Ne irigyelnek

"Részvétem."
"Nem irigyellek."
"Nagyon nehéz lehet."
"Négyen vannak? Tejóég..."

Ezeket kapom mostanában.

Pedig most épp nem érzem magam annyira szánalomra méltónak.

Van napirend, elfáradnak a szabadban, süt a nap, barnulnak, barnulok.
Eszik a gyümölcsöt.

Még nem vagyok 30.
Van négy gyerekem.
Ebből három kitünően eljátszik nélkülem a játszótéren. Leülnek egy rakásba a homokba és fagyiznak, sütiznek, lapátolnak. Néha hoznak nekem egy homok kávét, Bódinak egy homokfőzeléket.
Vagy kergetik egymást mert "ők az állatok az erdőben" - Bambik ahogy Kori mondta.

Olyan jó nekik így szorosan egymás mellett.

Wellness a Tandzsi-Tibi- Elődke rezidencián

Mivel ilyen hősiesen helytálltunk a pusztító influenza idején, Anyukám megjutalmazott minket egy 2 napos wellness programmal a házában és annak környékén.

Kedden este értünk jöttek két kocsival, bepakoltuk az összes gyereket, némi ruhát és pelenkát, majd útnak indultunk Tandzsiék háza felé.
Kissé szorongva vágtam neki az útnak - Berci itthon maradt mert ő dolgozott, csak én mentem a 4 gyerekkel - izgultam ki hogy fogja bírni a strapát (megszállók és megszállottak).

Tandzsi, Tibi, Elődke már izgatottan várták, hogy gyerekzsivaj töltse be a házat.
Hát, betöltötte....

Kori Simi Nino boldogan és felszabadultan rohangásztak a házban, legkevesebbet a saját szobánkban voltak.
Bódi a földön hempergett vagy éppen sírt.

Este értünk oda, Simi már jó éhes volt mikor Tibi már kapott egy szelet kenyeret és azt meglátta Simi a kezében és vágyakozva kérdezte mint aki nem evett mér hetek óta:" - Ezt a hűtőben tajájtad?? "
Aztán mindenki kapott Tandzsitól vacsorát meg Maci kávét. Nimród a harmadik "Mati táté" után is követelte az újabb adagot.
Tibi mesélt nekik a Varró Dániel könyvből. Amit itthon furcsának találtak, azon ott nagyon jót szórakoztak, hangosan kacarásztak a szókimondó verseken: Nimród rádőlt Tibire, Kori dőlt a nevetéstől, Simi a fáradtságtól.

Szerdán bementünk Fehérvárra, két fordulóval mert együtt nem fértünk be Anyu kocsijába.
Sétáltunk a belvárosban, beültünk sütit enni és kávézni, a gyerekek megcsodálták a harangot, Simike pedig a templom falára kitett feszületre felkiáltott: "Anya nézd ott egy fára mászó szobor!".
Az én templomba járó kisfiam, hiába...

Nimród a cukrászdában pöttyös sütit kért, mert az hasonlított legjobban a Túró rudira, Kori és Simi színes cukros csigát választott, Bódi napfürdőzött. Anyuval kávéztunk. Olyan jó volt!

Kori és Simi nagyon rendesek és szófogadóak. Tavalyhoz képest amikor utoljára jártunk itt, kisangyalok lettek: jönnek, csinálják, szót fogadnak. Nimród felér 3 tavalyi KoriSimi párossal, dehát ő ilyen.
Vad, öntörvényű, önérzetes, akaratos. De tanul, utánoz, beszél. Alakul.
Sütizés után bementünk Anyu munkahelyére (egy stúdió alakformálóval- megkezelt).
A gyerekeknek nagyon tetszett az egzotikus kialakítású női szépség kuckó, főleg a vizes autómata amiből annyit ittak, hogy Simi 3 utcai pisilés után Tibi kocsiját is teleengedte.

Hoztuk, vittük őket, nagyon tetszett nekik a kaland.

Délután a kertben rohangáltak kifulladásig. Kimaradt a délutáni alvás, így korán este már ágyban voltak.
Meg én is. Meg Anyu is. Meg a többiek is.

Csütörtökön Velencét jártuk be.
Anyu felkutatta az egyetlen ráérős kozmetikust és fél órára beülhettem egy festésre, addig a gyerekek a kocsiban aludtak (na ezt nevezem én wellnessnek!).
Majd felkerestük a turkálót ahol csupa rémes rongy volt viszont Kori talált két csatot amit szépen kért, hogy vegyem meg. Megvettem.
Tandzsi körözött a kocsival, így őrizte a fiúk álmát amíg mi lányos programoztunk.
Nem mondom, hogy nem volt kalandos....

Vásároltunk az ebéd utáni sütihez, elmentünk ebédért, majd őzikét nézni Tibi barátjához. Az őzike nem jött elő a kis házikóból de azért így is látható volt, Nimród mérgesen kiabált is neki: "- Nanona dede dide Dődide! "(Azonnal gyere ide Őzike!) - bevallom erre én sem merészkedtem volna elő...

Anyu sütött főzött nekünk, vitt minket mindenhova, Tibit pedig ölelgették és nevettették a gyerekek na és feldúlták amúgy csodásan rendezett otthonát. Jószívűen hagyta (mert azért ő is nagyon jól szórakozott).
Olyan jó volt Elődkével beszélgetni és nevetni, az én kis Dudukámmal, Lacikámmal.

Ünnep volt ez a pár nap, még annál is több nem csak nekem de a gyerekeknek is.

Simi rég volt ilyen felszabadult és közvetlen. Még azt is tudja, hogy Tandzsi az ő Nagymamája.
A gyerekek szerették volna ha "Apa is oda költözik!".

Sokat ettünk, nevettünk, levegőztünk.

Mindent megkaptunk ebben a két napban.

Köszönöm Anyukám, Tibi és Elődke!

Zsirocska utazik

 

Berci nevezte el így a legnagyobb szeretettel. Boldikám a majdnem 9 kilóját az anyatejjel szívta magába.
A főzelék nem, a gyümölcs is alig megy le. Csak a tejecske éjjel-nappal...
A feje hátul zsírpárnás, az arcocskája egy nagy puffancs: Zsiri, Zsírci, Zsirocska.
Annyira de annyira szeretjük ezt a csodálatos testet!

Ninó nem akar fogat mosni

Nyomom a fogkrémet, kikabálok a fürdőszobából:

- Nimród, gyere fogat mosni!
- Nem!
- Nimród gyere légyszíves fogat mosni!
- Nem!
Kori: - Menjél Ninóka mert különben büdös lesz a szád!
Simi: - És akkor nem fognak megcsókolni!
Kori: - Akarod, hogy megcsókoljanak?
Ninó: - Dide! (Igen)
Simi: - Akkor menjél fogat mosni!
Ninó: - Nem!

Jót kuncogtam ezen a kis társalgáson, majd felkerestem Ninót a cirkuszsátorba a fogmosószettel.

Március 15. kirándulás

Egy kissé megbolondultam a kirándulás lehetőségétől. Talán még sosem esett ilyen jól a végeláthatatlan túra 4 gyerekkel a mammutfenyőkhöz és a nádastóhoz (ami most csak nád, nyáron tó).
Jó idő volt, a hosszú séta után alig bírtak haza jönni utána pedig 3 órát aludtak.
Ez volt csütörtökön.

Igen!

Igen! Kirándultunk!
Igen, mind a hatan!
Igen, el sem hiszem!

Regenerálódás

Megint egy nyugodalmas éjszakánk volt, senki nem hörgött, szenvedett, kiabált, lázasodott.

Boldit szoptatni kell éjszaka, nem is lenne erőm megvonni tőle eme táplálékot ami sejtésem szerint inkább lelki mint fizikai szükségletét elégíti ki.

Szerintem javulnak, holnap megpróbálom elküldeni őket oviba ha nem produkálnak valami újat - én már semmin sem lepődnék meg.

Ma ebédre mentünk Berci szüleihez.
Nagyon örültek nekünk, kis gyermekeink nagy rajongói Nagypapának és Nagymamának (szeretet, melegség, finom ebéd, törődés és meleg szoba a kellemes délutáni alváshoz - ez várta őket).

Simi egész ebéd alatt csevegett, affektált örömében, Korinka nevetgélt, Nimród Nagypapázott egyfolytában, engem pedig megérintett a szabadság szele: Berci elrabolt ebéd után 3 órára csatangolni (IKEA és egyebek).
Mondanom sem kell, fantasztikus élmény volt kimozdulni ilyen hosszú idő után.

A gyerekek nagyot aludtak (Simike hatalmasat), jókedvűen vártak vissza minket.
Nimród nem szállt le a Nagypapáról egész délután, féltékenyen ellökött mindenkit aki fenyegette pozícióját.

Ilyenkor édesek, aranyosak csak betegek ne legyenek egy darabig amíg kiheverem ezt a négy gyerekes influenzás megrázkódtatást.