Szuperintenzív Csopakozás

Kedden este le tudtunk menni Csopakra Berci munkája után.
Piros Katica légkondis kényelmes szupergyors vonattal a Déliből. Nem gondoltam volna, hogy képes leszek egy nagy bőröndbe hatunk cuccait betenni de tekintve, hogy egész hétre kánikulát mondott a meleg ruhákat itthon  hagytam. Még így is extra óriási gurulósba gyömöszöltem mindent.
Berci apukája kivitt minket a vonathoz, Berci pedig oda jött a munkából elértük a 16.30-ast! Szuper volt az utazás. Este fél 8-kor már a Balatonban fürödtünk és mennyei boldogság árasztott el mindannyiunkat (kivéve Boldit ő azt hitte, hogy ez árvíz.....).

Szerdán délelőtt is mentünk a strandra mert nem bírtak magukkal. Már reggel kipattantak az ágyból és kiabáltak, hogy mikor megyünk már a vízbe. Úgyhogy mentünk, délig vissza se mentünk a házhoz ahol aludtunk majd újra kimentünk fürödni. 2 órát egyhuzamban pancsoltak. Boldi kezdte megszokni, hogy ez nem az árvíz hanem a Balaton és egyre beljebb merészkedett. Néha kellett csak kijjebb parancsolni őket egyébként nagyon rendes társaság. Berci egyenként bevitte őket a mélybe. Boldi néha az árnyékban kártyázott.
Este hazafelé a strandról (ami sosem volt 8 előtt mert világos és nagyon meleg volt) találkoztunk egy tojást rakó mocsári teknőssel aki beásta a tojásait majd vissza sétált a nádasba.

A Csütörtök megint csak a strandolásról szólt. Lent volt Berci nagynénje Klári Péterrel és együtt ebédeltünk. Sokat segítettek a főzésben, vásárlásban és a gyerekek körüli teendőkben. Nagyon jól szórakoztunk együtt.
Közben Boldi is rájött, hogy nem árvíz és egyre bátrabb lett.
Minden úszópelenkás kislányt lelocsolt a babapancsoló részben.
Borzasztóan élvezték a nyaralást, a fürdést, a rengeteg fagyizást. Délután is és este is elaludtak rendesen. Mivel este 8-kor még a strandon voltunk, 9-kor a lovacskás játszótéren így fél 11 volt mire elcsendesedtek. De nem bántuk.
Ennyi boldog gyereket rég láttam együtt...

Pénteken Bercinek haza kellett jönnie dolgozni. Vonattal jött reggel és a fél heteset el is érte este de sajnos elütötte valakinek a bringáját a vonat úgyhogy álltak két órát Agárdnál.
Így egész nap apa nélkül strandoltunk.
Kláriékkal ebédeltünk a háznál, ment minden rendesen de azért nagyon vártuk vissza apát mert azért úgy az igazi...
Nem sok képet készítettem aznap, nagyon kellett rájuk vigyázni.

Szombaton aztán nagy kalandra adtuk a fejünket. Berci apukája oda adta a hajót, hogy vigyük ki. Bercinek van hajós papírja viheti, de még sosem vitte egyedül ráadásul ott voltunk mi is úgyhogy nagy kalandnak ígérkezett. Klári jött velünk. A kikötőben vártuk amíg felszerelte, sok mindent meg kellett csinálni mert idén nyáron még nem vitték ki. Berci ügyesen megcsinálta a gyerekek izgatottan vártak és szerencsésen kihajóztunk. Fürödtünk sokat a Kerekedi öbölben (Simi legyőzte magát és ő is bejött a mélyvízbe!, Nimród is a lépcsőig, Kori pedig ugrált a hajóról le sem lehetett szedni), utána egy kicsit vitorláztunk mert nagyon szép szeles idő volt.
A fedélzeten aztán beindult az őrület - szó szerint!!!
Délután a strandra mentünk, falták a lángost, nyalták a fagyit nagyon boldogok voltak.
Annyira bolondosak olyan vicces ez a sok kis gyerek együtt és még mindig olyan hihetetlen, hogy mind a miénk....
Berci mindent megadott nekünk, sosem azt mondta mit nem lehet mi a drága hanem kaptunk lángost meg fagyit meg kürtöskalácsot, mindent amire vágytunk, sosem nélkülöztünk.

Vasárnap reggel aztán összepakoltunk és elértük a 9.20-as vonatot ami szintén piros gyors és légkondis volt.
Ennél szebb nyaralást nem tudtam volna álmodni sem magunknak. Minden nagyon jó volt, júniusban gyönyörű még a víz mert tiszta és kevesen nyaralnak még ilyenkor. Hétvégére megérkezett a tömeg de egyébként csodálatos volt minden.
Tényleg mindent megkaptunk, Berci pedig úgy intézte, hogy nagyon örüljünk.
Hála ezért a tökéletes néhány napért! Köszönjük!

Aranymise, Rúzs táncgála, oviszünet

Ma 50 éve, hogy Imre atyát pappá szentelték. Aranymiséje volt a kápolnában.
Sokan voltak, kicsit késtünk is de Bercit így is elkapták mise elején, hogy fotózzon.
Így magamra maradtam a négy gyerekkel (ami sosem egyszerű szentmisén) de sikerült "átvészelni" viszonylag halkan és az utána következő köszöntést és óriás tortázást is egészen jól bírta a gyerek sereg.

Utána Éviékkel felmentünk a Sziklakápolna fölötti csúszdás játszótérre ahol nagyon jól érezték magukat együtt az unokatestvérekkel.
Boldi úgy csúszott egyedül az óriás csúszdákon mint egy óvodás. A többiekről nem is beszélve...

Ebédre Berci anyukája várt minket. Az autóban végig énekeltünk, hogy ne aludjanak el mert már akadt fel a szemük olyan fáradtak voltak. Finom ebéd után a 3 fiú nyugovóra tért, mi pedig Bercivel és Korival útnak indultunk Törökbálintra ahol Kori táncfellépése kezdődött 4-kor.

Minden gyerek aranyos, mindenkinek a saját gyereke a legszebb de az vitathatatlan, hogy ez a kis Kori úgy ragyogott a színpadon mint egy kis gyémánt.
Olyan boldog, olyan életigenlő, hogy csodálom!
Most nem nyújtogatta a nyelvét zavarában, most teljesen tisztában volt minden mozdulatával és mimikájával (ami végig derűs, kedves mosolygós volt) viszont az első számban a ruháján a díszítés egy kissé zavarta a mozgásban de nagyon ügyesen megküzdött vele. Büszke vagyok rá bár ő egy kicsit szomorú volt, hogy foszlásnak indult a szalagja de miután elmondtam, hogy valakinek a cipője repült le valakinek a ruhája szakadt el  - és úgy táncolt tovább - így már ő sem érezte emiatt rosszul magát.
A második részben megint szerepelt (akkor már szalagok nélkül) és ebben már olyan felszabadult volt, hogy öröm volt nézni!
A fináléban pedig önálló koreográfiával betáncolta a színpadot!
Berci végig fotózott, nagyon elfáradtunk mindannyian 4-től 7-ig tartott az egész.

Este vissza mentünk a fiúkért és együtt vacsoráztunk a Nagymamával.

Holnaptól nincs ovi szeptemberig, mindenki itthon lesz, plusz hétfőn és kedden vigyázok egy unokatesóra (2 éves Samura). Úgyhogy öt gyerek lesz...
Kedden este talán teljesül a vágyunk és elutazunk két napra gyerekestül....

2013 június 9. Árvíz és Gödöllő képek

Víz, víz, víz: a legnagyobb ÁRVÍZ 2013

Az egész mai nap a vízről szólt.
Mise után lesétáltunk a kápolnától a Margit Híd lábához ahol igazi katasztrófaturizmus volt.
Döbbenet ez a rengeteg víz, csodálatos és félelmetes egyszerre és persze szomorú azokra nézve akiknek kára van belőle. Viszont ez az összefogás amit a rakparton is láttunk és a hírekből is hallunk példaértékű és nagyon szép.

A gyerekek nem értették miért is kell ezt megnézni aztán mikor oda értünk és meglátták a vízben az útjelző táblákat és a lámpákat, a hömpölygő Dunát ami szinte már víztükör akkor nagyon fellelkesültek és mondták, hogy "aztaaa, aztaaaa!".
Boldi végig a babakocsiban ült de annyira megérintette a látvány, hogy el kezdte mondani pánikolós hangon, hogy "vísz, vísz" és utána egész nap ezt mondogatta ugyanazzal a kétségbeesett arckifejezéssel mint az elején.
Simi meg akarta fogni a Dunát, Kori bele akart hajolni (még halacskákat is láttak) Berci pedig fotózta és biztos nagyon jó képeket csinált (nem olyat mint én a kis gépemmel de azért ezeket is jó nézegetni).

Majd elindultunk Gödöllőre de majdnem az Árpád Hídnál meg kellett állnunk mert ott már a sín is majdnem víz alatt volt. Jaj micsoda látvány!!!!

Még sok helyet megnézhettünk volna de a gyerekek már nagyon elfáradtak folyton vízért könyörögtek mert nagyon- nagyon meleg nap volt a mai. Mindig szomjasak voltak úgyhogy tovább mentünk, tankoltunk, vettünk inni és elindultunk Gödöllőre Ati papáékhoz.

Ebédeltünk (Juci mama rengeteg palacsintát sütött), kerteztek a gyerekek Ati papával, felköszöntöttük a 12 éves kis Atikát és délután már Éviékkel (mert közben ők is megérkeztek) elmentünk egy játszótérre utána pedig fagyizni.
Sétáltunk kicsit a városban, nagyon szép hely Gödöllő, csupa zöld és sok a víz, három szökőkút is volt a közelben az egyikben ivóvíz volt (még szerencse mert megint csak vizet követeltek a tikkadt gyerekek).
Fagyizás után az ugrálós szökőkúthoz mentünk, ott szembe kell állni a vízzel és ha ugrálsz a kövön egyre nagyobb lesz a vízsugár. Nagyon vicces volt, sokat nevettünk, még Berci is ugrált!

Nimród Ati papa iránti rajongása óriási méreteket öltött. Le nem szállt róla, magyarázott, vitette magát, a játszótéren sem tágított mindent együtt akart csinálna a nagypapájával.
Öröm ez nekem mert annak ellenére, hogy türelmetlen vagyok és sokszor nagyon fáradt az egész sokgyerekes mindennapokhoz, azért ezt az egyet legalább jól csinálom. Mármint úgy tudom, hogy azok a gyerekek akiket nagyon szeretnek és megtanítanak a szeretetre és az érzelmeik kimutatására azok a gyerekek sokkal jobban tudnak kötődni és ragaszkodni a későbbiekben. És úgy látom ez a gyerekeimnek nagyon megy! Hála az égnek, hogy ebben jó vagyok mert ezen kívül tele vagyok bizonytalansággal, hogy mit rontok el. Ezt biztos, hogy jól csinálom, csináljuk Bercivel, mert látom a gyümölcsét: ezt a sok szeretnitudó gyereket.

Boldi egész délután "vísz"-t mondott, Juci mamának alig sikerült elcipelni egy kis patak mellől mert ott is leragadt a és gyönyörködött a látványban (vagy csak borzongott...).

Nagyon vizes nap volt.