Az első nap délben mentem értük, ezen a héten beszoktatás van úgyhogy nem alszanak bent.
Belestem és szépen kanalazta az ebédet Simike mellett.
Vera néni teljesen odáig volt, hogy mennyire ügyesen játszott kint az udvaron, hogy szerzett magának csúszkát, és egyszer csak megszólalt, hogy "most már menjünk be ebédelni mert éhes vagyok".
Ebéd után nagyon lassan felöltözött mind a három és elindultunk haza. Kaptak Kinder Tojást a nagy nap alkalmából és mindenkinek egy édes kis állatka volt benne amit aztán azóta is őrizgetnek.
Boldi kidőlt hazafelé, ez a legnehezebb, hogy pont alvásidőben kelünk útra. Tegnap nem sikerült ébren tartanom így egy nagyon nehéz délután kerekedett (nem aludt el estig akkor viszont kólikázott).
Nimród el kezdett üvölteni ahogy elindultunk az oviból és gyakorlatilag egész délután tombolt (kivéve az egy óra alvást amire nagy kínok árán rávettem na meg amíg megette a csokitojást).
Mindenen sírt, megsértődött, kiborult, zokogott.
Amikor beszéltünk az oviról akkor viszont vidám volt és azt mondta: "szeretek oviba járni, holnap is megyek".
Ma reggel is sírdogált ébredésnél, majd a kakaónál megnyugodott és mondta: "nézd anya már nem sírok!". Könnyebb és gyorsabb volt az elindulás mint tegnap, megint búcsúzott, hogy "Szia Édesanyám!".
Berci bent hagyta őket és akkor sem sírt.
Amikor mentem értük ebédkor akkor is szépen ült és evett és nevetve jött ki a teremből.
Vera néni mondta, hogy ma kétszer sírt de egyszer sem utánam (szerencsére!). Egyszer a Simivel verekedett, aztán meg nem akarta, hogy foglalkozáson vegyen részt a Simi együtt akart vele lenni.
Ma már könnyebb volt a hazatérés és kevesebb a hiszti bár itthon a délutáni elalvás előtt megint megszenvedtük a viszontlátást.
Tudtam, hogy nem lesz könnyű vele, bent sem, itthon sem.
Nehezen engedem el, magamban is kicsit emésztem magam ha nagyobb lenne talán nem viselné meg ennyire.
Ugyanakkor ott van nagyon sok ismerős és a 2 testvére ugyanabban a csoportban, el kell hinnem, hogy jó lesz neki. Azonban annyira akaratos és önfejű - amellett, hogy életrevaló és nagyon önálló - hogy meg kell szoknia a benti szabályokat.
Szenvedélyes család vagyunk. Hangosan örülünk ha minden jó, hangosan vagyunk mérgesek.
Lángolunk, vadulunk, a fellegekben repülünk aztán dühbe jövünk és az is hangos. Nehéz ez a túlfűtöttség a gyerekekben is látom, ritkán vagyunk higgadtak ha boldogok vagyunk épp úgy hangosan, mint ha idegesek.
Hát a Nimród is egy ilyen túlfűtött példány, talán ő a legjobban...
Tegnap elsirattam a vele töltött 3 évet, ma megpróbálom kezelni a helyzetet és a legjobbat kihozni belőle, hisztimentessé tenni az együtt töltött időt.
Ovi után ketten besétáltunk a könyvesboltba és kiválaszthatta az ovis ajándékát, ő kérte a Maszat a vonaton-t. Nagyon büszkén lépkedett az autó felé a könyvvel és nem volt hajlandó megmutatni a testvéreinek amit kapott.
Fél kettőre mindenki ágyban volt, most Boldi sem aludt el hamarabb csak a kiságyában, Nimród és Simi egy-egy oldalamon a nagy ágyban, Kori meg alvástettetés után megszökött játszani.
A Maszatot is csak alvás után olvashattam el, mert Ninóka hisztizett nem tudta, hogy kér e takarót, megnézzük e az új könyvet, akar e bújni hozzám vagy sem.
Aztán akart....
Délután ketten sütöttünk palacsintát a többieknek (közben puszilgatott, ölelgetett, "nagyon édes anya vagy!" -mondta).
Berci korán haza jött így társasozni is tudtunk, szépen telt az este.
"Nimród mész holnap oviba?" -kérdem.
"Igen!" - vágja rá.
Pici Ninóm nagy ovis lett...
