amikor én akarom.

Persze voltak húzós hetek, napok amikor nem jött össze de az esetek nagy részében igen és ennek köszönhetem, hogy nem diliztem be.
Az elmúlt 5  évben szoptattam vagy terhes voltam vagy mindkettő egyszerre, ez borzasztóan kimerített.
Nap közepén viszont járt egy vagy két óra pihenő ami átsegített az utána következő hosszú délutánon és esti műsoron.

Egyébként azt tapasztalom, hogy a csordaszellem működik. Az alvós szobában remekül elalszanak hárman, már Nimród sem lázad, most éppen Kori sem, Simivel pedig nagyon könnyű mert szeret aludni.

Az esték sem olyanok, hogy fent vannak amíg bírnak. Volt, hogy hagytam, hogy játszanak, 10 körül még duplóztak, könyvet nézegettek, de szerencsére van egy anyukám aki azt mondta, hogy ezt sürgősen fejezzem be és egy nővérem aki szintén azt javasolta, hogy ha szeretnék élni is a gyerekek mellett akkor tegyem le őket 8-kor.
Úgyhogy ezek a gyerekek legkésőbb 9-kor már ágyban vannak, és most nem is kell ezért sokat veszekednem velük.

Hát így csinálom.
Amikor lázadtak nem engedtem, hogy fent legyenek, nem legyintettem, hogy na jó mindegy akkor menjetek játszani és így nem szokták meg, hogy ha nem akarnak aludni akkor nem kell.

Korinál már előfordul, hogy befekszik a kicsikkel és 1 óra múlva előjön és nem aludt. Az  nem baj.
De többnyire még ő is elalszik délután. (Vele sokat szenvedtem 3-4 éves kora között, képes volt másfél órát az ágyában feküdni mielőtt elaludt).

Szerintem ezt csak így lehet, legalábbis nekem csak így működött nagy hassal, hulla fáradtan.
Ez akarás kérdése és én nagyon akartam, hogy egyszerre pihenjünk. 

A kicsik

Nimród főz, Boldi nézi (neki csak a hajszárító jutott).

Boldi 7 hónapos