Napközi dilemma

Dóri nénit nagyon szereti, mert játszik velük, meg kedves és hamar eltelik az idő.

Ma először viszont napközibe ment.  Ott nem Dóri néni van hanem Ica néni aki kicsit hangosabb.
Nem olyan egyszerű sajnos mert átviszik őket egy másik épületbe és ettől ma nagyon megijedt. Az épületet ismeri mert tánc is szokott ott lenni, de az első emeltre mentek és az nagyon nem tetszett neki. A terem sem és a napközis tanító néni sem aki állítólag mindig azt mondja, hogy: "legyen lakat a szátokon!".
Úgyhogy nem elég, hogy szorongtam egész nap, hogy milyen lesz, hogy csak 15.45-re megyek érte, hát sajnos nem alaptalanul.
Kori azt mondta sokszor kérdezte meg, hogy "mikor jön már anya?" és, hogy nem ilyennek képzelte a napközit. A szívem szakad meg, talán most összeomlott benne minden szép amit az iskoláról gondolt....

El is hoznám ha biztos lennék benne, hogy a legjobb neki itthon és ha meg tudnám oldani.
Berci szerint a napközi kell a rendszer, a leválás, a társas kapcsolatok miatt úgyhogy fejezzem be, hogy 1 nap után itt örlődöm (sajnos inkább bőgök és megoldást keresek).

A probléma a következő: legkorábban 13.30 - kor lehet elhozni a gyereket. Boldi ekkor pont alszik én pedig fekszem mellette, hogy ez a bent levő ki ne essen hamarabb.
A fiúk oviban vannak, ha nem alszanak bent hanem haza hozom őket (mint ahogy ezen a héten kötelező) akkor veszekszünk, hogy feküdjenek már le és csönd legyen nekik biztos, hogy kell a benti pihenő a szép délután érdekében.
Ha Korit elhozom fél 2-kor (csak kocsival tudom mert nincs közel) akkor 2-kor leteszem a Boldit aludni (addig kínszenvedés árán ébren tartom) és én is lefekszem és akkor Kori megy a szobájába egyedül (leckét írni vagy rajzolni vagy nem tudom) vagy oda ülök mellé és akkor nem pihentem. De legkésőbb 15.30-kor már indulni kell a fiúkért szintén kocsival mert messze van az ovi is a házunktól.
Szóval sajnos minden ellene szól, hogy megoldható csak a szívem szakad meg, hogy nem akarom bent hagyni ha nem szereti, ha fél, ha nincs kedve.
Vagy megszokja mert lesznek barátai? De megszeretni sosem fogja?
Nem tudom még mennyien maradnak bent. A padtársa haza megy, és két ismerős is elmegy korábban.
Nem tudom hasznos e a tanuló idő vagy csak gyerekmegőrző az egész?
Mivel teszek jót ha haza jön és csöndben kell elfoglalnia magát amig pihenünk vagy ha bent marad és esetleg játszik vagy rajzol vagy kint vannak az udvaron? (Mert kert híján a délutáni levegőzést sem tudom itthon megadni). Bizony a sok kistestvéres lét hátulütője, hogy nem tudok szétszakadni és mindenkivel eleget lenni.
Szóval az ész azt mondja jobb ott neki, csak a szívem mondja, hogy jó lenne ha itthon lenne.
Berci szerint nem kérdés.
De én nem akarom, hogy most, ezért utálja meg az egészet akkor inkább tényleg kifacsarom magam és elhozom.
Végül is kötelező sírni (ha másért nem az elmúlás miatt) ha a legnagyobb gyerekünk iskolába megy, nem?
Imádkozom a megoldásért.
A hasam sokkal jobban van azért is sokat imádkoztam mert elég ijesztő volt hétfőn.

ISKOLA !!!!

Kori iskolás!
Nagyon tetszik neki, nagyon boldog, már alig várja, hogy újra mehessen.
Dóri néni nagyon tetszik neki, a padtársa pedig Hanna (egy másik nagy család legnagyobbja) akivel sokszor játszottak már együtt - itthon is őt szerette volna padtársnak, így hogy Hanna is őt választotta nagyon örülnek. Az első padban ülnek és ma már kellett színezni és Dóri néni játszott velük Vannak még ismerősök, Csilla és Dávid az oviból. Úgy láttam a szülők is aranyosak, kedvesek ők is izgulnak.
Nagy az öröm, minden szép és jó!

Évnyitó előtt 7.45

Csilla és Kori a bevonulásnál

Kori rendezget az első padban

Simit és Ninót Berci vitte reggel. Tőlük sem volt nehéz az elválás, ebéd után pedig amikor mentem értük akkor Simi nagyon boldogan ugrándozott és mesélt. Nimród vissza fogottan de szerintem ő is örült, hogy nem olyan szörnyű az ovi (mint amire emlékezett). Simike tegnap és ma reggel még sírva fakadt, hogy Kori többet nem megy oviba - ez van jövőre ő is iskolás lesz.

Én semmit nem aludtam éjjel, tegnap óta és egész éjjel furcsa módon fáj a hasam (ahogy sosem szokott - izomláz? görcs? ) minden felkelésnél és lépésnél (főleg függőleges állapotban).
Nagyon remélem, hogy elmúlik 26. héten ez még nem megengedett.
Egy-két rémálom kíséretében átvészeltem az éjszakát de jó lenne ha könnyen menne minden mert szerintem én sokkal jobban izgulok mint az összes többi gyerek.
Boldit vinnem kellett az évnyitóra és utána az első órára Korihoz - nem volt egyszerű de csak így volt megoldható. Azután viszont nagyon csodálkozott, hogy kettesben maradtunk egészen ebédig amikor mindenkit össze szedtem.
Folyt. köv.

Búcsúzás és ünnep

Búcsúzunk a nyártól.
Nem is tudom jó e, hogy nagyon boldogok vagyunk itthon a gyerekekkel a szünet utolsó napjaiban.
Próbálok finomat főzeni amit szeretnek, sokat alszunk, mesélünk, nevetünk. Így viszont nehezebb lesz az elválás, a fiúk mennek oviba, Kori iskolába, Boldika itthon marad velem.
Nem várom, olyan jól el vagyunk együtt. Bercit alig láttuk a héten, esténként fürdetés, vacsora, mese és fektetés után jön csak szegény Apa haza a dolgozóból.
A változás mindig egy kicsit félelmetes, még nekem is bár ezt próbálom nem érzékeltetni velük ("jaj de jó lesz!" - reklámozom).
Nimród már a telet várja ("anya, télre lesz tej a cicidben?"), Simi a focit várja, Kori pedig az új barátokat, de nagyon.
Reméljük helyt állunk majd mindannyian.
 
Ma Soroksárra mentünk, Nagypapa édesanyja 89. születésnapjára. Az év legnagyobb összejövetele a soroksári házban ez a nyár végi családi találkozó (Dédi 5 gyereke, nagyon sok unoka, 15 dédunoka).
Bold is kapott egy tortát aminek nagyon örült.

"Ez Bódié!"

 15 dédunoka

2 éves Boldi

Tegnap este eljött Veronka és Zsófi unokatesóim, vállalták, hogy itt alszanak mert korán reggel a várandósság legrosszabb vizsgálata a cukorterheléses vérvétel várt rám.
Este Bercivel elmentünk bevásárolni és ajándékot venni Bódinak, a lányok pedig ügyesen megetették és letették aludni a gyerekeket (sokkal korábban mint mi szoktuk!).

Hajnalban elindultunk Bercivel, az Uzsokiba kellett menni 7-re,előtte itthon kotyvasztottam a glükózos citromos oldatot. Éjjel 3 körül az összes gyerek megjelent a szobánkban, Kori és Simi a másik ágyon, Boldi és Ninó mellettem aludt (én nem sokat tudtam). Menekültszálló hangulat volt.

A két vérvétel között (7.30 és 9.30) elugrottunk a közelbe mert egy kedves anyuka a blogon megkeresett, hogy adna az ötödik babának néhány dolgot. Örültünk neki nagyon! Köszönjük!
Aztán irtózatos felhőszakadás kerekedett úgyhogy a második vérvételre egyedül rohantam be a kocsiból ezért nem is lehettem rosszul (ahogy az lenni szokott nálam). Elég jól megúsztam ájulás és rosszullét nélkül - úgy örültem!

Berci haza hozott és felköszöntöttük Boldit a kis gurulós Verdás hátizsákkal és a kinder csokival. Nagyon örült neki, tologatta húzogatta egész nap a lakásban, csak Nimród borult ki, sértődött meg és vonult el mert ő is azonnal kapni akart egy ilyet (olyan édes volt úgy sajnáltam, persze nem vigasztaltam de tavaly a Simi pont így reagált minden ajándékozásnál).
A nagyobbak örültek Bódi örömének, ők is adtak saját készítésű ajándékokat.
Olyan aranyosak így egy rakáson ahogy lelkesednek!

Délután meg jött Péter Boldi keresztapja (hozott neki egy fa hajót meg csokit aminek nagyon örült), vissza jött Zsófi és Vera Zizivel és jöttek Anyuék és Elődke Dórival. Anya hozott egy óriási tortát és szendvicseket, így nekem minimális dolgom volt a vendéglátás körül. Berci sajnos nem ért haza a munkából, de Ziziék sokáig maradtak, beszélgettünk még egy kicsit.

Boldi örült ahogy csak egy két éves tud örülni bár kissé elfáradt.
Isten éltesse sokáig kicsi Boldinkat!

Szuperhősök

Batman
Csizmás Kandúr
Robin
Pókember

Itthonlét

Amióta itthon vagyunk egy kicsit nehezebb mindenkinek.
Egy részt minden nap főznöm kell és mivel este már semmihez nincs erőm így a délelőtt elmegy ezzel és mivel itt nincs kert addig vadulnak bezárva amig nem végzek mindennel. Nem marad sok idő lemenni ebéd előtt szóval a levegőzés nem igazán megoldott egyenlőre.
Nem tudunk korán kelni mert olyan jó, hogy még egy hétig nem is kell. Utána úgy is fél 7 lesz a legkésőbb amikor felkelhetünk és mi valójában eddig sosem keltünk olyan korán (inkább fél 8-8 volt az ovis időben a felkelés - ennek mindjárt örökre vége).

Izgulok az iskola miatt. A táskán (amit anyu vett még nyaralás előtt) és a tolltartón kívül még semmi nincs. Egy részt pénzkérdése is volt, hogy eddig nem tudtam elintézni más részt nehéz négy gyerekkel neki vágni bevásárolni, pedig kell mindenféle tornacipő meg ruhák is Korinak (jaj nekünk).

Pénteken bementünk a városba, mert nagyon szerettek volna villamossal utazni úgyhogy busszal és villamossal elmentünk a tesómhoz a nyugatihoz. Ott játszottak az unokatesókkal az udvaron utána elindultunk hazafelé. Még nem volt olyan késő, volt idő bemenni Berci szüleihez is a másik unokatesók ott voltak úgyhogy csak az után mentünk végleg haza a 222-es busszal (9 után értünk haza de elég hamar elaludtak). Hát mondanom sem kell nagyon élvezték a sok utazást én meg annak örültem, hogy még így utoljára kalandozhatunk együtt amig bírom a hasammal és a nyárias idő is engedi.
(Az én maximalizmusom, hogy nem akarom úgy érezzék nem lehet mindenféle kaland mert pocakos vagyok.)

Berci dolgozik mióta haza jöttünk, esténként nem is látjuk rengeteg a munka, jól el is fárad és neki is vissza kell rázódnia a szuper közös nyaralás után.
A gyerekek borzasztóan várják haza, a nyakába ugranak (ha csak reggel látják, akkor).
A névnapján mindenféle aranyos rajzzal köszöntötték és ölelgették puszilgatták - nagyon édesek.

Úgyhogy elég nehéz vissza rázódni de remélem menni fog és nem hagy el az erőm és a lelkesedésem.
Eddig négy felnőtt volt négy gyerekre, most csak én vagyok ("Anya, anya" - egész nap).

Kicsi baba oda bent rengeteget mozog, jó nagy a hasam is, erős nagy gyerek lesz az biztos.
Néha megszáll az aggodalom, öt gyerek az még sem négy, remélem lesz elég ennivalónk meg ruhájuk meg minden ami kell.

Simi lázas volt tegnap, ma már csak a torka fáj, ideje elkezdeni a Béres cseppezést.

Ma megsütöttem életem első egész csirkéjét. Berci mondta, hogy tegyem a fenekébe az almát, mondtam, hogy "dehogy teszem ez el van tömődve nem nyúlok hozzá!".
Erre megszólalt azon a kedves nyugodt Bercis hangján: - Az a nyaka, fordítsd meg!
Hát ennyit a konyhaművészetemről....

Veszprémi állatkert

Két éve voltunk itt utoljára. Azóta sok minden sokkal szebb lett. Nimródnak volt a legnagyobb élmény hiszen ő nem emlékezett arra, hogy látott volna nagy állatokat közelről.
A csimpánzzal elbeszélgetett és bohóckodott neki, a gyűrűsfarkú makik bemutatója pedig az összes gyereket lenyűgözte. Korinak a medve tetszett legjobban (mert ő olyan mint apa), aki nem jött közel de a szikla tetején "táncolt a fejével" az indiánok zenéjére.
Nagyon tetszett nekik a zsiráf, a zebra bébi, Bercinek az orrszarvú és mindegyik gyereknek az állatsimogató (bár Boldi sikítva menekült, hogy "jaj, jaj!").
Jó volt nagyon!