A hét második fele sokkal jobban telt mint az eleje.
Anyaságból is már megadtam volna a hármast magamnak míg hét elején a gyenge kettest sem érdemeltem volna meg...
Délelőtt ki tudtunk menni a levegőre, nem akarnak a nagy játszóra menni inkább itt a házunk melletti kis hintáson pakolgatták a faleveleket, hintáztak, farönkön lépegettek,
hemperegtek a földön a sárga levelek között és azt játszották, hogy ők a"levél-robotok" (
egyik helyről áthordják a másikra a leveleket).
Kaptak kesztyűt is amit Nimród épp olyan büszkén viselt mint nagyobb testvérei.
Most, hogy nem kényszerűségből voltak itthon, nem kellett senkinek gyógyszert adagolni és csak úgy eltelt a nap a mi kedvünk szerint láz - és köhögés mentesen azt kell mondjam elég jó kis bandázás ment itthon.
Boldi alkalmazkodik, eddig minden nap aludtak egyszerre mindannyian délután 1-3 között.
Ez kincset ér.
El kezdtem olvasni nekik a Mary Poppinst. Egyik délelőtt végig Banks papának és Banks mamának szólították egymást Simi és Korinka. Aztán Simi inkább a Gyufaárus lett, Kori pedig természetesen a varázslatos Mary...
Nimród Bódizik sokat, szeretettel, törődéssel és féltékenységgel is (amikor mutatja a kicsi ágyát és mondja nagy hangon, hogy Bódi - vagyis tegyem be az ágyba a babát és csak vele foglalkozzak).
De mi ez ha nem szeretet?
Ma elvitte őket Berci apukája, megint kaptunk egy kis szusszanásnyi időt és ők is sok törődést meg játékot.
Már most hiányoznak nagyon.
Szegény Boldit kitettem egy szörnyű programnak, elvittem vásárolni mert Anyukám oda adta a születésnapi ajándékomat - pénzt.
Vártam már ezt a kis vásárlást (hiába azért mégis csak nő vagyok még...valamennyire....), gondoltam Boldi is el lesz, nézelődik a kis ülésében. Hát nem így történt, a kis (itthoni) Angyalkám végig visította az estét míg én azon szörnyülködtem tépve le magamról a divatos ruhákat, hogy milyen borzalmasan ronda és kövér vagyok mostanság.
Vettem egy akciós farmert, hogy ne a terhes nadrágomat hordjam 11 héttel a szülés után mert rettenetesen igénytelen látvány vagyok, és egy csizmát a deichmannba - fagyos időre.
Itthon Berci dolgozik, a lakás üres, hiányzik, hogy kiabáljanak, hogy "Anya gyere már, Anya hol vagy?"...
Ezeket ma csináltam a ház mellett. Ilyenek a "levélrobotok"....
Fehéredik az orruk folyadéka. Eddig zöld volt de most mintha lenne kiút ebből az egészből. Ma sem voltunk persze levegőn, leszámítva a villámlátogatást a dokihoz.
Korika még mindig sípol egy kicsit csütörtökön már mehetne oviba de lehet, hogy mostmár kihúzom velük itthon ezt a hetet, hogy erősödjenek mielőtt benyalják az újabb bacit. Remélem meg lesz még a jelük mikor legközelebb mennek...
Simit nem küldöm egyedül nehogy sokkot kapjon a "cigacopojttól", így Nimródnak is van társasága ha éppen nincsenek kiközösítős hangulatban.
Ma eljött Anyu, bevásárolt, 3 féle ebédet főzött nekünk a hétre ami nagy könnyebbség mivel erre már nem telne se időből se energiából a pénzről nem is beszélve.
Nimródnak is lett végre kedvére való lakoma, a borsó levesből 4-szer kért és meg is ette mindet.
Berci ma egész korán haza ért, ő mesél nekik esténként én meg összeszedem addig minden jókedvemet ami elveszett már a nap elején.
Gondolom ismerős az elhatározás, hogy holnaptól jobb leszek, türelmesebb, (többet/végre) játszom velük, nem kiabálok,
nem veszekszem ésatöbbi...
Hát így vagyok ezzel én is: új nap új remény.
Az elmúlt napokban voltunk lent is fent is.
"Lent" amikor második este is belázasodtam és a többiek még mindig betegeskedtek.
Aztán szombat délelőttől vasárnap délig a Labiba volt a 3 Nagy a Nagyszülőkkel.
Úgy hiányzott már egy nagy délutáni alvás és az, hogy Bercivel beszélgessek már egy keveset. Igaz, hogy egész szombaton a dolgozószobájában képezett de néha előjött enni és akkor beszélgettünk, csoki habot ettünk meg ilyenek.
Boldi rendes gyerek hagyott pihenni. Jó volt...
Aztán "fent" amikor végre eljutottunk Imre atyához hármasban (Berci, Boldi, én).
Imre atya nagyon megölelt minket, nagy szeretettel fogadott, jól megnézte Boldit de ez a vasárnap nem rólunk hanem róla szólt, neve napján köszöntötte őt az összegyűlt tömeg.
Misén megint mintha csak nekünk szólt volna pedig jó sokan voltak rajtunk kívül, nagyon eltalált amit mondott, Bercit is, egy vasárnapot sem szabadna kihagynunk, hogy legyen erőnk ehhez az egészhez amit vállaltunk...
Mise után haza hoztuk családunk többi tagját, társasoztunk utána alvós szobát csináltunk a nagyoknak én én beköltöztem Boldival a hálószobába.
Vasárnap este aztán nagy cirkusz kerekedett amit nem részleteznék de Nimród anyagcseréjével hozható összefüggésbe. Hétfőn aztán a nem múló szenvedés miatt beszéltünk a gyerekorvossal aki egy drasztikus ám hasznos beavatkozást javasolt amelyet végre is hajtottunk. Néhány fél óra várakozás és meg lett az eredménye,
Ninóka megkönnyebbült és mi is, hogy nincs a gyereknek se vakbálgyulladása se csavarodása és semmi ilyesmi viszont van esze, hogy visszatartsa....
Boldi nehezen viselte a sötét hálószobát, 4 körül lámpát is kapcsoltunk, hogy nézelődhessen mi meg aludhassunk mert semmitől sem akart/tudott megnyugodni.
Hétfőn még mindig nem mentek oviba a nagyok így nagy- nagy küzdelem volt a napunk.
A szívemben szeretet, ami átjön az inkább üvöltés és veszekedés, belülről meg marcangolás, lelkifurdalás, hogy sehogy sem jó ez így ez az egész.
Túl kicsik, túl sokan vannak, túl sokat akarnak, túl sokat akarok, túlontúl lehetetlen az egész...
Imre atya azt mondta, hogy jó vagyok, ő tudja, hogy igen.
Ettől még rosszabbul érzem magam...
9 hetes Boldival mentünk a Budaiba hasi - és koponya uh-ra.
Nem rettegtem előtte pedig lehet, hogy jobb lett volna mert amikor előre rettegek többnyire kiderül, hogy alaptalan volt. Most, hogy nem féltem, még örültem is, hogy kimozdultunk kettesben, most jól megkaptam...
Ez a gyönyörű egészséges negyedik baba 3 cisztát is rejteget. Egy van a fejében ami az lehet ami a 18. heti uh-n is ott volt - már záródni látszik "nem jelent semmit".
A második egy bevérzés a veséjében ami a szülés közben kifejtett erőlködésétől keletkezhetett, sok gyereknél találnak ilyet.
A harmadik, ami leginkább aggasztó az a májában van, körül határolható (ami jó hír mert nem rosszindulatú) 8-szor 11 mm-es ciszta.
A vizsgáló doktornő visszarendelt kontrollra Mikulás napjára de "ennél többet most nem tud mondani".
Felhívtam Anyut aki az egészségügyi sűrgősségi intéző a családban és azonnal körbe telefonált. A Tűzoltó utcai klinikán dolgozó ismerős ismerőse azt mondta, hogy mostanában 3 gyereknél is találtak ilyen máj cisztát, nem tudják mitől van lehet, hogy kutya-macska okozta méhen belüli fertőzéstől, de mivel nem befolyásol semmit, nem nyúlnak hozzá, figyelni kell változik e és okoz e valamit, de ha nem akkor csak ott lesz ki tudja meddig. Felesleges csak ezért altatásos ct-re küldeni és szurkálni mert úgy sem jutnak közelebb hozzá.
A Budai után Tan dokihoz mentünk oltásra, gondoltam ha ő nem ijeszt meg akkor talán tényleg megnyugodhatok, és nem ijesztett meg pedig ő mindenre ugrik nagyon alapos.
Mivel a mája rendesen viselkedik, és a veséjének sincs semmi baja (mert ezek látszódnának egy ekkora gyereken) ezért nem kell aggódni ezek miatt még az is lehet, hogy összemegy vagy eltűnik.
Túl sok ez a rosszból már megint....már hogy ne aggódnék....de most mit csináljak mikor nincs mit tenni?
Berci apukája vigyázott a nagyokra amíg megjártam ezt a körutat, aludtak mire haza értem. Pizza várt itthon, az egyetlen jó a napomban mert estére én is belázasodtam.
Azért necces mert mindenféle lázcsillapítóra allergiás vagyok na és mert ugrált körülöttem 3 gyerek és egy oltásos csecsemő meg bömbölt. Azért csak bevettem egy algopyrint és jobb lett éjszakára, reggel meg csak a bőröm fájt - én ilyen lázas vagyok
Sosem telt ilyen lassan az idő amíg vártam Bercit, hogy haza jöjjön.
Ma levittem orvoshoz Korit és Simit hallgatásra (Nagypapa megint feljött vigyázni most a két legkisebbre).
Zölden folyik az orruk, Kori hőemelkedéses is meg sípol a tüdeje úgyhogy nem húzzuk tovább ma elkezdtem az antibiot, Siminek csak köptető kell amíg nem lázasodik be ő is - megint.
Olyan lehetetlenül szerencsétlennek éreztem magam ahogy hidegrázással cipeltem a gyerekeket, aztán a rendelőbe bámultak mert Kori idegrohamot kapott a mosdóban és kijött letolt harisnyával aztán a vizsgálóban rángatta és tépte a hajamat hátulról amig a doktor magyarázott és én nem tudtam rácsapni a kezére mert számoltam és fékeztem az indulataimat.
Nimród keresztanyukája pont akkor hívott, hogy vagyok, írtam egy smst mire beállított 5-kor a férjével és a lányukkal Julikával és hoztak egy kerek sütit, hogy gyógyuljunk.
Éppen megint lázas voltam, nem jöttek be de az adomány szívből jött és jólesett.
Megint bevettem egy algopyrint szerencsére hat mert nagyon -nagyon ritkán szedek (már várom a kiütéseimet), Boldi mellettem az ágyban hol sír, hol eszik, Kori Simi és Nino pedig állandóan folyós orral - igaz, hogy lefoglalják egymást de - felváltva vagy egyszerre üvöltenek és trappolnak a lakásban ide-oda (próbálom megérteni a helyzetüket lehet, hogy én is ezt csinálnám).
Berci 7-re haza ért.
Milyen jó is ez a Nagy-nagy család...
Simi leadta a lázát, Kori átvette. Köhögnek, rondán.
Kori itt sprintelt este 9-kor amikor megsimogattam a homlokát és gondoltam van egy kis hőemelkedése. 39 fokos volt az a kis hőemelkedés, a szemén látszik csak.
Boldi megint csak szörcsög, Nimród 4 nap szünet után megint orrfolyós.
A kérdés csak az, hogy vajon mikor lázasodnak be a kicsik is.
Szerintem rettenetesen elegem van...
Kori sokat sírt a délutáni elalvás előtt, mivel hisztivel került ágyba, nem akart enni utána meg akart aztán megint nem akart.
Berci bezavarta az ágyába, hogy aludjon majd eszik ha felébredt.
Kori persze megsértődött és sírt az ágyában. Amikor felébredt kérdeztem tőle, hogy sokáig sírt-e mielőtt elaludt volna.
- Igen, de végül MEGBOLDOGULTAM és azt játszottam, hogy erőművész vagyok.
Én: - Igen, és hogyan?
- Hát így...
Azzal megmutatta, hogyan tekerte teljes erővel maga köré a legszebb lányos pólója kis kötőjét addig amíg az egészen rondára ki nem nyúlt.
A póló kötőjének annyi de legalább Kori megboldogult és nem sírt tovább...
