Mérges vagyok.
Végtelenül idegesít, hogy egyfolytában nyaggatják a Boldit.
Boldi jár, megy kifejezi az akaratát. A Nimród fellöki, a Simi ráfekszik, Kori pedig "segít" neki: lefogja miközben menne. Ettől a Boldi visít én meg ordítozom mert mérges vagyok és nem tudom higgadtan kezelni a helyzetet: azt, hogy bántják.
Most éppen a Simi rántotta le úgy az ágyról, hogy egy felnőtt feje sem koppant volna hangosabban.
Nem értem miért nem lehet normálisan játszani, békésen könyvet nézegetni vagy építeni.
Miért kell kötekedni és generálni a bajt.
Ma ez ment nálunk, és ezenkívül semmi sem jó, mert lemegyünk a játszóra (arra amit ki nem állhatok) csak azért, hogy örüljenek, aztán persze "nem voltunk eleget ott" úgyhogy hazafelé megy a nyavalygás mert semmi sem elég.
Olyan szép ez így.
Sürgősen valami kikapcsolódás után kell néznem mert nem bírom tovább...
A nagy Nagy család
A nagy Nagy család
2012. november 17., szombat
2012. november 16., péntek
Ezen a héten
Na ezért nem szeretem a telet mert nem lehet megúszni betegség nélkül.
Most éppen én vagyok soron.
Berci viszi a nagyokat reggelente, és csak este 9 után jön haza.
Csak azért adok hálát, hogy a két nagy nem beteg és tudnak járni oviba (bár gondolom ami késik nem múlik). Irtó hosszú lenne egy nap sok kis beteggel itthon.
A kicsiket viszont nem bírom kivinni így Nimród gyorsulási versenyt játszik egyedül a nagyszobában (rója a kilómétereket). Na de arra a kérdésre, hogy szeretne e már menni az oviba, vagy, hogy várja e már az ovit mindig határozott NEM-el felel hiába mutogatja lelkesen a jelét amikor megyünk a nagyokért.
De már alig két hónap és elengedem ezt a vad Ninót is a fecskékhez.
Simike mondhatni szereti az ovit, nem fél, nem sír (csak kicsit ha én viszem) és reggelente ő öltözik fel elsőnek és áll készen a bejáratnál, hogy kilépjen.
Nem gondoltam volna, hogy el jön ez az idő amikor élményekkel tele jön haza és rettegés nélkül lép be az óvodába.
A pozitív változáshoz persze kellett, hogy a másik csoportban úgy emlegessék, hogy "ő a híres Simi".
Hogy miért? Mert benne volt az újságban!
Most éppen én vagyok soron.
Berci viszi a nagyokat reggelente, és csak este 9 után jön haza.
Csak azért adok hálát, hogy a két nagy nem beteg és tudnak járni oviba (bár gondolom ami késik nem múlik). Irtó hosszú lenne egy nap sok kis beteggel itthon.
A kicsiket viszont nem bírom kivinni így Nimród gyorsulási versenyt játszik egyedül a nagyszobában (rója a kilómétereket). Na de arra a kérdésre, hogy szeretne e már menni az oviba, vagy, hogy várja e már az ovit mindig határozott NEM-el felel hiába mutogatja lelkesen a jelét amikor megyünk a nagyokért.
De már alig két hónap és elengedem ezt a vad Ninót is a fecskékhez.
Simike mondhatni szereti az ovit, nem fél, nem sír (csak kicsit ha én viszem) és reggelente ő öltözik fel elsőnek és áll készen a bejáratnál, hogy kilépjen.
Nem gondoltam volna, hogy el jön ez az idő amikor élményekkel tele jön haza és rettegés nélkül lép be az óvodába.
A pozitív változáshoz persze kellett, hogy a másik csoportban úgy emlegessék, hogy "ő a híres Simi".
Hogy miért? Mert benne volt az újságban!
2012. november 13., kedd
Sári Máriája
Megszületett egy szívemnek nagyon kedves barátnőm első kislánya.
Sári tavaly januárban lett három kisgyerek anyukája és egy édesapa felesége.
Egészen különös történt az övék, mindig a Gondviselésre, Istenre gondolok amikor eszembe jutnak.
Szombaton nem kis szenvedés árán megszületett Mária.
Ma Veróval találkoztunk a János kórháznál és elindultunk Bubival, Ninóval, Boldival felpakolva Kistarcsára babanézőbe.
Mária nagyon gyönyőrű apróság (2600 gramm), az anyukája pedig nagyon jó színben van hála Istennek.
Remélem minden rendben lesz velük!
Jó kis 3 órás kaland volt: Veró vezetett, én kekszet osztottam az őrjöngő szőkeségeknek.
Ezek után a délutáni alvásba úgy belefeledkeztünk, hogy majdnem nem értem oda az oviba a nagyokért.
Sári tavaly januárban lett három kisgyerek anyukája és egy édesapa felesége.
Egészen különös történt az övék, mindig a Gondviselésre, Istenre gondolok amikor eszembe jutnak.
Szombaton nem kis szenvedés árán megszületett Mária.
Ma Veróval találkoztunk a János kórháznál és elindultunk Bubival, Ninóval, Boldival felpakolva Kistarcsára babanézőbe.
Mária nagyon gyönyőrű apróság (2600 gramm), az anyukája pedig nagyon jó színben van hála Istennek.
Remélem minden rendben lesz velük!
Jó kis 3 órás kaland volt: Veró vezetett, én kekszet osztottam az őrjöngő szőkeségeknek.
Ezek után a délutáni alvásba úgy belefeledkeztünk, hogy majdnem nem értem oda az oviba a nagyokért.
2012. november 12., hétfő
2012. november 11., vasárnap
Beszámoló
Az elmúlt két hét nagyon jó volt.
Megtudtam mi az a MESENISZTA.
Nimród találta ki: az aki elindíthatja a DVD-n a mesét.
Továbbá Simi Supermannek akart öltözni. Kérdeztem Koritól miért tűnt el, mit játszik a Simi, majd zokogva jött elő - ez a férfi - a szobából, hogy nem sikerült a köpenyét magára csipeszelni a ruhacsipesszel. (Igazi Superman alkat megeszem....).
Boldi kedden elindult a hátam mögött. Csak azt érzékeltem, hogy valaki mögöttem átsétál a szobán és az nem a Ninó mert ez a valami sokkal kisebb volt és csöndesebb. Boldi tipegett feltett kezekkel. Majd annyira lelkesedtem a mutatványáért, hogy attól a pillanattól kezdve nincs megállás: jár a baba!
Sőt fel is áll egy helyből és úgy indul el.
Boldi egy cukorfalat igaz, hogy harap de azért cuki.
Az őszi szünetben Berci végre szabadságot vett ki. Azért csak befogták kicsit fél napokra de nagyjából itthon volt velünk.
November első hétvégéjén pedig elutaztunk Anyuékhoz és ez volt az elmúlt fél év legcsodásabb kikapcsolódása.
Még mindig hihetetlen, hogy mind a hatan együtt eljutunk valahova. Ez igazi családi program volt, bepakoltam, beszálltunk és mentünk.
Előtte Anyu születésnapi pólójáért átautóztuk a fél város de végül sikerült jó pólónyomó helyet találni az utolsó pillanatban. Kész lett Tandzsi (ahogy ők hívják) unokafényképes pólója.
Péntek este értünk le Velencére, 2 éjszakát maradtunk, esténként szétröhögtük magunkat a tévéműsorokon, napközben kalandoztunk Anyuval, Tibivel és Elődkével. Anyu minden nap főzött nekünk nagyon sok mindent még gofrit is sütött és nagyon jó volt ez az egész!
Voltunk a Balatonon, Berci és Tibi becsomagolták a hajót télre. Mi addig a parton sétálgattunk.
Elmentünk Fehérvárra a Bory várba.
Nekem nagyon tetszett a romantikus hely, a gyerekek egyfolytában lovagokat és hercegnőket kerestek, teljesen odáig voltak, hogy egy "igazi várban" barangolhatnak (azt még nem értik, hogy a huszasévekben épült de ez nem is volt lényeges).
Meglátogattuk Zolit az autószerelőt aki kipofozta nekünk Tojást és nagyon örült, hogy ennyi gyerek szállítását segítette megoldani
Vasárnap este sajnos haza jöttünk.
A csodálatos családi hétvége után kicsit nehezen bírtam Nimróddal, mondhatni egyfolyátban Nem-ezett, üvöltött, szemtelenkedett aztán csütörtökön lenyugodott amikor kapott egy oltást ( na nem ezért) de végre egészen megnyugodott.
Voltunk ortopédián, persze neki is bedől a bokája úgyhogy 10 ezres cipőket neki....
Szerdán jött hozzánk vidám-Bubi aki egészen megszokta az egynapos bölcsit nálunk.
Nimród pedig kifejezetten várja, hogy gondoskodhasson róla. Beleillik a képbe le sem tagadhatom a játszón, hogy az "enyém". Mindig azt mondja nekem, hogy "Anya, Anya!" - mert hallja a Ninótól, hogy engem így hívnak!
Csütörtök este elő kellett venni (nem létező) kreatív oldalamat. Lámpást kellett készíteni. Bercinek el kezdtem sorolni a telefonba, hogy mit hozzon haza hozzá de közölte, hogy az utolsó 3 ezer forintunkat Kori jazz táncára fizetjük be úgyhogy oldjam meg az otthoni dolgokból, nem veszünk hozzá semmit.
Úgyhogy egy lekvárt megettünk, egyet meg átöntöttem egy edénybe, így lett 3 befőttes üvegünk. Ők rajzoltak mintákat sablonnal, én kivágtam körömollóval és sütőpapírral össszeragasztva kész lett a lámpás papírja. Rátettem az üvegre, Berci bedrótozta, pénteken még felturbóztam egy ütésálló törlőkendővel az üvegek alját és pénteken már vonulhattak is a lámpásokkal.
Simi volt a legboldogabb, hogy kézműveskedtünk ("csodás anya, a legszebb anya, a legjobb anya" - voltam én).
Pénteken Márton - napi felvonuláson vettünk részt, zsíros kenyeret ettünk és forró teát ittunk az iskolánál, szombaton majd megőrültünk apa nélkül mert munkanap volt, vasárnap meg Berci testvéréékkel bejártuk a Nagy-Hárshegyet meg a Kishárshegyet és nagyon elfáradtunk.
Eddig minden ősszel babát vártunk és volt egy kisbabánk most így egészen más, hogy tudunk mozdulni, Boldi már nem szopizik 2 hónapja. Többnyire mindenki alszik éjjel.
Évek óta nem volt ilyen nyugodalmas őszünk.
Azt nem mondom, hogy nem hiányzik de egy időre elengedtem ezt a dolgot nagyon is örömteli már így is a mindennapokkal megbirkózni.
Hála Istennek, jól vagyunk.
Megtudtam mi az a MESENISZTA.
Nimród találta ki: az aki elindíthatja a DVD-n a mesét.
Továbbá Simi Supermannek akart öltözni. Kérdeztem Koritól miért tűnt el, mit játszik a Simi, majd zokogva jött elő - ez a férfi - a szobából, hogy nem sikerült a köpenyét magára csipeszelni a ruhacsipesszel. (Igazi Superman alkat megeszem....).
Boldi kedden elindult a hátam mögött. Csak azt érzékeltem, hogy valaki mögöttem átsétál a szobán és az nem a Ninó mert ez a valami sokkal kisebb volt és csöndesebb. Boldi tipegett feltett kezekkel. Majd annyira lelkesedtem a mutatványáért, hogy attól a pillanattól kezdve nincs megállás: jár a baba!
Sőt fel is áll egy helyből és úgy indul el.
Boldi egy cukorfalat igaz, hogy harap de azért cuki.
Az őszi szünetben Berci végre szabadságot vett ki. Azért csak befogták kicsit fél napokra de nagyjából itthon volt velünk.
November első hétvégéjén pedig elutaztunk Anyuékhoz és ez volt az elmúlt fél év legcsodásabb kikapcsolódása.
Még mindig hihetetlen, hogy mind a hatan együtt eljutunk valahova. Ez igazi családi program volt, bepakoltam, beszálltunk és mentünk.
Előtte Anyu születésnapi pólójáért átautóztuk a fél város de végül sikerült jó pólónyomó helyet találni az utolsó pillanatban. Kész lett Tandzsi (ahogy ők hívják) unokafényképes pólója.
Péntek este értünk le Velencére, 2 éjszakát maradtunk, esténként szétröhögtük magunkat a tévéműsorokon, napközben kalandoztunk Anyuval, Tibivel és Elődkével. Anyu minden nap főzött nekünk nagyon sok mindent még gofrit is sütött és nagyon jó volt ez az egész!
Voltunk a Balatonon, Berci és Tibi becsomagolták a hajót télre. Mi addig a parton sétálgattunk.
Elmentünk Fehérvárra a Bory várba.
Nekem nagyon tetszett a romantikus hely, a gyerekek egyfolytában lovagokat és hercegnőket kerestek, teljesen odáig voltak, hogy egy "igazi várban" barangolhatnak (azt még nem értik, hogy a huszasévekben épült de ez nem is volt lényeges).
Meglátogattuk Zolit az autószerelőt aki kipofozta nekünk Tojást és nagyon örült, hogy ennyi gyerek szállítását segítette megoldani
Vasárnap este sajnos haza jöttünk.
A csodálatos családi hétvége után kicsit nehezen bírtam Nimróddal, mondhatni egyfolyátban Nem-ezett, üvöltött, szemtelenkedett aztán csütörtökön lenyugodott amikor kapott egy oltást ( na nem ezért) de végre egészen megnyugodott.
Voltunk ortopédián, persze neki is bedől a bokája úgyhogy 10 ezres cipőket neki....
Szerdán jött hozzánk vidám-Bubi aki egészen megszokta az egynapos bölcsit nálunk.
Nimród pedig kifejezetten várja, hogy gondoskodhasson róla. Beleillik a képbe le sem tagadhatom a játszón, hogy az "enyém". Mindig azt mondja nekem, hogy "Anya, Anya!" - mert hallja a Ninótól, hogy engem így hívnak!
Csütörtök este elő kellett venni (nem létező) kreatív oldalamat. Lámpást kellett készíteni. Bercinek el kezdtem sorolni a telefonba, hogy mit hozzon haza hozzá de közölte, hogy az utolsó 3 ezer forintunkat Kori jazz táncára fizetjük be úgyhogy oldjam meg az otthoni dolgokból, nem veszünk hozzá semmit.
Úgyhogy egy lekvárt megettünk, egyet meg átöntöttem egy edénybe, így lett 3 befőttes üvegünk. Ők rajzoltak mintákat sablonnal, én kivágtam körömollóval és sütőpapírral össszeragasztva kész lett a lámpás papírja. Rátettem az üvegre, Berci bedrótozta, pénteken még felturbóztam egy ütésálló törlőkendővel az üvegek alját és pénteken már vonulhattak is a lámpásokkal.
Simi volt a legboldogabb, hogy kézműveskedtünk ("csodás anya, a legszebb anya, a legjobb anya" - voltam én).
Pénteken Márton - napi felvonuláson vettünk részt, zsíros kenyeret ettünk és forró teát ittunk az iskolánál, szombaton majd megőrültünk apa nélkül mert munkanap volt, vasárnap meg Berci testvéréékkel bejártuk a Nagy-Hárshegyet meg a Kishárshegyet és nagyon elfáradtunk.
Eddig minden ősszel babát vártunk és volt egy kisbabánk most így egészen más, hogy tudunk mozdulni, Boldi már nem szopizik 2 hónapja. Többnyire mindenki alszik éjjel.
Évek óta nem volt ilyen nyugodalmas őszünk.
Azt nem mondom, hogy nem hiányzik de egy időre elengedtem ezt a dolgot nagyon is örömteli már így is a mindennapokkal megbirkózni.
Hála Istennek, jól vagyunk.
2012. október 31., szerda
4+2
Sok ez a négy gyerek egy felnőttre. Én pedig nagyon türelmetlen vagyok velük, ha az egyik pillanatban még ketten vagyunk rájuk aztán egyszer csak már egyedül vagyok velük.
De megfigyeltem amint Berci kilép mindegyik azonnal szeretne valamit tőlem. Rendjén is volna ez de nem tudok szétszakadni. Úgyhogy mire Boldi utolér valahol már megyek is a másik irányba ettől többnyire nagyon síróssá válik, a többiek meg innának meg ennének és különben is mindig nézzek oda!
Berci ma reggel vérvételen volt (szokásos trombózis utáni ellenőrzés), utána vásárolt itthonra aztán levitte őket biciklizni és a közös ebéd és egy befejezetlen film után már ment is fotózni utána pedig céget költöztetni éjszakába nyúlón.
Ez a téli átállítás elég nehézkes napokat eredményez: mire felkelnek délután már sötét van és olyan mintha este lenne pedig még csak akkor kezdődik a délután amit kifárasztással kell tölteni, hogy ne őrüljön meg mindenki.
Boldi ma nagyon sírós kedvében volt, amikor pedig Berci haza ugrott kétszer egy kis időre akkor nem lehetett leszedni róla, magyarázott neki és zokogott ha letette. Miután elment, Boldi nekem zokogott egész délután és este.
Most meg rendhagyó esti buli van nálunk.
A testvérem a férjével halloween házibuliba ment ezért itt alszanak nálunk a gyerekek, Viola és Írisz. Ez már egy kezdő angol csoportnak felel meg (mondta a sógorom) és valóban egész könnyedén elvagyok a hat gyerekkel egyedül.
Viola a főnök, Kori egyenget, Írisz és Nimród lovacskáznak, Simi pedig a kalózos sablonba merülve alkot.
Boldit már elaltattam.
Szóval most már igazán mehetne a többi is aludni de ahogy így elnézem és hallgatom őket 10 előtt nem lesz itt csönd...
De megfigyeltem amint Berci kilép mindegyik azonnal szeretne valamit tőlem. Rendjén is volna ez de nem tudok szétszakadni. Úgyhogy mire Boldi utolér valahol már megyek is a másik irányba ettől többnyire nagyon síróssá válik, a többiek meg innának meg ennének és különben is mindig nézzek oda!
Berci ma reggel vérvételen volt (szokásos trombózis utáni ellenőrzés), utána vásárolt itthonra aztán levitte őket biciklizni és a közös ebéd és egy befejezetlen film után már ment is fotózni utána pedig céget költöztetni éjszakába nyúlón.
Ez a téli átállítás elég nehézkes napokat eredményez: mire felkelnek délután már sötét van és olyan mintha este lenne pedig még csak akkor kezdődik a délután amit kifárasztással kell tölteni, hogy ne őrüljön meg mindenki.
Boldi ma nagyon sírós kedvében volt, amikor pedig Berci haza ugrott kétszer egy kis időre akkor nem lehetett leszedni róla, magyarázott neki és zokogott ha letette. Miután elment, Boldi nekem zokogott egész délután és este.
Most meg rendhagyó esti buli van nálunk.
A testvérem a férjével halloween házibuliba ment ezért itt alszanak nálunk a gyerekek, Viola és Írisz. Ez már egy kezdő angol csoportnak felel meg (mondta a sógorom) és valóban egész könnyedén elvagyok a hat gyerekkel egyedül.
Viola a főnök, Kori egyenget, Írisz és Nimród lovacskáznak, Simi pedig a kalózos sablonba merülve alkot.
Boldit már elaltattam.
Szóval most már igazán mehetne a többi is aludni de ahogy így elnézem és hallgatom őket 10 előtt nem lesz itt csönd...
2012. október 30., kedd
ŐK
Nagyon sokat veszekedtem velük, hogy vágjanak már egyszerre rendes arcot.
Csak egyetlen normális közös fotót akartam.
Berci egyszer csak megsajnált, oda jött mellém és leült.
És ŐK ránéztek....
Csak egyetlen normális közös fotót akartam.
Berci egyszer csak megsajnált, oda jött mellém és leült.
És ŐK ránéztek....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)