Úgy kezdődött, hogy télen el voltam keseredve mikor a betegségeim és a kórház miatt lemaradtunk az Erzsébet programos nagycsaládos pályázatról (láttam a kiírást de a kórház miatt nem jelentkeztünk azonnal és mikor kezdtem gyógyulni láttam, hogy közeleg a határidő de már az volt kiírva, hogy "betelt ezért hamarabb lezárult"). Zokogtak a gyerekek, hogy nem megyünk Siófokra együtt heten és én úgy sajnáltam őket, mert egész évben ezt a közös nyaralást emlegették.
Ekkor találta ki Anyu és Tibi, hogy valami sokkal jobb is lehet helyette: idén levisznek minket a tengerhez nyaralni.
Megbeszélték és nem volt akadálya, csak még olyan messzinek tűnt akkor, hogy kishitű voltam egészen az elindulás pillanatáig (gondoltam bármi közbe jöhet és akkor nem megyünk). Anyu tartotta bennem a lelket, hogy ott leszünk hamarosan.
Még akkor sem hittem el, hogy sikerülhet amikor tavasszal kiváltottam a gyerekeknek a személyi igazolványokat.
Anyu és Tibi viszont felkészült és Július 6-án reggel 9-kor megálltak a ház előtt két kocsival és elkezdődött a nagy Nagy kaland.
Berci és Tibi ment az egyik autóval, Anyu és én az összes gyerekkel a másik kocsival.
Majdnem egy óra volt mire bepakoltunk. Előtte 3 napja már pakoltam itthon, (a gyerekek Nagypapánál és Nagymamánál nyaraltak addig). De mivel egy pakoló-antitalentum vagyok csak egyre rosszabb lett a helyzet. Mire bepakoltam valamit estére megbántam akkor kipakoltam és mást tettem be helyette utána azon gondolkodtam jól döntöttem e. 5 kis gyereknek nem egyszerű csomagolni, hogy ne legyen sok de ne hiányozzon semmi. Mert a cél az volt, hogy minél kevesebb dolgot vigyünk. Nem sikerült. De befért.
Jött velünk a házi gyógyszertár, a befulladás elleni készlet minden minden mert sajnos én nem vagyok olyan, hogy majd lesz valami nyugodtabb vagyok, ha minden ott van vészhelyzet esetén.
Bercivel előző két este bevásároltunk, hogy ott szinte semmit ne kelljen venni.
Minden napra össze írtuk, mit fogunk főzni és enni. Rengeteg ennivalót pakoltunk de nem bántam meg, nagyon jó, hogy semmit nem felejtettünk el, kint szinte semmire nem kellett költeni.
1. nap Vasárnap
Vasárnap délelőtt elindultunk. Kori és Simi leghátul ültek, a hangjukat sem lehetett hallani, játszottak beszélgettek, nevetgéltek, nézelődtek. Nimród Boldi és Domi ült a második sorban. Nimród sokszor kérdezte, hogy "messze vagyunk még? mikor érünk már oda?" - ezeket így felváltva. Boldi néha sikítozott néha aludt vagy kakaskodott Nimróddal de ő is egészen jól bírta és pelenka nélkül utazott úgyhogy minden megállónál ő szállt ki először pisilni (büszke vagyok rá 3 hete kezdtük és teljesen leszokott éjjel-nappal és utazásra is).
Domi sokszor elaludt de sokszor sírt is, nem értette miért van ennyit abban a kagylóülésben és idegesítette. Miatta is megálltunk, szopizott, nyújtóztattuk és utána megnyugodott.
kb. 4-szer álltunk meg odafele úton. Ebbe volt tankolás, kávézás és csak pisilés is. Boldi az egyik megállónál ( benzinkúton) zokogott valami miatt majd mikor már nem tudta miért sír csak sírt mondta, hogy "valaki vegyen nekem valami finomsáááágooooot!". Anyutól kapott horvát csokis nápolyit, ez megnyugtatta....
Az első horvát kávé nagyon finom volt - Julis Meinl - az egyik benzinkútnál.
A határnál Bercit és Tibit simán átengedték előttünk megpakolt kocsival maffiózós napszemüvegben. Minket a sok gyerekkel jól megszámoltak. Anyu tanul már egy ideje horvátul úgyhogy ő beszélgetni is tud. Mondta, hogy elöl mennek a papák mi meg visszük a gyerekeket.
A gyerekeknek nagyon tetszett, hogy másik országba érkeztünk, izgultak.
Zágráb után kezdett izgalmas és gyönyörű lenni az út. Jöttek sorra a magas hegyek és az alagutak. Mondtam, hogy bemegyünk a hegy gyomrába, innentől kezdve Boldi csak azt kérdezte, hogy "mikor jön a gyomra? ". Hát sok gyomra jött: 6 és 7 kilométeres is, elképesztő!
Anyu fél évvel a szívműtét után nagyon izgult, hogy viszi az 5 gyereket, levezet 600 kilométert Tibi pedig elképesztő tempót diktált, hogy hamar leérjünk. Üldözőbe vettük hát a férjeinket, anyu tartotta a tempót én meg benne a lelket, hogy sikerülni fog. Biztonságos volt, nem száguldottunk de azért kemény volt ez az utolérős dolog. Anya nem akart lemaradni. A forgalom sem volt nagy csak az alagút meg a kanyar sok.
Mikor közeledett a tenger és egyre magasabbra értünk ott már csodálatos volt a kilátás. A hegy oldalában a sziklákra épült egy hotel, irtó jól néz ki!
Amikor már fent voltunk jó magasan anyu szólt, hogy mindjárt látszik, akkor már a gyerekek is nagyon feléledtek és lelkesedte és akkor megláttuk a TENGERT: gyönyörű, hatalmas, végtelen, tiszta, erős, gyógyító, feltöltő, megújító és elképesztően KÉK!
Innen már nem volt hosszú az út. Este 7 körül megékeztünk a VIR SZIGETRE (Észak-Dalmácia, Zadartól 20 km). Sütött a nap úgyhogy gyorsan kipakoltunk az apartmanba és már siettünk is a tengerpartra fürödni.
Megmártóztunk a tiszta, sós tengerben. A só, az nagyon tetszett nekik!
A pancsolás után Simi és Kori pedig olvasásba kezdett (így tervezték, hogy a tengernél könyvet fognak olvasni).
2. nap Hétfő
Gyönyörű napsütés volt.
Az apartman teraszáról az egyik irányba a tengert, a másikba a hatalmas hegyeket lehetett látni.
Reggeli után lesétáltunk a tengerpartra. A legközelebbi helyen letáboroztunk találtunk egy kicsi árnyékot. Domi aludt a babkocsiban úgyhogy tudtunk mindannyian fürödni. Berci búvárkodni ment a mély vízbe, vártuk, hogy mit hoz nekünk. Jött is kagylóval, remeterákkal. Fürdés után otthon ebédeltünk, aludtak, Berci elment bringával felfedezni a szigetet aztán délután megint fürödtünk akkor a sziget másik oldalára mentünk, az északi partra. Mind két oldal 5-10 perc séta volt a házunktól.
Domi reggel a teraszon
3. nap Kedd
Viharra ébredtünk, már éjjel megérkezett a nagy eső, reggelre sem csillapodott. Reménytelenül szakadt.
Nem is mentünk sehova annyira esett, beszorultunk az apartmanba, mesét néztek, ebédet főztünk vagy kiültünk a teraszra drukkolni, hogy álljon el. Lezuhantam a márvány lépcsőn pedig anyu mondta, hogy ne menjek le rajta mert életveszélyes amikor vizes de csak megpróbáltam. Kicsit lila lettem itt-ott, meg sokkot is kaptam de 2 nap alatt már nem fájt nagyon semmim és nagyon hálás vagyok érte, hogy én estem és nem a gyerekek mert az sokkal rosszabb lett volna.
Aztán dél körül egyszer csak kitisztult az ég és ragyogó napsütés és nagyon meleg lett.
Elmentünk a Panda strandra ami ezután törzshelyünkké vált.
Berci búvárkodásának gyümölcse egy remeterák volt és egy gyöngyházas kagyló (gyönyörű szerelmi ajándék nekem, Kori is vágyott rá úgyhogy másnap ő is kapott az apukájától egyet a tenger mélyéről).
A remeterákot haza vittük megfigyelés és kicsalogatás céljából, csináltunk neki tengeri környezetet de délután már vissza is vittük a tengerbe mert megsajnáltuk szegényt.
Este fürdés, kavicsdobálás, fagyizás volt a program.
A horvát fagyi 2 gombócos (egy helyen 3) az számít egy adagnak, óriási és 7 kuna (kb. 300 forint), kicsit vizes de vannak nagyon finomak kedvencünk a rafaello, pisztácia, mars, kinder csoki, nutella volt.
A tenger gyönyörű nem tudtunk betelni az érzéssel, hogy ott vagyunk. Bercit mindig kérdeztem, hogy elhiszi - e. Ő elhitte. Én csak szerdára....
A teraszon nézik az esőt
4. nap Szerda
Mondta anyu, hogy a negyedik nap lesz a választó. Tényleg ez volt. Ekkora berendezkedtünk, beálltak a napok, az éjjelek a napirend és kezdett nagyon jó és kényelmes, probléma mentes lenni a nyaralás. Megszoktuk az ottani klímát nagyon kellemes és egészséges de párás és nagyon fárasztó amíg hozzá nem szokik a szervezet. Elfelejtettem az otthoni terheket, és láttam Bercin, hogy ő is felszabadult végre!
Megint viharos volt a nap de az esőtől nem lett hideg úgyhogy mikor elvonult egy zuhé már megint nagyon meleg volt. Jólesett, hogy nem volt kánikula, nagyon meleg volt de nem az a fullasztó hőség, csak az uv miatt nem akartam 2-4 között a napon lenni a gyerekekkel egyébként bírtuk volna.
Anyu és Tibi többször velünk evett a héten (anyu is főzött meg mi is Bercivel), úgy örültem neki, hogy együtt voltunk a gyerekek is nagyon szeretik őket. Ők sokat bringáztak a szigeten de este találkoztunk séta közben és 3 gyerek mindig lent aludt este "Tandzsinál", hogy jobban elférjünk.
Reggelente egyre több piros folt lett a kezükön, a horvát szúnyogok nagyon éhesek és szeretik a gyerekeket (sajnos a szúnyogriasztó is jó barátjuk - szerintem ráülnek a tetejére és röhögnek rajtunk).
Szerdán fürödtünk rengeteget, néha napoztam is (ez maga volt a tökéletes néhány perc),
Berci mindig elúszott búvárkodni (Kori azt mondta "remélem hoz valamit akkor legalább nem ment hiába!").
Délután is tengereztünk meg játszótereztünk, sétáltunk gyönyörködtünk és szép képeket készítettünk.
Reggeli fánkozás a teraszon, ajándék a szomszéd horvát nénitől a gyerekeknek
5. nap Csütörök
Kezdtünk barnulni, a szúnyogcsípések pirosodni. Ninót és Boldit szerették legjobban a vérszívók.
A tenger mindig jót tett, akkor nem viszketett senkinek. Domit köhögősen hoztuk le, aztán olyan sokat aludt a levegőn, hogy nyomtalanul elmúlt.
Ez a nap kicsit hűvös volt és borongós, sokat sétáltunk, kavicsot dobáltunk (tanultak Bercitől kacsázni) és jól eláztunk hazafelé mert a fagyit megpróbáltuk megenni a tengerparton mielőtt a vihar oda ér. Nem sikerült....
Indul a séta
5. nap Péntek
Ez az egyik kedvenc napunk volt.
Tibi körbevitt minket a szigeten kocsival. Néha megálltunk kiszálltunk, fürödtünk, körbejártuk Virt. Anyu különlegesen szép tengeri köveket gyűjtött otthonra, fotózkodtunk mint a tinilányok nagyon bolondos volt.
Elhagytuk a szigetet és átmentünk Privlakába ahol van egy hajó roncs, meg egy tengerparti kávézó a parton. Kávéztunk a gyerekek pedig üveges almalevet kaptak szívószállal. Boldi nem tud szívószállal inni úgyhogy mikor felszolgálta a fiú a 3 nagy megfogta és elkezdte inni Boldi pedig sértetten össze húzta magát, összekulcsolta duzzogva a karjait és ezt mondta:" így nem tudom meginni te hülye"....-aztán sikerült neki kiinnia szívószál nélkül.
Strandoltunk a homokos tengerparton, utána átmentünk Nin-be ami egy picike sziget, amire be kell sétálni. Leparkoltunk a hídnál és átsétáltunk. Tibi meghívott minket pizzázni, nagyon-nagyon finom volt, utána sétáltunk egyet, fagyiztunk majd haza mentünk mert nagyon elfáradt mindenki. Késő délutánra érkeztünk meg.
Este elsétáltunk a boltba vettünk horvát sört majd megittuk az egészet és jól elaludtunk.
Csodás nap volt!
6. nap Szombat
Strandoltunk, napoztunk, fagyiztunk.
Találtunk egy stéget ahonnan a mélybe lehetett ugrálni. Kipróbáltuk. Kori és Berci volt a legbátrabb, de aztán Simi is legyőzte önmagát és ugrott.
Annyira de annyira jó volt!
Nimród nem akart ugrálni azt mondta: "én a panda bícset szeretem a mélyvíz bícset nem!".
Elbúcsúztunk hát a kedvenc strandunktól, Domika is fürdött mert nagyon meleg volt.
Este megint "Karlovackoztunk" és szomorkodtunk, hogy másnap reggel indulás haza...
7. nap Vasárnap
Vihar.
Sírt a sziget, hogy haza megyünk.
Utolsó megállónk Horvátországban
Horvátországban is szakadt az eső aztán kitisztult és egész jó tempóban jöttünk, Magyarországon viszont nagyon elromlott a helyzet. Üldözőbe vett minket egy hatalmas viharfelhő és egészen a határtól a házunkig kísért. Szakadt az eső alig lehetett látni. Elég ijesztő volt az autópályán ahogyan fékezgettek meg előztek az autók de szerencsésen haza értünk nagyon későn nagyon fáradtan és csak a végén kezdtek el türelmetlenkedni a gyerekek.
Csodálatos volt ez a nyaralás. Hálát adtam mindenért, hogy ilyen jól sikerült ennyi pici gyerekkel!
Nagyon hálásak vagyunk Anyunak és Tibinek, hogy levittek, haza hoztak és ott voltak velünk!
Mindent köszönünk!
