Budakeszi

Mikor először felmerült bennünk a gondolat, hogy Budakeszire költözzünk, nagyon féltem. Hiába jártam ide gimnáziumba, hiába ismertem a környéket errefelé, mégsem mertem kiköltözni a városból ahol olyan sok ember van és minden bolt a közelben és Berci is haza ér a munkából 20 perc alatt.
Akkor azt mondta egy nagyon jó barátnőm, hogy ne féljek mert az ember tömegben is borzasztó magányos tud lenni, sőt még jobban egyedül érezheti magát.

Aztán Bercivel döntöttünk, itt lesz az első lakásunk. Megérkeztünk az akkor 3 hónapos Simivel, és a kicsit nagyobb Korival és én ültem a dobozok között és próbáltam kipakolni. Egyedül éreztem magam, Berci dolgozott és én nem tudtam, hogy varázsoljak a káoszból otthont, bár szerettem a lakást az első perctől fogva mégsem tudtam mit kezdjek az új helyzettel. Aztán lassacskán rend lett, a lakást belaktuk és egyre jobban bizonyosságot nyert, hogy miért "kellett" ide költöznünk.
Most már barátaink is vannak nekünk is a gyerekeknek is, sőt annak örülnék a legjobban ha mindenki aki fontos nekünk itt lakna (hívom is őket), hogy nekik is jó legyen. Meg nekünk is.

Budakeszi gyönyörű.
Ma viharfelhős volt az ég de azért elindultunk sétálni. A zivatar után a János hegyi kilátót vonuló sötét szürke eső felhők takarták, a másik oldalon már sütött a nap és ahogy rátűzött az esőtől kizöldülő rikító zöld fűre olyan szép volt, hogy szívesen lefestettem volna (nem mintha tudnék festeni) - de megpróbáltam volna mert meseszép.

Gyakran látni errefelé ilyen szépnek a tájat.
Nem vágyom máshova.
Szeretek itt élni.

Hangok

Nimród beszélget velünk. Többnyire "Ö" és "Á" hangzókkal, de hosszasan, változatosan és tartalmasan. Ránk néz és mondja, szereti a hangját, élvezi, hogy tetszik nekünk a produkció mi pedig odáig vagyunk ettől a gőgicséléstől. Harmadik gyereknél is ugyanolyan nagy öröm ez a fajta kommunikáció. Sőt megható, látom Bercin is, hogy mikor Nimród szóval tartja akkor elérzékenyül.
Én is, mert nagyon szép a hangja.

Veró és a babák

Ma itt voltak Veróék. Neki köszönhetem, hogy tavaly ősztől az év végéig tudtam tanítani a két gyerek mellett. Minden pénteken jött a két babájával, (hogy én mehessek Budajenőre) az akkor három hónapos Sárival aki mostanra ennivaló kis cukorbaba (Veró szerint mackósajt), és a most 2 éves Jankával aki láthatóan már most Simike választottja (legalábbis mi, lüke anyukák ezzel bolondozunk).

Sétáltunk, kávéztunk, röhögtünk, dumáltunk, álmodoztunk közben félszemmel a gyerekeket figyeltük akik minden tócsába beleugrottak.
Most nem tűnt annyira viccesnek mint legutóbb mivel a gumicsizmák tegnap átáztak ezért ma csak félcipő jutott a lábacskákra. Nem baj, holnapra remélem megszárad...

Simi férfiasan lépegetett előre a kantáros farmerjában, átgázolt a mezőn és élvezte ahogy a csajok a nyomába eredtek, közben néha hátrasandított hogy mennek-e. És ők mentek. Simi pedig boldog volt.

Nagy nehezen eljutottunk a játszótérre ahol Sárika homokot evett, Janka jött ment a két kis copfjával, Kori fejjel előre csúszott le a csúszdán mi meg tapsoltunk, Simi elmélyülten homokozott, Veró meg én pedig beszélgettünk többek között a lemondásokról az egy szem farmerról és a kopott cipőről. De ha ketten vagyunk már sokkal mulatságosabb az egész. Na meg ha közben a gyerekeinkre nézünk mert akkor azért úgy van vele az ember, hogy "megéri".
Jó, hogy nem csak én gondolom így...

A hős Nagy Nimródok

Mennyi annak az esélye, hogy két Nagy Nimród találkozik ugyanazon a rendelésen és ráadásul mindketten három hónaposak?
Ma ez történt.
Kinyílt a rendelő ajtaja amikor kikáltott a doktornő: "Nagy Nimród" - erre én, aki az ajtó mellett ültem felpattantam mire a nő elsétált mellettem egy másik nagyon zokogó kisbabához aki a szüleivel előttünk volt bent. Közben Berci egy kicsit távolabb a betegfelvételen mosolygott és bólogatott, hogy: "Igen, Nagy Nimród. Tényleg?" - na ekkor végre össze állt a kép.
Kiderült, hogy 2010 februárjában egy másik Nagy Nimród is meglátta a napvilágot (csak ő 4-én), ő is könnycsatorna szűkülettel született mint a mi kiskirályfink és az ő szülei is ezt a napot választották, hogy véget vessenek az állandóan gyulladt szem jelenségnek.
Néhány perces zavart okoztunk a rendelőbe miután behívtak és kérdezték, hogy: "Nagy Nimród?" - mi bólogattunk, erre ők: "Az hogy lehet most nem ő volt itt az előbb?" - nézegették a beutalókat és hamarosan kitisztult a kép.
Van ilyen, gondolom nem olyan gyakran.

A mi Nimródunk nagyon el volt keseredve amikor Berci (önként vállalva) lefogta a kis lábacskáját, a doktornéni pedig átfújta a járatot. Kiderült, hogy nagyon el volt záródva, csúnya dolgok is előkerültek abból a picinyke csatornából (hiába a masszírozás és a háromféle szemcsepp) de most megoldódott, ha három nap alatt tisztul és szép lesz akkor ennyi volt.

Egy nagyon aranyos doktornénihez kerültünk a klinikán, többször is elmagyarázta mi töténik abban a picike járatban, megmutatta, utána le is rajzolta. Nínóka persze üvöltött amig vége nem lett, mert akkor apa magához szorította és csak gügyögött szemrehányóan de utána egy hangja sem volt. Aztán kint amikor tisztába tettem még nekem is elmesélte, hogy hogy is történt ez az egész és hamarosan már nevetgélt is.

Büszke voltam rá, hogy ilyen hamar megnyugodott, hősiesen tűrte ezt a kellemetlen beavatkozást és onnantól kezdve hogy magunkhoz vettük már nem is sírt csak hüppögött, utána "mesélt" én meg arra gondoltam, hogy itthon már megszokta a gyűrödést, a rámászást, a nyomogatást, a lefogást és ahogy a doktornéni is mondta "harcos" mert bizony nehezen lehetett lefogni, nagyon tiltakozott. Azt nem szereti. Még ha a testvérei csinálják akkor sem.
Gondolom a másik Nagy Nimródnak nincs otthon egy három éves Nagy Korija és egy két éves Nagy Simije mert ő még a folyósón is sokáig sírt, panaszkodott.

Nimródunk jól bírja a gyűrődést csak időben mentse ki valaki...

Mélyvíz

A gyönyörű Anyák napja és Simi 2 éves születésnapi köszöntése után megint itt a mélyvíz. Azt még elviselem, hogy mind a 3 egyszerre üvölt (ebben az esetben többnyire el kezdek röhögni kínomban) de azt már nem ha mindezt rendetlenségeben és piszkos lakásban teszik - attól nagyon ideges vagyok. Az meg ugye elkpzelhetetlen, hogy neki álljak három ilyen kis rendetlen hangya mellett egy nagytakarításnak nem csak mert lehetetlen kerülgetni őket amint próbálom eltűntetni a lomokat hanem mert ki is kell őket vinni levegőre, hogy ne szedjék még jobban szét az amúgy is háborús övezetnek kinyílvánítható picinyke otthonunkat. Ja, és nem utolsó sorban nem találok semmit ha ilyen állapotok uralkodnak legjobban a zoknik párjának keresése dühít, valahogy mindíg eltűnnek...

A Dédimama ma megmentett. Levitte őket délelőtt a játszótérre és én neki álltam, hogy lakhatóvá varázsoljam szerény 50 négyzetméteres lakunkat. Kicsit bonyolítja a helyzetet, hogy a házunkat még mindíg kalapálják, festik, fúrják, faragják, csiszolják úgyhogy a teregetést sem tudom kintenni csak nagyon ritkán mikor éppen nincsenek az erkélyünkön a munkás bácsik. Idilli...

Most rend van, szerintem holnap reggel kilencig.

Délután babakocsi nélkül indultunk útnak (ahogy tettük azt tegnap is) és egész jól sikerült. Legnagyobb kalandjuk, hogy beleülnek a nagyon magas fűbe és nyuszit játszanak. Simi "műelesése" nagyon mulattató, ilyenkor sajnáli kell hogy "Jaj Simi elestél?" - és ő bánatos arccal válaszol, hogy: "U". Ezt méterenként megteszi amig ki nem kecmereg a fűből ami néhol a válláig is felér.
Kori nyuszi Simi nyuszi a zöldben, Nimród baba rám kötve elpilledve. Tetszik a nagyoknak, hogy tudom fogni a kezüket séta közben, és nekem is jó érzés ahogy Nínó rám lapulva alszik. Szerintem addig leszek csak ilyen lelkes amig Simi nyuszi le nem vágja az első hisztijét útközben, hogy azonnal vegyem fel.
Na de ilyen ma nem volt úgyhogy nem is panaszkodom.

Berci tegnap két hetes diétába fogott. Nagyon csodálom érte, hogy bírja mert nem könnyű de látványos eredményt hoz. Szerencsés alkatom miatt sosem kellett diétáznom, de most úgy érzem nem is bírnám. Igaz most van rajtam még 11 kiló de gondolom ahogy csillapodik a tejelválasztásom majd apadnak a kilók ahogy ez Simivel is volt. Kár, hogy ez csak nyár után lesz várható...

Minden napra van valami kaland, hétfőn Simi kapott oltást, holnap Anitáékhoz megyünk át mert már nagyon régóta ígérgetjük, csütörtökön klinikázunk Nimróddal, pénteken meg én lépek meg egy kicsit ha találok vigyázót.

Hát, így telnek a hétköznapok mostanában, valójában élvezem, hogy nem unatkozunk még ha néha meg is őrülök kicsit...

"Ká-ttó"

Simi ma megtanulta, hogy a hány éves vagy kérdésre azt kell válaszolnia, hogy kettő, ez az ő előadásában így hangzik:
"Ká-ttó". Felkiáltva, tagolva ugyan de boldogan válaszol, örül, hogy örülünk, hogy tudja.

Reggel itthon felköszöntöttük ezt a kis Simi bikát. Kori volt a legizgatottabb, nagyon várta már, hogy megajándékozzuk az Öcsit. Könyv és duplo tőlünk, markoló és kisautó Éviéktől, de a legnagyobb szenzáció a kis hintaló volt ami Makóról érkezett. Simi élvezte ahogy Kori nyavalyog és irígykedik a lovacskára (nem is olyan régen még neki fájt a szíve a dínóért amit Korinka kapott), büszkén hintázott ide-oda az aranyos arcú pacikán mint egy igaz kis huszár gyerek. Aztán persze hagyta, hogy a nővérkéje is kipróbálja és ő addig a duplo farmban gyönyörködött.
A Születésnapos a telefonhívásoknak is nagyon örült, még társalgott is a köszöntőkkel:
"Vágy vágy vágy, mikodé, szijá, ká-ttó..." - és hozzá integetett is mindenkinek, határtalan volt a boldogsága, hogy Vele akartak beszélni.




Biatorbágyon rengeteg Bika férfi és családja várt minket, többek között a Nagypapa és Berci keresztapukája na és az én keresztanyám férje és még sokan mások. Évek óta hagyomány, hogy a Bika barátok megünneplik egymást Május 1-én, főzéssel, evéssel, ivással, szivarozással, ajándékozással mulatják az időt a biatorbágyi víkendházban. Tavaly Simit is bevették a "bandába" mint legifjabbikát, így ő is kapott már idén is sok férfias ajándékot. Az ajándékok között volt bikás kalap, bikás mini boxeralsó, bikás bögre, bikás dvd, bikás fényvisszaverő mellény és még néhány mulatságos meglepetés. Az ajándékozás közben ugyan elnyomta az álom a ringó hintaágyban miközben egy Bocis szenvicset rágcsált de miután aludt egy órácskát az árnyékban egy járókába utána apa karjába már kicsit visszafogottabban, de folytatta a mulatozást.
Mi minden volt ma: nagy kert, sok gyerek, gyönyörű idő, sok
étel - ital, jókedv, köszöntés, torta, barátok, rokonok, fonott koszorú Kori hajába, majális...






Nimród ma lett 3 hónapos. Teli szájjal vigyorog, és megtalálta az ökleit, most azokat fürkészi. Gyönyörű, erős, illatos és visít ha hamarabb leszedem a ciciről mikor még maradna egy kicsit - pont mint 1 napos korában...



Isten éltesse sokáig a Fiaimat!

Makrancos Kata

Mostanában nem kell csatt, nem kell játszótér, nem kell séta, nem kell barátnő, nem kell ebéd, nem kell kismotor, nem kell semmi. Hiszti viszont van, undokság is. Én még elviselem bár nagyon nehezen de amikor valaki lehajol hozzá és kedves hangon szót akar érteni vele és Kori elhessegeti nagyon undokul akkor aztán nem vagyok büszke rá. Mentegetem is a helyzetet mondom, inkább ne is vígasztalják mert most nagyon nehéz vele.
Valami történik mostanában amitől néha nagyon elviselhetetlen az amúgy is harcias Kori. Kiabál is és azt hiszem ezt tőlem vette. Emiatt nagyon rosszul érzem magam, hiába amit lát azt leképezi de amit szabad Jupiternek ugye...
Mint egy zabolátlan kiscsikó akit be kell törni de mivel Kos ezért nem lehet(ne) szigorral de ez a gyakorlatban sokkal nehezebb mint gondoltam. Mert ha Simit üti rákiáltok hogy nem szabad, ha Nimródot rángatja szintén ugrok. De hát az vesse rám az első követ aki mindezt nyugalommal nézné végig.
Ma is próbáltam a játszótéren beszélgetni egy kicsit de akkor az alvó Nimródot kezdte el bökdösni a kocsiban. Erre a pici felkelt már ő is ordított és kész. Kiborulok, hogy egy kis beszélgetés sem jár nekem. Túl sokat akarok. Pedig lenne kivel játszania de ő inkább nyűglődik mellettem.
Aztán haza felé megsimogathatott egy kutyát majd el kezdte szopogatni az ujját amit egyébként nem szokott, a ház elé érve pedig Nimród simogatásba kezdett kutyás kézzel amig én Simit segítettem fel a lépcsőn.
Gondolom kell az egyensúly mert most Simivel könnyebb és Nimród is kezd tündérien kommmunikálni velünk. Szóval nem lehet az, hogy mindhárom egyszerre cuki. Túl könnyű lenne...