Család

1 nap 3 oltás

Amikor fáradt vagyok és egyedül akkor még jobban sajnálom őket, hogy milyen kicsik, milyen védtelenek és törékenyek.

Délelőtt Nimróddal voltunk pulmonológián az állandóan visszatérő sípolós bronchitise miatt. Nem mondtak túl sok jót, vérvétel, hogy nem allergiás e (szegény pici kezecskéje), aztán szeptemberig nem kell semmi gyógyszer hátha nyáron elmúlik ez az állandó gyulladtság aztán ha még sem, akkor vissza térünk rá.
Tényleg egy kis náthától már fulladozik szegény Nimród és csak a felhőcske berendezés segít. Olyan érthetetlen ez, hogy se állatunk, se növényünk se dohányzás, se semmi és mégis szegény fulladozik ha megfázik. Nagyon remélem, hogy kinövi és elfelejthetjük, nem akarom, hogy állandó kezelésre szoruljon.

Nagymamánál volt Simi amíg mi a Budaiban vizsgálaton, utána rohantunk Koriért fél 1- re mert megígértem neki, hogy ma nem kell bent aludnia.
Hihetetlen boldogan ugrott a nyakamba amikor meglátott az oviban, ölelgetett, megpuszilt és még itthon is arról beszélt, hogy milyen jó volt, hogy érte mentem alvás előtt. Tudom, hogy szereti az ovit de ez így mégis különleges volt neki, hogy hamarabb elhoztam. Annyira édes, hogy ilyen boldog volt.

Negyed kettőre mentünk oltásra az orvoshoz. Nimród a kocsiban aludt kicsit, Simit sikerült ébren tartani bár nagyon küzdött.
Siminek napok óta mondom, hogy lesz egy kis szúrás ma de utána megyünk fagyizni és olyat választ amilyet csak szeretne. Azért a biztonság kedvéért vittem egy dobozka smarties-t is a rendelőbe és beígértem a meglepetést is ha bátor lesz.
Simi olyannyira bátor volt, hogy még csak fel sem szisszent amikor a karjában landolt a tű, se sírás, se szenvedés, amikor elengedtem kiugrott a kezemből és kérte a meglepetését.
Csodásan nagyfiú! Itthon pedig azt mondta, hogy: " - Nagyon szeretem Nazim Tant!".

Nimród 2 oltást kapott, mégis egyszerre adják a prevenart a 15 hóbapossal úgyhogy most várhatom a lázat szegény pici Nimródnál.
Nem volt egyszerű napja de ő is hősiesen tűrte a sok vizsgálást, bár a két szúrás miatt - jogosan - elég dühös lett.

Rohantunk a fagyizóba ahogy megígértem utána 3-ra haza értünk úgy, hogy nem volt délutáni alvás nekem se, nekik se.
Gondoltam kihúzzuk estig, így is lett, bár Simi a vártnál hamarabb kidőlt a nagy ágyon fél hétkor, Nimród hétkor, Kori fél nyolckor.

Korinak fogmosáskor még eszébe jutott egy kis történet az oviról. Mindig kérdezem haza felé úton és vacsoránál, hogy mi történt aznap és mindig a kedvétől függ, hogy mennyit árul el az aznapi élményekről.
Ahogy közeleg a lefekvés ideje valahogy mindig megered a nyelve.
"- Anya, képzeld a Vince még akkor kérte meg a Jánosi Fehér Panna kezét amikor kisbaba volt még. Akkor kérte meg a kezét.... Anya, most olyan volt a hangom mint a Vincének. A Vincének olyan GÖRCSÜ a hangja, olyan romlott azt jelenti."

Kori egyébként nagyon sokat játszik Vincével, a barátja, libikókáznak, hernyóba bújnak be, többször láttam őket együtt az udvaron amikor mentem délután érte.

Nimródnak 4 foga jön egyszerre ezért sír olyan sokat és üldöz a lakásban akárhová megyek. Éjszaka is nyöszörög, víz kell neki és kenegetem az ínyét.

Berci későn jön, így sokat vagyok ma egyedül és megint rám tört a pánik, hogy nem vagyok elég jó anya, nem figyelek rájuk eléggé és nincs elég türelmem.
Pedig ők csak a jót érdemlik.

Megállítanám az időt

Most megállítanám az időt, ez egy nagyon jó időszak.

Nimród hihetetlen édes, aranyos kis gombócka a szöszös fejével, a kerek pocakjával - amivel úgy egyensúlyoz lépés közben, hogy nehogy felboruljon - a puha combocskájával, a nevetésével, a vadulásaival, a bólogatós fejével, a fantasztikus étvágyával, a jó alvással, az egyetlen szavával ("Ötty") és a szeretetével amivel elhalmoz bennünket.

Kori simulékony, kedves, értelmes, okos, énekes, segítőkész. Nagyon szereti és segíti a testvéreit (öltözni, vetkőzni, enni, vécére menni, játszani) és nekem is mindig a kedvemben szeretne járni.
Nagyon szereti az óvodát, sok barátot szerzett már és nagyon várja, hogy Simi is bekerüljön a csoportba.

Simi nagyon anyás mostanában és bújós. Hetek óta minden éjszaka átjön, bebújik mellém az ágy jobb oldalára a karfa mellé és édesded arcocskával reggelig alszik.
Nem tenném ki, majd abbahagyja és mennyire fogom sajnálni...

Pötty nagyon jó kis 26 hetes pocaklakó. Sokat mozog, érzésem szerint eléggé lent helyezkedik el és nagyon nagyokat tud rúgni.
Még mindig olyan hihetetlen, hogy 4 és fél év alatt 3 fiú és 1 lány anyukája leszek, sosem gondoltam volna ezt az elosztást.
Jó ez a tavaszi pocak sokkal könnyebb mint Nimróddal ugyanekkora hassal novemberben volt.

Ma a Labanc utcában voltunk, unokatesókra vigyáztunk, a kis 2 hetes Samu nagyobb testvéreire, Sebire és Petire.
Délelőtt a kertben játszottunk, aztán Berci Bori unokatestvére lovag sisak készítésbe kezdett a fiúkkal, Korinak vár-királykisasszony sisakja lett délutánra úgyhogy mindenki díszesen pompázott.
Simikének egy fakanalat fogtunk be kardnak, a pajzsok pedig még száradás alatt vannak.
Simike akárhogy is vadul, mégis szelíd lovag és ez nekem nagyon tetszik.
Kori meg maga a megtestesült királykisasszony.
Nimród nem is tudom mi talán egy vad kis oroszlán.

Simi a nap hőse

Simi beállt táncolni néptáncon!!!

Eddig sosem mert, mindig csak ígérgette, hogy be fog állni ha oda érünk, de ma tényleg megtört a jég.
Kori nagyon boldog volt, hogy Simi mellette mert maradni, ölelgette, puszilgatta, biztatta, dicsérte és mutatta a lépéseket.
Ildi néni pedig nagyon jót nevetett Simi dobbantásain, ahogy mindent beleadott azt mondta neki már egyből a botos tánccal kéne kezdenie annyira jó!

Simi nem aludt ma, mert én tanítottam Jenőn és Ibiéknél szinte egész nap a kertben voltak Ninóval, így délután azt hittem kidől mire oda érünk, de nem ez történt!

Végig táncolta Simi azt amit mindenki más, pedig egy éve járunk (kisebb nagyobb megszakításokkal) és még soha nem állt be egyelten lépés erejéig sem.
Ildi néni nagy húzóerő, ma kis Fecske lett Simi és úgy is viselkedett mint egy bátor kis óvodás.
Kori nagyon örült Simi sikerének, Nimród pedig a zenének és a tapsolásnak mert ő sem bírt nyugton maradni ahogy látta a táncoló gyerekeket.

Délelőtt Simi megfogta a játékát és nem adta oda Nimródnak: "- Ninóka, ez nem neked való, én Férfi vagyok te pedig még kisbaba!".

Délután be is bizonyította férfias bátorságát: be mert állni végre!

Cicalány, Lovasfiú és Bachocska

Délelőtt a játszón voltunk Simivel és Ninóval. Nagyon jó ilyenkor mert kevesen vannak, tudunk alagutat ásni meg fagyit készíteni és ott maradnak mindig a közelembe úgyhogy nincs sok dolgom csak játszunk.

Simike elég nyüszügős kedvében van mostanában, lehet, hogy a hirtelen jött nagy meleget viseli nehezen vagy azt, hogy Kori nincs itthon napközben és ő meg még nem óvodás (pedig már nagyon szeretne menni), de az biztos, hogy mindig a szavunkba vág és hangosan beszél és kérdez és hív egyszóval figyelemfelkeltő akciói vannak amit sokszor nem a legtoleránsabban reagálunk le Bercivel.
Kicsi Simikém...

Nimród és Simi fél egykor már ágyban vannak általában, ma is így történt, egész jól ebédeltek, mindkettőnek jutott a kedvencéből (Siminek sóska tarhonyával, Ninónak bolognai) aztán elaludtak és csak 3-kor ébredtek.
Egy ideje Nimród is abbahagyta a visszaaltatós követelését és képes egy délutáni nagy alvásra aztán éjszaka is ugyanígy reggelig semmi nyafogás.
Ebben következetes vagyok, bár a tekintély egyértelműen Apáé, velem sokkal többet megengednek az esti fektetésénél is és általában, de az alvás rendből nem engedek, ez mindannyiunk érdeke.
Hálás vagyok Ninókának is, hogy ilyen nagyfiú és amióta egyedül jár azóta egyedül alszik is. Persze elalvásnál még kellünk de már az csoda, hogy a nagy alvásokkal nincs gond - most éppen -.

Koriért 4-re mentünk az oviba.
Egyedül ült a fa kocsiban az udvaron és valamit magyarázott (gondolom egy képzeletbeli utasnak).
Nagyon megörült nekem, oda szaladt a kis macska pofijával és büszkén mutatta magát - ma ugyanis arcfestés és ugrálóvár volt a program az óvodában.
Vera néni elmondta, hogy Kori hintázott és nagyon nagyot esett a székről az ebédnél, csak azért szólt ha van valami akkor tudjuk, de egyébként nem volt semmi baja egész nap csak mondta, hogy tudjunk róla.

Kori kérte, hogy a kocsiban hívjuk fel Apát és mondjuk, hogy ki van festve cicának. Felhívtuk. Persze Simi is mondta, hogy ő is akar ilyen arcfestést, Kori erre megsimogatta és mondta, hogy "majd ha te is ovis leszel".
Aztán Kori elmesélte, hogy sorba kellett állni arcfestésért és ő eleinte a napos sorban állt de átállították az árnyékos sorba ahol csak egy fiú állt előtte és után már ő következett.
Engem annyira meghatnak ezek a kis ovis történetek ahogy elképelem, hogy ott álldogál egyedül és várja, hogy kifessék. Nagyon édes lehetett... ilyenkor megint olyan pici nekem pedig amikor itthon van már olyan nagy lánynak látom...

Kimentünk Pátyra lovazni Viktorhoz aki a lovasmester a gyerekek szerint.
Kori és Simi együtt ültek a kis pónin, aztán Kori leszállt és ő vezette Szélvészt, hogy Simi közben lovagolhasson.

Simi 3 hete még nem mert felülni egyik lóra sem most meg alig lehetett levenni, még Apira és Tulira is felkérdzkedett és vagányan ki is szólt az istállóból, hogy "vigyázz Anya mert elüt a ló!".

Nimród is vágyik a lovak közé de csak Viktor kezében. Mutogat, hogy őt is vigye, oda akar menni ő is.
Berci Bachocskának hívja Ninót a fürtös frizura miatt. Van benne valami...de én még mindig nem akarom levágni mert olyan gyönyörű pihe-puha soha vissza nem térő pelyhecske ez.

Anyák napi mise

Vasárnap reggel a Budakeszi Templomban volt mise a Fecske csoport részvételével Anyák napja alkalmából.
Kristóf atya ugyan egy szót sem ejtett az édesanyákról sem a gyerekekről (csak mise végén egy mondatot szentelt nekünk), de a kis Fecskék gyönyörű Alleluját énekeltek és a mise legvégén kis műsorral is köszöntöttek bennünket.

Hihetetlen édes és megható volt az a sok kis gyerek a temploma lépcsőn ahogy énekeltek összetett kézzel.
A misét is jól bírták (Kori különösen, figyelt, hallgatott, nézte az oltárt - nagyon édes volt), pont ráláttam mert egy sorban ültünk csak én a bal oldalon, ő a jobbon Vera néni mellett.

A kis köszöntés végén rózsát kaptunk.

Koriban még ma, hétfőn is égett az Anyák napi láz, reggel az oviban a nyakamba borult és mondta, hogy "Boldog Anyák Napját Anya!".
Énekel itthon is, az úton is, mindenhol dalolászik és néha megszólal, hogy: "- Te vagy a legcsodálatosabb, legszebb Anya!" - aztán a nyakamba borul.
Este verset is mondott, ha holnap megint elmondja akkor ide leírom.

Simi is átvette a nagyot mondás művészetét. Ő hozzám bújik és rám néz:
"- Anya, te vagy a leggyönyörűbb, legszebb királynő!".

Na ugye, hogy Anyának lenni jó!

A vasárnapunk Juditéknál

Tegnap vendégségben voltunk Juditnál és Atinál itt Keszin (Emma, Hanna a gyerekek plusz egy pocaklakó), jöttek Krisztiék is Pestről (Blankával, Borival, Zsófival) úgyhogy volt gyerek bőven, meg hangzavar, meg evés-ivás.

A tervezett 11 helyett fél egyre értünk át, de negyed hétig ott voltunk úgyhogy igazán mindenki kitombolhatta magát.

Nimród a teraszon, Simike egy nagy ágyon aludt egyet.
Simi aztán rettegve került elő a hálóból és azt magyarázta, hogy jót aludt de meglátott egy "féjejmetesz titát" amit nekünk is feltétlenül látnunk kell.
Mindenki a félelmetes cica keresésére indult, kiderült, hogy egy fából készült dísztárgy a cica ami az ágy fölötti polcról néz, nem nagy de Siminek éppen elég volt ahhoz, hogy megijedjen tőle amikor felébred.

Vittünk almás pitét - Berci készítette - és kaptunk finom pompost, mákos gubát na meg kávét és üdítőt.

Nimród két korban hozzá illő lányt is (Hannát és Zsófit) megpróbálta felcsípni (simogatással majd kifelé sikongatással a kis házból), többé kevésbé sikerült, Kori sokat babázott, Simit meg a kis házon kívül még a a mini konyha ejtette rabul, többször ki is borult mikor más is birtokba próbálta venni a kis főző-és pakolóhelyiséget.

Nagyon sok kép készült de még nem sikerült lementenem és átválogatnom na de majd egyszer és akkor ide teszem...

Jó volt nagyon!