Őrület a köbön

Hetek óta eladtuk a kanapéágyunkat, Berci ugyanis megelégelte, hogy a "levegőben" alszik. Kuckóra vágyott, de a kicsi szobánk mérete miatt csak egyedi megoldás jöhetett szóba. Az interneten találtunk 2 hete egy jót, azért Vácig mentünk majd mikor sikerült kiválasztani a színt amelyik mindkettőnknek megfelel, kinyittattuk, ráfeküdtünk és kiderült, hogy alváshoz kényelmetlen.
Gyerekvigyázást senki nem vállalt mára, az ágyvásárlás viszont nagyon sürgetett így mise után neki indultunk a városnak és elhatároztuk, hogy ágy nélkül nem térünk haza.
A gyerekek hősiesen tűrték a a kalandozást (boltból ki, boltba be, sapka fel, kabát le, stb.) de a negyedik boltban elszakadt a cérna és kiabálás, hisztizés lett a vége. Végül abban a boltban leltük meg a nekünk valót, lehet, hogy azért is mert csak ott nem néztek ránk csúnya szemmel, hagyták a gyerekeket tombolni, vadulni, átrendezni (jó, hogy ilyen is van de sajnos ez a ritkább).
Délután ötre értünk a Laban utcába, ebédeltünk most kiheverjük a fáradalmakat utána haza indulunk.
A lényeg, hogy november 5-re lesz ágyunk, előre nyílós, kuckós és remélem tényleg olyan kényelmes mint a boltban volt.
Az biztos, hogy három gyerekkel ilyet elintézni fizikai, szellemi és lelki megterhelést jelent.
De sikerült!
Azt hiszem Berci már alszik...

Ma Születés - és Névnapozás

A Labanc utcában voltunk.
Bercinek a testvére Orsi, október 23-án ünnepli a születésnapját (két nappal az enyém után). Mivel ő is Orsi ezért a Névnapunk ugyanazon a napon, október 21 -én van.
Tehát minden évben együtt ünneplünk!
Óriási finom ebéd, tortázás, ajándéközön jár az Orsiknak ilyenkor.
Nagyon szép nap volt.

Tegnap osztálytalálkozó

Tegnap este a Menta teraszon osztálytalálkozó volt az én szervezésemben. Nagyon sokan eljöttek és mindenki jól érezte magát, sokat beszélgettünk.
Kavarogtak bennem a gondolatok még éjfél után is amikor haza érkeztem.
Vajon 10 év múlva milyen lesz találkozni a gimnáziumi osztálytársakkal?
Valaki szerint nem változott semmi, minden a régi, mindenki olyan mint volt.
Szerintem változtunk.
Én biztosan.

A képen Ibivel és Zsófival vagyunk.
Mint 10 éve.

Velencei Karnevál

Vagy valami olyasmi...
Vasárnap este hozott le minket anyu Velencére. Mivel a férje Tibi a szelek szárnyán repül az Adrián, ezért anya kérte, hogy költözzünk le a gyerekekkel.







Őszintén szólva arra számítottam, hogy a gyerekek jó kedvűek lesznek a kalandtól, élvezik a felfedezni való környezetet ehhez képest azóta szenvednek és üvöltenek amióta megérkeztünk (kisebb-nagyobb szünetekkel persze). Korit emiatt vettem ki az oviból de úgy látom - bár nagyon várta ezt az utazást - megzavarta a változás. Kori és Simi sokat veszekednek vagy felváltva harapják Ninóka ujjacskáját lilára.
A hirtelen bejött szeles és hideg időre fogom ezt a megvadult viselkedést meg arra, hogy kizökkentek és Kori sem szokott velünk lenni hét közben.
Szóval első nap sírtam, hogy nem bírom, második nap már jobb volt most harmadik napra kezdenek belejönni a változásba de holnap már megyünk haza.

Anyu örül, hogy itt vagyunk, de ő is megállapította, hogy átlagban háromból kettő mindig üvölt.
Jaj, de nehezen bírom én ezt: kudarc, szégyen és sokszor elviselhetetlen.
Na de ezen kívül sok jó dolog is történt velünk, ha nem így lenne már feladtam volna...


Kori fodrásznál volt, elegünk lett a frizura dologból (csatt, hajgumi és könyörgés, hogy legyen a hajában) úgyhogy mikor mondtam, hogy levágja Éva néni akkor nagyon boldogan beült a fodrász székbe és hagyta, hogy átváltozzon.
Hezitáltam, mert több mint fél éve növesztettük a frufruját és nagyon bájos volt frufru nélkül de mindig harc volt azért, hogy eltűzhessem a "kutya loboncot" a szeméből.
Most nem kell eltűzni és ennek nagyon örülünk (Berci a legjobban mert ő már régebb óta mondogatta, hogy ez a frizura nem jó neki még).





Voltunk Székesfehérváron, igaz, hogy Simi végig üvöltött mert félt a széltől (tényleg nagyon erős volt) de azért sétáltunk egy nagyot szülővárosomban, Anyu pedig mesélte, hogy 28 évvel ezelőtt amikor itt laktunk merre hurcolászott minket Évivel.







Tegnap este Berci lejött hozzánk, a gyerekek nagyon örültek én pedig boldog voltam mert nagyon hiányzott már a férjem. Nem bírom nélküle sokáig, nem hiszek a "távolság erősíti a kapcsolatot" elméletben (még akkor sem ha ez igaz), abban jobban, hogy rövid az élet nem szabad vesztegetni az időt. Szóval Berci lejött mi pedig örültünk és filmet néztünk és Nachost ettünk, Baleyst ittunk meg bort.
Reggel már ment dolgozni.

Ma megnéztünk a "Bedentei tót" (Simike hívja így a Velencei tavat), utána hódoltunk női szenvedélyünknek: felkerestük Velence legjobb angol turkálóját és turkáltunk!
Hú de jó volt!
Simike 3 órát, Kori 4-et aludt délután. Nimród a legkevesebbet, kettőt.







Most játszanak Előddel (művész nevén Dudu mesterrel - a név tőlem van) és várjuk, hogy megsüljön a születésnapi tortám.
Mert holnap lesz a Huszonnyolcadik.

Micsoda dolgok!

Ma jófej anyuka akartam lenni. Hagytam, hogy Simi kismotorral jöjjön Koriért az oviba. És annyira jófej akartam lenni, hogy még a buszra is felszálltam mert az a kedvenc programja. A busz megállt, Simi felszállt, én pedig a babakocsival akcióztam amikor bezuhant a kismotor a busz alá. Szépen kibányásztam, felraktam a babakocsit majd a motort majd magamat végül megnyugodtam, hogy Simi már fent ül a kis helyén és boldogan néz ki az ablakon.
Ő nagyon édes volt én viszont egyáltalán nem.
Sok ilyen eset megesik velem amikor rángatom a gyerekeket ide és oda. Tényleg azt kell, hogy mondjam látványosság vagyok. Látom, hogy nézik az emberek, hogy hogy bírom mert csak nagy ritkán segítenek. Inkább kiváncsian vagy közönyösen szemlélik, hogyan birkózom meg a feladattal.
Megbirkózom én, igaz, hogy a harisnyám és a cipőm csupa kosz lesz, a kezem felhorzsolódik de azért küzdök, hogy a buszon legyen mindenki időben és senkit ne csukjon oda az ajtó.
Szeretnek buszozni a gyerekek úgyhogy muszáj.
Néha pedig oda ugrik valaki segíteni.
Nem mindig, néha.

Ma hazafelé sétáltunk olyan szép idő volt.
Három kecske jött szembe az utcában egy férfi utánuk amolyan pórázszerűséget lóbálva.
Kori felkiáltott: "Nézd anya egy kecske család!".
Csuda jó látvány volt ez a kecskesétáltatás olyan természetes és szórakoztató.

Nimród pedig táncol: ülő helyzetben jobbra balra dülöngél ha ritmust hall. Akkor is ezt teszi amikor paskolgatom a hátát, hogy felszakadjon a lerakódott hurut (ütögetni kell inhalátorozás után), bolondosan csóválgatja a fejét és gyorsan egyik majd másik irányba dől. Nagyon-nagyon mókás jelenség!

Keresztelő

Vasárnap Imre atya mise keretén belül megkeresztelte a legkisebb Nagy-ot. Nimróddal végig az első sorban ültünk, hangoskodott kicsit de azért nagyszerűen kibírta a másfél órás eseményt.
Sokan eljöttek a családból, az is nagy öröm nekem, hogy ilyenkor azok is hallják Imre atyát akik egyébként nem járnak templomba. Úgy gondolom az ő szavai el kell, hogy jussanak az emberekhez és remélem legbelül gyökeret vernek és emlékeznek azokra amikor kell.
Tündi és Zolika (dédszülők) aznap reggel utaztak föl Makóról nagyon örülök, hogy ott lehettek velünk ezen a szép napon.
Mise után agapéval vártuk az ünneplő tömeget, ettünk - ittunk együtt örültünk a megkeresztelt Nagy Nimród Gellértnek.

Nevetős délután

Ma Anita jött Virággal és Ágostonnal galéria nézőbe.
Vadulás, visítás, ordítás és néha nyugodt pillanatok jellemezték a délutánt.
Gofrit ettünk csoki habbal. Irtó finom volt!
Kori olyan álmos volt már este 6-kor, hogy jó volt nézni. Azért nehéz ez az ovi dolog neki nagyon elfárad napközben (pedig eddig minden alkalommal szépen aludt bent).
Ma állítólag (idézem) "Emőke néni vagy Pisti néni vigyázott" rájuk. Nem tudta pontosan a szemüveges óvó néni nevét de biztosabb volt abban, hogy Pisti néni lehetett.

Nimród jól bírta a délutánt, néha neki ment a dupló vonat és túl sok ölelést kapott de úgy látszik nagyon tetszett neki, hogy most már ő is játszópajtás, nem maradt ki a buliból (többször lebontotta a dupló-sín szerkezetet).

A gyerekek jól elvoltak, csak néha kellett rendet teremteni, főleg 6 után.
Mi Anitával viszont szokás szerint rengeteget röhögtünk.
Azt is megállapítottuk, hogy nem nőttünk fel.
És hogy ez már így is fog maradni.
És hogy ez nem is baj.