4 Családi Nap

Korinka Családi Napnak nevezi azokat amelyeken nem kell oviba mennie.

1. Nap, szombat

Szombaton Berci dolgozott (fotós munka) úgyhogy nem volt semmiféle mászkálás, csak a játszótérig jutottunk, oda viszont délelőtt és délután is. Mind a három gyerek csupa nátha volt, egész nap az orrszívón lógtak, és adagoltam a kevert orrcseppet és az egyéb gyógyszerféléket. Tipikus, hogy szünetre dőlünk ki de hát ha az embernek gyereke van akkor ne lepődjön meg az ilyesmin...
Azért készült néhány nagyon édes kép a játszótéren, úgyhogy estére nem is voltam már olyan szomorú.

2. Nap, vasárnap

Berci hajnalig dolgozott a képeken úgyhogy elúszott a reggelünk, amíg ő aludt én a gyerekek szűnni nem akaró csúnya színű orrfolyását és köhögését próbáltam orvosolni.
Délután lementünk a Nagypapáékhoz kertezni (Kori mókus-cicázott, Simi tavazott, Nino utazott) és kicsit vendégeskedtünk ahol aztán úgy bedurrant a torkom, hogy nyelni sem tudtam, a fejem is fájt úgyhogy hirtelen végem lett. Egész este suttogtam olyan szöges érzés volt a torkomban, Korinak tetszett, hogy "Anyának elvitte a cica a nyelvét". El kezdett ő is utánozni "mmm" hangzókkal és mutogatással kommunikáltunk, Simi meg folyton azt kérdezte, hogy: "Ti kik vagytok?".
Édes volt, Kori is ahogy hümmögött. Egész csendes volt így az altatás.

3. Nap, hétfő

Anitáékkal a Normafához mentünk kirándulni. Ahogy elindultunk szakadni kezdett az eső, kicsit el is bizonytalanodtunk, hogy folytassuk - e az utazást ebben a borongós időben de Berci azt mondta mire felérünk eláll úgyhogy ne hátráljunk meg annak idején a töki buli is így kezdődött (az mondjuk esősen is végződött).
Mikor oda értünk tényleg elállt, a rétesesnél már a padra is le lehetett ülni.
Mivel Siminek semmiféle emléke nem volt a rétesről ezért ő egész oda vezető úton citromos rétesről álmodozott de mikor felértünk és olyan nem volt, azért beérte azzal is, hogy mindegyikbe beleharapott: túrós, meggyes, sajtos, almás.
Nagyon szeretem a Normafánál a rétesező programot, már csak azért is megéri fölmenni, hogy jól belakmározzunk belőle.

Ninókám a babkocsiban aludt, kezdett elég rossz színe lenni (bár láza még nem volt úgyhogy nem ijedtem meg), de mikor kisütött a nap és 15 fok körül volt már akkor azért ő is előmerészkedett a babakocsiból és rosszalkodott a dombtetőn.

A gyerekek (Kori, Simi, Virág, Ágoston) a csúszkán érezték magukat a legjobban, én néha rosszul lettem mikor a zsinóros pálya végén kilengtek de azért nem zuhant le senki úgyhogy egy szavam se lehet.

Az apák azaz Berci és Tamás dolgoztak (gyerekőrzés, mászókázás, labdázás, stb) mi meg csak beszélgettünk Anitával és nem is bírtuk abbahagyni.
A Lédikék (Kori és Virág) kézen fogva meneteltek, besétáltak a bozótba, beakadtak a gallyak közé, fára másztak, hol lovacskák, hol őzikék voltak, kirakódó vásároztak az elhozott lovacskákkal.

Simi próbálta felvenni a lányokkal a tempót (néha engedték is neki) de volt, hogy külön utakon járt a botokkal.

Ágoston egy fán lelte meg a nyugalmat, csücsült és hintázott mint egy elégedett kis majom.
Hazafelé Berci rendelt két pizzát úgyhogy rosszalkodtunk egyet és az volt az ebédünk.
Jó kis nap volt egészen estig amikor Ninóka belázasodott és egész éjjel nyöszörgött és csillapíthatatlan köhögő rohamot kapott. Mellettem aludt, de nagyon szenvedett és én is a fájós torkomtól. Rossz volt az éjszaka.

4. Nap, Március 15., kedd

Kori nagyon készült erre a napra, izgult a fellépés miatt amire Ildi nénivel és az ovis társaival készült, itthon is sokat énekelgette a Gábor Áron rézágyúja és a többi márciusi slágert. Kapott díszes ruhát is amit persze már a nagy nap előtt többször is felpróbált.
Nagymamát elhívtam a fiúkhoz (Nimród láz nélkül de sírósan, Simi köhögősen ébredt) és Berci is jött fotózni az ünnepi műsort és a kis magyar lánykánkat.

Kori és Virág pörögtek forogtak a gyönyörű ruhájukban, nézegették magukat a próbaterem tükrében, nagyon édesek voltak. Ildi nénivel elpróbálták a műsort az előadás előtt és nagyon izgatottan készültek a fellépésre.

Ami aztán el is kezdődött...

...először azzal, hogy Anitával nem bírtuk abba hagyni a röhögést amikor a felsorakozott gyerekek elé beállt 3 hatalmas ruhás kedves néni ezzel megfosztva tőlünk a kilátást, majd a himnusz előtt bezuhantam egy ajtóba és kértem Anitát hogy húzzon fel, aztán tovább röhögtünk mikor kivánszorogtunk az első sorból és Anita fel akarta akasztani a kabátját egy szoborra mert nem vette észre, hogy az egy gyönyörű miniatűr mellszobor. Na ekkor már ment a Himnusz úgyhogy mint az őrültek vihogtunk, egyszerre volt nagyon vicces és irtó gáz - az a fajta nevetés amit tudod, hogy abba kéne hagyni de egyszerűen nem bírod.

Az ovisaink akkor már a színpadon voltak, nagyon édesen várták, hogy sorra kerüljenek. Aztán csak várták és várták mert sajnos egy nagyon hosszú beszéd következett amit (majdnem) végig kellet állniuk és nem igazán bírták mert nagyon kicsik még úgyhogy ez egy igazán rossz szervezés volt, hogy a kis ovisokat beállították az ünnepi beszédes bácsi mögé.
Én persze tiszta ideg voltam nehogy elájuljanak, Kori néha kiintegetett (azt hittem megzabálom), és 10 perc után el kezdtek csintalankodni, valaki csak forgolódott, valaki parodizálta a szövegmondó bácsit, valaki udvarolt a mellette levő lánynak (Virág szerelmi háromszögbe keveredett a mellette álló két kis huszárral) szóval volt nevetnivaló bőven.
31 pontot sorolt fel az előadó bácsi, a 20. nál egy szülő lehívta a gyerekeket, az én Korim addigra már középről a szélére került Ildi néni mellé ugyanis középen túl huncut és rendetlen volt. Bár minket nagyon szórakoztatott - és úgy láttam a nézőket is jobban érdekli a háttérben huncutkodó díszruhás gyerekek mint a véget nem érő beszéd - de nyilván félt az óvónéni a botránytól ezért próbálta fegyelmezni őket. Levonultak.
Aztán mikor a bácsi befejezte a köszöntőt akkor vissza mentek a színpadra, addigra viszont Kori már vérig volt sértve, össze szorított a szájacskáját és durcásan nézett, lehajtotta a fejét így büntetve a nézőközönséget, azért a tánclépéseket csinálta de énekelni nem volt hajlandó.
Megzabáltam így is, nagyon édes kis önérzetes szereplő és színfolt volt a műsorban.
Utána azt mondta, hogy valami megbántotta azért nem akart énekelni. Állítólag valamelyik fiú azt mondta, hogy legyen csöndben ezen aztán nagyon megsértődött azon pedig még jobban, hogy utána nem jöhetett oda hozzám. Na ez volt a baj.
Azért gyönyörű volt még így is.

Műsor után kaptak a kislányok, Kori és Viri választhattak süteményt a közeli cukrászdában (természetesen egyforma dobos tortát kértek), mi is ettünk Anitával egy-egy krémest aztán haza mentünk, addigra Simi is lázas lett úgyhogy 12 kor már mentünk is a János kórházba ügyeletre (Anitával mert éjjel Ágoston is rosszul lett).
Kori a Nagymamával ment ebédelni a Labiba, Berci pedig otthon maradt képeket kidolgozni.
Az ügyelet rémes volt, mert bár nem voltak sokan mégis 2 órát vártunk mire bekerültünk a vizsgálatra.
Nimródka bronchitises plusz hasmenéses vírus diagnózist kapott, Simike szimplán vírusos de tiszta a tüdeje annak ellenére, hogy több hete köhög (azért jó, hogy meghallgatta végre valaki). Szerencsére mindenem van otthon ami bronchitishez kell de legalább a Doktornő elmondta miből hányszor adagoljak, Simikénél meg nincs sok teendő csak ami eddig volt.
Simi kapott este nurofent, Nimródka meg a cataflamtól végre átaludta az éjszakát fájdalmak nélkül.
Kori pedig azt ecsetelte este, hogy őt mennyire megbántotta valaki.

Igazán kalandos négy nap volt.
Ők javulnak, én viszont romlok.

Náthás Mackók

Minden gyereknek folyik az orra, egyfolytában az orrszívóra vannak csatlakozva, Simi még köhög is...
Én tegnap óta szédülök...
Itt a tavasz!

Pötty 16 hetes

Holnap megyek Afp vérvételre, Berci fog vinni. Ki nem állhatom mikor szurkálnak, meg is szokták kérdezni, hogy: "de hát ha ennyitől rosszul van akkor hogy fog szülni?" - nem mindig fárasztom őket a részletekkel, biztosak benne, hogy első terhességem, de ha éppen nem ájuldozom akkor azért bemondom a számot, hogy szörnyülködjenek.

Bánatom, hogy pont Hamvazó szerdára (Nagyböjt kezdete) esik a vérvétel mert a klinikai látogatások után általában finomságokkal szokott elhalmozni Berci - hát ez holnap elmarad.

Egészen jól érzem magam (elvétve hányinger, éhségroham, nem olyan kínzó fáradtság), a türelmetlenség is általában hullámokban szokott rám törni.
Úgy emlékszem Nimróddal rosszabbul voltam, nehezebben viseltem az egészet.

A legnagyobb nehézség szó szerint Nimród szállítása. Annyira nehéz, hogy alig bírom megemelni. Ha már felvettem akkor csúszik lefelé a kezemből az overál és egyéb súlyok na és a fizika törvénye miatt.
Holnapra elhívtam az unokatestvéremet, hogy ne kelljen a fiúkat vinnem amikor megyek az oviba mert ez a legnehezebb a napban, hogy a másodikról le, aztán be a kocsiba, ki a kocsiból, be az oviba, ki az oviból és Nimród nem jár csak úgy van a kezemben és nem bírom el.
Igaz, téli kis csizmája sincs (egyik gyerekemnek se kellett ekkora lábra csizma) csak kocsi cipője tehát még letenni se nagyon tudom.
Szóval nehéz, legalább ne kéne már ennyi ruha, talán könnyebb lenne.

Kori ma nagyon rossz passzban volt mikor érte mentem. Állítólag "bal lábbal kelt fel mikor Ildi néni kiszedte az ágyból délutáni alvás után, mikor ő még aludt volna". Azóta büntet minket, visított öltözésnél, aztán megverte Simit és szinte egész délután hisztériás rohamokkal küzd.
Vagy nagyon fáradt vagy beteg lesz de az is lehet, hogy csak rossz napja van, mindenesetre nagyon elkeserítő amikor ilyen kezelhetetlen.

Kori amikor családi rajzot készít (ez elég gyakran megesik, napjában többször is) akkor Pötty is felkerül a képre.
Szeretne már Pöttynek nevet adni.
Én is.

Olyan helyen lakunk...

Olyan helyen lakunk...
... ahonnan látszik a János-hegyi kilátó.
... ahonnan pár perc séta a Vadaspark.
... ahol a házunktól 10 perces séta egy óriási mammut fenyő.
... ahol az utolsó házak mellett már az erdő kezdődik.
...és ahol az oviból haza felé jövet meg lehet állni lovakat nézni...

Nem cserélnék senkivel.

Babazsúr

Szombat délután Krisztiékhez mentünk vendégségbe.
Már vagy egy éve terveztük a nagy találkozót de mindig közbe jött valami, ha más nem akkor a betegségek.
Most végre össze eresztettük a gyerekeinket (összesen hatot), és amolyan zsúr formájában megemlékeztünk egy kicsit Zsófika és Nimród egy éves születésnapjáról is (Zsófi 1 nappal született hamarabb mint az én harmadikom ugyanannál a dokinál, ugyanabban a kórházban).

Fél ötre értünk a belvárosi házhoz, Korinak tetszett a nagy magas épület amilyet sosem lát a mi kis városunkban , Simi viszont el kezdett kicsit félni és egészen addig rettegett amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy biztonságos helyre érkeztünk, nem hagyjuk ott és nincs ott semmiféle háziállat.

Kori és Blanka már nagyon várták a találkozót, az elején akár csak az oviban egymás mellett, néha egymást kerülgetve játszottak magukban. Kori eltűnt a gyerek szobában amikor mindenki a nappaliban volt, majd megjelent egy koronában és egy lányos hajpántban (igazán nem félénk) és fel alá sétikált, nézelődött, nagyon jól érezte magát az első perctől fogva.

Blanka jól viselte, hogy Kori megszállta a birodalmat (playmobil házazott, könyvet nézegetett, lovacskázott) de igazán akkor lett jó mikor végre egymásra találtak a nagylányok, Blanka fejére is korona került és kézen fogva rohangáltak, bújócskáztak.

Simi a vaníliás karika elfogyasztása után derült igazán jó kedvre, a szájharmonikás előadás sikere után ő is bújócskázott a lányokkal.

Az ő kortársa Borika, akárcsak Simi sokkal nyitottabb és beszédesebb lett az előző találkozónk óta (ami nyáron volt).
Borika Nimród sétáltatásában lelte kedvét, néha pedig egy tányérból falatoztak (vagyis Ninó lopkodott).

Zsófika és Nimród legtöbbször a pultot támasztották és mindig tele volt a szájuk valamivel. Nézegették egymást, Nimród néha férfiasan meglegyintette Zsófit ahogy azt Simitől tanulta, amitől aztán lett egy kis nőies méltatlankodás.

Volt finom pizza, süti, evés-ivás és sok nevetés.

Az est fénypontja Kriszti ötlete: a közös esti fürdetés volt.
Zsófika, Nimród és Borika együtt fürdőztek, majd a nagyok Blanka, Kori és Simi a második menetben csobbantak.
Nimród az elején rettegett a nagy víztől és a nőktől, a többiek jól vették a vegyes pancsolást.

A fürdés után nehéz volt visszagyömöszölni a ruhájukba a Nagyokat, Simi volt a legelvadultabb...

Fél tíz volt mire haza indultunk, itthon ruhából pizsamába aztán mindenki kidőlt.

Kori már a vendégség első fél órájában közölte, hogy ő oda szeretne költözni és aztán mikor haza értünk akkor sem értette, hogy miért kellett haza jönnünk mikor ott olyan jó volt.
Otthon érezte magát (legalábbis reméljük, hogy csak erről van szó)...

Tényleg jó volt.

Hú, de péntek és a nagyot mondók

Péntekenként még tanítok, ez az egy munka a három közül amit csak ideiglenesen függesztettem fel arra 4 hétre amíg feküdnöm kellett.
Az újságírás most pihen - nem tudok rohangálni téma ügyben - a magán tanítás szintén az utazás miatt felejtős, de nyár elejéig még szól Budajenőre a szerződésem úgyhogy addig még csinálom.

Kori ma ment oviba (Virág alig akart menni ma mert Kori nem volt tegnap és azt hitte ma sem megy - micsoda barátság!), későn mentem érte fél 5 volt már de szerencsére Anitáék bent voltak úgyhogy jól el volt Virivel amig meg nem érkeztem.

Déltől Péter vigyázott a fiúkra (akkor kellett indulnom), 3- tól Anyu váltotta le és szórakoztatta a fiú unokáit. Zongoráztak, énekeltek, yoghurtot ettek.
Mikor haza értünk Korival, Anyu is felköszöntötte a Névnapost (egy csodálatos kocsit húzó lovat kapott babával). Nagy volt az öröm, az ugrálás, a lelkendezés, persze Simi nem kaphatta meg egy ideig csak mikor Kori kiment a szobából (Anna sem adta oda a kukacot Petinek - az elején).

Anyu elhozta a makói Dédszülők ajándékait is (egyenlőre Nimród születésnapiját mert azt még nem kapta meg), Éjszaka a vadonban c. hangot adó mesekönyv, és egy Simba állatos kocka volt a várva várt meglepetés. Nimród nem annyira értette, hogy ez mind az övé de Simi nagyon örült, hogy "ő is kapott valamit".
Évitől is megérkezett Kori ajándéka: Dóra a felfedező - foglalkoztató könyv - és egy hercegnős kártya. Sikert aratott mindkettő.
Nagyon szeretik a gyerekek Dorát és mi csak - Berci felfedezése után - Nagyfejű Dorának hívjuk a mesehőst mert tényleg nagy a feje. A legjobb mikor Korika teljesen természetesen felkiált: - "Nézd Anya! Ott van Nagyfejű Dora!".

Berci ma "szabadnapos", csak későn jön haza, egyedül vezényeltem le a péntek estét. Egész tűrhető volt bár mikor Ninó extra elviselhetetlen frekvencián üvöltözött az etetőszékében akkor azért azt már nem bírtam és betettem az ágyába (nagyon megsértődött).

Mostanában tényleg nagyon sokat nevetek az édes szövegeléseiken. Ahogy tudom azonnal leírom szóról szóra amit mondanak, így minden pontosan megmarad.

Simivel sétáltam ma haza a boltból. Egy Túró rudit eszegetett, a másik kezemet fogta közben.
Én: - "Simike nagyon szeretlek, te vagy az én kicsi fiam."
Simi: - "Igen...és a társad." - mondja csokis szájjal ("tájszad" - kiejtéssel).

X X X

Kori egyik reggel a következőt mondta szenvedő hangon:
- "Anya! Nem akarok oviba menni, itthon akarok maradni! Nem akarom elhagyni a családomat!"

X X X

Délután: írogattam az asztalnál mire Kori:
- "Anya, inkább itt írj az ágyon, akkor együtt vannak a lányok!"

X X X

A kedvencem: Berci készülődött reggel, oda mentem mellé, megfogtam a karját.
Erre Berci: - "Jaj ne!" - a reggeli hátráltatást méltatlankodva tűri.
Erre Kori aki az ágyon ült megszólalt: - "Na Apa! Anya csak szerelmes beléd!"

X X X

Kori bókol:
- "Anyuka! Te vagy a legjobb anya a világon! Tudsz enni, inni adni, mindent tudsz!"

X X X

A ma esti imát Kori így kezdte:
- "Atya, LÁNY, Szentlélek nevében Ámen."
kuncogok majd megkérdem: - "Kori miért mondod, hogy lány?"
Kori: - "Mindig csak fiút mondunk, most már mondjunk lányt is!"

Én ezeket annyira szeretem!

Kornélia

A mi egyetlen lányunk ma névnapos!

Reggel volt a köszöntés én pedig már tegnap este elhatároztam, hogy ma ne menjen oviba (ha nem szeretne - persze, hogy nem akart!), hanem inkább töltse velünk a napot, csavarogjunk, játszunk, olvassunk. Berci figyelmeztetett, hogy nagyon elfáradok de én akkor is azt akartam, hogy ma legyen velünk Kori. Tényleg elfáradtam de akkor is azt akartam, hogy érezze, hogy különleges ez a nap és nem az ajándékok miatt és ne csak pár órára délutántól mikor haza hozom hanem maradjon velünk végig a kis ünnepelt.
Nagyon boldog volt az ötlettől.

Simi izgult a köszöntés elején, kicsit ki is borult, hogy most nem ő kap ajándékot de aztán megragadta a zacskót és úgy énekelte a köszöntős dalt, hogy közben kinyitotta a csomagot és végig leste, hogy mi van benne. Annyira cuki volt! Nem is várta meg, hogy Kori kivegye hanem kiosztotta a meglepetéseket.

Korinka nagyon örült, először a "Kori könyvnek" amit régóta szeretett volna mert az olyan lányos és csak róla szól - gondolta ő -, ismertebb címén: Anna Peti Gergő, Anna könyv: A kezdetek; majd a társasjátéknak is miután kipróbáltuk és nagyon tetszett neki (Játszva megismerjük a színeket).
Anita adott ötletet, értelmeset és értékeset akartam, nekik rengeteg játékuk van ő amúgy is óvónő tudott segíteni.
Jól kitaláltuk!

Délelőtt elsétáltunk a boltba, ott választhattak olyan Túró Rudit amit akartak (Kori lila csomagosat, Simi xxl méreteset) és kaptak még egy-egy mini zsebkönyvet.

Ebéd előtt még kiolvastuk az új könyvet (persze minden Anna helyett Korit kellett olvasni, minden Peti helyett Simit, minden Gergő helyett Ninót) aztán aludtak majd szinte egész délután társasoztunk (a legjobb, hogy Nimród is tud dobni a dobókockával, bár vissza kell orozni tőle mert nem érti még a szabályokat - zokog is szegény).

Apa megjött átlagon felül korán (fél 6), bekeverte a gofri tésztát amit Kori rendelt, és sütött és sütött és sütött, mi pedig csak ettünk, csak ettünk, csak ettünk.

Fürdés után még egy társas, most meg bent alszanak Apával együtt a gyerekszobában.
"Anya olyan jó ez a játék az egész család tudja játszani!" - ujjongott Kori.

Hát ilyen egy névnap nálunk.