Kire hasonlít?

Mikor Nimród még olyan egészen aprócska volt, hogy a pocakomban lakott Bercivel sokszor találgattunk, hogy kire fog hasonlítani. Annyira izgalmas dolog ez, elképzelni azt az emberkét aki hónapokig növekszik odabent, hogy vajon milyen lesz amikor előbújik és utána is ahogy telik az idő. Első babánál nem tudhatod mit hoz ki a génkeveredés, de általában az apára hasonlítanak (a tudomány szerint: "hogy elhiggye, hogy az övé"). Korinál tehát fogalmunk sem volt, csak izgalommal vártuk és el sem tudtuk képzelni milyen lesz amikor megpillantjuk a kettőnk gyermekét. Aztán gyönyörű volt és én nagyon boldog voltam, hogy Bercire hasonlít (mert őt is gyönyörűnek látom) és már alig vártam, hogy újabb babánk szülessen aki szintén hasonlítani fog valakire. Mikor meg tudtuk, hogy második gyerekünk fiú lesz Berci biztosan állította, hogy ő egy kis Indián lesz aki Zolikára (az én nagypapámra) fog hasonlítani. És így is lett, Simonka mindenki szerint a dédapjára hasonlít valaki szerint rám is nagyon (szerintem főleg a kesze-kusza kis szemöldöke, magamat nehezen látom meg benne). Nimródnál sem volt kevésbé izgalmas a várakozás főleg, hogy már volt lányunk is fiúnk is, vajon ő kire fog hasonlítani? Bercinek megint igaza lett, végig azt mondta: "Olyan lesz mint én!". Tényleg legjobban rá hasonlít és Kori babaképeire de látom benne a 6 hetes Simikét is főleg a férfias hajformában és a kíváncsi kukucskáló tekintetében. Persze a részletek csak nekünk fontosak a lényeg, hogy szépek és egészségesek de mégis csodálatos hogy nap mint nap felfedezhetjük bennük magunkat és őseinket.

Összenőttek

Kori egyre többet sírja el magát. Sokkal érzékenyebben és panaszosabban mint eddig. Akkor is amikor rászólunk és "neveljük" és akkor is amikor Simi gyakorolja rajta az erejét. Sajnos vagy nem sajnos Simi rájött, hogy tud fájdalmat okozni a nővérének. Sokat kapott Koritól eléggé el volt nyomva és vártuk már, hogy kicsit megvédje magát de most nagyon úgy tűnik, hogy tetszik neki ahogy Kori sírva és lelkileg összetörve reagál a támadásaira. Összenőttek. Sokat játszanak együtt és úgy tűnik méltó "ellenfelei" egymásnak. Én mindig kérem, hogy szeressék egymást és legyenek óvatosabbak és semmiképpen ne verekedjenek de általában minden vadulásnak sírás a vége. Kori már jól tudja mit érzek ilyenkor mert sokat mondtam neki és mikor lecsillapodnak és rájuk nézek meg is kérdezi : "Anya, most fáj a szivecskéd? Amikor bántjuk egymást Simivel?". Tényleg fáj mert egyébként tudom, hogy elválaszthatatlanok de hát testvérek és ennek ellenére jó testvérek. Nimródot még sosem bántották úgy igazán (még szép!) de akkor is jó tudni, hogy őt is szeretik és felfogják, hogy vigyázni kell rá - megjegyzem a készültségem állandó mert azért nem szívesen hagyom őket magukra még addig sem amíg teregetek.

A délutáni alvások a kezdetek óta rendben vannak. Korinak sokáig tart amig elalszik, sokszor mellé is kell feküdni de nem bánom mert eddig mindig sikerült mind a hármat egyszerre altatni (legalább 1 óráig). Ez biztos rajtam múlik, hogy elég határozott vagyok-e de ebből tényleg nem engedek kell az a kis pihenő a nap közepén, hogy aztán bírjuk estig.
Most végre itt a hétvége nagyon vártam már, hogy együtt legyen a család és úgy örülök, hogy Berci is itthon lesz velünk.
Jó lenne ha melegebb lenne és sütne a nap és akkor végre kivihetnénk a mi kis Nimródunkat "vadászni"...

Kötődés

Megünnepeltük Kori névnapját. Nagyon vágyott egy elefánt családra de amikor belekukkantott az ajándékzacskóba és megtalálta a mesekönyvet (A sün akit meg lehetett simogatni) már nem is keresett játékot benne annyira elvarázsolta az állat rajzokkal illusztrált könyv. Azonnal olvasni kellett belőle és miután meghallgatott jó néhány mesét csak utána szóltunk neki, hogy kutassa át jobban a csomagot (és akkor megtalálta az elefántokat is). Nagyon örült az állatoknak és a könyvnek is, tegnap óta egyfolytában ezeket a meséket akarja hallgatni Bercitől, tőlem és a Dédimamától is - aki ma jött játszani velük. Szereti a könyveket, sokszor mesél Siminek és magának is úgy, hogy közben nézegeti a képeket és nagyon szereti a műanyag kis állatokat is, mindig szorongat egyet a kezében és ezt Simi is eltanulta tőle. Kori viszont nem babázik. Nagy ritkán előkerül a baba a játékos dobozból de általában én erőltetem, hogy játszunk egy kicsit vele etessük, itassuk, öltöztessük - de nélkülem soha. (Talán túl korán nyílt rá lehetősége, hogy babázzon egy igazi kicsivel hiszen alig múlt egy éves amikor Simonka megérkezett hozzánk.) Nem bánom, egyébként az unokatestvére aki a legjobb barátnője is, Viola sem babázós viszont ő is nagy állatrajongó. Örülök, hogy Korinak vannak kedvencei mert ezekhez az állatkákhoz nagyon kötődik, viszi őket mindenhova (hol egyiket hol másikat), részt kell venniük a mindennapi teendőkben, nézik ahogy eszik, viszi őket fürödni, együtt alszanak úgyhogy nem ereszti őket.

Simike egy darab kutyát szorongat a kezében hetek óta. Viszi a játszóra, sétálni, aludni, fürödni, mindenhova de csak ezt az egyet. Ezenkívül neki nincsenek kedvencei, nagyon hűséges ehhez az egy kis állathoz. Egyes emberekhez is nagyon szorosan kötődik. Valahányszor megszólal a kapucsengő Simi felkapja a fejét, felcsillan a szeme és kirohan az előszobába, hogy "Pa-Pa" vagy "Ma-Ma". És amikor közlöm vele, hogy most nem ők jöttek akkor nagyon elszomorodik, sőt ha más valaki jön be akkor még be is húzza a kis illatos nyakacskáját és legörbíti a száját. Sokkal nehezebben fogadja el a változást mint Kori, nehezebben és lassabban oldódik egy társaságban mint nővére és talán emiatt ragaszkodóbb is. Nagypapával is nagyon szoros kapcsolatban vannak bár őt mostanában csak hétvégén látja és ma a kezdeti ijedtség után a Dédimamához is oda bújt és magyarázott neki.
Örülök, hogy ilyen sok ember vesz minket körül akiket szeretnek a gyerekek és elfogadják őket. A család a legnagyobb kincs és egy összetartó család hatalmas ajándék...

Édes kicsi Nimród még 4 hetesen is a köldökcsonkjához kötődik. Sehogy sem akar leesni az a kis kötelék ami a velem való összeköttetésnek egy pici maradványa. Remélem hamar megválik tőle mert most már kezd egyre több gond lenni vele és félek is, hogy nem lesz szép nyoma az amúgy most tökéletesen gyönyörű és szabályos kis pocakján.

Most éppen Berci sétál a kis királyfival, bizony megköveteli így estefelé, hogy csak vele foglalkozzunk, csak őt szeretgessük és amikor elpilled és apa megpróbálja őt letenni akkor hirtelen összerezzen, felriad és szemrehányóan néz. Olyan jó neki, hogy két testvére is van és hogy ennyien szeretik és figyelnek rá. Mindig velünk szeretne lenni amikor ébren van, nem tűri ha kimarad bármiből is, akár vacsorázunk vagy játszunk mindig a közelünkben akar lenni. És mi is azt szeretjük ha a közelünkben van...

24 óra

Szerettem ezt a sorozatot (a 24 órát) mert nagyon izgalmas volt legalábbis az első pár évad. Egy évad 24 rész, egyetlen nap történései órákra lebontva. A főhős szövetségi ügynök egy szuper hős mindent túlél (de mindezt természetfeletti tulajdonságok nélkül) és mindig rohan valahova hogy elhárítsa az aktuális veszélyt és megoldja a problémákat. Na körülbelül így érzem magam, 24 órás szolgálatot teljesítek, mindig rohanok valahova, állandóan veszélyt hárítok el és mindent meg kell oldanom úgy, hogy lehetőleg mindenkinek jó legyen . De hát ez lehetetlen, Jack Bauernek is az lenne persze ő nem is egy anya és feleség 3 gyerekkel...

Simikém még mindig szorongó napokat él meg, ahogy jön hozzánk valaki aki nem a Nagymama rögtön legörbül a szája és belém kapaszkodik. Bár ma egészen bátort volt, Veronka unokahúgomat pár perc sírás után megszokta miután bemutathatta neki, hogyan kell a szekrényben elbújni majd abból előkerülni - édes.
Kori ugyanolyan elszántsággal rohamoz és tesztel: " Anya figyelsz rám?" - képes addig kérdezni amig tényleg oda nem figyelek , de úgy igazán! Ők ketten egészen szépen elfoglalják egymást amikor tényleg reménytelennek ítélik a helyzetet, hogy valaha ráérek oda ülni melléjük. Ma délután feküdtek egymás mellett a földön egy jó nagy párnán, Kori olvasott Siminek aki nagyon figyelt és próbálta megérteni a szövevényes történetet. Simi sokszor visszaüt amikor nézeteltérés van közöttük úgyhogy Kori sincs mostmár biztonságban, Nimródnak pedig az orrát próbálja lecsippenteni amikor éppen nem figyelek oda - veszélyes!
Nimród aki elmúlt négy hetes (és még mindig nem vált meg a mumifikálódott köldökcsonkjától) egyre türelmesebb és nagyon kedvesen elnézelődik a hordozkában hogyha a testvérei táncolnak, ugrándoznak, vadulnak körülötte (egyedül persze nem szeret). Kicsi királyfink 4920 gramm volt az utolsó mérésnél a doktor néni hétfőn meg is állapította, hogy szép nagy fiú és biztos nagyon jó teje van anyának. Nimród szépen eszik napközben, gyakran éjjel is de most éjszaka először aludt egyben 5 órát (ez az első ilyen hőstette)!
Ez most tényleg 24 órás szolgálat és valószínűleg az is marad még jó pár évig...és még azután is...

Az én kis drágáim

Hamarosan indulnak a teljesen megszokott hétköznapok (Nimród négy hetes lesz, ki lehet vinni sétálni, nemsokára véget ér ez a varázslatos, bensőséges érzés, hogy újszülött van a háznál). Már az is olyan furcsa volt amikor Korit elvittem csizmát venni (azóta is büszkén mutogatja, hogy azt ketten vettük a boltba), de megint egy hete nem voltam sehol jövő héttől viszont újra indul a napi sétás, játszóteres program. Bár vágyom már rá, hogy kimozduljak de azért nagyon jó volt ez a 3 hét csak itthon, a mi kis szigetünkön. Kicsit elmúlás érzésem van utoljára nagy pocakkal jártuk Budakeszit a gyerekekkel (megjegyzem rettenetesen nehezemre esett már a végén és nem is vágyom vissza az utolsó heteket) de most valahogy furcsa lesz ennyivel elindulni és vinni őket, mind a hármat és már Nimródnak is "kint a helye" úgy értem nem tarthatom már mindig itthon csak magam mellett...

Legkisebb királyfink is olyan gyorsan nő, most még lapul a kis ágyában mint egy madárfióka és nagyon várja, hogy megtaláljuk annyira ránk van még utalva, de maholnap kimászik a rácsos ágyból mint a kis Simi "szökevény" amikor nem akar aludni...
Annyira szeretem ezt a kis Nimród babát szoptatni, gondozni, cserélni a pelenkáját és olyan sok örömet hozott az életembe már most is csak azzal, hogy hozzám bújik, hogy megnyugtatja a szívverésem és a közelségem, hogy nézelődik mókuska szemivel és forgatja az anyatejtől pöttyös bébihajas kis fejecskéjét és csupán csak a létezésével is... Napról napra gyarapszik, fejlődik, nyílik az értelme és egyszer csak akkora lesz, mint Kori aki már szinte mindent egyedül csinál vagy Simi aki már lelóg Berci karjáról mikor ringatja (de ő mégis szeret odabújni és összekucorodni mint egy kis csecsemő).
Úgyhogy nem várok semmit, a tavaszt sem, a nyarat sem mert a várakozással csak eltékozolnám ezeknek a napoknak az örömeit. Mert sosem lesznek már ekkorák...és most nem kéne szomorkodnom...

Nagyon édesek

Jó ez így, hogy vannak jobb napok (nem csak nehezek) amikor a gyerekek is nyugodtabbak és szót értünk, nem vagyok túl fáradt és észre veszem, hogy mennyire édesek és milyen sok dolog miatt lehet szeretni őket.
Kori sokszor mesél Nimródnak, oda ül a mózeskosár mellé és hosszú mondandójával teljesen leköti kisöccse figyelmét. Nimród tényleg figyel és nagyon hálás közönség és amikor megdicsérem Korit, hogy milyen szépen mesél a kisöcsinek azt mondja: "Anya ezeket a fejemből olvasom. ".
Édes Korinkám Simike fejlődésével is foglalkozik próbálja belőle előhalászni az ismert és még ki nem mondott szavakat és Simi mondja utána amit kell (van amiből csak az első szótagot de van amit csak a saját nyelvén hajlandó - az igen most egy fejbólintás és egy "O" hangzó). Tündériek mikor nem nyúzzák egymást! Édesen fürdetik a mostani kedvenc állataikat, Simi a kutyust, Kori a kis lovat. Mindenhova kedvenceikkel mennek szinte egész nap a kezükben tartják a kisállataikat úgyhogy megy a jajveszékelés mikor beesik valahova vagy ott felejtik valahol a lakásban és éppen nem találják.
Simike nagyon szeretetteljes Nimróddal (sokszor simogatja és betakargatja amikor alszik). Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól meglesznek amíg Kori oviban lesz majd szeptembertől. Simiben rengeteg szeretet és gyengédség van (persze a sok férfias vadulás mellett) Nimród pedig fel fog nézni rá és fiús csínytevésekkel fogják majd tarkítani az amúgy is színes hétköznapjainkat. Azért Kori nagyon fog hiányozni ebből a képből - Siminek különösen - de tudom, hogy neki nagyon jó lesz ott és a javára fog válni ez a változás.
Most éppen az ágyukban beszélgetnek, Kori kérdez és magyaráz, Simi pedig a saját kis nyelvén egész hosszú mondatokban válaszol. Tegnap este pontban 8-kor sikerült betenni őket az ágyukba (ma 8.20-kor) így mindenkinek nyugodtabb az estéje mert így nem nyúlik olyan későre az esti program (fürdés, vacsora, játék, mese) és Bercivel is van egy kis időnk a két etetés között na és ami a legfontosabb, hogy csend van viszonylag korán... kincset érő csend...

"Mert nem jó az embernek egyedül..."

Mikor Simivel voltam várandós Kori még nem volt egy éves, nem is járt még, cipeltem mindenhova, nagy pocakkal pakoltam a hintába, tettem fel a csúszdára de már akkor bíztattak az emberek, hogy: "Csak az első év lesz nehéz aztán összenőnek!". Aztán megszületett Simi, az újszülött a babakocsiban, Korinka éppen, hogy totyogós lett na akkor már szörnyülködtek, és így mondták: "Csak az első pár év lesz nehéz!". De amikor Nimróddal lettem terhes és megint nagy pocakkal vonszoltam a 18 hónapos Simit és csitítottam a dackorszak közepén tomboló két és fél éves Korit akkor már nem nagyon akartak semmi jóval bíztatni: "Hú, ez nagyon nehéz lesz!" (minden "csak" nélkül). Nem csinálnám másképp még így sem, hogy az emberek őrültnek néznek minket, mert én tudom hogy miért alakult így, hogy ennyien és ilyen sűrűn: mert mindig is nagy családról és sok gyerekről álmodoztam és mert jókor és jó helyen találkoztam Bercivel (akiről most nem írok hosszú dícsérő sorokat mert csak zavarba jönne) de aki szintén ilyen álmodozó mint én és ő is erre vágyott...
Igaz, hogy most nem tudok rájuk annyi figyelmet és türelmet szentelni amennyit szeretnék de majd valahogy megpróbálok és azért mindent meg fogok tenni, hogy biztos érzelmi és családi háttér legyen mögöttük, hogy mindig számíthassanak egymásra, hogy egymást nagyon szeressék és ők is vágyjanak majd nagy családra, hogy jó sok unokával örvendeztessenek meg minket - a szüleiket - öregkorunkra.
"Mert nem jó az embernek egyedül..."