Nimród 9 hónapos

Nimród pont ma kilenc hónapos.
Nagyon sokat változott az elmúlt pár hétben. Egyre érdeklődőbb és barátkozósabb lett, sokat nevet az emberekre de amikor kilépek a szobából (hogyha ő a földön fekszik) akkor legtöbbször még mindig sírva fakad.
Sokszor és sokat eszik, éjszaka már nem táplálom.
Rengeteget forgolódik, négykézlábra támaszkodik (de még nem mászik) és egészen jól közlekedik amolyan előre ugrás és földön csúszás keverékével.
Igazi vasgyúró: nagy pocak, nagy csülkös comb (minitalp végződéssel), hurkás kezecskék. Jó megölelni, megszorongatni és simítani a selymes pufi pofiját.
Nagyon szeret üldögélni a hintában, etetőszékben, a szőnyegen (bár hivatalosan nem számít ülésnek mert mi ültetjük - de harmadiknál már ez is bocsánatos).




Itthon sokat sír ha nem vagyok mellette játék közben, a babakocsiban viszont egy hangja sincs bármilyen hosszú is a séta.
Még mindig elalszik az erkélyen, jól felöltöztetve.
Napközben kétszer alszik, este pedig kilenc körül az ágyában elalszik egyedül.
Beindult a Nagypapa imádat. Minden unoka életében elérkezik a pillanat amikor rajongva néz a Nagypapára és minden álma teljesül amikor Árpád hurcolja a popóját a Labanc utcai lakásban. Nimród életébe 1 hete érkezett el a változás amióta bármilyen szomorú, a Nagypapa karjaiban megnyugvást talál. Nimród ezen kívül nagy szakértelemmel tanulmányozza a Nagypapa haját és szakállát, matat, kutat elmélyed a felfedezésben. Jó barátok lettek (egyébként Nimród teljesen Árpád kiskori képeire hasonlít!).



Azért a Nagymamát sem hagyom ki, aki szeretettel és türelemmel telepszik a legkisebb Nagy mellé és tanítja, fejleszti a legapróbb óriás unokát.
Berci amikor haza érkezik táncot és rajongást kap Nimródtól és amikor a karjába veszi a 10 kilós fiát, ennyit mond: "Annyira édes!" - és tényleg az!

Őszi szünet - márakinek

Elkezdődött az őszi szünet.
Korinka mint egy megvadult kiscsikó, péntek óta nagyon feldobott. Simivel kezdenek összecsiszolódni, újra meg kell szokniuk, hogy Kori itthon van egész nap. Simi sokkal hisztisebb mint amikor csak hárman vagyunk, a délutáni alvások előtt is (nagy az elnyomás), Nimród körülbelül ugyanannyit üvölt mint egyébként, én pedig még bírom bár nem mindig tolerálom a vadulást.
Berci dolgozik a képeken amikért holnap jönnek. Haragszik ha fényezem a munkáját de most tényleg gyönyörű esküvői képeket készített, csak az utómunkálatokkal van nagyon leterhelve sajnos (azt nem annyira szereti mint magát az alkotást - pedig ez is annak a része).
Mi meg várjuk, hogy kész legyen.

Ma a Labanc utcában tanyáztunk, amíg apa "szabadnapos" volt itthon, Nagymama készített nekünk és Orsiéknak (Berci nővére és családja) finom ebédet.
Este jöttünk csak haza, kicsit furcsa ez az átállítós dolog, nehéz megszokni, hogy délután négykor már sötét és hideg van.
Majd Karácsonykor, akkor biztosan örülni fogunk neki...

Nevettetnek:
Simi ma rajzolt egy VAD IDŐt (fekete vonalak egy fehér lapon).

Kori egész nap dalolászik (már értem miről beszélnek az óvónénik), amikor wc-re megy vagy csak úgy keres valamit, vagy utazunk az autóban, ő mindíg énekel. Van amikor felismerhető a dallam és a szöveg is, van amikor csak a dallam ismert a szöveg kitalált és van amikor olyan mintha ő írt volna egy dalocskát. Tüneményes.

Nimród előre tolja az állkapcsát és úgy ügyködik. Ma nagy szakértelemmel dobálta a fa játékokat az asztalról a földre. Valamint kitűnő fejtáncos, ha zenét vagy ritmust hall rázza a fejét jobbra - balra.

Hát ennyi.

Simon nap!

Édes drága Simikének ma van a nevenapja.
Megkérdeztük múlt héten mit szeretne: "Piros tótát! - mondta ragyogó arccal.
Se kiskocsi, se kamion, semmi csak egy piros tóta. Ilyen ez a kis Simon.

Tegnap olyan sokat rohangáltam neki egyetlen könyvért amennyit csak lehet három gyerekkel. A Mammutban nem volt, a Hűvösvölgyi úton volt de fordítva volt kötve (hibásan a két utolsó darab!), végül a Batthyány téren a Libriben megleltem de akkor már minden gyerek üvöltött a rángatózástól és én is közel álltam a végkimerüléshez. De mag van! Ma reggel meg is kapta az ünnepelt. KoriSimiNínó ahogy ők nevezik, egyébként pedig Anna Peti Gergő - Süss fel nap!
3 doboz gyurma, egy mini robogó (ez utóbbi Éviéktől) a könyv és egy nagy-nagy torta volt Simi ajándéka (nem piros, de csokis mert ezt megeszi, a pirosat nem hiszem).

Korán reggel köszöntöttük, még az ágyban, Ő a tortának örült a legjobban, belenyúlkált majd leszopogatta a csokit az ujjacskáiról és határtalanul boldog volt, hogy az övé. Egész reggel ült a torta előtt és nézegette, kóstolgatta és amikor el akartam rakni a hűtőbe kereste : "Hol a tótám?".
Szeletet nem kért, nem vághattam fel (gondolom, hogy szép maradjon).



Délután Berci vitt fogorvoshoz ezért Zsófi jött vigyázni rájuk, majd a Nagymama váltotta le, aztán a Keresztszülők Orsiék is megérkeztek végül mi is haza értünk, addigra a torta is majdnem elfogyott már és mindenki határtalanul boldog volt.
Alig bírtak elaludni!

Drága Simike! Nagyon szeretünk!

Zavar

Jönnek a lehetőségek én meg igent mondok. Most érzem csak este 11 felé, hogy talán nem kellene még egy munkát elvállalnom a három gyerek és a férjem mellé.
Nem mondok "nem" -et mert mindig azt hiszem, hogy mindenkinek jobb lesz ha dolgozom (még) egy kicsit.
Bizonytalan vagyok, szeretném ezt az új munkát (heti egy este zongora tanítás) de nem tudom bírják - e itthon a "Nagy"ok nélkülem.
Lehet, hogy le kéne nyugodnom...

Berci tegnap megint szigorú diétába kezdett ami rányomja a bélyegét az elkövetkezendő néhány napra...

Olyan sok, megint minden olyan sok, hogy nem győzzük.
De fele ennyivel is sok lenne.
Nehéz ez, sosem tudom merre induljak mert azt nem mondja meg senki helyettem.
Menni kell aztán lesz valami.

Kori és Simi olyan gyönyörűen éneklik az Imádlak és áldalak kezdetű dalt, hogy sírok rajta mindig (de persze titokban).

Őrület a köbön

Hetek óta eladtuk a kanapéágyunkat, Berci ugyanis megelégelte, hogy a "levegőben" alszik. Kuckóra vágyott, de a kicsi szobánk mérete miatt csak egyedi megoldás jöhetett szóba. Az interneten találtunk 2 hete egy jót, azért Vácig mentünk majd mikor sikerült kiválasztani a színt amelyik mindkettőnknek megfelel, kinyittattuk, ráfeküdtünk és kiderült, hogy alváshoz kényelmetlen.
Gyerekvigyázást senki nem vállalt mára, az ágyvásárlás viszont nagyon sürgetett így mise után neki indultunk a városnak és elhatároztuk, hogy ágy nélkül nem térünk haza.
A gyerekek hősiesen tűrték a a kalandozást (boltból ki, boltba be, sapka fel, kabát le, stb.) de a negyedik boltban elszakadt a cérna és kiabálás, hisztizés lett a vége. Végül abban a boltban leltük meg a nekünk valót, lehet, hogy azért is mert csak ott nem néztek ránk csúnya szemmel, hagyták a gyerekeket tombolni, vadulni, átrendezni (jó, hogy ilyen is van de sajnos ez a ritkább).
Délután ötre értünk a Laban utcába, ebédeltünk most kiheverjük a fáradalmakat utána haza indulunk.
A lényeg, hogy november 5-re lesz ágyunk, előre nyílós, kuckós és remélem tényleg olyan kényelmes mint a boltban volt.
Az biztos, hogy három gyerekkel ilyet elintézni fizikai, szellemi és lelki megterhelést jelent.
De sikerült!
Azt hiszem Berci már alszik...

Ma Születés - és Névnapozás

A Labanc utcában voltunk.
Bercinek a testvére Orsi, október 23-án ünnepli a születésnapját (két nappal az enyém után). Mivel ő is Orsi ezért a Névnapunk ugyanazon a napon, október 21 -én van.
Tehát minden évben együtt ünneplünk!
Óriási finom ebéd, tortázás, ajándéközön jár az Orsiknak ilyenkor.
Nagyon szép nap volt.

Tegnap osztálytalálkozó

Tegnap este a Menta teraszon osztálytalálkozó volt az én szervezésemben. Nagyon sokan eljöttek és mindenki jól érezte magát, sokat beszélgettünk.
Kavarogtak bennem a gondolatok még éjfél után is amikor haza érkeztem.
Vajon 10 év múlva milyen lesz találkozni a gimnáziumi osztálytársakkal?
Valaki szerint nem változott semmi, minden a régi, mindenki olyan mint volt.
Szerintem változtunk.
Én biztosan.

A képen Ibivel és Zsófival vagyunk.
Mint 10 éve.