Megállítanám az időt

Most megállítanám az időt, ez egy nagyon jó időszak.

Nimród hihetetlen édes, aranyos kis gombócka a szöszös fejével, a kerek pocakjával - amivel úgy egyensúlyoz lépés közben, hogy nehogy felboruljon - a puha combocskájával, a nevetésével, a vadulásaival, a bólogatós fejével, a fantasztikus étvágyával, a jó alvással, az egyetlen szavával ("Ötty") és a szeretetével amivel elhalmoz bennünket.

Kori simulékony, kedves, értelmes, okos, énekes, segítőkész. Nagyon szereti és segíti a testvéreit (öltözni, vetkőzni, enni, vécére menni, játszani) és nekem is mindig a kedvemben szeretne járni.
Nagyon szereti az óvodát, sok barátot szerzett már és nagyon várja, hogy Simi is bekerüljön a csoportba.

Simi nagyon anyás mostanában és bújós. Hetek óta minden éjszaka átjön, bebújik mellém az ágy jobb oldalára a karfa mellé és édesded arcocskával reggelig alszik.
Nem tenném ki, majd abbahagyja és mennyire fogom sajnálni...

Pötty nagyon jó kis 26 hetes pocaklakó. Sokat mozog, érzésem szerint eléggé lent helyezkedik el és nagyon nagyokat tud rúgni.
Még mindig olyan hihetetlen, hogy 4 és fél év alatt 3 fiú és 1 lány anyukája leszek, sosem gondoltam volna ezt az elosztást.
Jó ez a tavaszi pocak sokkal könnyebb mint Nimróddal ugyanekkora hassal novemberben volt.

Ma a Labanc utcában voltunk, unokatesókra vigyáztunk, a kis 2 hetes Samu nagyobb testvéreire, Sebire és Petire.
Délelőtt a kertben játszottunk, aztán Berci Bori unokatestvére lovag sisak készítésbe kezdett a fiúkkal, Korinak vár-királykisasszony sisakja lett délutánra úgyhogy mindenki díszesen pompázott.
Simikének egy fakanalat fogtunk be kardnak, a pajzsok pedig még száradás alatt vannak.
Simike akárhogy is vadul, mégis szelíd lovag és ez nekem nagyon tetszik.
Kori meg maga a megtestesült királykisasszony.
Nimród nem is tudom mi talán egy vad kis oroszlán.

Simi a nap hőse

Simi beállt táncolni néptáncon!!!

Eddig sosem mert, mindig csak ígérgette, hogy be fog állni ha oda érünk, de ma tényleg megtört a jég.
Kori nagyon boldog volt, hogy Simi mellette mert maradni, ölelgette, puszilgatta, biztatta, dicsérte és mutatta a lépéseket.
Ildi néni pedig nagyon jót nevetett Simi dobbantásain, ahogy mindent beleadott azt mondta neki már egyből a botos tánccal kéne kezdenie annyira jó!

Simi nem aludt ma, mert én tanítottam Jenőn és Ibiéknél szinte egész nap a kertben voltak Ninóval, így délután azt hittem kidől mire oda érünk, de nem ez történt!

Végig táncolta Simi azt amit mindenki más, pedig egy éve járunk (kisebb nagyobb megszakításokkal) és még soha nem állt be egyelten lépés erejéig sem.
Ildi néni nagy húzóerő, ma kis Fecske lett Simi és úgy is viselkedett mint egy bátor kis óvodás.
Kori nagyon örült Simi sikerének, Nimród pedig a zenének és a tapsolásnak mert ő sem bírt nyugton maradni ahogy látta a táncoló gyerekeket.

Délelőtt Simi megfogta a játékát és nem adta oda Nimródnak: "- Ninóka, ez nem neked való, én Férfi vagyok te pedig még kisbaba!".

Délután be is bizonyította férfias bátorságát: be mert állni végre!

Cicalány, Lovasfiú és Bachocska

Délelőtt a játszón voltunk Simivel és Ninóval. Nagyon jó ilyenkor mert kevesen vannak, tudunk alagutat ásni meg fagyit készíteni és ott maradnak mindig a közelembe úgyhogy nincs sok dolgom csak játszunk.

Simike elég nyüszügős kedvében van mostanában, lehet, hogy a hirtelen jött nagy meleget viseli nehezen vagy azt, hogy Kori nincs itthon napközben és ő meg még nem óvodás (pedig már nagyon szeretne menni), de az biztos, hogy mindig a szavunkba vág és hangosan beszél és kérdez és hív egyszóval figyelemfelkeltő akciói vannak amit sokszor nem a legtoleránsabban reagálunk le Bercivel.
Kicsi Simikém...

Nimród és Simi fél egykor már ágyban vannak általában, ma is így történt, egész jól ebédeltek, mindkettőnek jutott a kedvencéből (Siminek sóska tarhonyával, Ninónak bolognai) aztán elaludtak és csak 3-kor ébredtek.
Egy ideje Nimród is abbahagyta a visszaaltatós követelését és képes egy délutáni nagy alvásra aztán éjszaka is ugyanígy reggelig semmi nyafogás.
Ebben következetes vagyok, bár a tekintély egyértelműen Apáé, velem sokkal többet megengednek az esti fektetésénél is és általában, de az alvás rendből nem engedek, ez mindannyiunk érdeke.
Hálás vagyok Ninókának is, hogy ilyen nagyfiú és amióta egyedül jár azóta egyedül alszik is. Persze elalvásnál még kellünk de már az csoda, hogy a nagy alvásokkal nincs gond - most éppen -.

Koriért 4-re mentünk az oviba.
Egyedül ült a fa kocsiban az udvaron és valamit magyarázott (gondolom egy képzeletbeli utasnak).
Nagyon megörült nekem, oda szaladt a kis macska pofijával és büszkén mutatta magát - ma ugyanis arcfestés és ugrálóvár volt a program az óvodában.
Vera néni elmondta, hogy Kori hintázott és nagyon nagyot esett a székről az ebédnél, csak azért szólt ha van valami akkor tudjuk, de egyébként nem volt semmi baja egész nap csak mondta, hogy tudjunk róla.

Kori kérte, hogy a kocsiban hívjuk fel Apát és mondjuk, hogy ki van festve cicának. Felhívtuk. Persze Simi is mondta, hogy ő is akar ilyen arcfestést, Kori erre megsimogatta és mondta, hogy "majd ha te is ovis leszel".
Aztán Kori elmesélte, hogy sorba kellett állni arcfestésért és ő eleinte a napos sorban állt de átállították az árnyékos sorba ahol csak egy fiú állt előtte és után már ő következett.
Engem annyira meghatnak ezek a kis ovis történetek ahogy elképelem, hogy ott álldogál egyedül és várja, hogy kifessék. Nagyon édes lehetett... ilyenkor megint olyan pici nekem pedig amikor itthon van már olyan nagy lánynak látom...

Kimentünk Pátyra lovazni Viktorhoz aki a lovasmester a gyerekek szerint.
Kori és Simi együtt ültek a kis pónin, aztán Kori leszállt és ő vezette Szélvészt, hogy Simi közben lovagolhasson.

Simi 3 hete még nem mert felülni egyik lóra sem most meg alig lehetett levenni, még Apira és Tulira is felkérdzkedett és vagányan ki is szólt az istállóból, hogy "vigyázz Anya mert elüt a ló!".

Nimród is vágyik a lovak közé de csak Viktor kezében. Mutogat, hogy őt is vigye, oda akar menni ő is.
Berci Bachocskának hívja Ninót a fürtös frizura miatt. Van benne valami...de én még mindig nem akarom levágni mert olyan gyönyörű pihe-puha soha vissza nem térő pelyhecske ez.

Anyák napi mise

Vasárnap reggel a Budakeszi Templomban volt mise a Fecske csoport részvételével Anyák napja alkalmából.
Kristóf atya ugyan egy szót sem ejtett az édesanyákról sem a gyerekekről (csak mise végén egy mondatot szentelt nekünk), de a kis Fecskék gyönyörű Alleluját énekeltek és a mise legvégén kis műsorral is köszöntöttek bennünket.

Hihetetlen édes és megható volt az a sok kis gyerek a temploma lépcsőn ahogy énekeltek összetett kézzel.
A misét is jól bírták (Kori különösen, figyelt, hallgatott, nézte az oltárt - nagyon édes volt), pont ráláttam mert egy sorban ültünk csak én a bal oldalon, ő a jobbon Vera néni mellett.

A kis köszöntés végén rózsát kaptunk.

Koriban még ma, hétfőn is égett az Anyák napi láz, reggel az oviban a nyakamba borult és mondta, hogy "Boldog Anyák Napját Anya!".
Énekel itthon is, az úton is, mindenhol dalolászik és néha megszólal, hogy: "- Te vagy a legcsodálatosabb, legszebb Anya!" - aztán a nyakamba borul.
Este verset is mondott, ha holnap megint elmondja akkor ide leírom.

Simi is átvette a nagyot mondás művészetét. Ő hozzám bújik és rám néz:
"- Anya, te vagy a leggyönyörűbb, legszebb királynő!".

Na ugye, hogy Anyának lenni jó!

A vasárnapunk Juditéknál

Tegnap vendégségben voltunk Juditnál és Atinál itt Keszin (Emma, Hanna a gyerekek plusz egy pocaklakó), jöttek Krisztiék is Pestről (Blankával, Borival, Zsófival) úgyhogy volt gyerek bőven, meg hangzavar, meg evés-ivás.

A tervezett 11 helyett fél egyre értünk át, de negyed hétig ott voltunk úgyhogy igazán mindenki kitombolhatta magát.

Nimród a teraszon, Simike egy nagy ágyon aludt egyet.
Simi aztán rettegve került elő a hálóból és azt magyarázta, hogy jót aludt de meglátott egy "féjejmetesz titát" amit nekünk is feltétlenül látnunk kell.
Mindenki a félelmetes cica keresésére indult, kiderült, hogy egy fából készült dísztárgy a cica ami az ágy fölötti polcról néz, nem nagy de Siminek éppen elég volt ahhoz, hogy megijedjen tőle amikor felébred.

Vittünk almás pitét - Berci készítette - és kaptunk finom pompost, mákos gubát na meg kávét és üdítőt.

Nimród két korban hozzá illő lányt is (Hannát és Zsófit) megpróbálta felcsípni (simogatással majd kifelé sikongatással a kis házból), többé kevésbé sikerült, Kori sokat babázott, Simit meg a kis házon kívül még a a mini konyha ejtette rabul, többször ki is borult mikor más is birtokba próbálta venni a kis főző-és pakolóhelyiséget.

Nagyon sok kép készült de még nem sikerült lementenem és átválogatnom na de majd egyszer és akkor ide teszem...

Jó volt nagyon!

Anyák napja az oviban

Mondanom sem kell, hogy ahogy beültünk és leültünk anyuval a terembe és vártuk, hogy bejöjjenek az ovisok már el kezdtünk sírni. Ilyenek vagyunk túl érzékenyek, nagyon meghatott, hogy az én kicsi lányom fog szerepelni, köszönteni minket Anyák napján (Anyuval együtt meg aztán tényleg nagyon ijesztő látvány lehettünk, a két őrült nő, még nem történt semmi és máris zokognak).

Kori nagyon boldog volt amikor meglátott minket, integetett, köszönt, izgult.

Felvonultak az ovisok. Egy bemutató hittan órával kezdődött a program. Anna nővér képeket mutatott a Fecske csoportos gyerekeknek és ők jelentkeztek és válaszoltak a kérdésekre.
Kori végig figyelt, rászegezte a tekintetét Anna nővérre és koncentrált, jelentkezett (ő mondhatta meg a 3 királyok nevét) egy pillanatra sem zökkent ki, Jézus életéről szóltak a kérdések és válaszok.
Az elején egyszer-egyszer dobott egy puszit és azt suttogta, hogy "-Mamikám, szia!!!"- de nem volt rendbontó, csak nagyon boldog.

Láttam, hogy Kori mennyire tud figyelni, koncentrálni, tudja a válaszokat és elképzeltem, hogy Simi jövőre ugyanitt lesz és mennyire másképp fog viselkedni.
Álmodozik majd, mereng valószínűleg sokkal hamarabb elfárad majd és elveszti a fonalat - annyira másmilyenek...

Közös imával zárták a fél órás foglalkozást.
Rövid szünet után újra bevonultak, immár azzal a szándékkal, hogy köszöntsék az Édesanyákat és Nagymamákat.
Hozták a kis ajándékokat, jelmezeket letették a szék hátára majd a kellő pillanatban felvették azokat.
Énekeltek, verset mondtak Ildi néninek és Vera néninek köszönhetően még egy kis kecskés mesét is előadott az egész csoport, kicsik, közepesek és nagyok, amiben Kori egy kecskegida volt.
Élvezték a gyerekek az egész előadást, megint megbizonyosodtam róla, hogy Kori a legjobb és legértékesebb helyre jár amiért nagyon hálás vagyok.
Nem csak, hogy szereti de mindig tanul valami szépet, értékeset, zenét, táncot, irodalmat, hittant és kedvesek a csoporttársai, az óvónénik és a légkör ami körülveszi őket.
Olyan nagy ajándék ez nekem, nekünk és nagyon megnyugtató.
Siminek persze nehezebb lesz mert egészen más személyiség mint Kori de majd csak megszokja ő is és megtanulja a szabályokat (Kori már alig várja, hogy segíthesse mikor jövőre egy csoportban lesznek).

Kaptunk ajándékot: agyag virágtartót egy kis anyag virággal celofánba csomagolva.

Olyan szép volt ez az egész, tudtam, hogy csak sírva tudom végig nézni de ezt mondtam Korinak, azt mondta: - "Jó Anya, nyugodtan sírjál majd.".

A műsor végén az is kiderült, hogy mi ez az "Anyám, te vezess!" dalocska amit Kori egész héten énekelt és amit Simi is megtanult.

A legvégén meghívtak egy kis sütizésre a csoportba ahol Kori 3 kislánnyal ült egy asztalnál. Megkérdezte tőle az egyik, hogy : "- Kori ti hányan vagytok otthon?" - erre Kori felsorolta és megállapították, hogy hatan lesznek hamarosan. A kislány boldogan mondta, hogy ők is hatan vannak.
Aztán összebújtak Virággal én meg haza jöttem.
Szívembe örömmel, boldogsággal és szeretettel.

Akit érdekELLE

Májusi ELLE magazin 86. oldal!