A Boldi-rejtély

Negatív lett, úgy néz ki még sem Meckel diverticulum.

Hajnalban megkapta a fejébe a branült.
5 perc visítás volt csak, ügyesen bekötötték neki (a múltkori 20 perces sikertelen próbálkozáshoz képest).

Másfél órát feküdt az izotópián, az elején mikor a homlokán bevezették az anyagot sírt, aztán - kis küzdés után betekerve abba a párnába - elaludt. Foghattam a kezét, cumizott, énekeltem neki aztán beletörődött a tehetetlenségbe és megnyugodott.

Holnapra lesz írásos elemzés de a látottak alapján nem látszik a rossz helyen lévő szövet.

Vissza mentünk a sebészetre és beszéltünk az orvossal.
Azt mondta várjunk, nem néz ki betegnek, jók a leletek ezért most nem tükrözné a saját gyerekét sem. Műteni is csak akkor kell ha újból vérezne.
Haza jöhettünk. Örülök mert nem vágják, de félek mert ezzel nincs lezárva az ügy.
Minden pelus bontás egy rettegés lesz mostantól, és fokozottan figyelni kell nincs e más tünete.

Haza hoztam a gyerekeket, itthon vagyunk és várunk.

Rejtélyes ez az ügy: mégis össze volt csúszva a bele? (de akkor üvöltött volna a fájdalomtól)
Mégis tejallergia? (de az nem vérzik elvileg ennyire)
Mégis Meckel csak nem látják? ( de ez kimutatta volna - elvileg)
Vagy lenyelt valamit? (volt egy R6 feliratú kis papírszerűség a kakijában a nagy vérzés után de olyen jelektéktennek tűnt).

Boldi tényleg mindent a szájába vesz, mindent.
Azonnal.
Lehet, hogy lenyelt valamit.

Pénteken ( ha addig nem kerülünk be a klinikára megint) megyünk gasztroenterológiára ott megnézik a tej - és egyéb allergiát.

Hát nem könnyebültem meg. De ha nem muszáj nem kínoztatom tovább ezt a gyereket.
Ha rosszul lesz úgyis menni kell.
Mert még mindig nem kizárt semmi.

A nagyok elég zavartak, Nimród zokogott mikor jöttünk hazafelé, hogy ő ott akar maradni a Nagymamával. Erre Kori a következőképpen nyugtatta: - Ne sírj Ninóka, jövünk megint majd ha a Boldi megint kórházba kerül! - szegények...
Simike hol szeret, hol nem, Kori elég normális egy.két kitörést leszámítva.
Boldi hiperérzékeny, elég sok volt most ez neki és a testvérei is nyúzzák.

Nem tudom mi lesz még bízom benne, hogy jól van ez így egyenlőre.
Többet nem tehetek.
Bármi lehet és bármi nem lehet.

A várakozás

Jó, hogy kiengedtek hétvégére viszont a várakozás, a bizonytalanság és a találgatás felőröl minket.

A klinikáról még nem is írtam pedig nagyon jó hely azonkívül, hogy éjjel-nappal egy széken kell ülnöm a kis beteg ágya mellett.
A sebészeten vagyunk, nagyon kedvesek, aranyosak az ápolók és az orvosok, Boldi pedig egy sztár a hosszú szempilláival és a bulihangulattal amit az osztályra csempészett.
Mindenkinek örül, mindenkire nevet, ugrál a rácsok között azt hiszi játszótéren van.

Kivéve amikor vért vettek és Berci fogta le - én kimentem sírni. Vagy hat helyen megszúrták szegényt mert nem találtak vénát, az egész folyósó zengett az üvöltésétől, a branül pedig lógott a kezéből azt sem sikerült bekötni (utólag szerencsére mert másnap eljöhettünk haza).

Holnap reggel hajnalban megyünk, akkor egy órán keresztül vénát fognak keresni rajta. Berci nem jön, munkája van, Péter Boldi keresztapja fog vinni minket.
Ha az izotópián megtalálják a vérzést bent is maradunk, kiszedik. Ha nem akkor további vizsgálatok, tükrözés meg felnyitás.

Tegnap, ma már kevesebbet sírtam, Berci pedig belenyugodott, hogy műtét lesz, én nem vagyok ennyire nyugodt. Jött egy levél a dokinktól aki most szabadságon van abba leírta, hogy a vérzés lehet tumortól meg hematómától is - hát nem lettem jobb kedvű.
Sőt, ma reggelre hányingerem lett, meg lázam, egy algopyrinnel elmentünk misére ahol Imre atya megszeretgette Bódit meg szelídke Simikét.
Egész nap szenvedtem ezzel a vírussal vagy pszichoszomatikus betegséggel, délután 5 belladonna után izzadtam egy nagyot remélem holnapra nem lesz bajom, most Boldi a fontos.

Szombaton és vasárnap is átmentünk Berci szüleihez, most ott laknak a nagyok. Simi este kisírta, hogy haza jöhessen velünk úgyhogy ő tegnap itthon aludt.

Nino elég zavart amikor meglát elküld, aztán meg hív és sokszor elsírja magát semmiségeken, Kori jól bírja a dolgot (szeret a nagyszülőknél nyaralni).
Nimród is a legjobb helyen van, Nagypapával nagy a szerelem, de ez az egész kórházasdi nagyon rosszkor jött épp egy több hetes teraszépítés fejeződött be a Nagypapáéknál hulla fáradtak és dolguk van a héten.
Úgyhogy oda kell néha küldeni valakit aki gyerekezik amig nincsenek otthon.
Berci meg dolgozik, hogy el ne veszítse a munkáit.
Olyan nehéz de muszáj megoldani.

Boldika jól van, azóta nem volt semmi szörnyűség a pelenkájában.
Mi van ha mégis bélösszecsúszás volt, mi van ha nem is Meckel mi van ha lenyelt valamit, mi van ha tényleg daganat.
Folyton ezen gondolkodom. Nem akarom, hogy szétvágják szegény pici testét.
Mert egyébként meg olyan jól néz ki.

Sokan gondolnak ránk, imádkoznak értünk, bízom benne, hogy a sok kínzás után mégis jóra fordulnak a dolgok, megmenekülünk.

.

Meckel diverticulum - szegény kicsi Boldi

http://drinfo.eum.hu/drinfo/pid/0/betegsegKonyvProperties/oid/0/KonyvReszegyseg.4_6921;jsessionid=D3B984071DF62757185277798681F461

Ez a gyanú egyenlőre.
Csütörtök reggel Boldi nagy adag vért nyomott a pelusba.
Először a Jánosba rohantam UH-ra, hogy nincs-e bélösszecsúszása. De mivel semmi tünet nem támasztja alá mivel nincs más tünete csak a vérzés (nem fáj, nem lázas ,eszik, vidám) ezért az ottani gyereksebész bemondta, hogy szerinte ez az.
Bent akarták tartani de saját felelősségre elhoztam és az I.sz Gyerekklinikára vittük Bercivel.
Ott is ezt mondta a rendes ügyeletes sebész orvos: majdnem biztosan Meckel.
Tegnap éjjelre bent fogtak és az ilyenkor szokásos vizsgálatokat írták elő (először izotópia, majd béltükrözés, utána laparoszkópia vagy nagy hasi műtét).
Szétszúrták a kezét, lábát mert sok vért kellett venni, vércsoportot is néznek ha vért kéne kapnia.
Egész nap, egész éjjel zokogtam.
Akkor egy kicsit jobb volt mikor ránéztem mert nevetett, játszott, ugrált, felállt, sikongatott a kórházi ágyban. Egyébként meg sokat fogtam és szoptattam és nagyon örült neki.
Látszólag semmi baja de a sok vér az nagyon ronda volt.

A szívemet tépi szét ez az egész, hogy ezt a kicsit testet felvágják.
Nem beszélve a műtét következményeiről meg szövődményekről....

Hétvégére haza küldtek mert jól van de ha megint vérzik vissza kell vinni.
Hétfőre kaptunk izotópiás vizsgálatra időpontot, az egyetlen ami igazolja, hogy tényleg ez a baja. Vénásan bevezetnek egy anyagot és röntgennel megvilágítják ami kimutatja a bélben a pontot ahol ez a nem oda illő szövetdarab van és fekélyes.
Ha nem ez a baja akkor tükrözés és/vagy nagy hasi műtét, hogy megkeressék honnan a vér forrása (polip vagy vérrög vagy bármi sokkal rosszabb).

A nagyobb gyerekek Berci szüleinél vannak, ma is oda mentünk miután kiengedtek és holnap is megyünk de éjszakára nem hozzuk haza őket mert bármi lehet.

Borzaszótan ritka születési rendellenességről van szó, ami elvileg nem hagy maradandó károsodást ha kiszedik. De operácó lesz és sokkos állapotban vagyok, hogy hogyan tovább.

Próbálok hinni, próbálok bízni.
De ha csak annyi hitem lenne, hogy odébb küldjem azt a fát és az elég lenne, hát most az sem menne...

Ami a legjobban fáj: ha a gyerekeddel baj van.
Mintha kést forgatnának a szívemben, a legféltettebb kincs, amit kölcsön kapunk nagyon is kölcsön most látom csak igazán.
Nem tudom, hogy bírjuk ami ezután következik.
Mert sajnos bármi lehet.....

A nagyok hiányoznak nagyon ahelyett, hogy együtt járnánk úszni, fagyizni, pancsolni, játszózni most elszakadunk és nekik is nagyon rossz.
Boldiért pedig aggódunk egyfolytában

Most hétvégén várunk: vérzik, nem vérzik, remélem nem lesz lázas, hétfőn pedig nagy kínzással (mert nincs vénája) branült kap a kezébe és megyünk izotópiára.
Aztán nem tudom.

Szétszakadok....

Ez történt eddig....

Kedden, szerdán úszni voltunk.
A féltestvérem apukája tartja, megengedte, hogy menjen Kori (csak ő, mert nagy a víz).
Nagylelkű adomány, hogy úszóleckét vehet, de oda el kell vinni a négy gyereket és meg kell várni hárommal, hogy az az egy ússzon.
De még így is jó mert Korinak adhatok ezáltal élményt, sportot, kifáradási lehetőséget és megyünk azaz telik a nap.
De 1 körül érünk haza és mire mindenki megebédel és elvégzi a körét fél három mire ágyba kerülnek és nagyon kell veszekedni azért a délutáni alvásért.
Boldi pedig egy másik szobában üvölt amíg elrendezem a nagyokat és megértetem velük, hogy alvás nem játék. Nem adom fel.

Na a Boldi.
Tegnap éjjel nagyon ránk ijesztett. Vért kakilt, nem is véreset hanem egy nagy adag friss pirosságot, borzalmas látvány volt.
Láttam már ilyet de most szenvedett tőle, fájt a hasa és a második pelus után Berci kezébe belehányt ez a kis test.
Még sem tűnik betegnek, reggelig nyugodtan, szépen aludt tovább.
Amit a tüneteiről olvastunk Bercivel éjjel fél kettőkor az teljesen megfelel a tejallergiás reakciónak.
Betelt a pohár nála, yoghurt, túró még akkor is ha nem volt olyan sok, mivel hajlamos rá ez szinte biztos, hogy attól van.
Reggel levittem a helyettes doktornénihez, a széklet megy tenyésztésre mi pedig a gasztroenterológiára ha kizárják a bélfertőzést a vizsgálatok.
Nem lesz könnyű, totálisan tejmentesen étkeztetni de ha betartjuk 1-4 év alatt vissza állhat a rend és kinőheti. De addig nagyon szigorúan ki kell iktatni a tiltólistás ételeket.
Azért van pár százalék, hogy baktérium vagy az is ez is, a lényeg, hogy "cipelnivaló" lesz a következő időszakban.
De jól van egyáltalán nem tűnik betegnek, eszik-iszik (nagyon kevés vizet) ma már semmit nem kapott ami tejszármazékos és szoptatom pedig szerintem elég kevés tejem van már.

Ma kitettem a medencét, kint nevetgéltek, nem kiabáltak csak jókedvűen öntögettek amikor felkiabált egy ingerült férfihang, hogy: - Ne visíts már!.

Fáj a szívem emiatt. Senkit nem akarunk bántani, kínozni azért mert sokan vagyunk de magányos, nyomasztó családban élő emberekkel nem tudok mit kezdeni akik nem örülnek este 6-kor a gyereknevetésnek.
És mennyi ilyen van, le sem írom milyen sok impulzus ér minket, mennyi mindent kell eltűrni azért mert sokan vannak ezek a gyerekek.
Pedig szerintem rendesek, tényleg kicsik és néha hangosak de nem elvetemültek és kezelhetetlenek szerintem békességben, szeretetben és toleránsan nevelem őket. És mindig rájuk szólók mindig azt érzem, hogy már hajcsár vagyok és még sem elég, az emberek szemében a sok gyerek nem kincs, hanem bosszantó tényező.
Hát ez van.

VAKÁCIÓ - elkezdődött

Vártam már, hogy jó lesz együtt a négy gyerek.
De nem gondoltam, hogy ennyire elfáradok már az elején.
Aranyélet ha a két nagy oviban van, bár minden délután nagyon izgultam már, hogy itthon legyenek- ez a 24 órás megőrzés azért még sem ugyanaz.

Legyen minden nap ebéd, meg reggeli meg vacsora meg uzsonna meg gyümölcs.
Legyen rend és tisztaság mert nem igaz, hogy meg vár, inkább dühít és frusztrál engem, őket pedig jobban ingerli ha a rumli közepén ugrálnak.
Mosni kell meg teregetni, főzni kell, rendet rakni kell, foglalkozni mindegyikkel kell legalább egy kicsit (amikor szétválasztom őket vagy leveszem a ceruzát, vagy kicserélek egy pelust, vagy inni töltök - ennyi gyereknél már foglalkozásnak számít).
Levegőztetni kell őket és egy kis napirendet is kell tartani mert nem folyhat szét a nap, akkor elveszünk.

Nem igaz, hogy nem élvezem mert jó, gondoskodni, törődni, szeretni őket.
Amellett szórakoztató mert vicces dolgokat mondanak, és nevetnek egymáson meg együtt és nekem is elmondanak (majdnem) minden viccet.

 De ma nem aludtak délután (én viszont igen, ekkor kiosontak mellőlem a szobából és 3-kor mikor felkeltem már nem küldtem vissza őket) és estére már sok.
Nagyon sok, a kérésből, a négyfelé fordulásból, a rendetlenségből, az elpakolásból, a másnapi ebéd mennyiség, minőség és költség kigondolásból.
És még csak a második nap.
Nem panaszkodás, tény.
Iszonyatosan fáradt vagyok.

Annyira jó volt ma a misén!
Imrénél voltunk.
Megint kaptam. 
A kegyelemről volt szó.
Hogy ebben az életben senki kerülheti el a szenvedést, a fájdalmat, a bajokat, a gondokat, senki nem ússza meg nehézségek nélkül.
Aki hisz ISTENben azt sem kerüli el ebben a világban, földi életében a gond, baj, szenvedés, fájdalom, csalódás de a HIT által kiárad rá a KEGYELEM.
A KEGYELEM ami csak úgy árad Isten szeretetéből és általa elviselhető(bb), tovább élhető ez az élet - minden baj ellenére - szeretetben, boldogságban, békében.
Ez a hívő ember titka.

 
Reményik Sándor:

Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.

Pénteki vidámság és az én férjem

Ma volt az oviban és a néptáncon is a nyári szünet előtti utolsó alkalom.
 A búcsúzás mindig nehéz, az elengedés is én meg még mindig szomorkodom egy bizonyos dolog miatt amit nehéz elengednem...kicsit olyan érzés mint egy szakítás pedig én sosem akartam.
De nyílik az ablak ahol bezárul az ajtó....

Néptáncon kérte Ildi néni, hogy táncoljunk mi anyák is, a gyerekek persze nagyon örültek Korinak fülig ért a szája), hogy beálltunk és tekeregtünk mi is a Művház folyósólyán. Simi nem táncolt még így sem, viszont mosolygott a széken ülve (Bódi meg visított a babakocsiban).

(Kori fátyolban és Simi néptáncra indul)

Utána evés- ivás következett majd néptánc után még fagyiztunk is a szemközti cukrászdában Laurával (akinek Kingája és Albertja van) és Melindával (akinek Zoéja van) majd elhívtam őket hozzánk mert a gyerekek nagyon boldogok voltak együtt.

Hazafelé vettem egy kalácsot és épp hívott Berci aki közben haza ért, hogy hol vagyunk.
Mondtam, hogy indulunk haza, jönnek a vendégek. Azt mondta jó de nagy a rendetlenség én meg mondtam, hogy az nem baj így is nagy lelkesedéssel és szívesen jönnek  a meghívottak.

Mire haza értem (kb. 15 perc múlva ) az én férjem olyan gyönyörűen összepakolta a lakást, hogy senki nem hitt nekem amikor azt mondtam hogy itt ruhák és játékok hevertek mindenfelé mikor elindultam.
Az én férjem pedig örült a gyerekseregnek és az anyukáknak is és még limonádét is csinált pedig péntek este van és nagyon fáradt már ilyenkor.
Nagyon jólesett nekem, hogy jönnek, Lauráéknak és Melindáéknak még inkább, hogy örülünk nekik.

A három lány Kinga, Kori és Zoé királylánynak öltözött, Simi királynak (a Pókemberes takarója volt a palástja), Nimród pedig letépte magáról a bodyját és egy csíkos pólót követelt mert ő is valami új ruhában akart tündökölni (annyira sajnáltam!!!!).

Simi a végén Kingával csókot lopott és szerintem mindenki nagyon örült ennek a rögtönzött kis zsúrnak, kalácsnak, tejecskének.
Elég jó dolguk van ezeknek gyerekeknek.