Aranymise, Rúzs táncgála, oviszünet

Ma 50 éve, hogy Imre atyát pappá szentelték. Aranymiséje volt a kápolnában.
Sokan voltak, kicsit késtünk is de Bercit így is elkapták mise elején, hogy fotózzon.
Így magamra maradtam a négy gyerekkel (ami sosem egyszerű szentmisén) de sikerült "átvészelni" viszonylag halkan és az utána következő köszöntést és óriás tortázást is egészen jól bírta a gyerek sereg.

Utána Éviékkel felmentünk a Sziklakápolna fölötti csúszdás játszótérre ahol nagyon jól érezték magukat együtt az unokatestvérekkel.
Boldi úgy csúszott egyedül az óriás csúszdákon mint egy óvodás. A többiekről nem is beszélve...

Ebédre Berci anyukája várt minket. Az autóban végig énekeltünk, hogy ne aludjanak el mert már akadt fel a szemük olyan fáradtak voltak. Finom ebéd után a 3 fiú nyugovóra tért, mi pedig Bercivel és Korival útnak indultunk Törökbálintra ahol Kori táncfellépése kezdődött 4-kor.

Minden gyerek aranyos, mindenkinek a saját gyereke a legszebb de az vitathatatlan, hogy ez a kis Kori úgy ragyogott a színpadon mint egy kis gyémánt.
Olyan boldog, olyan életigenlő, hogy csodálom!
Most nem nyújtogatta a nyelvét zavarában, most teljesen tisztában volt minden mozdulatával és mimikájával (ami végig derűs, kedves mosolygós volt) viszont az első számban a ruháján a díszítés egy kissé zavarta a mozgásban de nagyon ügyesen megküzdött vele. Büszke vagyok rá bár ő egy kicsit szomorú volt, hogy foszlásnak indult a szalagja de miután elmondtam, hogy valakinek a cipője repült le valakinek a ruhája szakadt el  - és úgy táncolt tovább - így már ő sem érezte emiatt rosszul magát.
A második részben megint szerepelt (akkor már szalagok nélkül) és ebben már olyan felszabadult volt, hogy öröm volt nézni!
A fináléban pedig önálló koreográfiával betáncolta a színpadot!
Berci végig fotózott, nagyon elfáradtunk mindannyian 4-től 7-ig tartott az egész.

Este vissza mentünk a fiúkért és együtt vacsoráztunk a Nagymamával.

Holnaptól nincs ovi szeptemberig, mindenki itthon lesz, plusz hétfőn és kedden vigyázok egy unokatesóra (2 éves Samura). Úgyhogy öt gyerek lesz...
Kedden este talán teljesül a vágyunk és elutazunk két napra gyerekestül....

2013 június 9. Árvíz és Gödöllő képek

Víz, víz, víz: a legnagyobb ÁRVÍZ 2013

Az egész mai nap a vízről szólt.
Mise után lesétáltunk a kápolnától a Margit Híd lábához ahol igazi katasztrófaturizmus volt.
Döbbenet ez a rengeteg víz, csodálatos és félelmetes egyszerre és persze szomorú azokra nézve akiknek kára van belőle. Viszont ez az összefogás amit a rakparton is láttunk és a hírekből is hallunk példaértékű és nagyon szép.

A gyerekek nem értették miért is kell ezt megnézni aztán mikor oda értünk és meglátták a vízben az útjelző táblákat és a lámpákat, a hömpölygő Dunát ami szinte már víztükör akkor nagyon fellelkesültek és mondták, hogy "aztaaa, aztaaaa!".
Boldi végig a babakocsiban ült de annyira megérintette a látvány, hogy el kezdte mondani pánikolós hangon, hogy "vísz, vísz" és utána egész nap ezt mondogatta ugyanazzal a kétségbeesett arckifejezéssel mint az elején.
Simi meg akarta fogni a Dunát, Kori bele akart hajolni (még halacskákat is láttak) Berci pedig fotózta és biztos nagyon jó képeket csinált (nem olyat mint én a kis gépemmel de azért ezeket is jó nézegetni).

Majd elindultunk Gödöllőre de majdnem az Árpád Hídnál meg kellett állnunk mert ott már a sín is majdnem víz alatt volt. Jaj micsoda látvány!!!!

Még sok helyet megnézhettünk volna de a gyerekek már nagyon elfáradtak folyton vízért könyörögtek mert nagyon- nagyon meleg nap volt a mai. Mindig szomjasak voltak úgyhogy tovább mentünk, tankoltunk, vettünk inni és elindultunk Gödöllőre Ati papáékhoz.

Ebédeltünk (Juci mama rengeteg palacsintát sütött), kerteztek a gyerekek Ati papával, felköszöntöttük a 12 éves kis Atikát és délután már Éviékkel (mert közben ők is megérkeztek) elmentünk egy játszótérre utána pedig fagyizni.
Sétáltunk kicsit a városban, nagyon szép hely Gödöllő, csupa zöld és sok a víz, három szökőkút is volt a közelben az egyikben ivóvíz volt (még szerencse mert megint csak vizet követeltek a tikkadt gyerekek).
Fagyizás után az ugrálós szökőkúthoz mentünk, ott szembe kell állni a vízzel és ha ugrálsz a kövön egyre nagyobb lesz a vízsugár. Nagyon vicces volt, sokat nevettünk, még Berci is ugrált!

Nimród Ati papa iránti rajongása óriási méreteket öltött. Le nem szállt róla, magyarázott, vitette magát, a játszótéren sem tágított mindent együtt akart csinálna a nagypapájával.
Öröm ez nekem mert annak ellenére, hogy türelmetlen vagyok és sokszor nagyon fáradt az egész sokgyerekes mindennapokhoz, azért ezt az egyet legalább jól csinálom. Mármint úgy tudom, hogy azok a gyerekek akiket nagyon szeretnek és megtanítanak a szeretetre és az érzelmeik kimutatására azok a gyerekek sokkal jobban tudnak kötődni és ragaszkodni a későbbiekben. És úgy látom ez a gyerekeimnek nagyon megy! Hála az égnek, hogy ebben jó vagyok mert ezen kívül tele vagyok bizonytalansággal, hogy mit rontok el. Ezt biztos, hogy jól csinálom, csináljuk Bercivel, mert látom a gyümölcsét: ezt a sok szeretnitudó gyereket.

Boldi egész délután "vísz"-t mondott, Juci mamának alig sikerült elcipelni egy kis patak mellől mert ott is leragadt a és gyönyörködött a látványban (vagy csak borzongott...).

Nagyon vizes nap volt.

Kori Fecske elballagott

Még csak most búcsúztam el tőle az első ovis napon amikor Ildi néni kézen fogta és mondta, hogy egy óra múlva menjek érte (ez volt a szoktatós hét). Első nap nem sírt aztán a harmadikon már kezdett rájönni, hogy ez már mindig így lesz...
Legalábbis mostanáig...
Aztán egy év múlva kapott a csoportba maga mellé egy Simit, idén pedig egy Nimródot.
Ma pedig elballagott az oviból ez a gyönyörű okos nagykislány és ott hagyta a két kistestvérét.
Simi búcsúztatót mondott és büszkén néztük mindannyian ezt a boldog ragyogó arcú iskolaváró Korit.

Eljöttek Anyuék, Apu is, és meglepetésünkre Berci szülei is ide értek pedig azt hittük nem tudnak jönni.
A műsor (palotás, versek, néptánc, tarisznyázás ) után kerti party volt az ovi udvarán: közös sütizés a ballagókkal.
 Egy asztalon eredeti thai levest készítettek és osztottak az egyik gyerek szülei nagyon nagy volt az érdeklődés. Mi egy hatalmas tortát vittünk - abból sem maradt semmi.
Az idő is áldásos volt, nem esett és nem volt túl meleg sem.
Nimród végig mutatta Ati papának az összes játékot az udvaron, nagyon örültek egymásnak, Siminek is nagy örömet szerzett a másik nagypapája betoppanása aki most végre megnézhette az ovit.
Utána itthon nálunk volt egy kis eszegetés erre már csak a Nagymama és anyuék jöttek. Anyu csinált szendvicseket, Simi Tibivel játszott Nimród pedig Mikulást játszott.
Kori pedig nem tud elmenni aludni mert annyira izgatott a matricás ragasztós füzete miatt amit erre az alkalomra kapott.
Azért ezek igazán gyönyörű pillanatok az ember életében, csodálatos, hogy vannak gyerekeim akiket láthatok növekedni...

Fecskék évzárója 2013

A tavalyi évvel ellentétben most kitalálta az óvoda új vezetősége, hogy ne legyen az évzáróval egyben a ballagás is. Ezért két alkalomra tették (teljesen feleslegesen).

Ez a mai volt az évzáró de a tavalyi ballagás hatása érződött mert egy kicsit búcsú volt ez is (Ildi néni meghagyta a régi hagyományt amit próbálnak eltiporni).

A ballagó 6 lány kis szalagot kapott a nyakába.
Kristóf atya a templomban elbúcsúztatta a nagy fecskéket utána mindenki lesétált az ovihoz ahol az egész csoport műsort adott elő a szülőknek.
Nagyon kedves és szórakoztató volt.
Kori mondott mindent a leghangosabban és legpontosabban pedig ő a legfiatalabb aki most iskolába megy.
Simi is nagyon bátran ügyesen és lelkesen részt vett az előadásban.
Nimród az első perctől megmakacsolta magát és nem volt hajlandó megszólalni csak a kecske-mecske játékban amit Simivel közösen adtak elő (nekünk ez is elég volt).

Utána kis vendégség volt a saját csoportjukba.
Eljött Berci anyukája is, és az enyém is Tibivel. Hoztak egy nagy csoki tortát amiből mindenkinek jutott.
Nagyon jó délelőtt volt nagyon büszke vagyok a gyerekekre, kiváltságos, hogy együtt járhattak egy helyre.

Kornéliám