Ezerarcú Boldizsár

Gyerekkörkép

Nem is volt olyan vészes a tegnap mert Berci anyukája elvállalta, hogy segít amennyit tud. Így a délutáni alváson kívül ő volt a gyerekekkel szinte egész nap.
Ez nekem nagyon nagy segítség volt, a gyerekeknek pedig öröm. 
Berci hiányomat nem enyhítette az sem, hogy ebédelni haza jött, olyan jó lenne ha végre egy egész napot együtt tölthetnénk úgy, hogy ő nem dolgozik éppen valamin. Szeretném ha Boldizsárral is találkozna egy kicsit napközben is nem csak az éj leple alatt egy kis hascsikarós műsorszám besegítésénél.

Boldi ma  3 hetes, 4110 gramm körüli (de  mindig elfelejtem mérni).
Tegnap először kint aludt a teraszon. Nagyon elfáradt ettől a kis programtól.
3 óra alvás után behoztam a szobába és én ledőltem a mózeskosara mellé pihenni ő is aludt tovább és nem jelzett késő délutánig, hogy enni szeretne, így jó 4 gyerekes anya lévén 6 óra után feleszméltem, hogy nem evett a gyerek egy fél napja. Szerencsére ő is felébredt, mindent befalt amit talált utána a felét persze visszaküldte a ruhámra de örömmel konstatáltam, hogy túlélte az éhezést és eldöntöttem, hogy na ennyit azért nem hagyom aludni napközben - az éjjel az más.
Rendes baba Boldizsár, már fürdésnél sem üvölt (annyira), nappal sokat alszik, éjjel még többet de azért sírni is tud ha éppen magányos és utazni akar - rajtam -.
Én éjfél előtt eddig nem tudtam lefeküdni, szeretek este egy kicsit tévét nézni mert kikapcsol. Ha Berci nem dolgozik éppen akkor filmet nézünk.
Boldi általában ilyenkor hasfájós, tekergős úgyhogy ideális mert a hasamon fekve tekereg és nyöszörög, utána mindannyian alszunk, hajnalig csend van.

Simike aki eddig a leghamarabb aludt el és a legkésőbben kelt, most hajnali 6-kor megjelenik mellettem mindenféle óhajjal. Ma reggel mondta, hogy "Anya pisilnem kell éhes és szomjas vagyok", erre félálomba kitört belőlem, hogy "Jaj ne!" erre ő olyan fancsali képet vágott, hogy nagyon megsajnáltam és mosolyogva felpattantam az ágyból, hogy persze menjünk. Erre olyan boldog lett Simike, hogy csak na! 
Ezt a reggeli 6-os időpontot kiválasztotta magának mert akkor ő az első és megcsinálom amit szeretne. Ha meg nem akkor fáj a szíve, de azt nem hagyhatom.
Én azzal is beérném ha mellém bújna és aludna tovább de egy óvodás nagyfiú ennyivel már bizonyára nem éri be...
Simi egyébként Boldizsár rajongó. Amennyire fájt neki Nimród érkezése másfél évvel ezelőtt, most pont a másik véglet, ragyog az arca ha Boldiról van szó vagy ha megsimogathatja, foghatja, puszilhatja. Jó ezt látni azután a letargia után amit Nimróddal élt meg.

Kornéliánk a jó tyúkanyó. Mondja is, hogy milyen sokat segít nekem mint egy rendes nagylány. Azért ez is teljesen más mint Ninónál, mert akkor ő is nagyon babás volt még. Se óvoda se bölcsi, otthon voltunk mind a négyen Ninó születése után még fél évig. 3 baba.

Most meg 4-ből 2 már elég nagy és értelmes (eljátszanak egyedül is), Nimród pedig jól titkolja, hogy féltékeny mert eddig nála sem láttam szörnyű kitöréseket (egy-két "véletlen" csapkodást leszámítva). 
A másik meg az, hogy hiába lettek most egyel többen, az akkori hármassal jóval kevesebb időm és energiám jutott Nino újszülöttre (akkor még nem volt Kori 3 és  Simi 2).

Kori néha megemlíti, hogy neki nagyon kellene egy lánytestvér mert túl sok a fiú. Mindig reménykedem, hogy félre teszi már ezt a témát de mindig előhozakodik vele.  Másnak még testvére sincs Korinak meg úgy látszik természetes, hogy csak úgy kérhet egy testvért (mert mindig lett neki egy 13 hónapos kora óta).
Szerintem pont elegen vannak és lesz idő mikor nem fogja bánni, hogy tele van a ház fiúkkal (akik mellesleg irtó jóképűek és erősek és okosak és bátrak).

Egy kismamáért

Egy kismama nagyon-nagyon régóta várt már első babájára. Az élet megfogant benne, ezzel szinte egy időben gyorsan és hirtelen elveszítette az édesapját akivel borzasztóan szoros volt a kapcsolata neki és a testvéreinek is (édesanyjuk még kisgyerekkorukban meghalt). 
Az apukájának a hiányával és az ezzel járó szívet tépő fájdalommal kell most mindennap élnie miközben ott növekszik benne az a kis élet.
Aki teheti imádkozzon értük.

Hétvégi csőd

Úgy látszik, a hétvégét sem érdemes várni, hogy egyesüljön a család. 

Úgy kezdődött a napom, hogy Boldizsár éjfélkor úgy döntött, hogy nem akar aludni én viszont biztos voltam benne, hogy nem bírok talpon maradni. Valamikor fél kettő körül aludhatott el a hasamon, félálomban magam mellé tettem és úgy maradt. Egyszer-kétszer evett még reggel hatig amikor is Simi jelent meg, hogy bepisilt és szomjas meg éhes meg ilyenek. Kapott kakaót aztán vissza feküdtem de akkor meg szöszmötölni kezdett  mindennel én meg kértem, hogy ezt ne csinálja mert még mindenki alszik. Én alvás és ébrenlét között csitítgattam Simikét, majd Kori is megjelent, hogy jó reggelt, aztán előjött Berci és Nimród de erre már nem emlékszem mikor mert vissza aludtam miközben nyüzsgött körülöttem/rajtam a sok gyerek.
Fél kilenckor arra keltem, hogy mindenki a nagy ágyon mesét néz. Berci is. Elférünk 6-an, jó "kis" ágy.

Berci hajnali 4 körül feküdt le, mert képeket kellett elküldeni a lapnak, és azt remélte, hogy így legalább a hétvégére nyugta lesz. Levitte a gyerekeket az anyukájához (mert úgy volt, hogy haza jön és hárman leszünk délelőtt és tudja rendezni a kaotikus dolgozó szobát meg talán beszélgetünk is élőben mert napok óta csak telefonba vitatjuk meg a dolgokat), mire hívták, hogy ma is mehet egész napos fotózásra (nem plusz pénzért természetesen). 
A gyerekeket mindjárt hozza haza mert ma a Nagymama is csak délelőtt ért volna rá és ez azt jelenti, hogy megint egyedül leszek velük és nem fogok semmit pihenni pedig annyira kéne még...
A holnap is így fog telni, Berci fotókat csinál én pedig kimerülök, semmi családi program és együttlét sőt az összes gyereket nekem kell szórakoztatnom.
A lakással megint nem fogunk haladni pedig két szobát sürgősen rendbe kéne raknunk mert nyomasztóan nem alakul a dolog. 


Boldi üvölt. Ebédünk van. Hurrá.

Tényleg szeretik

Egy csütörtök

Ma majdnem egész nap hármasban voltunk itthon. 
Berci korán elvitte Korit és Simit az oviba (megúszták a reggelt egy kisebb pityergéssel), ebéd után pedig Anita vitte haza a gyerekeket és vendégségben voltak este 6-ig. 

Nimród nagyon jó gyerek itthon, csöndes, követ mindenhova, kérlel, hogy játsszak vele és meséljek neki, szépen ebédel, hamar elalszik és ma én is sokat aludtam délután mert Nimród és Boldi is aludtak fél 1-től négyig (csodás volt).

Anitának nagy köszönet, hogy bevállalta ezt a napot, tudom, hogy neki sem könnyű mert délelőtt dolgozott, aztán 5 gyerekkel haza sétált (mert ezen a héten Koriék csoporttársára Zoéra is ő vigyáz) elviselte, hogy szétszedjék a lakást, játszott velük, etette őket és még a játszóra is levitte az összes óvodást. 
Én végre sokat aludtam délután, végre hajat mostam,  porszívóztam, építettem Ninóval egy duplo házat, de a tiszta ruha halmot nem sikerült elpakolnom a kis szobából és a vizes blokkokkal is csak szemezgetek, hogy jó lenne neki esni egy nagy szivaccsal de nincs erőm és időm se neki látni. A tükröket tisztogatom és rendet tartok de kéne már egy nagy takarítás.

A császár utáni állapotom még mindig nem a legjobb. Szedek iszogatós vasat, hogy feltöltődjek, próbálok sokat inni de a felkelés, leülés még mindig nagyon kellemetlen. Nem tudom rendben van e ez így, még nem volt császárom, biztos erre van az a 6 hét amit eddig csak Korival tartottam be.
Simit már két hetesen vittük sétára a meleg májusi napsütésben. 
Boldinak még várni kell az első sétára.

Nem hívtak az Anyagcsere központból és levél sem jött ami azért lehet, mert nem találtak bajt. Állítólag pár nap múlva szólnak a mintavétel beküldésnek pedig már több mint egy hete. Remélem tényleg vége van...

A következő izgulni való a csípőszürés és uh. Még nem kaptam időpontot a Budait csak hétfőn reggel 8-kor lehet hívni az pedig még odébb van, nem is tudom lesz e időpont a 6. hétre pedig most különösen fontos ez is mert a klinikán a gyerekorvos és itthon Nazim doki is egy kicsit nyugtalanítóan tekergette Boldi lábát. Mindketten ugyanazt mondták, hogy "erre nem mondható, hogy kötött de 6. héten fontos, hogy megnézzék". 
Most izgulhatok ezen is, kötött vagy nem kötött...

Nagyon jó itt lakni ennyi gyerekkel. Olyan könnyű a dolgom, hogy itt egy nagy tér és látom a gyerekeket, nyitott a konyha, van játszószoba és emlékszem milyen nehéz volt a másikban, míg a konyhában evett az akkor kicsi Simit, a nagyszobában kiabált az újszülött Ninó és azt sem tudtam hova rohanjak. Itt belátom a teret, könnyebb a gyerekekkel a napi teendő, szeretek itt lakni.

Berci alszik a gyerekekkel egy szobában, mert nem sikerült még átcipelni az ágyaikat a kis szobába. Berci szereti, hogy ott vannak vele (átalusszák az éjszakát, nem szökdösnek ki az ágyból, nem riadnak fel),  mindenki így pihen a legjobban, nekem is jó, hogy Boldival kint alszunk mert nem kell éjszaka felkelnem az etetéshez és úgy látszik rá is jó hatással van a közelségem - egy darabig még így lesz.

Berci egész héten sokáig dolgozik, mert a munkatársának is most született gyereke (és ő is a Boldizsár nevet kapta -hihi) úgyhogy az estéket egyedül csinálom. 
Vacsora, fürdés és mese amíg apa nem jön. Ma nem jött, szerintem 10 előtt nem ér haza szegény. 

Összeszorul a szívem.
A sógorom apukája tegnap este rövid de kegyetlen betegeskedés után meghalt. Viola rajzolt a Nagypapájának, kitették otthon a falra, hogy Gyuri Papa láthassa a mennyországból.
Egy ismerős anyuka is küzd a kórral, sokan gondolnak rá.

Ha körül  nézek rengeteg a fájdalom, a kétségbeesés, a félelem, a reménytelenség (már csak ha a frankhitelesekre gondolok akik a semmiből próbálnak törleszteni ahogy mi is tesszük mostanában) . 
Én inkább bele se gondolok mi minden történik a világban akár pont ebben a pillanatban mert elveszek bele és úrrá lesz rajtam is a félelem. Túl érzékeny vagyok most ezekre talán mert körülvesz ez a sok gyerek akiket fel kell nevelnünk és alig egy hónapja Berci is kórházba került kis híján embóliával...én pedig ott feküdtem vészhelyzetben a kis Boldimmal...

De hogy lehet a világ minden szegletében, minden egyes pillanatban jelen a Gondviselés?

Remélem vigyáznak ránk. Egyedül nem megy...

Nimród a nagytesó

Hősiesen viseli, hogy már nem ő a legkisebb.
Nem beszél csak csatakiáltásokkal jelzi mit szeretne. 
Papa, Mama, Bábá ( Boldizsár) , Té (cumisüvegben Hipp tea), Toti (Kori), Toti (Simi), Vá (kutya), Gyé (gyere) - ennél többet nem mond.
Köszönésként integet és kiabál, hogy Tá, ami azt jelentheti, hogy szia.

Viszont nagyon sokat mondóan bólogat, ezzel mindent meg tudunk beszélni, megértem amit szeretne.
Nagyon jól viselkedik itthon amikor a nagyok oviban vannak. Nem hangoskodik, nem hisztizik ha nem érek rá addig követ a kis játékával vagy könyvével amíg oda nem figyelek. Türelmes.
Ha Boldit etetem, hoz egy könyvet, nagyon szorosan mellénk ül és olvasni kell neki. A szöveget többnyire megunja és rövidített változatban kérdésekkel tarkítva kell elmondani vagy végigbeszélgetni a mesét.

Amint haza jönnek a nagyok, indul a vadulás és hangoskodás, majd verekedés vagy veszekedés a játékokért. Sokszor hallom a következőt a szobából:
Kori: - Nimród ne!!!
Nino: - áááááááááááááá
Simi: Nimród nem szabad!
Ninó: . bűűűűűűűűűűűűűűűű


Nimród szeretne részt venni a nagyok játékában de még nem érti a szabályokat. 


A legédesebb mikor eladót játszik. Leül a pénztárgép elé és dobálja a játékzsetont. Vásárolnom kell, elfogadja a pénzt, mikor megkérdezem mennyibe kerül azt mondja: Tyá, kérdezem, hogy "száz?" és bólint, hogy igen. 
Annyira édes!

Hihetetlen, hogy mit tanult el Koritól és Simitől: az öltözködést.
Nagyon sok ruhájuk van  a gyerekeknek, 90 százalékuk örökölt. Néhány darabot nagy becsben tartanak, Simi például csak a gitáros pólóját akarja hordani még kimosni is alig tudom, Kori pedig a nagyon rózsaszínű pólóját szereti a legjobban és persze a pörgős nyári ruháit.
Nimródnak kedvence lett az ünneplős kockás inge és Simi csíkos pólója. Ezeket oda hozza nekem és nyújtja, hogy adjam már rá. Mindezt szavak nélkül rengeteg  bólogatással.
 Gyönyörűséges, sötét barna szemekkel, szőke hajjal és az a nézés...