Újratöltve

A tavaszi napsütés csodákra képes.

Rég voltam már ennyire depressziós mint ezen a télen.
Azt hittem sosem lesz vége, hetekig nem tudtam kimozdulni a gyerekekkel.
Szörnyű volt.

Most minden nap kimegyünk, napozunk, játszunk Ninóval a homokozóban (én többnyire egy spar újságot lapozgatok a homokozó szélén amíg Ninó alkot - belefáradtam én már a rohangálok hintától a csúszdáig műsorszámba).

Drága kis Boldi 7 hónapos.
Nagyon sokat sír, most megint.
 5-6 hónaposan nagyon jól érezte magát a földön, nézelődött tetszett neki a szabadság, most viszont ki van borulva, hogy nem tud kúszni, mászni csak vergődik mint egy bogárka. Miután jól lakott azután is képes sértődötten zokogni amíg fel nem veszem. Tehát látszólag semmi baja nincs csak kézben lenne.
Valójában meg menni szeretne már de még nem tud. Úgyhogy üvölt.
Séta közben a babakocsiban viszont elalszik, akkor nyugi van.
De az meg azért nem jó mert itthon nem alszik, amikor Nimród igen.

Ez a fél évestől egy évesig nem az én időm. Édes, aranyos, a növekvő fogával és a hurkáival de ez az elég a kaja nem elég (és a rémes kotyvasztás), nem tud meg mozdulni de akar, nem úgy alszik mint a többi sajnos - ez nem az én idegzetemnek lett kitalálva.
Úgy látom a bébiételt nem nagyon szereti, amit én csinálok azt jobban ha krumpli van benne, vagy banán.
A szoptatást még nem tudom beállítani.
Eddig igény szerint kapott, de a szilárd bevezetésével minden gyereknél el kezdtem a szigorítást ami egyiknél sem volt egyszerű - nekem viszont kell a rend már.
Szóval Bódi még nem érti sokszor csak tépi a ruhámat és fújtat, ezért néha megsajnálom és lakomázhat de lecsökkentettem a napi 10-et 6-7-re.
Szép fokozatosan.
Az éjszakát nem alussza át, ébresztgeti a tej illata, jó lenne ha nem így altatnám vissza de nem vagyok magamnál és hagyom neki.
De jó lenne ha nem kelne már emiatt....
(A többiek most alszanak egész éjjel egy szobában.)

A legviccesebb amikor Boldi nem akar kimaradni a nagyok játékából és addig hisztizik cirkuszol amíg be nem teszem a gyerekszobába a földre hozzájuk, ott aztán nézi a többieket és próbál fontoskodni egy két kocka odébb pöckölésével.

Ahogy Boldi nyílik, úgy Nimród tapad rám, egyre jobban.
Féltékeny ami érthető mert édesebbnél édesebb férfiak küzdenek  a szeretetemért nap mint nap.

Korinak van egy kis gondja az oviban.
Ami nekem is gond mert szívemre veszem az effajta helyzeteket főleg ha a gyerekemről van szó.
Szóval van egy kislány. Ez a kislány néha rendes de többnyire parancsolgat, szerepeket oszt, főnökösködik.
Így lehetett, hogy az én lányom ne legyen menyasszony csak koszorúslány a farsangon, vagy nem lehet hercegnő a játékban csak boszorkány  és ha valami nem tetszik ki van rúgva.
Nehéz ügy mert Kori szeretne is barátkozni ezzel a lánnyal de a szíve mélyén érzi is, hogy nem nagyon stimmel a dolog.
Szorongott emiatt, beszéltem vele, hogy van sok aranyos másik kislány az oviban, csoportban de csak nem tud megszabadulni ettől a helyzettől.
Így ma megint boszorkány lett pedig nem akart és félve mesélte el nekem, hogy az utasítás az volt, hogy gonoszkodjon mert ő egy gonosz boszorkány.
Dühöngtem magamban egy sort de aztán csak elmagyaráztam, hogy igenis mondja meg, hogy ő nem akar gonosz szerepet játszani, játssza az aki kitalálta, ha nem teszik akkor meg távozzon, hogy "nem érdekeltek"....
Már mindig reménykedem, hogy rendbe jön az ő kapcsolatuk ezzel a lánnyal, de csak nem akar és mindig az a vége, hogy kirúgja, vagy megalázza.

Kori nem ilyen. Ő érti, és tudja, hogy ez nem jó. Ő nem mond és tesz ilyet mással pedig Kori is erőszakos és akaratos és meg vannak a hibái és a gyengéi, de intelligens, jólelkű és empatikus (a másik lány egyke).
Úgyhogy sakk matt, csak emésztem magam mert váltani nem tud, csak hagyja, hogy ezt csinálják vele.
 Az is fáj, hogy szegény először megpróbálta letagadni ami ma történt, én minden nap megkérdezem, hogy mi volt az oviban és ma elhessegette a témát, hogy nem emlékszik. Aztán suttogva csak el mondta.
Azt sem akarom, hogy ne bízzon bennem mert én felhúzom magam ezen, hogy hagyja, hogy hülyét csináljanak belőle de igazából meg úgy érzem tudnom kell mi folyik az oviban, hogy segítsek neki a szorongásain.

Simi  nagyon nyitott és vicces lett. Kezdi élvezni az ovizást, tudja a neveket, tud a pajtásairól mesélni, megtanulja a verseket, dalokat, szóval kezdi felvenni a tempót.
Végre!

Olyan sok hónap után, megint találkozom emberekkel és beszélgetek.
Pedig annyira elszoktam tőle.
De jót tesz nagyon.

Itt a tavasz!

"Jó a csók...."

...énekelte Simi miután elmentek Veróék.

Jöttek fél 5-re ovi után, hoztak nápolyit, üdítőt.
Veró és a babák, 3 lány: Janka, Sárika és Boróka (Bubi).

Nimród valami miatt Bubit vélte ellenfélnek, vetélytársnak és többször lezúzta szegény kis hölgyet aki alig 1 éves és még nem beszél viszont sír ha feldöntik - szegény.

Veróval beszélgettünk, a gyerekek pedig duplóztak, csúszdáztak, vonatoztak, rajzoltak és nyaraltak a nagyszoba közepén.
Közben Berci is haza ért megcsodálni a gyereksereget.

Simi és Janka románca régóta tart, bár csak félévente találkoznak azért a láng mindig fellobban.

Ma csók is volt, az első. Janka a távozásnál össze vissza puszilgatta Simit (a száján is), ezután a kisfiam zavarában átölelte a lábam, rám nézett és azt mondta: Anya!
10 perccel később már egy dalt énekelt: "jó a csók, csillogós volt..."

Alvótárs választás

Minden elalvás előtt bevonulnak a játszószobába alvótársért.
Most már Nimród is (amin hangosan kell nevetnem).
- Nimród gyere aludni!
- Dó! De meme dadódádé! (Jó de megyek alvótársért!)

Erre bemegy ma este, nézegeti a plüssállatokat (már az leírhatatlan ahogy szakértelemmel szemléli a szobát, lépeget,  néz körbe nagy gondosan, hogy mit/kit válasszon amit bevisz az ágyába).
Megfog egy macit, elindul vele kifelé, amikor észrevesz a földön egy műanyag játéklázmérőt ami a játék orvosi táskában szokott lenni. Ledobja a macit.
Felveszi a lázmérőt és büszkén elindul vele.
Mondom: - De Ninó nem a maci az alvótársad?
- Nem! E ! (Nem,ez! - mutatja, majd bevonul az ágyába a műanyag pálcikával.)

Ez a sztori verseng Simiével aki egyszer a babakonyhából választott egy műanyag húsvillát alvótársnak és azzal tért nyugovóra.

Férfiak....

Petike 3, ünnep Berciéknél

Petike unokatestvér lett 3 éves és ennek örömére gyűltünk össze Berci szüleinél.

Miséről elkéstünk - megint - de azért ott voltunk és a gyerekek nagyon örültek, hogy Sebiékkel együtt mehettek kis keresztért Gyuri atyához.

Mise után együtt reggeliztünk majd a nagyokat kiengedtük az unokatestvérekkel a kertbe.
Berci, Nimród, Bódi meg én elmentünk sétálni. Nimród motorozott és boldogan mutatta a villamosokat (a kis vidéki a nagyvárosban nagyon lelkes volt) én is örültem a kiscsaládos létnek és, hogy hallottam Berci és a saját hangomat is - végre.

Visszaértünk, ebédeltünk együtt (nagyon finom vadast készített a Nagypapa), majd a gyerekek aludtak a felnőttek pedig pihentek a napon a kertben.
Berci sportolt: tollaslabdázott a nővérével, Orsival.

Délután aztán torta hegyek várták Petikét és az ünneplő tömeget.
Peti alias Tirrrex nagyon örült a szájharmonikának amit Berci választott, és az egyéb ajándékoknak amit 3 éves születésnapjára kapott.

Aztán kertezés kifulladásig és megfagyásig (mert estére már nagyon hideg lett).

Isten éltesse Nagymamáék ötödik unokáját (a hétből) !

Ne irigyelnek

"Részvétem."
"Nem irigyellek."
"Nagyon nehéz lehet."
"Négyen vannak? Tejóég..."

Ezeket kapom mostanában.

Pedig most épp nem érzem magam annyira szánalomra méltónak.

Van napirend, elfáradnak a szabadban, süt a nap, barnulnak, barnulok.
Eszik a gyümölcsöt.

Még nem vagyok 30.
Van négy gyerekem.
Ebből három kitünően eljátszik nélkülem a játszótéren. Leülnek egy rakásba a homokba és fagyiznak, sütiznek, lapátolnak. Néha hoznak nekem egy homok kávét, Bódinak egy homokfőzeléket.
Vagy kergetik egymást mert "ők az állatok az erdőben" - Bambik ahogy Kori mondta.

Olyan jó nekik így szorosan egymás mellett.

Wellness a Tandzsi-Tibi- Elődke rezidencián

Mivel ilyen hősiesen helytálltunk a pusztító influenza idején, Anyukám megjutalmazott minket egy 2 napos wellness programmal a házában és annak környékén.

Kedden este értünk jöttek két kocsival, bepakoltuk az összes gyereket, némi ruhát és pelenkát, majd útnak indultunk Tandzsiék háza felé.
Kissé szorongva vágtam neki az útnak - Berci itthon maradt mert ő dolgozott, csak én mentem a 4 gyerekkel - izgultam ki hogy fogja bírni a strapát (megszállók és megszállottak).

Tandzsi, Tibi, Elődke már izgatottan várták, hogy gyerekzsivaj töltse be a házat.
Hát, betöltötte....

Kori Simi Nino boldogan és felszabadultan rohangásztak a házban, legkevesebbet a saját szobánkban voltak.
Bódi a földön hempergett vagy éppen sírt.

Este értünk oda, Simi már jó éhes volt mikor Tibi már kapott egy szelet kenyeret és azt meglátta Simi a kezében és vágyakozva kérdezte mint aki nem evett mér hetek óta:" - Ezt a hűtőben tajájtad?? "
Aztán mindenki kapott Tandzsitól vacsorát meg Maci kávét. Nimród a harmadik "Mati táté" után is követelte az újabb adagot.
Tibi mesélt nekik a Varró Dániel könyvből. Amit itthon furcsának találtak, azon ott nagyon jót szórakoztak, hangosan kacarásztak a szókimondó verseken: Nimród rádőlt Tibire, Kori dőlt a nevetéstől, Simi a fáradtságtól.

Szerdán bementünk Fehérvárra, két fordulóval mert együtt nem fértünk be Anyu kocsijába.
Sétáltunk a belvárosban, beültünk sütit enni és kávézni, a gyerekek megcsodálták a harangot, Simike pedig a templom falára kitett feszületre felkiáltott: "Anya nézd ott egy fára mászó szobor!".
Az én templomba járó kisfiam, hiába...

Nimród a cukrászdában pöttyös sütit kért, mert az hasonlított legjobban a Túró rudira, Kori és Simi színes cukros csigát választott, Bódi napfürdőzött. Anyuval kávéztunk. Olyan jó volt!

Kori és Simi nagyon rendesek és szófogadóak. Tavalyhoz képest amikor utoljára jártunk itt, kisangyalok lettek: jönnek, csinálják, szót fogadnak. Nimród felér 3 tavalyi KoriSimi párossal, dehát ő ilyen.
Vad, öntörvényű, önérzetes, akaratos. De tanul, utánoz, beszél. Alakul.
Sütizés után bementünk Anyu munkahelyére (egy stúdió alakformálóval- megkezelt).
A gyerekeknek nagyon tetszett az egzotikus kialakítású női szépség kuckó, főleg a vizes autómata amiből annyit ittak, hogy Simi 3 utcai pisilés után Tibi kocsiját is teleengedte.

Hoztuk, vittük őket, nagyon tetszett nekik a kaland.

Délután a kertben rohangáltak kifulladásig. Kimaradt a délutáni alvás, így korán este már ágyban voltak.
Meg én is. Meg Anyu is. Meg a többiek is.

Csütörtökön Velencét jártuk be.
Anyu felkutatta az egyetlen ráérős kozmetikust és fél órára beülhettem egy festésre, addig a gyerekek a kocsiban aludtak (na ezt nevezem én wellnessnek!).
Majd felkerestük a turkálót ahol csupa rémes rongy volt viszont Kori talált két csatot amit szépen kért, hogy vegyem meg. Megvettem.
Tandzsi körözött a kocsival, így őrizte a fiúk álmát amíg mi lányos programoztunk.
Nem mondom, hogy nem volt kalandos....

Vásároltunk az ebéd utáni sütihez, elmentünk ebédért, majd őzikét nézni Tibi barátjához. Az őzike nem jött elő a kis házikóból de azért így is látható volt, Nimród mérgesen kiabált is neki: "- Nanona dede dide Dődide! "(Azonnal gyere ide Őzike!) - bevallom erre én sem merészkedtem volna elő...

Anyu sütött főzött nekünk, vitt minket mindenhova, Tibit pedig ölelgették és nevettették a gyerekek na és feldúlták amúgy csodásan rendezett otthonát. Jószívűen hagyta (mert azért ő is nagyon jól szórakozott).
Olyan jó volt Elődkével beszélgetni és nevetni, az én kis Dudukámmal, Lacikámmal.

Ünnep volt ez a pár nap, még annál is több nem csak nekem de a gyerekeknek is.

Simi rég volt ilyen felszabadult és közvetlen. Még azt is tudja, hogy Tandzsi az ő Nagymamája.
A gyerekek szerették volna ha "Apa is oda költözik!".

Sokat ettünk, nevettünk, levegőztünk.

Mindent megkaptunk ebben a két napban.

Köszönöm Anyukám, Tibi és Elődke!

Zsirocska utazik

 

Berci nevezte el így a legnagyobb szeretettel. Boldikám a majdnem 9 kilóját az anyatejjel szívta magába.
A főzelék nem, a gyümölcs is alig megy le. Csak a tejecske éjjel-nappal...
A feje hátul zsírpárnás, az arcocskája egy nagy puffancs: Zsiri, Zsírci, Zsirocska.
Annyira de annyira szeretjük ezt a csodálatos testet!