Lányos nap: A Hattyúk tava

Csütörtökre nagy nehezen sikerült megszerveznem a 3 fiú őrzését.
Ovis ebéd után vittem őket a Labiba ahol Berci unokatesói vállalták őket.
Korival ketten útnak indultunk a Müpába. Busszal, aztán villamossal aztán megint villamossal mentünk.
A moszkván persze "éhes lett a hasikója" úgyhogy sütiztünk.
3-kor kezdődött az előadás, egy órás volt, a Szegedi Kortárs Balett előadásában.
Hetek óta Hattyúk tava lázban égünk: nézzük, hallgatjuk, énekeljük, táncoljuk.
Csak ezt találtam amit bírunk anyagilag és időben is és jó döntés volt, nem csalódttunk, sokat nevettünk, igazi gyerek előadás. Most voltunk először a Müpában, Korinak a villamosozás is igazi élmény volt hát még, hogy hazafelé is megálltunk a sütis bódénál...

Ezzel a nappal igazán csak neki adtam és ez nagyon jó volt.
Sosem vagyunk csak kettesben és érzem, hogy ez egyre inkább kell neki, még akkor is ha rengeteget kell egy ilyen napra várnia. Ragyogott mint a napsugár.
Simi a következő, de már Nimród is sorban áll...

Nimród főzött

Vasárnap Nimród a kívánsága szerint ünnepelt: főzött a Nagypapával. Ilyenkor van főzőitalozás meg hasonló férfias dolgok. Ja és nem szabad zavarni és észrevenni alkotás közben. Komoly munka folyik...

Délután felköszöntötte a család és még nincs vége: ezen a hétvégén is Nimród 3-at ülünk....

Rúzs Tánciskola

Korit év elején beírattuk jazz táncra. Az oviban van kedd délelőttönként így sajnos mi nem látjuk az órákat.
Mindig azt mesélte, hogy szeret járni, Bogi néni nagyon vicces.

Szombaton megbizonyosodtam róla, hogy Bogi néni nem csak vicces de fantasztikus pedagógus is.

Nagyon meghatódtunk mikor Kori táncolt, gyönyörű volt.

Berci fotózott én pedig megírtam a cikket.


http://hirmondo.budakeszi.hu/budakeszi-hirek/budakeszi-jaras/2127-ruzs-jubileum

Nimród születésnapja

Az oviba nem akart tortát vinni ez a 3 éves legény (azt mondta: "Én a Nagypapával eszem csak tortát!") úgyhogy együtt megsütöttük az almáspitét amit szívesen bevitt a többieknek.
Aznap őzikét néztek a csoporttal, Ildi néni ismer egy házat nem messze az ovitól ahol Bambi lakik hasában egy kis Bambival. Az őzikét megetették (bár a Simi répáját állítólag nem vette el) úgyhogy nagyon jól telt  a születésnapos ovis délelőtt.
Aztán haza hoztam őket és ebéd utáni alvás után megérkezett Nimród fő meghívottja, aki nélkül nem ünnepel: A Nagypapa! Minden gyerek körbevette, almáspitét eszegettek és mesét olvastak.
Nimród megkapta az Annapetigergőből a róla szólót - A legkisebbek könyvét azaz a Nimród könyvet - , és azt olvasták amíg meg nem  jöttek a többiek.

Aztán megérkezett a három Császár - az unokatestvéreim - akik mindig vigyáznak a gyerekekre, aztán jött Anyu Tibivel és Elődke Dórival (a szerelemmel) és később  Zizi a nagynéném is megérkezett, Császárék anyukája. Berci is haza tudott jönni a munkából így együtt köszöntöttük a 3 éves harmadikat.
Az ajándék kicsit zűrös volt mert Nimród nem hagyta, hogy a többiek is élvezzék a mókás szerelőgarázst (főleg Bódi volt megsértve, hogy nem lehet összetörni) de egyébként sokat ettünk-ittunk és nevettünk (Bódi evett a legtöbbet).

3 éve történt...

Nimród, a legkisebb királyfi

2010. Február 1-én hajnali 4 óra 35 perckor jött a világra 4140 grammal 58 centisen. Nem sírt fel azonnal talán kicsit meg is volt sértve, hogy el kellett hagynia a meleg anyai fészket. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű, hiába harmadik baba, a napok óta tartó fájásaim nem jósoltak túl könnyű befejezést. Végül vasárnap este, 3 nap túlhordás után útnak indult Nimród. Hat perces fájásokkal mentünk be a klinikára nem sokkal éjfél után (tehát már hétfőn). Hatalmas hó és csend volt, Berci napközben kiásta az autókat, a gyerekeket pedig még kora este átvitte a nagyszülőkhöz hátha végre elérkezik a pillanat, vagy ha még sem legalább a másnap reggeli ctg alatt jó helyen legyenek.
A Doktor úr nem sokkal utánunk meg is érkezett (izgultunk, hogy be jön e hiszen ő is vidékről jött, éjjeli ügyelet után, de nagyon ígérte, hogy ott lesz úgyhogy tudtam, hogy nem hagy cserben minket). Az utolsó másfél óra volt a legnehezebb, erről mi sem tanúskodik jobban mint Berci szétkarmolt keze de hát azért volt ott, hogy kapaszkodjak belé, harmadszorra is ő volt a legjobb segítő akit elképzelhet az ember. Mikor Nimródot meglátta a Doktor úr, csak annyit kérdezett : "Hát te hogy fértél el ott bent? " - és tényleg: megnyertem a fogadást (egy hatalmas tábla csokit Bercitől) hiszen valóban 4 kiló felett volt - nem véletlen, hogy nem tudtam aludni az utolsó hetekben és, hogy az ágyból is alig bírtam felkelni a szülés előtti pár napban...
Hát megérkezett a legkisebb királyfi, és mi újra átélhettük a csodát ami a legnagyobb az ember életében: gyereke születik.
Berci a büszke apa beszélt hozzá, szeretgette, ő pedig csak nézett nagy mókus szemeivel mintha közben azt mondaná: "Itt vagyok, végre megérkeztem!"
Csodálatos.

Beteges

Ma nem mentek oviba: köhögés éjjel nappal, Korinak meg fáj a torka.
Én is beteg vagyok nagyon fárasztó így gyógyítani, etetni itatni és veszekedni ha valamelyik éppen nem akarja a szükségeset.
Reggel még örültem, hogy együtt leszünk, kint hó bent meleg és szeretek velük lenni.
De állandóan ölik egymást, amikor meg nem akkor engem nyúznak jönnek utánam vagy szétpakolják a lakást. És persze egész nap pakolok és könyörgök hogy igyanak és vegyék be és ne bántsák egymást.
A legjobb ha beküldöm őket játszani és megparancsolom hogy maradjanak ott. Na akkor egy kisit sikerül behoznom magam de a terveim, hogy majd társasozunk meg építünk - hát ilyenkor szertefoszlik és a túlélésre megyek. Hát nem vagyok büszke erre, vannak jobb napjaink is.

Szombaton csak a kicsik voltak betegek és Berci elvitte Korit és Simit a Gryllus Maszkabál koncertre. Unokatesók is mentek meg végül a Nagymama is úgyhogy Vilmossal is találkoztak a színfalak mögött. Jólérezték magukat. Aztán estére levittük a kicsiket is és a Nagymama vigyázott rájuk. Sőt egyedül vállalta a 4 gyerek vacsoráztatását fektetését.Örülök, hogy jól sikerült az este zökkenőmentesen ment minden. Nagymama ügyes!!! Ők meg ott mindig rendesek!

Bercivel meg lementünk a Pálvölgyibe szülinapi köszöntésre. Hívtunk kb. 10 embert csocsóztunk, iszogattunk (én csak kakaót) és ettünk is. Jó az a büfé nagyon! Meg a helyet is szeretem, hangulatos.
Éjjel 3-ra mi is otthon voltunk Nagymamáék házában,  így reggel a gyerekekkel ébredtünk úgyhogy Berci kivételével elmentünk misére.

Ebédre haza jöttünk otthonunkba, pihentünk, délután meg megnéztük együtt a Sárkány és Papucsot régi magyar rajzfilm rengeteg poénnal irtó humoros a gyerekek  fetrengve nevettek.
 

Berci 32

Úgyhogy ma szabadnapot vett ki.
Ezaz!

Ma az volt, hogy Berci elvitte a nagyokat oviba. Aztán hozott péksüteményt azt megettük kávéval a felét Boldi nyúlta le az asztalról. Nagyon tetszett neki, hogy hárman vagyunk itthon: a család.
Aztán Berci dolgozott a képekkel a gépénél én meg pakolásztam, rendet raktam.
Délután mentünk a nagyokért, teljes volt a boldogság, hogy Berci hozta ki őket délután (ilyen talán egyszer volt a 3 év alatt).
Aztán az autóban a kezdeti szomorkodást vidámság váltotta fel mikor ugyanis megtudták, hogy nincs meglepetés legörbült a szájuk aztán szélesre nyúlt mikor Berci mondta, hogy irány a cukrászda.
Beültünk, Kori és Simi 10-10 dkg gumicukrot választottak (mi mást a süteményes boltban - de ma mindent lehet), Nimród egy MARCIPÁN MIKULÁS CSIZMÁT (hát ez egy őrült!), Boldi meg kapott egy kókuszgolyót, a felnőttek meg sütiztek.
Aztán haza, előkészültünk az esti lelépéshez.
Péter megjött 6-ra, átadtam a terepet, Bercivel elindultunk Először munka és lelki táplálék: ökumenikus imahéten minden este fotózza az eseményeket. Ma evangélikus imaházban baptista lelkipásztor beszélt. De imádkozott, megáldott katolikus pap és metodikus és egy református lelkész is.
Érdekes volt. Befogadó vagyok olyan szempontból amiről a mai elmélkedés is szólt, hogy minden keresztény oda tart ( a mennyországba) mindegy hogy hova jár. Ez így van. De az, hogy hol érzem otthon magam, hova járok lelki táplálékért azt már mindenki maga dönti el. Nem könnyű ebben a világban, egyre nehezebb oda fordulni. Meg kell próbálni nagyon...
Volt egy kis agapé pogácsával, sütivel, üdítővel.
Utána autóval bementünk a Moszkva térre és igaz, hogy már akkor nem voltunk éhesek mikor elindultunk de akkor is akartunk enni. Úgyhogy 3 helyre is beültünk mindenhol ettünk egy kicsit és nagyon- nagyon jó volt.
10-re megígértem Péternek, hogy haza jövünk.
Azt mondta minden rendben ment a fektetésnél, senki nem hisztizett.
Azért nem rossz az, ha más fekteti őket....