Berciről

Berci hajnali háromkor ért haza a munkahelyéről.
Éjjel egykor felhívtam azt mondta, hogy fél óra és jön. Aztán fél háromkor hívtam, hogy miért nincs még itthon.
Megszállottan szerelt bent egy gépet - ami sehogy sem akart működni de mára megígérte valakinek, hogy befejezi - aztán hajnalban haza jött, lefeküdt a földre Ninót és Korit őrizni mert az ő helyén, mellettem Simike aludt lázasan.
Aztán reggel felkelt, elvitte Korit oviba, vásárolt kenyeret, majd haza jött és megcsinálta az ebédet, csirkét, rizst, salátát. Utána dolgozott még egy weblapon majd útnak indult és ki tudja ma mikor ér haza.
Mindent megtesz amit csak bír.
Én meg arról álmodozom, hogy elszabadulunk csak kettesben valahova egy egész napra.

Visszavágó

Nimród egész éjszaka lázas volt és szenvedett mellettem a nagy ágyon. Vasárnap kétszer volt hasmenése, csak azért imádkoztam, hogy ne hányjon mert nem tudom hogy hárítok el még egy kiszáradást.
Nagyon rosszul aludtam mert minden percben azt figyeltem, hogy mikor kell alá tartanom a lavort. Végül nem kellett. Remélem ő lázzal leküzdi a vírust.

Simike ma reggel ébresztette Bercit hányással aztán olyan Simisen a kis egér hangján ezt mondta: "- Ana, bocánat, hod ide hánytam."

Az vígasztal, hogy ez sem tart örökké...egyszer úgyis vége lesz.

Öngól

Csak gratulálhatok magamnak: 4 nap fertőtlenítés, elzárás, megelőzés és küzdelem után egy pillanatnyi elmezavar következtében az 5. napon képes voltam hagyni, hogy Nimród bele igyon Kori kulacsába.
Talán lesz 2 nap nyugalmam amíg ki nem jön rajta is a vírusfertőzés összes velejárója és akkor kezdhetem elölről és csak gratulálhatok magamnak ha megint a kórház szélén fogunk táncolni.
Hogy lehettem ekkora szerencsétlenség?
Csak ott ültem a farönkön a hinták mellett.
Korinak vittem egyetlen kulacsot, megitattam majd ültem tovább. Nimród balról közelített rángatta a kezemet kinyitottam a kulacsot majd hagytam, hogy beleigyon, majd elégedetten vissza zártam a tetejét. Fél perc csönd... és utána felkiáltottam, hogy: "Jaj basszus!" - és akkor gondoltam át, hogy mi történt mert addig nem is vettem észre, hogy mit csinálok.
Szegény Nimródka.
Gratulálok Anyuka ez öngól!

Javulás

Van egy pont ahonnan nincs lejjebb, mi ezt elég gyorsan elértük az égiek megszánhattak - minket, vagy engem - mert Kori javulásnak indult.

Simike egészen érdekes "Kori-elvonásos" lelki tüneteket produkált. Lassan fél éve, hogy nem kakilt pelusba és most a délutáni alvása közben fél óra alvás után megjelent nálam és Korinál (mi együtt aludtunk a nagy ágyon) és nyüszögött. Kivittem, lemostam a popiját majd megengedtem, hogy befeküdjön mellénk: 3 órát aludt Korival a nagy ágyon.
Ezen kívül egész nap a játék orvosi táskájával masíroz fel-alá a lakásban és azt énekelgeti, hogy : "Csak orvost hívjál ha baj van én segítek minden bajban..".
Miután Simi megebédelt (paradicsom leves, derelye) Korinak vittem húslevest répával. Ezt meglátta Simi és ő is kérte ugyanezt. Megette az egész tál levesét annak ellenére, hogy tele volt a pocakja és nem volt már éhes.
Simikét nagyon szeretem amiért ilyen érzékeny és ennyire hiányzik neki a nővére!
Folyton azt kérdezi mikor játszhat már Korival.

Nimród egész minimálisra csökkentette az üvöltést - bár biztos érzi rajtam is, hogy nem vagyok már olyan ideges - és amikor figyelek rá akkor bolondosabb mint valaha. Labdát dobál, autózik, duplo házazik, könyvet nézeget és hangosan jelez ha olyan állatot talál a könyvben amit felismer.

Kori ma evett egy kis húslevest, ropit, yoghurtot, banánt, almát. Ma először 4 nap után felkelt játszani és kijött a konyhába is pedig eddig meg sem bírt mozdulni ami Korinál elég ijesztő és szokatlan jelenség.

Van remény.

Pokoljárás

Nagyon közel volt Kori a kiszáradáshoz. Kedden egész nap hányás és hasmenés volt a program de úgy, hogy egy korty víz nem maradt meg benne. Szerdán belázasodott és egész nap tartotta a 39 körüli hőt de gyógyszerre és hűtőfürdőre sem reagált ami különösen veszélyes ilyenkor hiszen nagyon gyors kiszáradáshoz vezet (a hányással együtt).
Egész nap és éjjel az órámat néztem, 5 percenként ivott egy kortyot, nagyon kínkeservesen (haragudott, nem akarta). Az egész napos hasmenés mellett csak egyszer hányt délután 4-kor, de akkor az arcába az egészet, felkelni sem tudott. Ekkor a fiúk pont nem akartak kimenni a szobából úgyhogy sírt Kori, sírt Ninó is én pedig zokogva hívtam Bercit, hogy azonnal jöjjön haza mert ezt nem lehet egyedül bírni.
Hazajött 6-kor.

A fiúk persze nem akarták Korit békén hagyni így mindig veszekedéssel hagyták csak el a szobát, próbáltam őket a kis szobájukban tartani de hát Nimród is most van az "anya-üldözős korszakában", Simi meg a "figyelj rám anya" korszakában úgyhogy emellett nagy hassal arra figyelni, hogy Korit ne vigye el a mentő hát meglehetősen Mission Impossible.
Ekkor lett elegem a nagy családból és a kis korkülönbségből. Nagyon durva!

Csütörtök van, ma megint hányt egyet, de nem volt láza egész nap ami önmagában javulás, viszont rengeteget ment wc-re még mindig hasmenése van és egy falatot se bír enni viszont gyakran diktálok bele 1 deci teát amit elfogyaszt.

Én még ilyet nem láttam se magamon, se máson, hogy ennyire elpusztítson mindent egy vírus. Tegnap este biztos voltam benne, hogy ha ma is lázas kiszárad, de miután reggel már azon veszekedett velem, hogy mit akar felvenni kezdtem megnyugodni. Aztán 2-kor megint hányt úgyhogy indult elölről az 5 percenként egy korty víz műsor aztán jöhetett a Sodioral, Smecta és tea itatás - megint.

Ma este dalolászva mesélte magának a Kori Simi Ninó könyvet és sokat csacsogott de fekve, mert felkelni még nem nagyon tud.

Ha ezt most végig kell csinálnom a fiúkkal is akkor végem és szegény Pötty nem is tudom, hogy bírja ezt odabent.
Bercit nagyon féltem, ő nem dőlhet ki a sorból pedig szegény elég rosszul alszik a földön a fiúkkal.

Napközben gyógyítok, este fertőtlenítek, éjjel itatok.

Természetesen nem utazunk és holnap nulla segítséggel megint csak életem egyik leghosszabb napja lesz.
Csak el ne kapja megint valaki...

Korin a sor

Kori is elkapta vagy ez valami új vírus (majd kiderül, hogy mi újra rosszul leszünk-e mert akkor ez egy másik mint ami a múlt héten ledöntött minket).

Elegem van, alig bírok mozogni, Korit ellátni (itatni, törölgetni, ápolni), a fiúk nyavalygásán úrrá lenni és ráadásul ma délután koncertre kell mennem mert én kísérem az énekeseket.
Nagyszerű kilátások.

Hétvégén utazni szeretnénk a Dédnagyszülőkhöz, nem lehetne, hogy ez az egész rémálom véget érjen???

Ez történt

Napokig nem tudtam belépni a blogra valami Error miatt. Ezt legutóbb a gimiben írta ki a számológépem mikor valami fontos dolgot kellett volna kiszámolnom egy-egy sors döntő matek dogánál. Nyomasztó emlékek - na mindegy.

Nem írtam volna mást csak szomorúságot mert ez a hét maga volt a rettenet kivéve azt a 2 órát (a 168-ból) amikor Zolika Nagypapám, a gyerekek Dédnagypapája meglátogatott minket hétfőn délután.

Hétfőn Nimród kezdte egy hasmenéssel és lázzal.
Kedden Simi folytatta egy hányással és lázzal.
Kedden este én kezdtem a Simi-féle tünetekkel (láz nélkül) és 10 órán keresztül meg sem álltam de úgy, hogy minden percben az ügyeletet akartam hívni. Egy korty folyadék sem maradt meg bennem 10 órán keresztül fárasztó volt és fájdalmas és elkeserítő is a helyzet.
Közben arra gondoltam, hogy nem ruccanhatok be a kórházba egy kis infúzióra mert nekem arra sincs időm 3 gyerek meg egy pocaklakó mellett - na és Bercivel sem tehetem ezt meg - bár nagyon közel álltam hozzá.

Szerda reggelre nem lett jobb de elmúlt utána viszont borzalmas gyengeség lett urrá rajtam ami egészen csütörtök estig eltartott. Nem is vittem le a fiúkat bár nekik elmúltak ezek a vírusos tüneteik, de Korit is a nagynéném hozta-vitte az oviba mert nekem nem ment.
Ezek a pici fiúk meg nem volt túl toleránsak velem szemben, megspékelve azzal, hogy Nimródnak eszeveszett tempóban elindultak a fogai (3 rágó) és nem csak az orra folyt úgy, hogy percenként kellett szívni de a könnye is ömlött és üvöltött hangosan. Borzasztóan hangosan.

Hát így telt ez a hét, nyomasztóan, lassan, szenvedősen és nagyon vártam, hogy elmúljon ez az egész.
Nimródnak végre előbújt két foga, most nagyobb a csend (de gondolom átmeneti), és nagyon fáradt sokat alszik napközben és éjszaka is.

Azt azért megemlítem mint fontos mérföldkő az életében, hogy a mesekönyveben felismeri a kismadarat, a kutyát és a cicát. Mikor kérdezem mit mond a kutya, azt feleli: "- vá-vá".
Ez még harmadik gyereknél is lenyűgöző, főleg így, hogy alig jut rá időm, figyelmem, autodidakta tanul mindent és csak észreveszem, hogy tudja.
Bánat is meg öröm is, Korival még rengeteget olvastam, nézegetettem mikor ekkora volt...

Pénteken az utolsó tanításom volt Budajenőn, már csak egy koncert lesz kedden és megint felhagyok a tanítással egy ideig. Nem fog hiányozni, elfáradtam, igaz, hogy csak egy nap de arra is készülni kell, oda kell menni, meg kell szervezni a fiúkat addig, szóval ez így már sok.

A pocakom meg nő, hihetetlen, hogy még pontosan 3 hónap hátra van a végéig...