Lent is fent is

Az elmúlt napokban voltunk lent is fent is.

"Lent" amikor második este is belázasodtam és a többiek még mindig betegeskedtek.

Aztán szombat délelőttől vasárnap délig a Labiba volt a 3 Nagy a Nagyszülőkkel.
Úgy hiányzott már egy nagy délutáni alvás és az, hogy Bercivel beszélgessek már egy keveset. Igaz, hogy egész szombaton a dolgozószobájában képezett de néha előjött enni és akkor beszélgettünk, csoki habot ettünk meg ilyenek. 
Boldi rendes gyerek hagyott pihenni. Jó volt...

Aztán "fent" amikor  végre eljutottunk Imre atyához hármasban (Berci, Boldi, én).
Imre atya nagyon megölelt minket, nagy szeretettel fogadott, jól megnézte Boldit de ez a vasárnap nem rólunk hanem róla szólt, neve napján köszöntötte őt az összegyűlt tömeg.
Misén megint mintha csak nekünk szólt volna pedig jó sokan voltak rajtunk kívül, nagyon eltalált amit mondott, Bercit is, egy vasárnapot sem szabadna kihagynunk, hogy legyen erőnk ehhez az egészhez amit vállaltunk...

Mise után haza hoztuk családunk többi tagját, társasoztunk utána alvós szobát csináltunk a nagyoknak én én beköltöztem Boldival a hálószobába.

Vasárnap este aztán nagy cirkusz kerekedett amit nem részleteznék de Nimród anyagcseréjével hozható összefüggésbe. Hétfőn aztán a nem múló szenvedés miatt beszéltünk a gyerekorvossal aki egy drasztikus ám hasznos beavatkozást javasolt amelyet végre is hajtottunk. Néhány fél óra várakozás és meg lett az eredménye, Ninóka megkönnyebbült és mi is, hogy nincs a gyereknek se vakbálgyulladása se csavarodása és semmi ilyesmi viszont van esze, hogy visszatartsa....

Boldi nehezen viselte a sötét hálószobát, 4 körül lámpát is kapcsoltunk, hogy nézelődhessen mi meg aludhassunk mert semmitől sem akart/tudott megnyugodni.

Hétfőn még mindig nem mentek oviba a nagyok így nagy- nagy küzdelem volt a napunk. 
A szívemben szeretet, ami átjön az inkább üvöltés és veszekedés, belülről meg marcangolás, lelkifurdalás, hogy sehogy sem jó ez így ez az egész. 
Túl kicsik, túl sokan vannak, túl sokat akarnak, túl sokat akarok, túlontúl lehetetlen az egész...


Imre atya azt mondta, hogy jó vagyok, ő tudja, hogy igen. 
Ettől még rosszabbul érzem magam...
 

Boldi cisztái

9 hetes Boldival mentünk a Budaiba hasi - és koponya uh-ra. Nem rettegtem előtte pedig lehet, hogy jobb lett volna mert amikor előre rettegek többnyire kiderül, hogy alaptalan volt. Most, hogy nem féltem, még örültem is, hogy kimozdultunk kettesben, most jól megkaptam...

Ez a gyönyörű egészséges negyedik baba 3 cisztát is rejteget. Egy van a fejében ami az lehet ami a 18. heti uh-n is ott volt - már záródni látszik "nem jelent semmit".
A második egy bevérzés a veséjében ami a szülés közben kifejtett erőlködésétől keletkezhetett, sok gyereknél találnak ilyet.
A harmadik, ami leginkább aggasztó az a májában van, körül határolható (ami jó hír mert nem rosszindulatú) 8-szor 11 mm-es ciszta. 
A vizsgáló doktornő visszarendelt kontrollra Mikulás napjára de "ennél többet most nem tud mondani".

Felhívtam Anyut aki az egészségügyi sűrgősségi intéző a családban és azonnal körbe telefonált. A Tűzoltó utcai klinikán dolgozó ismerős ismerőse azt mondta, hogy mostanában 3 gyereknél is találtak ilyen máj cisztát, nem tudják mitől van lehet, hogy kutya-macska okozta méhen belüli fertőzéstől, de mivel nem befolyásol semmit, nem nyúlnak hozzá, figyelni kell változik e és okoz e valamit, de ha nem akkor csak ott lesz ki tudja meddig. Felesleges csak ezért altatásos ct-re küldeni és szurkálni mert úgy sem jutnak közelebb hozzá.

A Budai után Tan dokihoz mentünk oltásra, gondoltam ha ő nem ijeszt meg akkor talán tényleg megnyugodhatok, és nem ijesztett meg pedig ő mindenre ugrik nagyon alapos.
Mivel a mája rendesen viselkedik, és a veséjének sincs semmi baja (mert ezek látszódnának egy ekkora gyereken) ezért nem kell aggódni ezek miatt még az is lehet, hogy összemegy vagy eltűnik.

Túl sok ez a rosszból már megint....már hogy ne aggódnék....de most mit csináljak mikor nincs mit tenni?

Berci apukája vigyázott a nagyokra amíg megjártam ezt a körutat, aludtak mire haza értem. Pizza várt itthon, az egyetlen jó a napomban mert estére én is belázasodtam.
Azért necces mert mindenféle lázcsillapítóra allergiás vagyok na és mert ugrált körülöttem 3 gyerek és egy oltásos csecsemő meg bömbölt. Azért csak bevettem egy algopyrint és jobb lett éjszakára, reggel meg csak a bőröm fájt - én ilyen lázas vagyok
Sosem telt ilyen lassan az idő amíg vártam Bercit, hogy haza jöjjön.

Ma levittem orvoshoz Korit és Simit hallgatásra (Nagypapa megint feljött vigyázni most a két legkisebbre).
Zölden folyik az orruk, Kori hőemelkedéses is meg sípol a tüdeje úgyhogy nem húzzuk tovább ma elkezdtem az antibiot, Siminek csak köptető kell amíg nem lázasodik be ő is - megint.


Olyan lehetetlenül szerencsétlennek éreztem magam ahogy hidegrázással cipeltem a gyerekeket, aztán a rendelőbe bámultak mert Kori idegrohamot kapott a mosdóban és kijött letolt harisnyával aztán a vizsgálóban rángatta és tépte a hajamat hátulról amig a doktor magyarázott és én nem tudtam rácsapni a kezére mert számoltam és fékeztem az indulataimat.
Nimród keresztanyukája pont akkor hívott, hogy vagyok, írtam egy smst mire beállított 5-kor a férjével és a lányukkal Julikával és hoztak egy kerek sütit, hogy gyógyuljunk. 
Éppen megint lázas voltam, nem jöttek be de az adomány szívből jött és jólesett.


Megint bevettem egy algopyrint szerencsére hat mert nagyon -nagyon ritkán szedek (már várom a kiütéseimet), Boldi mellettem az ágyban hol sír, hol eszik, Kori Simi és Nino pedig állandóan folyós orral - igaz, hogy lefoglalják egymást de - felváltva vagy egyszerre üvöltenek és trappolnak a lakásban ide-oda (próbálom megérteni a helyzetüket lehet, hogy én is ezt csinálnám).


Berci 7-re haza ért.

Milyen jó is ez a Nagy-nagy család...

Adok-veszek

Simi leadta a lázát, Kori átvette. Köhögnek, rondán.
Kori itt sprintelt este 9-kor amikor megsimogattam a homlokát és gondoltam van egy kis hőemelkedése. 39 fokos volt az a kis hőemelkedés, a szemén látszik csak.

Boldi megint csak szörcsög, Nimród 4 nap szünet után megint orrfolyós.
A kérdés csak az, hogy vajon mikor lázasodnak be a kicsik is.

Szerintem rettenetesen elegem van...

My little Boldi

Korika "megboldogulása"

Kori sokat sírt a délutáni elalvás előtt, mivel hisztivel került ágyba, nem akart enni utána meg akart aztán megint nem akart.
Berci bezavarta az ágyába, hogy aludjon majd eszik ha felébredt.

Kori persze megsértődött és sírt az ágyában. Amikor felébredt kérdeztem tőle, hogy sokáig sírt-e mielőtt elaludt volna.

- Igen, de végül MEGBOLDOGULTAM és azt játszottam, hogy erőművész vagyok.
Én: - Igen, és hogyan?
 - Hát így...

Azzal megmutatta, hogyan tekerte teljes erővel maga köré a legszebb lányos pólója kis kötőjét addig amíg az egészen rondára ki nem nyúlt.
A póló kötőjének annyi de legalább Kori megboldogult és nem sírt tovább...

A mi szünetünk

Vasárnap kirándulni mentünk Orsiékkal. A gyerekek nagyon élvezték az őszi erdő nyújtotta örömöket (makkgyűjtés, madárfészekre lelés, kalapos gomba nézegetése, botozás, séta).

A 2 órás kirándulás mindenkit megviselt (jó értelemben), Nagypapa finom ebéddel várt minket a Labiba ami Simike névnapi valamint Samu fél éves köszöntésével - tortázással -  zárult.
Simi a  keresztszüleitől egy csodálatos piros ruhás schleich bajvívó lovagot kapott,, a nagyszüleitől pedig könyvet és rajzoló felszerelést.
A 7 unokatestvér a 2 legkisebb kivételével együtt aludt ("bacilusok egyesüljetek!").


Simike estére belázasodott és ezt töretlenül folytatja hétfőn is.


 

Misi ausztrál ajándéka

Misi, Berci unoka-nagybátyja (ha van ilyen) most nősült, itt Magyarországon. Nemsokára haza mennek Ausztráliába, küldött a gyerekeknek kis pólót és sapkákat. 
Tegnap Berci haza hozta és a gyerekek sorra vették egymásra a színes ruhákat. Annyira örültek, hogy csak na! Simiről és Ninóról nem lehetett levenni, ebben aludtak.