Misi ausztrál ajándéka

Misi, Berci unoka-nagybátyja (ha van ilyen) most nősült, itt Magyarországon. Nemsokára haza mennek Ausztráliába, küldött a gyerekeknek kis pólót és sapkákat. 
Tegnap Berci haza hozta és a gyerekek sorra vették egymásra a színes ruhákat. Annyira örültek, hogy csak na! Simiről és Ninóról nem lehetett levenni, ebben aludtak.

 

Október 28.

Pénteken Simonka neve napja volt.
Betegesen ünnepeltünk de azért nagy volt az öröm.
Tündi dédnagymama küldött pénzt, így megkaphatta az óriás tűzoltó autót (szirénával, fecskendővel, létrával)  amilyet nagyon szeretett volna.
Simi nagy öröme után aztán sikerült jól összeveszniük a testvéreknek (ami azóta is tart), hogy ki és hogyan játsszon a nagy ajándékkal. Még jó, hogy ennyien vannak, mindenki ugyanannak örül és még időben megtanulják a megosztást.

Kapott tőlünk még egy kalózos kirakót amit egyre ügyesebben rak össze, Nagymama is megérkezett az Ali baba és a negyven rabló könyvel.

Ninóka még lázas volt pénteken is (utána elmúlt), Kori kruppja is enyhült, Simike pedig egyre jobban náthásodott. A doktorbácsitól indultunk neki a 4 napos szünetnek aki jót mosolygott azon, hogy "jó kis klinika lesz nálunk megint".  
Adok én vitamint, fújom az orrukat sóval de ennek ellenére mindent haza cipelnek az oviból.
Ha a picik náthásak az rémes mert akkor szívni kell egyfolytában és kenik mindenfelé, Kori és Simi már fújják szerencsére és a szájuk elé teszik a kezüket úgyhogy az a jobbik eset. Egy kis láz pedig már meg se kottyan az intenzív osztályunkon, csak Boldi ne legyen lázas.

Bódi uraság pénteken lett 2 hónapos.  5670 gramm és nem tudom eldönteni, ő a rendesebb kisbabám vagy Simi volt az. Semmi gond nincs vele, könnyen elalszik, szépen eszik, csak nagyon ritkán lesz mérges és akkor is könnyű megnyugtatni.
Éjjel eszik kb. háromszor, de már nem marad ébren evések után hanem gyorsan vissza alszik (mellettem).
Nevetgél, gőgicsél, nézelődik, gyakran a feje fölött forgó kisvonattal és autóval beszélget és amikor felvesszük nem győz hova nézni olyan sok érdekes dolgot lát.
2 napja nincs náthája (adtam neki sumbacus nigrát és cebion cseppeket), jó lenne ha csütörtökön megkaphatná a 2 hónapos oltást.

A helyzet változatlan olyan téren, hogy semmire nincs időm amire szeretném, hogy legyen. Nagyon gyorsan eltelik egy nap és sosem érem magam utol ezt hol nehezebben hol jobban viselem.

Imre atyához az állandó betegségek miatt Boldi születése óta nem sikerült eljutni pedig nagyon hiányzik léleküdítő beszéde.

Betegség újabb kör

Csak, hogy ne örüljek annyira, csak, hogy ne legyen nyugtom, csak, hogy megint ne aludjunk éjszaka: betegek.

Nino lázas (38,5), Kori köhög (éjszakai ugatás), Siminek folyik az orra (egyfolytában). 
Ezzel fognak pingpongozni a következő négy napban és talán az egész őszi szünetben, hogy ne legyen egy perc unalom és tökéletesség az életünkben.

Voltunk orvosnál aki mondta, hogy most gége vagy/és hasmenéses vírus terjeng. 
Valamit megint haza hoztak 2 hét betegség és 4 nap ovi után. 

Azt mondjuk megkérdezném a kantáros nadrágos kisfiú anyukájától, hogy miért viszi aznap óvodába a gyerekét amikor az ugatva köhögi tele a termet bacilussal....szegény gyerek, szegény mi.

Csütörtök hisztivel és köszönettel

Kettővel is nagyon nehéz elindulni itthonról. A játszóra mentünk meg sétálni.
Nimród olyan nevetőgörcsöt kapott a homokozóban amikor mindig kivertem a kezéből a homokos lapátot, hogy egy anyuka a kisfiával a csodájára járt.

Ebéd után elhoztam a nagyokat az oviból és annyira örültek!
Játszótér után bepakoltam Ninót és Boldit a kocsiba és leszáguldottunk az ovihoz, hogy megmentsük a két bentalvót. Megígérték, hogy itthon alszanak ha haza hozom őket.
Siminek sikerült, Korinak viszont nem és ettől olyan elviselhetetlenül hisztisen telt az egész délután, hogy a régi szép időket idézte fel bennem (amikor egyáltalán nem bírtam a dackorszakos Korinkával).
Zsófi jött segíteni, hozott Siminek Dzsekszperós matricát, meg almatortát habbal és egész jól viselte ezt az üvöltős hangzavart és verekedést meg hisztit amit főként Kori kezdeményezett de a többiek is szívesen csatlakoztak.
Kemény volt ez a délután én majdnem kirohantam a világból, de azért mégis maradtam, lementünk a játszóra, hogy mindenki kiszellőztesse a fejét. Kori is lenyugodott és játszott mellettem, Simi és Ninó pedig a hintában lelt nyugalomra. Boldi aludt a kocsiban mint egy áldott jó gyerek (tényleg az!).

Hamar ágyba kerültek, Zsófival pedig beszélgettünk amíg Berci haza nem érkezett.

Megint le kell írnom, hogy mennyire jó itt lakni. 
Az első otthonunk:
....ahova nem fúj be a hideg szél a nyílászárókon
.....ahol nem kell beállítani a fűtést mert jön magától
.....ahol nem kell spórolni a vízzel
..... ahol járkálhatok papucs nélkül akkor sem fázom
......ahol könnyű eltüntetni a mosatlan edényt
........ahol gyorsan száradnak a ruháink
............ahol elférnek a gyerekek
.......ahol mindenki nyugodtan alhat
........ahova szívesen várok vendéget
.......ahol könnyű rendet tartani mert mindennek meg van a helye
........és ami igazi meleg otthon egy ilyen nagy családnak. 
Köszönet mindenért!
 

Amikor vissza áll a rend

Még sosem voltam ennyire boldog, hogy véget ért a gyermekágyas időszak. Ami nekem annyit jelent, hogy beállt a szoptatás, már nem vagyok annyira kimerült, hogy minden pillanatban össze akarok esni, jobban viselem az állandó éjjeli etetést, és a nappali tempót is. 
Már kimerek menni az utcára, nem rettegek, hogy megsérül valami, hogy eltörik amit annyira őrizgetek magamnak, el tudom engedni Boldi újszülöttségét, sőt örülök is neki, hogy erősödik, szembeszáll a bacikkal nem olyan védtelen már mint pár héttel ezelőtt.
Eddig ilyet nem éreztem, féltem, hogy véget ér a bezártság és félelmetes lesz kiengednem a picimet. 
Boldit engednem kell, könnyen megy és ez jó.
Tetszik, hogy növekszik, sokat mosolyog, gügyög, reagál a környezetére, a testvéreire.
 Élvezem, hogy nem vagyok várandós, eddig csodálatos dologként éltem meg, nehéz volt azt is elengednem, hogy véget ért, már a 6. héten irígykedtem minden pocakos anyára és most ilyen nincs.
Telítődtem, az érzéssel, hogy babát várok, hogy megszülöm, hogy újszülött. Eddig mindig újra és újra át akartam élni Kori, Simi, Nino után azonnal. Most egyáltalán nem. 
Benőtt a fejem vagy hogyan is fogalmazzak...

Kori és Simi oviban. Simi a szokásos üvöltéssel búcsúzik Bercitől reggelente. 
Ma egy kicsit jobb volt mert tudta, hogy megyek érte alvás előtt. Nehezemre esett de elindultam Ninóval és Boldival a ködös, esős nyomasztóba délben de Simit meg kellett mentenem nehogy megint a "Ciga copojtban" találja magát amíg Kori csobban a Margitszigeti Sport uszodában.
Boldi még mindig sokat alszik napközben.
Nem hagyom, hogy alvás időben ébren legyen így ledőltem ma is és aludtunk 2 órát.

Korit a nagynéném, Zizi hozta haza az oviból (jókedvű volt de irtó fáradt és kimerült), aztán jött Péter is (ő keddenként szokott) majd beállított Anyukám egy óriási gesztenye tortával, Tibivel és Elődkével.
Hangoskodás, vadulás ilyenek tarkították az estét. Anyu főzött, Elődke "stand up-szerű"stílusban megint halálra nevettetett mindenkit (szerinte a Gyöngyöspatán van a világ közepe népdalt az EU pénzelte).


Nino beszél, két szótagosokat.  Mindent mutogat amit előtt nem mondott soha, mintha eddig gyűjtögetett volna és egyszer csak 1 hét alatt megeredt a nyelve.
Kedvencem: a ki vagy te kérdésre a mutató ujjával megérinti a száját és hangosan artikulálva mondja: NI - NÓ!
Simi az Mimi, Kori az Tyotyi, Boldi az Bó-di, én vagyok Nya, Péter az Pétye és mindent próbál utánozni amit hall. Szóval úgy néz ki nincs vissza út.


Nem mondom, hogy kellett az a betegség de most sokkal jobban értékelem az egészséges időszakot. 
Ninóval jó napközben, Boldi rendes kis negyedik, a nagyok hiányoznak (Berci szerint ez nem normális mert ha itthon lennének akkor megőrülnék).
Jövő héten kiderül ugyanis jön az őszi szünet...

Születés - és névnap Orsiknak

Vasárnap Berci fotós munkája után ebédelni mentünk a Labiba.
Boldi beavatása volt ez a nem kicsi N. és N. családban.

Berci nővére Orsi is október 21-i névnapos, sőt a születésnapja is csak kettővel van az enyém után, úgyhogy amióta Berci választottja vagyok azóta minden ilyen októberi ünneplés egy hatalmas közös ünnepi kavalkád.

Végre az unokatestvéreket is tudtuk egyesíteni bacilusmentesen, Simi napok óta nem tudott megnyugodni a gondolattól, hogy hamarosan játszhat Sebivel.

Ebédeltünk, köszöntöttünk, köszöntöttek, átjött a Mama és a soroksári Dédi is délutántól pedig estig tartó ajándékozás volt még nagyobb családi körben (Adri és Dóri, Berci unokatestvérei is októberi születésűek).

Nimród egész nap kétszótagos szavaival szórakoztatta a nagyérdeműt, Korit Simit alig lehetett látni (csak hallani) Sebivel és Petivel játszottak lovagosat, kalózosat.

8 hetes Boldi  a féléves Samuval haverkodott, hol egyszerre hol felváltva méltatlankodtak de nem unatkoztak ők sem az biztos.

Jó nagy mulatság volt! 

Őszi kirándulás

Ma reggel fél 8-kor kezdtem el mondani, hogy menjünk el kirándulni.
11 -kor sikerült elindulni...

A Vadasparkhoz mentünk, az erdőben sétáltunk és a gyerekek nagyon élvezték az egészet: az erdőt, a makk gyűjtést, a beszélgetést és azt, hogy együtt voltunk mind a hatan egy közös családi programon. 
Bercivel nyuszit és kecskét etettek a gyerekek, Nimród mondogatta, hogy Tya-tyi, Boldi pedig végig aludt a babakocsiban.