Rendhagyó volt a tegnap este, mert Berci kivételesen korábban jött haza mint szokott és így segített az esti teendőkben.
Napok óta egyedül csináltam az estéket, fárasztó de csak akkor kiborító ha Boldizsár éppen üvölt a többiek meg nem csinálják amit kérek.
A gyerekeknél csak magamat viselem nehezebben ilyenkor, utálom, hogy kiabálok velük, hogy "csináld már" vagy "hagyd abba" - mikor egyébként olyan cukik. Mindig elhatározom, hogy türelmesebb leszek. Rájöttem, hogy a lényeg ilyenkor mikor ezer dolog van és mindenki pörög, meg vacsora meg vadulás meg az egyik wc-n értem kiabál akkor a másik épp kiesik az etetőszékből a harmadik meg magára önti a kakaót éppen, szóval a lényeg ilyenkor, hogy tudatosan totál türelemmel rá nézzek csak éppen az egyikre és meglássam benne a jót. Mert ez hiányzik ha eluralkodik a káosz, hogy egyenként lássam őket és akkor haragszom, hogy miért ilyen vadak meg hangosak és miért nem bírom. De ha Simire valóban figyelek ahogy ott gubbaszt a wc-n és nem ér le a lába, vagy Korit hallgatom mikor hangosan magyaráz vagy Nimród szemébe nézek mikor vágyakozva kér egy szelet sajtot és csak sokadszorra jövök rá, hogy azt akarja, szóval ha egyenként figyelem őket akkor nem leszek ideges mert olyan édesek, értékesek, kicsik és törékenyek.
Boldizsár jobban lett az orrkezeléstől, éjszaka már nem is kellett szívni az orrát és kevesebbet szörcsög.
Nimród viszont sokszor kel és sír (Berci kel hozzá), jönnek a fogacskái és nagyon náthás is szegény. Emellett egész nap azt hajtogatja az ajtó felé mutogatva, hogy: "Mámá, Pápá" - ami annyit jelent, hogy azonnal jöjjön a Nagypapa vagy a Nagymama és vigye le a játszótérre.
Egyébként sokat nevetünk itthon, nagyon jó a humorérzéke szereti ha mókázom neki, bár mellé ülni és játszani fél óránál nincs több időm egy-egy délelőtt (mindent el kell rendeznem két etetés között és elég lassú is vagyok a házi teendőkkel) de már be megy egyedül is a játszó szobába vagy ha nem akar egyedül lenni akkor jön mellettem és tesz vesz, vagy segít teregetni, pakolászni. Szerintem tetszik neki, hogy a délelőtt a miénk vagy a Nagymamával lehet a játszótéren (szerdán és pénteken).
Hétfőn és szerdán a Nagypapa hozta haza Koriékat az oviból, Simi már kevesebbet sír reggel, napközben pedig semmi baja nincsen.
Kedden Kori megint volt úszni az ovival, töretlen a lelkesedés és borzasztóan elfárad amit jó nézni mivel egyébként egy energiabomba.
Ma a Nagypapám, a gyerekek Dédnagypapája jött el Makóról, hogy megnézze a legifjabb Dédunokáját, Boldizsárt. Kori és Simi rajzolt Zolikának, Nimród pedig a könyveit mutogatta.
Péter is itt volt délután, ma ő hozta haza az ovisokat, ő is találkozott Zolikával utána pedig levitte a gyerekeket hintázni.
Az ablakból mindig kell integetnem a hintázóknak, annyira szerencsések vagyunk mert a konyha ablakunk alatt van ez a kishintás játszótér amit nagyon szeretnek és nem kell messzire menni.
Berci szülői értekezleten van az oviba.
Az anyagcsere központból megjött a levél, hogy rendben van Boldizsár pajzsmirigy vizsgálata. A szemészetre viszont menni kell sikerült a 4. gyerekünknek is könnycsatorna szűkületet örökölnie tőlünk. Annyi baj legyen...
Boldikámnak Üdv a csapatban!
Sikerült benyalni az első ovis vírust. A nagyobbaknak csak kicsit folyik az orra és náthásak, Boldi viszont egész éjjel szörcsögött, tüsszögött és most reggel sincs ez másképp pedig megkapta a nasivint meg a sterimart és többször összeveszett már az orrszívóval is.
Eszik, láza nincs ha így marad és javul akkor kipipálva.
Szegénykém, azért nagyobb reményeim voltak e téren, reméltem, hogy októberig kihúzzuk betegség nélkül.
Meg az éjjeleink is mesések voltak - eddig - nesze neked Nagycsalád!
Az éjszakánk ennek fényében telt, megspékelve Simi rémálmával ("Jaj egy tigris ül az ágyamon!")
szaladt hozzánk a kis bóbitás fejével vékonyka testével miközben mi filmet néztünk Bercivel, aztán Nimród ébredt vagy 4-szer, ő végül mellém került 5 körül és ott aludt reggelig.
Kori csak egyszer kiáltott fel aztán meg is nyugodott.
Kíváncsian várom a folytatást....és közben nagyon csúnyákat gondolok...
Nem is volt olyan vészes a tegnap mert Berci anyukája elvállalta, hogy segít amennyit tud. Így a délutáni alváson kívül ő volt a gyerekekkel szinte egész nap.
Ez nekem nagyon nagy segítség volt, a gyerekeknek pedig öröm.
Berci hiányomat nem enyhítette az sem, hogy ebédelni haza jött, olyan jó lenne ha végre egy egész napot együtt tölthetnénk úgy, hogy ő nem dolgozik éppen valamin. Szeretném ha Boldizsárral is találkozna egy kicsit napközben is nem csak az éj leple alatt egy kis hascsikarós műsorszám besegítésénél.
Boldi ma 3 hetes, 4110 gramm körüli (de mindig elfelejtem mérni).
Tegnap először kint aludt a teraszon. Nagyon elfáradt ettől a kis programtól.
3 óra alvás után behoztam a szobába és én ledőltem a mózeskosara mellé pihenni ő is aludt tovább és nem jelzett késő délutánig, hogy enni szeretne, így jó 4 gyerekes anya lévén 6 óra után feleszméltem, hogy nem evett a gyerek egy fél napja. Szerencsére ő is felébredt, mindent befalt amit talált utána a felét persze visszaküldte a ruhámra de örömmel konstatáltam, hogy túlélte az éhezést és eldöntöttem, hogy na ennyit azért nem hagyom aludni napközben - az éjjel az más.
Rendes baba Boldizsár, már fürdésnél sem üvölt (annyira), nappal sokat alszik, éjjel még többet de azért sírni is tud ha éppen magányos és utazni akar - rajtam -.
Én éjfél előtt eddig nem tudtam lefeküdni, szeretek este egy kicsit tévét nézni mert kikapcsol. Ha Berci nem dolgozik éppen akkor filmet nézünk.
Boldi általában ilyenkor hasfájós, tekergős úgyhogy ideális mert a hasamon fekve tekereg és nyöszörög, utána mindannyian alszunk, hajnalig csend van.
Simike aki eddig a leghamarabb aludt el és a legkésőbben kelt, most hajnali 6-kor megjelenik mellettem mindenféle óhajjal. Ma reggel mondta, hogy "Anya pisilnem kell éhes és szomjas vagyok", erre félálomba kitört belőlem, hogy "Jaj ne!"
erre ő olyan fancsali képet vágott, hogy nagyon megsajnáltam és mosolyogva felpattantam az ágyból, hogy persze menjünk. Erre olyan boldog lett Simike, hogy csak na!
Ezt a reggeli 6-os időpontot kiválasztotta magának mert akkor ő az első és megcsinálom amit szeretne. Ha meg nem akkor fáj a szíve, de azt nem hagyhatom.
Én azzal is beérném ha mellém bújna és aludna tovább de egy óvodás nagyfiú ennyivel már bizonyára nem éri be...
Simi egyébként Boldizsár rajongó. Amennyire fájt neki Nimród érkezése másfél évvel ezelőtt, most pont a másik véglet, ragyog az arca ha Boldiról van szó vagy ha megsimogathatja, foghatja, puszilhatja. Jó ezt látni azután a letargia után amit Nimróddal élt meg.
Kornéliánk a jó tyúkanyó. Mondja is, hogy milyen sokat segít nekem mint egy rendes nagylány. Azért ez is teljesen más mint Ninónál, mert akkor ő is nagyon babás volt még. Se óvoda se bölcsi, otthon voltunk mind a négyen Ninó születése után még fél évig. 3
baba.
Most meg 4-ből 2 már elég nagy és értelmes (eljátszanak egyedül is), Nimród pedig jól titkolja, hogy féltékeny mert eddig nála sem láttam szörnyű kitöréseket (egy-két "véletlen" csapkodást leszámítva).
A másik meg az, hogy hiába lettek most egyel többen, az akkori hármassal jóval kevesebb időm és energiám jutott Nino újszülöttre (akkor még nem volt Kori 3 és Simi 2).
Kori néha megemlíti, hogy neki nagyon kellene egy lánytestvér mert túl sok a fiú. Mindig reménykedem, hogy félre teszi már ezt a témát de mindig előhozakodik vele. Másnak még testvére sincs Korinak meg úgy látszik természetes, hogy csak úgy kérhet egy testvért (mert mindig lett neki egy 13 hónapos kora óta).
Szerintem pont elegen vannak és lesz idő mikor nem fogja bánni, hogy tele van a ház fiúkkal (akik mellesleg irtó jóképűek és erősek és okosak és bátrak).
Egy kismama nagyon-nagyon régóta várt már első babájára. Az élet megfogant benne, ezzel szinte egy időben gyorsan és hirtelen elveszítette az édesapját akivel borzasztóan szoros volt a kapcsolata neki és a testvéreinek is (édesanyjuk még kisgyerekkorukban meghalt).
Az apukájának a hiányával és az ezzel járó szívet tépő fájdalommal kell most mindennap élnie miközben ott növekszik benne az a kis élet.
Aki teheti imádkozzon értük.
Úgy látszik, a hétvégét sem érdemes várni, hogy egyesüljön a család.
Úgy kezdődött a napom, hogy Boldizsár éjfélkor úgy döntött, hogy nem akar aludni én viszont biztos voltam benne, hogy nem bírok talpon maradni. Valamikor fél kettő körül aludhatott el a hasamon, félálomban magam mellé tettem és úgy maradt. Egyszer-kétszer evett még reggel hatig amikor is Simi jelent meg, hogy bepisilt és szomjas meg éhes meg ilyenek. Kapott kakaót aztán vissza feküdtem de akkor meg szöszmötölni kezdett mindennel én meg kértem, hogy ezt ne csinálja mert még mindenki alszik. Én alvás és ébrenlét között csitítgattam Simikét, majd Kori is megjelent, hogy jó reggelt, aztán előjött Berci és Nimród de erre már nem emlékszem mikor mert vissza aludtam miközben nyüzsgött körülöttem/rajtam a sok gyerek.
Fél kilenckor arra keltem, hogy mindenki a nagy ágyon mesét néz. Berci is. Elférünk 6-an, jó "kis" ágy.
Berci hajnali 4 körül feküdt le, mert képeket kellett elküldeni a lapnak, és azt remélte, hogy így legalább a hétvégére nyugta lesz. Levitte a gyerekeket az anyukájához (mert úgy volt, hogy haza jön és hárman leszünk délelőtt és tudja rendezni a kaotikus dolgozó szobát meg talán beszélgetünk is élőben mert napok óta csak telefonba vitatjuk meg a dolgokat), mire hívták, hogy ma is mehet egész napos fotózásra (nem plusz pénzért természetesen).
A gyerekeket mindjárt hozza haza mert ma a Nagymama is csak délelőtt ért volna rá és ez azt jelenti, hogy megint egyedül leszek velük és nem fogok semmit pihenni pedig annyira kéne még...
A holnap is így fog telni, Berci fotókat csinál én pedig kimerülök, semmi családi program és együttlét sőt az összes gyereket nekem kell szórakoztatnom.
A lakással megint nem fogunk haladni pedig két szobát sürgősen rendbe kéne raknunk mert nyomasztóan nem alakul a dolog.
Boldi üvölt. Ebédünk van. Hurrá.
