Borzasztó gyors a tempó és csak kis időnk van észre venni, hogy egy család vagyunk nem külön álló emberek.
Kissé szét zuhantunk.
Kori kedden ugatva köhögött, aztán taknyos lett úgyhogy nem akartam, hogy délután is bent üljön a suliban, délbe vagy fél egyre érte mentem. A fiúk sem alhatnak még bent az oviban (óvónő hiány van) úgyhogy csoportos gyerek beszedés volt ebéd időben. Haza érve, Kori leckét írt és mindig sikított egyet mikor valamit elrontott, Boldival ezalatt megettük az ebédet, Siminek és Ninónak könyörögtem, hogy menjenek aludni.
Kedden és csütörtökön pedig foci és tánc volt úgyhogy a fiúkat ébresztettem, hogy 4 -re oda érjünk mindenhova. A fiúk eddig minden nap zokogtak (mert nem aludtak eleget 2-től fél 4 ig). Kori alvás alatt a szobájában szöszmötölt - szegény.
4-re Korit beadom táncra, Simit elviszem 4-re focira (egy másik helyre kocsival), mivel Kori hamarabb végez vissza megyünk érte, megvárjuk őt Boldival és Ninóval majd együtt vissza megyünk Simiért a foci végére. Elég szörnyű még leírva is, hát még nagy hassal. Ez megy két hete nem túl értelmes rohangászás.
Ha Kori napközis lesz és a fiúk bent alhatnak az oviban akkor azért jóval egyszerűbb lesz a helyzet - gondolom én - nagypapa kétszer haza hozza őket, a táncos-focis napokon pedig egyel kevesebbszer kell fordulnom a tánc és a foci között.
Így a délelőttünk is elúszik mert folyton nézem, hogy mikor kell kocsiba pattannom és indulnom és a délután is értelmetlen legalábbis kedden és csütörtökön.
Kori szereti a táncot, Simi meg a focit úgyhogy nem a beszüntetés a megoldás.
Nimród viszont útálja, hogy rángatom és elég agresszíven reagál rá mint egy igazi rossz gyerek aki elmegy, nem jön vissza, eltűnik, nem fogad szót, rohangál. Szóval nem túl jó a helyzete.
Boldika még simulékonyabb ő jön ha jönni kell de Ninóval együtt már nem valami jó(ság) páros.
Nimródnak figyelem kell, Boldinak meg nyugalom.
Rólam nem is beszélve de én most itt az utolsó szempont vagyok.
Ez mind nincs meg ha napközben rohangálok egyik helyről a másikra.
Sajnos az ovitól és sulitól is elég messze lakunk, csak kocsival érek el mindent.
Bele sem merek gondolni mi lesz ha valamelyik megbetegszik, Kori náthájától is megijedtem de nem romlik úgyhogy remélem javul.
Úgy érzem elég kevés az igazán értékes együtt töltött idő.
Az esti mesét is úgy mondom, hogy legyen már vége mert össze akad a nyelvem nem is jót olvasok nekik.
Hát szóval nem vagyok elégedett édesanyai teljesítményemmel.
Nyáron minden olyan jól kézben volt most meg azt sem tudom mi van körülöttem.
Remélem hétről hétre jobb lesz és belejövünk mert ez így nem túl jó.
Kedden voltunk Bercivel iskolai szülőin. Dóri néni és Ica néni is nagyon aranyosak, lelkiismeretesek, segítőkészek.
Ica néni, a napközis tanító azt mondta, hogy: "Korit nem kell félteni nagyon talpraesett kislány, ma például egész délután evett."
Igyekszem, hogy mindent össze fogjak.
A hét tanulsága, hogy tényleg be kell állni egy rendszerbe mert a rohangálás nem megy.
Reméljük sikerül és mindenki elégedett lesz a végére.
A nagy Nagy család
A nagy Nagy család
2013. szeptember 12., csütörtök
2013. szeptember 8., vasárnap
Első iskolai hét
Igyekszünk a helyzetből a legjobbat kihozni.
Egyáltalán nem könnyű egy iskolással, két óvodással, egy itthonival és egy pocaklakóval. Nem könnyű, de szép feladat, semmilyen munka nem tenne boldogabbá minthogy őket viszem, gondoskodom róluk, velük vagyok, értük fáradozom. Szerencsés vagyok mert a gyerekeimmel lehetek. Fárasztó de másnak számomra nincs értelme. Egyenlőre.
Az első hét egyfolytában rohanás volt.
Kedden nagyon elkeseredtem a napközi miatt mert az én magabiztos nagy erős lányom egy pici hangyaként kifacsarva tért haza és nem volt valami lelkes. Azt mondtam "jó itt a vége, kiveszem, haza hozom az életem árán is". De van egy férjem meg néhány ember akikkel vészhelyzet esetén beszélek és nem növelik a félelmemet hanem kívülről szemlélve okosabbak és segítenek. Nem azzal, hogy vedd ki, ne vedd ki hanem, hogy nézzem kicsit felülről és adjak neki időt. Próbáltam megnyugodni és jobb lett, szerdán és csütörtökön is jó kedvűen jött haza. Péntekenként délbe megyek majd érte.
Simit beirattuk focira, nagyon várta már, nagyon tetszik neki. Heti kétszer komoly nagy edzés van, másfél órás kint a pályán Pali bácsival. Nagyon jó program. Ati papa küldött foci cipőre pénzt úgyhogy most már rúghatja, védheti a labdát. Ez alatt Kori táncol a suliban úgyhogy pont elmegyek érte a tánc végére és együtt vissza megyünk Simiért az edzésre kedden és csütörtökön.
Voltam uh-n nem annyira jó a helyzet, a lepény lent tapad részben fedi a méhszájat, ha így marad megint császáros baba lesz. Ha feljebb kúszik (amit megtörténhet) akkor természetesen születik.
Engem csak az érdekel, hogy egészségesen térjünk haza mind a ketten. Ez a legfontosabb.
Többet kell pihennem és nem szabad megerőltetnem magam.
Szombaton Berci sem dolgozott és a gyerekek kérleltek minket, hogy a Millenáris játszóra menjünk ráadásul busszal - mert az olyan jó. A Millenárison köztévé napja volt, millió emberrel, tv macival, süsüvel, túró rudi osztással, lufival.
Azt hiszem működik, úgy érzem jól csináljuk, remélem menni fog továbbra is.
De semmit nem magunknak hanem csakis a JóIstennek köszönhetünk.
Egyáltalán nem könnyű egy iskolással, két óvodással, egy itthonival és egy pocaklakóval. Nem könnyű, de szép feladat, semmilyen munka nem tenne boldogabbá minthogy őket viszem, gondoskodom róluk, velük vagyok, értük fáradozom. Szerencsés vagyok mert a gyerekeimmel lehetek. Fárasztó de másnak számomra nincs értelme. Egyenlőre.
Az első hét egyfolytában rohanás volt.
Kedden nagyon elkeseredtem a napközi miatt mert az én magabiztos nagy erős lányom egy pici hangyaként kifacsarva tért haza és nem volt valami lelkes. Azt mondtam "jó itt a vége, kiveszem, haza hozom az életem árán is". De van egy férjem meg néhány ember akikkel vészhelyzet esetén beszélek és nem növelik a félelmemet hanem kívülről szemlélve okosabbak és segítenek. Nem azzal, hogy vedd ki, ne vedd ki hanem, hogy nézzem kicsit felülről és adjak neki időt. Próbáltam megnyugodni és jobb lett, szerdán és csütörtökön is jó kedvűen jött haza. Péntekenként délbe megyek majd érte.
Simit beirattuk focira, nagyon várta már, nagyon tetszik neki. Heti kétszer komoly nagy edzés van, másfél órás kint a pályán Pali bácsival. Nagyon jó program. Ati papa küldött foci cipőre pénzt úgyhogy most már rúghatja, védheti a labdát. Ez alatt Kori táncol a suliban úgyhogy pont elmegyek érte a tánc végére és együtt vissza megyünk Simiért az edzésre kedden és csütörtökön.
Voltam uh-n nem annyira jó a helyzet, a lepény lent tapad részben fedi a méhszájat, ha így marad megint császáros baba lesz. Ha feljebb kúszik (amit megtörténhet) akkor természetesen születik.
Engem csak az érdekel, hogy egészségesen térjünk haza mind a ketten. Ez a legfontosabb.
Többet kell pihennem és nem szabad megerőltetnem magam.
Szombaton Berci sem dolgozott és a gyerekek kérleltek minket, hogy a Millenáris játszóra menjünk ráadásul busszal - mert az olyan jó. A Millenárison köztévé napja volt, millió emberrel, tv macival, süsüvel, túró rudi osztással, lufival.
De semmit nem magunknak hanem csakis a JóIstennek köszönhetünk.
2013. szeptember 3., kedd
Napközi dilemma
Dóri nénit nagyon szereti, mert játszik velük, meg kedves és hamar eltelik az idő.
Ma először viszont napközibe ment. Ott nem Dóri néni van hanem Ica néni aki kicsit hangosabb.
Nem olyan egyszerű sajnos mert átviszik őket egy másik épületbe és ettől ma nagyon megijedt. Az épületet ismeri mert tánc is szokott ott lenni, de az első emeltre mentek és az nagyon nem tetszett neki. A terem sem és a napközis tanító néni sem aki állítólag mindig azt mondja, hogy: "legyen lakat a szátokon!".
Úgyhogy nem elég, hogy szorongtam egész nap, hogy milyen lesz, hogy csak 15.45-re megyek érte, hát sajnos nem alaptalanul.
Kori azt mondta sokszor kérdezte meg, hogy "mikor jön már anya?" és, hogy nem ilyennek képzelte a napközit. A szívem szakad meg, talán most összeomlott benne minden szép amit az iskoláról gondolt....
El is hoznám ha biztos lennék benne, hogy a legjobb neki itthon és ha meg tudnám oldani.
Berci szerint a napközi kell a rendszer, a leválás, a társas kapcsolatok miatt úgyhogy fejezzem be, hogy 1 nap után itt örlődöm (sajnos inkább bőgök és megoldást keresek).
A probléma a következő: legkorábban 13.30 - kor lehet elhozni a gyereket. Boldi ekkor pont alszik én pedig fekszem mellette, hogy ez a bent levő ki ne essen hamarabb.
A fiúk oviban vannak, ha nem alszanak bent hanem haza hozom őket (mint ahogy ezen a héten kötelező) akkor veszekszünk, hogy feküdjenek már le és csönd legyen nekik biztos, hogy kell a benti pihenő a szép délután érdekében.
Ha Korit elhozom fél 2-kor (csak kocsival tudom mert nincs közel) akkor 2-kor leteszem a Boldit aludni (addig kínszenvedés árán ébren tartom) és én is lefekszem és akkor Kori megy a szobájába egyedül (leckét írni vagy rajzolni vagy nem tudom) vagy oda ülök mellé és akkor nem pihentem. De legkésőbb 15.30-kor már indulni kell a fiúkért szintén kocsival mert messze van az ovi is a házunktól.
Szóval sajnos minden ellene szól, hogy megoldható csak a szívem szakad meg, hogy nem akarom bent hagyni ha nem szereti, ha fél, ha nincs kedve.
Vagy megszokja mert lesznek barátai? De megszeretni sosem fogja?
Nem tudom még mennyien maradnak bent. A padtársa haza megy, és két ismerős is elmegy korábban.
Nem tudom hasznos e a tanuló idő vagy csak gyerekmegőrző az egész?
Mivel teszek jót ha haza jön és csöndben kell elfoglalnia magát amig pihenünk vagy ha bent marad és esetleg játszik vagy rajzol vagy kint vannak az udvaron? (Mert kert híján a délutáni levegőzést sem tudom itthon megadni). Bizony a sok kistestvéres lét hátulütője, hogy nem tudok szétszakadni és mindenkivel eleget lenni.
Szóval az ész azt mondja jobb ott neki, csak a szívem mondja, hogy jó lenne ha itthon lenne.
Berci szerint nem kérdés.
De én nem akarom, hogy most, ezért utálja meg az egészet akkor inkább tényleg kifacsarom magam és elhozom.
Végül is kötelező sírni (ha másért nem az elmúlás miatt) ha a legnagyobb gyerekünk iskolába megy, nem?
Imádkozom a megoldásért.
A hasam sokkal jobban van azért is sokat imádkoztam mert elég ijesztő volt hétfőn.
Ma először viszont napközibe ment. Ott nem Dóri néni van hanem Ica néni aki kicsit hangosabb.
Nem olyan egyszerű sajnos mert átviszik őket egy másik épületbe és ettől ma nagyon megijedt. Az épületet ismeri mert tánc is szokott ott lenni, de az első emeltre mentek és az nagyon nem tetszett neki. A terem sem és a napközis tanító néni sem aki állítólag mindig azt mondja, hogy: "legyen lakat a szátokon!".
Úgyhogy nem elég, hogy szorongtam egész nap, hogy milyen lesz, hogy csak 15.45-re megyek érte, hát sajnos nem alaptalanul.
Kori azt mondta sokszor kérdezte meg, hogy "mikor jön már anya?" és, hogy nem ilyennek képzelte a napközit. A szívem szakad meg, talán most összeomlott benne minden szép amit az iskoláról gondolt....
El is hoznám ha biztos lennék benne, hogy a legjobb neki itthon és ha meg tudnám oldani.
Berci szerint a napközi kell a rendszer, a leválás, a társas kapcsolatok miatt úgyhogy fejezzem be, hogy 1 nap után itt örlődöm (sajnos inkább bőgök és megoldást keresek).
A probléma a következő: legkorábban 13.30 - kor lehet elhozni a gyereket. Boldi ekkor pont alszik én pedig fekszem mellette, hogy ez a bent levő ki ne essen hamarabb.
A fiúk oviban vannak, ha nem alszanak bent hanem haza hozom őket (mint ahogy ezen a héten kötelező) akkor veszekszünk, hogy feküdjenek már le és csönd legyen nekik biztos, hogy kell a benti pihenő a szép délután érdekében.
Ha Korit elhozom fél 2-kor (csak kocsival tudom mert nincs közel) akkor 2-kor leteszem a Boldit aludni (addig kínszenvedés árán ébren tartom) és én is lefekszem és akkor Kori megy a szobájába egyedül (leckét írni vagy rajzolni vagy nem tudom) vagy oda ülök mellé és akkor nem pihentem. De legkésőbb 15.30-kor már indulni kell a fiúkért szintén kocsival mert messze van az ovi is a házunktól.
Szóval sajnos minden ellene szól, hogy megoldható csak a szívem szakad meg, hogy nem akarom bent hagyni ha nem szereti, ha fél, ha nincs kedve.
Vagy megszokja mert lesznek barátai? De megszeretni sosem fogja?
Nem tudom még mennyien maradnak bent. A padtársa haza megy, és két ismerős is elmegy korábban.
Nem tudom hasznos e a tanuló idő vagy csak gyerekmegőrző az egész?
Mivel teszek jót ha haza jön és csöndben kell elfoglalnia magát amig pihenünk vagy ha bent marad és esetleg játszik vagy rajzol vagy kint vannak az udvaron? (Mert kert híján a délutáni levegőzést sem tudom itthon megadni). Bizony a sok kistestvéres lét hátulütője, hogy nem tudok szétszakadni és mindenkivel eleget lenni.
Szóval az ész azt mondja jobb ott neki, csak a szívem mondja, hogy jó lenne ha itthon lenne.
Berci szerint nem kérdés.
De én nem akarom, hogy most, ezért utálja meg az egészet akkor inkább tényleg kifacsarom magam és elhozom.
Végül is kötelező sírni (ha másért nem az elmúlás miatt) ha a legnagyobb gyerekünk iskolába megy, nem?
Imádkozom a megoldásért.
A hasam sokkal jobban van azért is sokat imádkoztam mert elég ijesztő volt hétfőn.
2013. szeptember 2., hétfő
ISKOLA !!!!
Kori iskolás!
Nagyon tetszik neki, nagyon boldog, már alig várja, hogy újra mehessen.
Dóri néni nagyon tetszik neki, a padtársa pedig Hanna (egy másik nagy család legnagyobbja) akivel sokszor játszottak már együtt - itthon is őt szerette volna padtársnak, így hogy Hanna is őt választotta nagyon örülnek. Az első padban ülnek és ma már kellett színezni és Dóri néni játszott velük Vannak még ismerősök, Csilla és Dávid az oviból. Úgy láttam a szülők is aranyosak, kedvesek ők is izgulnak.
Nagy az öröm, minden szép és jó!
Évnyitó előtt 7.45
Csilla és Kori a bevonulásnál
Kori rendezget az első padban
Simit és Ninót Berci vitte reggel. Tőlük sem volt nehéz az elválás, ebéd után pedig amikor mentem értük akkor Simi nagyon boldogan ugrándozott és mesélt. Nimród vissza fogottan de szerintem ő is örült, hogy nem olyan szörnyű az ovi (mint amire emlékezett). Simike tegnap és ma reggel még sírva fakadt, hogy Kori többet nem megy oviba - ez van jövőre ő is iskolás lesz.
Én semmit nem aludtam éjjel, tegnap óta és egész éjjel furcsa módon fáj a hasam (ahogy sosem szokott - izomláz? görcs? ) minden felkelésnél és lépésnél (főleg függőleges állapotban).
Nagyon remélem, hogy elmúlik 26. héten ez még nem megengedett.
Egy-két rémálom kíséretében átvészeltem az éjszakát de jó lenne ha könnyen menne minden mert szerintem én sokkal jobban izgulok mint az összes többi gyerek.
Boldit vinnem kellett az évnyitóra és utána az első órára Korihoz - nem volt egyszerű de csak így volt megoldható. Azután viszont nagyon csodálkozott, hogy kettesben maradtunk egészen ebédig amikor mindenkit össze szedtem.
Folyt. köv.
Nagyon tetszik neki, nagyon boldog, már alig várja, hogy újra mehessen.
Dóri néni nagyon tetszik neki, a padtársa pedig Hanna (egy másik nagy család legnagyobbja) akivel sokszor játszottak már együtt - itthon is őt szerette volna padtársnak, így hogy Hanna is őt választotta nagyon örülnek. Az első padban ülnek és ma már kellett színezni és Dóri néni játszott velük Vannak még ismerősök, Csilla és Dávid az oviból. Úgy láttam a szülők is aranyosak, kedvesek ők is izgulnak.
Nagy az öröm, minden szép és jó!
Évnyitó előtt 7.45
Kori rendezget az első padban
Simit és Ninót Berci vitte reggel. Tőlük sem volt nehéz az elválás, ebéd után pedig amikor mentem értük akkor Simi nagyon boldogan ugrándozott és mesélt. Nimród vissza fogottan de szerintem ő is örült, hogy nem olyan szörnyű az ovi (mint amire emlékezett). Simike tegnap és ma reggel még sírva fakadt, hogy Kori többet nem megy oviba - ez van jövőre ő is iskolás lesz.
Én semmit nem aludtam éjjel, tegnap óta és egész éjjel furcsa módon fáj a hasam (ahogy sosem szokott - izomláz? görcs? ) minden felkelésnél és lépésnél (főleg függőleges állapotban).
Nagyon remélem, hogy elmúlik 26. héten ez még nem megengedett.
Egy-két rémálom kíséretében átvészeltem az éjszakát de jó lenne ha könnyen menne minden mert szerintem én sokkal jobban izgulok mint az összes többi gyerek.
Boldit vinnem kellett az évnyitóra és utána az első órára Korihoz - nem volt egyszerű de csak így volt megoldható. Azután viszont nagyon csodálkozott, hogy kettesben maradtunk egészen ebédig amikor mindenkit össze szedtem.
Folyt. köv.
2013. augusztus 31., szombat
Búcsúzás és ünnep
Búcsúzunk a nyártól.
Nem is tudom jó e, hogy nagyon boldogok vagyunk itthon a gyerekekkel a szünet utolsó napjaiban.
Próbálok finomat főzeni amit szeretnek, sokat alszunk, mesélünk, nevetünk. Így viszont nehezebb lesz az elválás, a fiúk mennek oviba, Kori iskolába, Boldika itthon marad velem.
Nem várom, olyan jól el vagyunk együtt. Bercit alig láttuk a héten, esténként fürdetés, vacsora, mese és fektetés után jön csak szegény Apa haza a dolgozóból.
A változás mindig egy kicsit félelmetes, még nekem is bár ezt próbálom nem érzékeltetni velük ("jaj de jó lesz!" - reklámozom).
Nimród már a telet várja ("anya, télre lesz tej a cicidben?"), Simi a focit várja, Kori pedig az új barátokat, de nagyon.
Reméljük helyt állunk majd mindannyian.
Ma Soroksárra mentünk, Nagypapa édesanyja 89. születésnapjára. Az év legnagyobb összejövetele a soroksári házban ez a nyár végi családi találkozó (Dédi 5 gyereke, nagyon sok unoka, 15 dédunoka).
Bold is kapott egy tortát aminek nagyon örült.
"Ez Bódié!"
15 dédunoka
Nem is tudom jó e, hogy nagyon boldogok vagyunk itthon a gyerekekkel a szünet utolsó napjaiban.
Próbálok finomat főzeni amit szeretnek, sokat alszunk, mesélünk, nevetünk. Így viszont nehezebb lesz az elválás, a fiúk mennek oviba, Kori iskolába, Boldika itthon marad velem.
Nem várom, olyan jól el vagyunk együtt. Bercit alig láttuk a héten, esténként fürdetés, vacsora, mese és fektetés után jön csak szegény Apa haza a dolgozóból.
A változás mindig egy kicsit félelmetes, még nekem is bár ezt próbálom nem érzékeltetni velük ("jaj de jó lesz!" - reklámozom).
Nimród már a telet várja ("anya, télre lesz tej a cicidben?"), Simi a focit várja, Kori pedig az új barátokat, de nagyon.
Reméljük helyt állunk majd mindannyian.
Ma Soroksárra mentünk, Nagypapa édesanyja 89. születésnapjára. Az év legnagyobb összejövetele a soroksári házban ez a nyár végi családi találkozó (Dédi 5 gyereke, nagyon sok unoka, 15 dédunoka).
Bold is kapott egy tortát aminek nagyon örült.
2013. augusztus 28., szerda
2 éves Boldi
Tegnap este eljött Veronka és Zsófi unokatesóim, vállalták, hogy itt alszanak mert korán reggel a várandósság legrosszabb vizsgálata a cukorterheléses vérvétel várt rám.
Este Bercivel elmentünk bevásárolni és ajándékot venni Bódinak, a lányok pedig ügyesen megetették és letették aludni a gyerekeket (sokkal korábban mint mi szoktuk!).
Hajnalban elindultunk Bercivel, az Uzsokiba kellett menni 7-re,előtte itthon kotyvasztottam a glükózos citromos oldatot. Éjjel 3 körül az összes gyerek megjelent a szobánkban, Kori és Simi a másik ágyon, Boldi és Ninó mellettem aludt (én nem sokat tudtam). Menekültszálló hangulat volt.
A két vérvétel között (7.30 és 9.30) elugrottunk a közelbe mert egy kedves anyuka a blogon megkeresett, hogy adna az ötödik babának néhány dolgot. Örültünk neki nagyon! Köszönjük!
Aztán irtózatos felhőszakadás kerekedett úgyhogy a második vérvételre egyedül rohantam be a kocsiból ezért nem is lehettem rosszul (ahogy az lenni szokott nálam). Elég jól megúsztam ájulás és rosszullét nélkül - úgy örültem!
Berci haza hozott és felköszöntöttük Boldit a kis gurulós Verdás hátizsákkal és a kinder csokival. Nagyon örült neki, tologatta húzogatta egész nap a lakásban, csak Nimród borult ki, sértődött meg és vonult el mert ő is azonnal kapni akart egy ilyet (olyan édes volt úgy sajnáltam, persze nem vigasztaltam de tavaly a Simi pont így reagált minden ajándékozásnál).
A nagyobbak örültek Bódi örömének, ők is adtak saját készítésű ajándékokat.
Olyan aranyosak így egy rakáson ahogy lelkesednek!
Délután meg jött Péter Boldi keresztapja (hozott neki egy fa hajót meg csokit aminek nagyon örült), vissza jött Zsófi és Vera Zizivel és jöttek Anyuék és Elődke Dórival. Anya hozott egy óriási tortát és szendvicseket, így nekem minimális dolgom volt a vendéglátás körül. Berci sajnos nem ért haza a munkából, de Ziziék sokáig maradtak, beszélgettünk még egy kicsit.
Boldi örült ahogy csak egy két éves tud örülni bár kissé elfáradt.
Isten éltesse sokáig kicsi Boldinkat!
Este Bercivel elmentünk bevásárolni és ajándékot venni Bódinak, a lányok pedig ügyesen megetették és letették aludni a gyerekeket (sokkal korábban mint mi szoktuk!).
Hajnalban elindultunk Bercivel, az Uzsokiba kellett menni 7-re,előtte itthon kotyvasztottam a glükózos citromos oldatot. Éjjel 3 körül az összes gyerek megjelent a szobánkban, Kori és Simi a másik ágyon, Boldi és Ninó mellettem aludt (én nem sokat tudtam). Menekültszálló hangulat volt.
A két vérvétel között (7.30 és 9.30) elugrottunk a közelbe mert egy kedves anyuka a blogon megkeresett, hogy adna az ötödik babának néhány dolgot. Örültünk neki nagyon! Köszönjük!
Aztán irtózatos felhőszakadás kerekedett úgyhogy a második vérvételre egyedül rohantam be a kocsiból ezért nem is lehettem rosszul (ahogy az lenni szokott nálam). Elég jól megúsztam ájulás és rosszullét nélkül - úgy örültem!
Berci haza hozott és felköszöntöttük Boldit a kis gurulós Verdás hátizsákkal és a kinder csokival. Nagyon örült neki, tologatta húzogatta egész nap a lakásban, csak Nimród borult ki, sértődött meg és vonult el mert ő is azonnal kapni akart egy ilyet (olyan édes volt úgy sajnáltam, persze nem vigasztaltam de tavaly a Simi pont így reagált minden ajándékozásnál).
A nagyobbak örültek Bódi örömének, ők is adtak saját készítésű ajándékokat.
Olyan aranyosak így egy rakáson ahogy lelkesednek!
Délután meg jött Péter Boldi keresztapja (hozott neki egy fa hajót meg csokit aminek nagyon örült), vissza jött Zsófi és Vera Zizivel és jöttek Anyuék és Elődke Dórival. Anya hozott egy óriási tortát és szendvicseket, így nekem minimális dolgom volt a vendéglátás körül. Berci sajnos nem ért haza a munkából, de Ziziék sokáig maradtak, beszélgettünk még egy kicsit.
Boldi örült ahogy csak egy két éves tud örülni bár kissé elfáradt.
Isten éltesse sokáig kicsi Boldinkat!
2013. augusztus 26., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)