Vasárnap reggel a Budakeszi Templomban volt mise a Fecske csoport részvételével Anyák napja alkalmából.
Kristóf atya ugyan egy szót sem ejtett az édesanyákról sem a gyerekekről (csak mise végén egy mondatot szentelt nekünk), de a kis Fecskék gyönyörű Alleluját énekeltek és a mise legvégén kis műsorral is köszöntöttek bennünket.
Hihetetlen édes és megható volt az a sok kis gyerek a temploma lépcsőn ahogy énekeltek összetett kézzel.
A misét is jól bírták (Kori különösen, figyelt, hallgatott, nézte az oltárt - nagyon édes volt), pont ráláttam mert egy sorban ültünk csak én a bal oldalon, ő a jobbon Vera néni mellett.
A kis köszöntés végén rózsát kaptunk.
Koriban még ma, hétfőn is égett az Anyák napi láz, reggel az oviban a nyakamba borult és mondta, hogy "Boldog Anyák Napját Anya!".
Énekel itthon is, az úton is, mindenhol dalolászik és néha megszólal, hogy: "- Te vagy a legcsodálatosabb, legszebb Anya!" - aztán a nyakamba borul.
Este verset is mondott, ha holnap megint elmondja akkor ide leírom.
Simi is átvette a nagyot mondás művészetét. Ő hozzám bújik és rám néz:
"- Anya, te vagy a leggyönyörűbb, legszebb királynő!".
Na ugye, hogy Anyának lenni jó!
A nagy Nagy család
A nagy Nagy család
2011. május 9., hétfő
A vasárnapunk Juditéknál
Tegnap vendégségben voltunk Juditnál és Atinál itt Keszin (Emma, Hanna a gyerekek plusz egy pocaklakó), jöttek Krisztiék is Pestről (Blankával, Borival, Zsófival) úgyhogy volt gyerek bőven, meg hangzavar, meg evés-ivás.
A tervezett 11 helyett fél egyre értünk át, de negyed hétig ott voltunk úgyhogy igazán mindenki kitombolhatta magát.
Nimród a teraszon, Simike egy nagy ágyon aludt egyet.
Simi aztán rettegve került elő a hálóból és azt magyarázta, hogy jót aludt de meglátott egy "féjejmetesz titát" amit nekünk is feltétlenül látnunk kell.
Mindenki a félelmetes cica keresésére indult, kiderült, hogy egy fából készült dísztárgy a cica ami az ágy fölötti polcról néz, nem nagy de Siminek éppen elég volt ahhoz, hogy megijedjen tőle amikor felébred.
Vittünk almás pitét - Berci készítette - és kaptunk finom pompost, mákos gubát na meg kávét és üdítőt.
Nimród két korban hozzá illő lányt is (Hannát és Zsófit) megpróbálta felcsípni (simogatással majd kifelé sikongatással a kis házból), többé kevésbé sikerült, Kori sokat babázott, Simit meg a kis házon kívül még a a mini konyha ejtette rabul, többször ki is borult mikor más is birtokba próbálta venni a kis főző-és pakolóhelyiséget.
Nagyon sok kép készült de még nem sikerült lementenem és átválogatnom na de majd egyszer és akkor ide teszem...
Jó volt nagyon!
A tervezett 11 helyett fél egyre értünk át, de negyed hétig ott voltunk úgyhogy igazán mindenki kitombolhatta magát.
Nimród a teraszon, Simike egy nagy ágyon aludt egyet.
Simi aztán rettegve került elő a hálóból és azt magyarázta, hogy jót aludt de meglátott egy "féjejmetesz titát" amit nekünk is feltétlenül látnunk kell.
Mindenki a félelmetes cica keresésére indult, kiderült, hogy egy fából készült dísztárgy a cica ami az ágy fölötti polcról néz, nem nagy de Siminek éppen elég volt ahhoz, hogy megijedjen tőle amikor felébred.
Vittünk almás pitét - Berci készítette - és kaptunk finom pompost, mákos gubát na meg kávét és üdítőt.
Nimród két korban hozzá illő lányt is (Hannát és Zsófit) megpróbálta felcsípni (simogatással majd kifelé sikongatással a kis házból), többé kevésbé sikerült, Kori sokat babázott, Simit meg a kis házon kívül még a a mini konyha ejtette rabul, többször ki is borult mikor más is birtokba próbálta venni a kis főző-és pakolóhelyiséget.
Nagyon sok kép készült de még nem sikerült lementenem és átválogatnom na de majd egyszer és akkor ide teszem...
Jó volt nagyon!
2011. május 7., szombat
Anyák napja az oviban
Mondanom sem kell, hogy ahogy beültünk és leültünk anyuval a terembe és vártuk, hogy bejöjjenek az ovisok már el kezdtünk sírni. Ilyenek vagyunk túl érzékenyek, nagyon meghatott, hogy az én kicsi lányom fog szerepelni, köszönteni minket Anyák napján (Anyuval együtt meg aztán tényleg nagyon ijesztő látvány lehettünk, a két őrült nő, még nem történt semmi és máris zokognak).
Kori nagyon boldog volt amikor meglátott minket, integetett, köszönt, izgult.
Felvonultak az ovisok. Egy bemutató hittan órával kezdődött a program. Anna nővér képeket mutatott a Fecske csoportos gyerekeknek és ők jelentkeztek és válaszoltak a kérdésekre.
Kori végig figyelt, rászegezte a tekintetét Anna nővérre és koncentrált, jelentkezett (ő mondhatta meg a 3 királyok nevét) egy pillanatra sem zökkent ki, Jézus életéről szóltak a kérdések és válaszok.
Az elején egyszer-egyszer dobott egy puszit és azt suttogta, hogy "-Mamikám, szia!!!"- de nem volt rendbontó, csak nagyon boldog.
Láttam, hogy Kori mennyire tud figyelni, koncentrálni, tudja a válaszokat és elképzeltem, hogy Simi jövőre ugyanitt lesz és mennyire másképp fog viselkedni.
Álmodozik majd, mereng valószínűleg sokkal hamarabb elfárad majd és elveszti a fonalat - annyira másmilyenek...
Közös imával zárták a fél órás foglalkozást.
Rövid szünet után újra bevonultak, immár azzal a szándékkal, hogy köszöntsék az Édesanyákat és Nagymamákat.
Hozták a kis ajándékokat, jelmezeket letették a szék hátára majd a kellő pillanatban felvették azokat.
Énekeltek, verset mondtak Ildi néninek és Vera néninek köszönhetően még egy kis kecskés mesét is előadott az egész csoport, kicsik, közepesek és nagyok, amiben Kori egy kecskegida volt.
Élvezték a gyerekek az egész előadást, megint megbizonyosodtam róla, hogy Kori a legjobb és legértékesebb helyre jár amiért nagyon hálás vagyok.
Nem csak, hogy szereti de mindig tanul valami szépet, értékeset, zenét, táncot, irodalmat, hittant és kedvesek a csoporttársai, az óvónénik és a légkör ami körülveszi őket.
Olyan nagy ajándék ez nekem, nekünk és nagyon megnyugtató.
Siminek persze nehezebb lesz mert egészen más személyiség mint Kori de majd csak megszokja ő is és megtanulja a szabályokat (Kori már alig várja, hogy segíthesse mikor jövőre egy csoportban lesznek).
Kaptunk ajándékot: agyag virágtartót egy kis anyag virággal celofánba csomagolva.
Olyan szép volt ez az egész, tudtam, hogy csak sírva tudom végig nézni de ezt mondtam Korinak, azt mondta: - "Jó Anya, nyugodtan sírjál majd.".
A műsor végén az is kiderült, hogy mi ez az "Anyám, te vezess!" dalocska amit Kori egész héten énekelt és amit Simi is megtanult.
A legvégén meghívtak egy kis sütizésre a csoportba ahol Kori 3 kislánnyal ült egy asztalnál. Megkérdezte tőle az egyik, hogy : "- Kori ti hányan vagytok otthon?" - erre Kori felsorolta és megállapították, hogy hatan lesznek hamarosan. A kislány boldogan mondta, hogy ők is hatan vannak.
Aztán összebújtak Virággal én meg haza jöttem.
Szívembe örömmel, boldogsággal és szeretettel.
2011. május 5., csütörtök
2011. május 3., kedd
Hadd panaszkodjak
Bár tudom nincs okom rá de azért mégis...
10 - re leértünk a játszótérre, amint mendegéltem, toltam a kocsit már éreztem, hogy fáradok, növekszik a hasam és egyre nehezebb lesz a gyerekekkel jönni-menni.
Simi és Nimród szeretnek homokozni, Nimród sokszor elterül a földön és hempereg a homokban, aztán a fejére szórja és megkóstolja. Itthon derül ki mennyi homokot sikerült a zsebeibe, a pelenkájába, a bodyjába a zoknijába és a cipőjébe pakolnia.
Fél 12-re haza értünk, mire levetkőznek, kezet mosnak, előkészítem az ebédet már dél van, mire megeszik fél egy és akkor gyorsan beteszem őket az ágyba.
Ma bővült a program azzal, hogy délben megjelent a közös képviselő egy másik nővel és az erkélyre vonultak, hogy a felújítási munkálatokat ellenőrizzék.
Én teregettem, Nimród ordított, Simi elvonult, az ágyunk amely elfoglalja a nagyszoba 50%-át nyitva, rajta könyvek, pizsamák, pelusok, popsitörlők, játékok na meg párnák és takarók. Szóval az egyik nő még eljutott az erkélyig a másik megtorpant az ágy sarkánál ő nem vállalta, hogy tovább megy.
Persze senkinek semmi köze, hogy mi van nálunk napközben de hát ha ilyen váratlan kárfelmérő toppan be azt muszáj beengednem még akkor is ha nem akarom és akkor is ha jogosan áll a szemét még délben hiszen reggelit adtam, öltöztettem, lerohantam a játszóra aztán haza és éppen teregettem és még nem volt ebéd.
Na ez idegesít de nagyon. Hogy örüljek, legyek türelmes, kedves, olvasós, játszós anyuka ha ez van magunk körül.
Amit este elpakolok az reggelre előkerül, minden áldott nap takarítok, pakolok, főzök, teregetek, ruhákat tüntetek el és olyan mintha nem lenne semmi eredménye és értelme.
Mert ugyanakkor arra nincs időm amit szeretnék, hogy leüljek a gyerekekkel gyurmázni, olvasni, duplózni, társasozni mert már a következő feladaton jár az eszem.
Fél egykor ettek és mentek aludni. Ekkor én már olyan kimerült vagyok, hogy Simi mellé fekszem és én alszom el elsőnek, aztán átmegyek a nagy ágyra és alszom amig fel nem sír valamelyik. Próbáltam már alvás nélkül a napot a gyerekekkel de 2 nap után furcsa dolgokat beszéltem esténként és többször hittem a kiteregetett ruhákra hogy valakik, úgyhogy egészen biztos lettem benne, hogy nekem kell az a másfál óra alvás a nap közepén.
Na de mikor felkelek még mindig rendetlenség van.
Gyorsan becsukom az ágyat, összeszedem Simit, Ninót és indulunk az oviba mert 4-re szogirúan ott kell lenni a nem dolgozó anyukáknak (vagyis nekem) és haza kell vinni a gyereket.
Általában csak kocsival érek oda 4-re, gyalog ugyanis minimum 30 perc az út csak oda 2 gyerekkel meg egy hassal.
Mivel vihar volt, haza siettünk és kezdtem amit kellett: ruhákat elpakolni, teregetést befejezni, uzsonnát adni, konyhát rendbe tenni ésatöbbi.
Közben ezek a kis gyerekek teljesen jogosan kérleltek, hogy játsszak velük, meg tologassam ezt meg azt meg Simi hadd vizsgáljon meg a sztetoszkópjával és Nimród nyüszüg a lábamnál, hogy tartsak vele a szobába.
Mennék én de nem olyan könnyű letenni ezt az egészet, mikor tudom, hogy Berci későn jön, neki kedve és ideje sem lesz megcsinálni helyettem, nekem meg erőm nincs már miután elalszanak a gyerekek.
A gyerekekből nincs elegem, belőlük nincs, de abból, hogy mindig kell itthon valamit csinálni attól megőrülök és ideges vagyok.
Azért csak leültem összedobtam egy duplo házat Korinak és Siminek és megnéztem Nimród püfölését is a golyós játékkal (ez a kedvence: Simba játék 1 házikó a tetején 4 lyuk, 4 színes golyó és le kell ütögetni őket és legurulnak a házikó aljába). A játékhoz adtak kalapácsot de Nimródnak nem kell, ő a kezével püföli nagyon sokáig nagyon lelkesen és elmélyülten.
Ez hiányzik, hogy csak úgy oda üljek és ne kelljen semmit csinálnom vagy legalább ne érdekeljen, hogy kell.
Berci 9-kor haza ért és megcsinálta az ebédet aztán elküldtem tankolni mert holnap hajnalban mehetek a cukorterheléses vérvételre ami a rémálmom az egész terhesség alatt (eleve a vérvétel, eleve a 2 vérvétel, hogy éhgyomorra és 2 óra különbséggel -áááááááááááááá). Na és egyedül mert a gyerekeket nem tudjuk másképpen megoldani.
Estére már alig várom, hogy aludjanak.
Amikor alszanak akkor meg már alig várom, hogy felkeljenek és reggel mellém bújjanak a jeges talpukkal az ágyba.
Csak ne lenne az a sok házimunka...
Ja és úgy szeretnék egy kertes házat, mert akkor nem kéne nap mint nap kötelezően lecuccolnom az összes gyereket a játszótérre vagy az utcára utána meg időre haza mert a másodikról ennyivel ez nem olyan fényes azért.
10 - re leértünk a játszótérre, amint mendegéltem, toltam a kocsit már éreztem, hogy fáradok, növekszik a hasam és egyre nehezebb lesz a gyerekekkel jönni-menni.
Simi és Nimród szeretnek homokozni, Nimród sokszor elterül a földön és hempereg a homokban, aztán a fejére szórja és megkóstolja. Itthon derül ki mennyi homokot sikerült a zsebeibe, a pelenkájába, a bodyjába a zoknijába és a cipőjébe pakolnia.
Fél 12-re haza értünk, mire levetkőznek, kezet mosnak, előkészítem az ebédet már dél van, mire megeszik fél egy és akkor gyorsan beteszem őket az ágyba.
Ma bővült a program azzal, hogy délben megjelent a közös képviselő egy másik nővel és az erkélyre vonultak, hogy a felújítási munkálatokat ellenőrizzék.
Én teregettem, Nimród ordított, Simi elvonult, az ágyunk amely elfoglalja a nagyszoba 50%-át nyitva, rajta könyvek, pizsamák, pelusok, popsitörlők, játékok na meg párnák és takarók. Szóval az egyik nő még eljutott az erkélyig a másik megtorpant az ágy sarkánál ő nem vállalta, hogy tovább megy.
Persze senkinek semmi köze, hogy mi van nálunk napközben de hát ha ilyen váratlan kárfelmérő toppan be azt muszáj beengednem még akkor is ha nem akarom és akkor is ha jogosan áll a szemét még délben hiszen reggelit adtam, öltöztettem, lerohantam a játszóra aztán haza és éppen teregettem és még nem volt ebéd.
Na ez idegesít de nagyon. Hogy örüljek, legyek türelmes, kedves, olvasós, játszós anyuka ha ez van magunk körül.
Amit este elpakolok az reggelre előkerül, minden áldott nap takarítok, pakolok, főzök, teregetek, ruhákat tüntetek el és olyan mintha nem lenne semmi eredménye és értelme.
Mert ugyanakkor arra nincs időm amit szeretnék, hogy leüljek a gyerekekkel gyurmázni, olvasni, duplózni, társasozni mert már a következő feladaton jár az eszem.
Fél egykor ettek és mentek aludni. Ekkor én már olyan kimerült vagyok, hogy Simi mellé fekszem és én alszom el elsőnek, aztán átmegyek a nagy ágyra és alszom amig fel nem sír valamelyik. Próbáltam már alvás nélkül a napot a gyerekekkel de 2 nap után furcsa dolgokat beszéltem esténként és többször hittem a kiteregetett ruhákra hogy valakik, úgyhogy egészen biztos lettem benne, hogy nekem kell az a másfál óra alvás a nap közepén.
Na de mikor felkelek még mindig rendetlenség van.
Gyorsan becsukom az ágyat, összeszedem Simit, Ninót és indulunk az oviba mert 4-re szogirúan ott kell lenni a nem dolgozó anyukáknak (vagyis nekem) és haza kell vinni a gyereket.
Általában csak kocsival érek oda 4-re, gyalog ugyanis minimum 30 perc az út csak oda 2 gyerekkel meg egy hassal.
Mivel vihar volt, haza siettünk és kezdtem amit kellett: ruhákat elpakolni, teregetést befejezni, uzsonnát adni, konyhát rendbe tenni ésatöbbi.
Közben ezek a kis gyerekek teljesen jogosan kérleltek, hogy játsszak velük, meg tologassam ezt meg azt meg Simi hadd vizsgáljon meg a sztetoszkópjával és Nimród nyüszüg a lábamnál, hogy tartsak vele a szobába.
Mennék én de nem olyan könnyű letenni ezt az egészet, mikor tudom, hogy Berci későn jön, neki kedve és ideje sem lesz megcsinálni helyettem, nekem meg erőm nincs már miután elalszanak a gyerekek.
A gyerekekből nincs elegem, belőlük nincs, de abból, hogy mindig kell itthon valamit csinálni attól megőrülök és ideges vagyok.
Azért csak leültem összedobtam egy duplo házat Korinak és Siminek és megnéztem Nimród püfölését is a golyós játékkal (ez a kedvence: Simba játék 1 házikó a tetején 4 lyuk, 4 színes golyó és le kell ütögetni őket és legurulnak a házikó aljába). A játékhoz adtak kalapácsot de Nimródnak nem kell, ő a kezével püföli nagyon sokáig nagyon lelkesen és elmélyülten.
Ez hiányzik, hogy csak úgy oda üljek és ne kelljen semmit csinálnom vagy legalább ne érdekeljen, hogy kell.
Berci 9-kor haza ért és megcsinálta az ebédet aztán elküldtem tankolni mert holnap hajnalban mehetek a cukorterheléses vérvételre ami a rémálmom az egész terhesség alatt (eleve a vérvétel, eleve a 2 vérvétel, hogy éhgyomorra és 2 óra különbséggel -áááááááááááááá). Na és egyedül mert a gyerekeket nem tudjuk másképpen megoldani.
Estére már alig várom, hogy aludjanak.
Amikor alszanak akkor meg már alig várom, hogy felkeljenek és reggel mellém bújjanak a jeges talpukkal az ágyba.
Csak ne lenne az a sok házimunka...
Ja és úgy szeretnék egy kertes házat, mert akkor nem kéne nap mint nap kötelezően lecuccolnom az összes gyereket a játszótérre vagy az utcára utána meg időre haza mert a másodikról ennyivel ez nem olyan fényes azért.
2011. május 2., hétfő
Kori és a férfiak itthon
Simi bánatosan elvonult és sértődött arcot vágott.
Kori oda hajolt hozzám rám nézett és ezt mondta: - "Férfi fájdalom ez!".
Nem sokkal később kiabálást hallok a gyerekszoba felől.
Kori így csitítja a testvéreit: - "Ne kiabáljatok FÉRFIAK!".
Jaj de jó, hogy mindenki itthon van!
Kori oda hajolt hozzám rám nézett és ezt mondta: - "Férfi fájdalom ez!".
Nem sokkal később kiabálást hallok a gyerekszoba felől.
Kori így csitítja a testvéreit: - "Ne kiabáljatok FÉRFIAK!".
Jaj de jó, hogy mindenki itthon van!
2011. május 1., vasárnap
Simon 3 éves
Életem harmadik legcsodálatosabb pillanata volt amikor megszületett az első fiam. Szelíd, bújós, érzelmes, álmodozó és borzasztóan tud szeretni.
Minden érdekli ami FÉRFIAS: ruhából, játékból, meséből.
Koriért rajong és felnéz rá ("...ugye Kojika?"), Nimróddal küzd és verseng ("Jaj ne! Jön az Óriásbébi!"), Pöttyöt várja és beszél hozzá ("Szia Kisbaba ugye tudod, hogy fiú leszel?)".
Simi nagyon könnyen szerethető mert hagyja magát.
Oda kuporodik az ölembe és azt kéri: - "Anya, ringassál!".
Nagyon szeret Bercivel játszótérre menni, az neki óriási program.
Isten éltessen sokáig drága kicsi édes Simonka!
SZOMBAT
Nagy zsúrt szerveztünk Simi tiszteletére is, annak ellenére, hogy egy délelőtti főpróba és egy délutáni Húsvéti koncert várt rám szombaton.
Bercit szintén hívták fotózni úgyhogy eleinte túlvállalásnak tűnt ez a szombat délutáni party de Simi öröme mindent megér úgyhogy küzdöttünk, hogy minden összejöjjön.
Én délelőtt fél tízkor elmentem Budajenőre, Berci 11-re fotózni, Zsófi felügyelte a gyerekeket, aztán én haza értem 12-re akkor ebédet adtam és letettem őket. 4-ig takarítottam, főzőcskéztem öltöztem és indultam a koncertre. Közben Berci haza ért és el kezdte előkészíteni a híres Berci féle pizzát.
Negyed hétre már itthon voltam, ekkor már majdnem tele volt a lakás vendégekkel.
A végén 9 felnőttet és 9 gyereket számoltunk, sikerült megint egy olyan zsúrt tartanunk ahol mindenki nagyon jól érezte magát és megint bizonyítottuk a sok jó ember kis helyen is elfér mondásról, hogy igaz.
VENDÉGEK:
Simi keresztszülei a gyerekeikkel: Orsi, Acsó, Sebi, Peti
Nagypapa, Nagymama: azaz Berci szülei
Borcsi aki sokat segít és vigyáz a gyerekekre (Nagypapáék keresztlánya)
Unokatesók a szülőkkel: Viola, Írisz, Évi, Szabi
Simi kérésére: Virág, Ágoston, Anita, Tamás
Nagyjából este 9 körül mentek el a vendégek és ekkor még nem sejtettük, hogy korán reggel telefon hívásunk lesz...
VASÁRNAP: Május 1.
Fél nyolckor csörgött Berci telefonja, Orsi volt a nővére. Tegnap este 9-kor még nálunk voltak egyben a zsúron, hajnalban azonban megszületett Korompay Sámuel 5 héttel a kiírt időpont előtt.
A koraszülés ellenére minden rendben van velük de azt hiszem még mindig kicsit sokkos állapotban vagyunk, hogy két tovább hordott terhesség után most a vártnál sokkal hamarabb elő jött a 3. fiúgyermekük.
A kis Samu mindenkit meglepett, nem csak mert korábban és teljesen váratlanul született meg, de ezzel ő lett a Legifjabbika hiszen Simivel egy napon van a születésnapjuk!!!
Isten hozta kicsi Samut aki nem is olyan kicsi: 2650 gramm, 51 centis.
Simi reggeli köszöntése után Biatorbágyra mentünk a Bikanapra. Bár az eső reménytelenül zuhogott azért a gyerekek ennek ellenére nagyon jól érezték magukat.
A felnőttek sem voltak letörtek de kicsit hiányzott a fűbeheveredés élménye.
Így és szép és jó ünnep volt, ajándékokkal, bográccsal, húsokkal, salátákkal, tortákkal.
NIMRÓD 15 hónapos
Pénteken este 7 körül rájött, hogy tud sétálni egyedül is (az első lépések után nem volt önálló előre lépés).
Elindult a nagyszobában, Bercihez sétált, majd hozzám, aztán forgolódott jött ment, integetett. Szombaton a zsúrban is folytatta a sétálgatást, boldogan, büszkén, látszott, hogy ő is vágyott már erre a szabadságra.
A haját még mindig nem akarom levágni mert olyan szöszös, fürtös, selymes.
Ő a leghuncutabb 15 hónapusunk: színészkedik, lehajtja a fejét, lesüti a szemét majd elneveti magát.
Ha nem jön éppen egy foga sem akkor átalussza az éjszakát. Jól eszik, kivéve a nyers zöldséget azt kiköpi. A gyümölcs az tetszik neki, az eper különösen.
Szereti Korit, szereti Simit, Bercit is nagyon és a család férfi tagjait: Nagypapát, Acsót, Pétert, Viktort.
Kedvenc játékai: mini szintetizátor, játék autók, könyvek, fakanál, gyurma, püfölős-ütögetős játék, montesszori torony és minden más amivel éppen a testvéri játszanak.
7 fogú pocakos Nimród.
Iszonyatosan szeretnivaló.
Minden érdekli ami FÉRFIAS: ruhából, játékból, meséből.
Koriért rajong és felnéz rá ("...ugye Kojika?"), Nimróddal küzd és verseng ("Jaj ne! Jön az Óriásbébi!"), Pöttyöt várja és beszél hozzá ("Szia Kisbaba ugye tudod, hogy fiú leszel?)".
Simi nagyon könnyen szerethető mert hagyja magát.
Oda kuporodik az ölembe és azt kéri: - "Anya, ringassál!".
Nagyon szeret Bercivel játszótérre menni, az neki óriási program.
Isten éltessen sokáig drága kicsi édes Simonka!
SZOMBAT
Nagy zsúrt szerveztünk Simi tiszteletére is, annak ellenére, hogy egy délelőtti főpróba és egy délutáni Húsvéti koncert várt rám szombaton.
Bercit szintén hívták fotózni úgyhogy eleinte túlvállalásnak tűnt ez a szombat délutáni party de Simi öröme mindent megér úgyhogy küzdöttünk, hogy minden összejöjjön.
Én délelőtt fél tízkor elmentem Budajenőre, Berci 11-re fotózni, Zsófi felügyelte a gyerekeket, aztán én haza értem 12-re akkor ebédet adtam és letettem őket. 4-ig takarítottam, főzőcskéztem öltöztem és indultam a koncertre. Közben Berci haza ért és el kezdte előkészíteni a híres Berci féle pizzát.
Negyed hétre már itthon voltam, ekkor már majdnem tele volt a lakás vendégekkel.
A végén 9 felnőttet és 9 gyereket számoltunk, sikerült megint egy olyan zsúrt tartanunk ahol mindenki nagyon jól érezte magát és megint bizonyítottuk a sok jó ember kis helyen is elfér mondásról, hogy igaz.
VENDÉGEK:
Simi keresztszülei a gyerekeikkel: Orsi, Acsó, Sebi, Peti
Nagypapa, Nagymama: azaz Berci szülei
Borcsi aki sokat segít és vigyáz a gyerekekre (Nagypapáék keresztlánya)
Unokatesók a szülőkkel: Viola, Írisz, Évi, Szabi
Simi kérésére: Virág, Ágoston, Anita, Tamás
Nagyjából este 9 körül mentek el a vendégek és ekkor még nem sejtettük, hogy korán reggel telefon hívásunk lesz...
VASÁRNAP: Május 1.
Fél nyolckor csörgött Berci telefonja, Orsi volt a nővére. Tegnap este 9-kor még nálunk voltak egyben a zsúron, hajnalban azonban megszületett Korompay Sámuel 5 héttel a kiírt időpont előtt.
A koraszülés ellenére minden rendben van velük de azt hiszem még mindig kicsit sokkos állapotban vagyunk, hogy két tovább hordott terhesség után most a vártnál sokkal hamarabb elő jött a 3. fiúgyermekük.
A kis Samu mindenkit meglepett, nem csak mert korábban és teljesen váratlanul született meg, de ezzel ő lett a Legifjabbika hiszen Simivel egy napon van a születésnapjuk!!!
Isten hozta kicsi Samut aki nem is olyan kicsi: 2650 gramm, 51 centis.
Simi reggeli köszöntése után Biatorbágyra mentünk a Bikanapra. Bár az eső reménytelenül zuhogott azért a gyerekek ennek ellenére nagyon jól érezték magukat.
A felnőttek sem voltak letörtek de kicsit hiányzott a fűbeheveredés élménye.
Így és szép és jó ünnep volt, ajándékokkal, bográccsal, húsokkal, salátákkal, tortákkal.
NIMRÓD 15 hónapos
Pénteken este 7 körül rájött, hogy tud sétálni egyedül is (az első lépések után nem volt önálló előre lépés).
Elindult a nagyszobában, Bercihez sétált, majd hozzám, aztán forgolódott jött ment, integetett. Szombaton a zsúrban is folytatta a sétálgatást, boldogan, büszkén, látszott, hogy ő is vágyott már erre a szabadságra.
A haját még mindig nem akarom levágni mert olyan szöszös, fürtös, selymes.
Ő a leghuncutabb 15 hónapusunk: színészkedik, lehajtja a fejét, lesüti a szemét majd elneveti magát.
Ha nem jön éppen egy foga sem akkor átalussza az éjszakát. Jól eszik, kivéve a nyers zöldséget azt kiköpi. A gyümölcs az tetszik neki, az eper különösen.
Szereti Korit, szereti Simit, Bercit is nagyon és a család férfi tagjait: Nagypapát, Acsót, Pétert, Viktort.
Kedvenc játékai: mini szintetizátor, játék autók, könyvek, fakanál, gyurma, püfölős-ütögetős játék, montesszori torony és minden más amivel éppen a testvéri játszanak.
7 fogú pocakos Nimród.
Iszonyatosan szeretnivaló.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)