Nyugalmas éjszaka

Az éjszaka nyugodtan telt. 

Ninókámat és a többieket fél 11 körül sikerült letenni aludni. 
Berci 11 után érekezett meg nagyon fáradtan de legalább itt volt.

Még mindig Boldival alszom, így Berci befeküdt Ninó mellé próbálom elkerülni az összefertőzést de tudom, hogy ez igazából nem is rajtam múlik, nem lehet ezt kivédeni, csak próbálom.

Néha felhörgött Nimród de nem ébredt, nem fulladt. Reggel is ugatott egy keveset és még mindig sápadt de ez már nem olyan ijesztő.
Én sokszor keltem és néztem a gyerekeket mindenki lélegzik e, Boldit mindig szoptatással altattam vissza úgyhogy reggelre szegénykém eléggé tele volt.

Simi nagyon csúnyán köhög és lázas is volt elalvás előtt, Kori csak reggel krákog elég kitartóan. 

Még mindig sokkos állapotban vagyok a tegnap történtek miatt és kikészít az aggódás, a lerobbantságom, a félelem, hogy Boldi lesz a következő és, hogy az egész telünk ilyen lesz.

Mindenkire szeretettel gondolok aki kruppos, bronchitises, asztmás, hörgős, fulladós gyereket nevelget és éjszaka nyitott ablaknál alszik (mint mi is ma éjjel).
Köszönöm a tanácsokat és a gondolást és azt, hogy nem lett nagyobb baj.

Kőkemény krupp

Az ördög nem alszik vagy a JóIsten próbatétele ez...

Nimród a délutáni alvásból olyan fulladással ébredt amilyet én előtte még sosem láttam. Pedig van egy kruppos gyerekem de ezek után Korika kruppja csak kruppocska.

Nimród kőkeményen fulladt, hála az égnek volt itthon Rectodelt kúp amit előtte sosem adtam és azt sem tudtam mennyi kell Ninónak de miután úgy láttam, hogy vagy beadom vagy megfullad így belőttem lesz ami lesz. Az üvöltéstől még jobban fulladozott de betakartam egy nagy paplanba és kimentünk az erkélyre ahol hűvös volt a levegő. 
A párásító is ment itthon és inhaláltunk is alvás előtt de ezek szerint ez sokkal komolyabb kruppos roham volt amint amit én eddig ismertem.

Még vagy 40 percen keresztül hörgött az ölemben hol felakadt a szeme hol elaludt de nagyon hangosan sípolt. Mindenkit hívtam akit csak lehetett, hogy mikor kell mentőt hívni. 5-ből csak ketten vették fel, egy anyuka és a nővérem, később Anita is vissza hívott (1 hete volt Ágostonnal ugyanígy de neki mentőt kellet hívnia mert első roham volt és se kúp de párásító nem volt otthon és elájult  a gyereke).

Nem tudtam hol az a pont amikor hívni kell. Levegőt kapott de hangosan vette, ijesztően hangosan, a telefonba pedig mindenki azt mondta várjam meg amig hat a kúp a lényeg, hogy nem fuldoklik már.

Ültem az erkélyen, öleltem azt a kicsi kis fulladozó testet és nem tudtam mi lesz ha kórházba kell menni hiszen az újszülöttem ott alszik a másik szobában, kivel hogyan kerül be?
Istenem segíts!

Berci fotózni volt egy esküvőn, Misi egy távoli rokon nősült Dunaújvárosban. Még az a szerencse, hogy saját kocsival küldtem el, hogy ne várjon arra, hogy haza hozzák -így még ma haza ér a holnap reggel helyett.


Péter jött 4-re ez volt Isten ajándéka mert ha nincs itt és egyedül csinálom akkor lehet, hogy  elbukok. 
Hozta a lázcsillapítót míg én rátartottam a levegőt a ziháló Ninóra, aztán hozta a kúpot amit benyomtam, aztán segített az erkélyre mennem a gyerekkel és betakart minket mert én egy szál pólócskába rohantam ki vele és azért már elég hideg van.
Aztán a gyerekekkel játszott mert őket is el kellett terelni a pánikról.


Majdnem egy órát ültünk ott kint, Ninó egyszer csak felállt és elsétált, bement játszani akkor már tudtam, hogy jobban van de még vagy 2 órán át hörgött mint az a csúnya kistestű kutya amelyik tényleg mindig hörög.


Sokkoló volt ez az egész. Hiába tudtam mindent, hallottam mindent , hogy mit kell csinálni, ez abban a pillanatban teljesen másképp történik. Ezt nem lehet higgadtan kezelni mikor fuldoklik a gyereked, ott van 3 másik amelyikből az egyik újszülött és a férjem 1 órányira lakodalomban. Hála az égnek, hogy nem kellett mentőt hívni, mert nem is akartam mert mindent tudtam, hogy hideg levegő meg inhalátor, meg kúp na de akkor is az a hörgés meg a láz meg az arca, hogy rosszul van....


A gyerekorvos vissza hívott és elnézést kért, hogy éppen futni volt és nem tudta felvenni, mindent elmondott, kúpot legközelebb hajnali 5-kor kaphat, sinecodot adjak még és lázcsillapítót ha meg nincs láza akkor menjünk sétálni. 
Rendes ez az orvos, mindig félek, hogy hülyének néz de ha felveszi hétvégén is sőt még vissza is hív akkor elviselem ha tényleg annak tart.


Este 7-kor lementünk Péterrel és az összes gyerekkel felpakolva. 
Hihetetlen jófej Péter, mindent megcsinál amit kérek, nem gondoltam volna mikor 18 évvel ezelőtt én pelenkáztam...
Szereti a gyerekeket, nem csak kötelességből segít sőt még nagyon jókat nevet is Simin, hogy retteg, vagy Korin, hogy okoskodik meg Ninón, hogy mennyire édes és Boldi "miniségét" is szeretettel figyeli. Szóval Péter jó nagyon.


Kori és Simi egy-egy oldalról csimpaszkodtak Péterbe nagyon édesek voltak. Kori várta, hogy találkozzunk egy rókával, Simi rettegett, hogy találkozunk egy rókával. 
Nem találkoztunk.
(Pedig 2 napja Berci lefotózott egyet a házunk előtt!)


Ninó a testvér kocsi első ülésén utazott, már nem hörgött egyáltalán és tetszett neki, hogy ő a vonat vezetője, Boldi pedig hátul az utas. Mivel én toltam én lettem a krumplifejű palacsinta a gyerekek szerint - ezen jót mulattunk.
Egy nagy kör után haza jöttünk, vacsora és fürdetés után Péter elment.
Hálásan köszönöm neki, hogy itt volt és mindenben segített. Azért ő is megijedt de jól leplezte. Mikor Ninó jobban lett csak akkor mondta, hogy "ez durva volt".


Ninóka egész este olyan fal fehér fejjel mászkált, hogy ijesztő volt. Évi csak most mondta, hogy ez a holdvilág kép és a kúptól van. Félelmetes  jelenség.

Boldit nagyon féltem, nem tudom mi lesz ha elkapja ezt a vírust, odáig már nem fajulhat ez a dolog, egyszerűen van olyan, hogy kész, elég...


Én soha többet nem akarok ilyen napot. 

4 beteg kicsi gyerek

Nimród éjszaka lett kruppos, Simi lázas volt még tegnap este is, Kori nagyon csúnyán köhög, Boldi megint náthás nagyon remélem ő nem jut el a köhögésig mert akkor sakk-matt.
Nagyon betalált ez a durva ovis vírus.
Óránként keltem hol Ninó hörgésére, hol Boldi tekergős szörcsögésére.
Senki nem mondta, hogy könnyű lesz...

Bánatos szemek mindenfelé

Vannak pillanatok amit nem felejt el az ember. 
Én biztos nem fogom elfelejteni Simi mai arcát mikor érte mentem az oviba. Olyan szívfacsaróan szomorú és reménykedő és kétségbeesett őzike szemekkel várt az ajtóban. 
Már sorba álltak negyed 4-kor, hogy kimennek az udvarra és akkor Simike ott leselkedett a sorban, hogy mikor megyek már és csak annyit mondott neki az óvónéni, hogy "na látod itt van Anya nem kell sírni".
Anita is azt mesélte, hogy mikor mentek át a Csiga csoportba - mert ott kellett ma aludniuk mert olyan kevesen voltak a többi csoportban is - akkor nagyon sírt, hogy nem akar bent lenni. 
Hajszálon múlt, hogy ma elengedtem mert volt bennem valami, hogy ő is beteg lesz és tessék estére lett egy kis láza is és már ő is köhög ahogy a nővére. Ráadásul megkímélhettem volna ettől a szomorúságtól.
Nem akarom azzal sanyargatni magam, hogy felidézem a fejét mikor megláttam de ilyen kis Simikéje senkinek nincs.

Aranyos és kedves Zsófi jött ma megint (csütörtökön segít már harmadszorra) így rohantam Simiért, hogy ébredésre ott legyek - miután beszéltem Anitával és megszakadt a szívem -.
Simit elvittem cukrászdába és választott egy marcipán tigrist, utána boltba mentünk aztán haza. Jó volt csak kettesben lenni.
Félre tehetném már azt a kínzó empátiámat mert nehezen viselem, hogy szenvednek ezek a gyerekek. Ide-oda rohanok, hogy mindenkinek meglegyen a vitamin, a gyógyszer, az evés-ivás, orrfújás és közben nem tudok megállni egy pillanatra vagy ha meg is állok egy kicsit (végre ma társasoztunk egyet és lementünk kicsit hintázni)  az kevés nekik és közben elmondhatatlanul fáradt vagyok és nem tudom úgy csinálni, hogy az jó legyen, pedig akarom.
Úgy érzem meg vagyok kötve, a fáradtság és ez a "mission impossible" blokkol rettenetesen.

Zsófi szívből és teljes energiával segít nekem, hogy legalább ez az egy délután könnyebb és vidámabb legyen. Elrakta a ruhákat, játszott, rajzolt (velük) enni-inni adott nekik és kivette az összes feladatot a kezemből amit tudott és még így is maradt bőven.
Nimród szereti Zsófit, belemarkol a pólójába és ringatózik a kezében. 

Ez most tényleg nem panaszkodás ezek tények. Rengeteg a munka, kevés az öröm és nagyon nehéz most a gyerekeknek. Remélem be tudom pótolni azt ami most elvész.

Berciről nem tudom mit írhatnék, dolgozik, dolgozik, dolgozik....

Szemklinika megint és váratlan helyzet

Ma hajnalban megint megcéloztuk a Tömő utcai klinikát, hogy Boldi szeme végleg rendbe jöjjön. Szerencsére a csecsemőket előre veszik úgyhogy nem kellett végig várni a sort de elég sok szörnyűséget láttunk még így is, sok beteg szemű kisgyereket és az nagyon rossz volt.
Elvileg most már rendben lesz, de megint el volt záródva a csatorna lenti része úgyhogy szondázni kellett mindkét oldalon.
 
Kori itthon van, Simit elvittük korán reggel az oviba ami nem nagyon tetszett neki.
Nagymama jött 7-re, hogy vigyázzon az itthoniakra.

Berci megint éjjel dolgozott a képeken mert ma reggelre el kellett készülnie, Boldit éjjel 3-kor hoztam vissza magam mellé addig együtt voltak a dolgozóban, hogy tudjak pihenni. Boldi 11-kor rákezdett úgy igazán és nem akart megnyugodni én pedig képtelen voltam ellátni anyai teendőimet így evés után Berci elvitte, hogy megnyugtassa. Az autósülésben szundikált mikor megtaláltam, Berci még gépezett, Boldit vissza tettem az ágyba.


A klinika után 11-re értünk haza. Befejeztem a levest amit a Nagymama elkezdett, majd beadtam a gyógyszereket utána pedig letettem őket aludni. Kori bevonult a kis szobába, azt mondta ott alszik egyedül vagy legalábbis csöndben lesz.  Betartotta talán aludt is de legalább nem volt zajjal, nagyon jólesett. 
 Nagypapa ment Simiért az oviba, és váratlanul az ausztrál rokonokkal jelentek meg a lépcsőházban.
Már kétszer volt róla szó, hogy jönnek a mai napról viszont nem úgyhogy elég rosszul lettem mert az ágy nyitva volt és nem volt porszívózva mert örültem hogy végre pihenhetek délután. 
Tessék, erre megjöttek váratlanul és ez nagyon rosszul esett mert eddig mindig elpakoltam mindent most, hogy nem tudtam, hogy jönnek nem volt rend mivel egész délelőtt nem voltam itthon. Mérges vagyok.

Üvöltés

Este 6-tól 8-ig mindenki üvöltött ma nálunk. Berci persze dolgozott, nem volt itthon úgyhogy ő nem lehetett részese ennek az idillnek.
Minden estét egyedül csinálok, az etetést, fürdetést, fektetést és már kedvem sincs bele olvasni más blogjába ahol arról írnak milyen jó mikor apa haza érkezik a fürdetésre és utána együtt a család - mert csak elszomorodom.
Még sosem voltam ennyit a férjem nélkül és pont most amikor megszázszorozódott a feladat itthon neki meg még sosem kellett ennyit dolgoznia, hogy mindenre teljen, hogy a minimál szinten kijöjjünk hónapról hónapra.
Szeretném ha rendben lenne a lakás amikor lefekszem aludni de sírva fogom meg a felmosót és pakolom el a rengeteg gyerek ruhát felét a szennyesbe felét a szerkénybe, és legszívesebben káromkodom mikor még egy tányért el kell mosnom mielőtt befekszem az ágyba. 

Kornélia tegnap éjjel krupposan köhögött úgyhogy nem engedtem oviba. Elég sápadt is meg lassabb mint szokott lenni de még így is energikus megszenvedek vele minden délutáni alvást mikor itthon van. Nem tudok pihenni mellette sem és ha rácsukom az ajtót akkor sem mert nem képes megmaradni és csöndben pihenni, elaludni, megnyugodni. Mindig mocorog, vagy a zokniját tépi, vagy kitalálja, hogy szomjas vagy pisilnie kell szóval mindent bevet és roppant idegesítő. Hangosan leszidni nem lehet mert akkor Nimród ébred, ha meg hagyom, hogy a másik szobában játszon akkor tuti zajong valamivel vagy csörömpöl majd megjelenik, hogy mi nem jó. 
Ez csak azért rémes mert nekem kell a nap közepén az a 2 óra csönd és nyugalom mikor nem mozdul senki és semmi. Boldit könnyű altatni ha magam mellé veszem az ágyon, Ninó is alszik, Simi is ha itthon van, de Kori valami rémesen ellenálló és ezzel nagyon lefáraszt. 
Szóval jó kis hétnek nézek elébe nagyon el fogok fáradni a hátralévő napokban az biztos.

Ma eljött Anyukám segíteni. Ő vitte le Korit a dokihoz (nem mehet a héten oviba) utána csinált ebédet meg sütött sütit és a konyhát is rendbe rakta.
Este aztán nem értette (a telefonba) hogy lehet 9-kor megint rendetlen mikor ő tisztán hagyta itt de mondtam, hogy azóta többször megetettem négy gyereket akik halmozzák a mosatlant meg morzsáznak meg ilyenek. 
Anyu azt is kérte, hogy ne mondjam egyfolytában, hogy sajnálom a gyerekeket. Tényleg mindig ezt mondom, hogy jaj szegény Simi egész nap egyedül van az oviba meg jaj szegény Ninó egy mesét nem tudok neki elmesélni meg jaj szegény Kori, hogy itthon van és nem tudom szórakoztatni szegényt. 
Egyébként ez tényleg jellemző rám mindig azon agyalok, hogy miért sajnáljam őket. Nem tudatosan de Simit tényleg sajnálom az ovi miatt mert olyan kis pici meg félénk de valóban nem jó ha ezt meghallja...

Péter délután 4-re jött vigyázni amíg én elmentem Simiért aki a bátorság próbáját kiállta és egyedül (tehát a testvére nélkül) végig csinált egy teljes napot az oviban ott alvással. 
Amikor megláttam ott állt az óvónéni mellett és vágyakozva nézett a kapu felé majd mikor észrevett akkor elkezdett felém sétálni és egyre jobban mosolygott. 
Én annyira szeretem ezt a kis félénk Simonkát és úgy fognám ott egész nap a kezét és látnám, hogyan boldogul és megvédeném mindentől.
Azt mondta hazafelé az autóban, hogy  bent volt a kis házban és akkor oda mentek gyerekek és kizavarták, hogy az az ő házuk (húúúú ilyenkor nagyon mérges vagyok).
Ekkor aztán jött egy kis tanbeszéd, hogy védje meg magát az oviban hiszen itthon is megküzd a dolgokért, az oviba se meneküljön ne hagyja, hogy bántsák. 
Aztán persze jött egy kis meglepetés a sparból mert nekem akkor is egy kis hős, hogy "kibírta" bátran.
De ez is olyan Simis, hogy választott egy kinder tojást amibe szuper kis állatka volt (végre nem valami ronda színű zombi) és nagyon örült neki és izgult, hogy Kori el ne vegye és betette a zsebébe de este 8-kor már nem találta, eltűnt.


Boldi 2 napja szinte egész este üvölt, eddig bírta amíg a nagyokat rendezgettem de most úgy tűnik kezd okosodni nem akar kimaradni semmiből.  Egyszer magamra kötöm, aztán az autós ülésbe teszem ha ez sem jó, vissza az ágyba.
Nimród úgy érezte ma csak ő simogathatja, így Boldi feje fölött heves verekedésbe kezdett mikor Simi is  Babázni akart. Hát ezt elég nehéz nyugodtan elhárítani.


Ha lenne időm biztosan bekukkantanék más sok gyerekeshez is, hogy ott mi megy esténként, különösen az apátlan megoldások érdekelnek de mivel sem időm se energiám utána nézni így csak biztos lehetek benne, hogy én nagyon rosszul és türelmetlenül kezelem a helyzetet.

Érzékenység

Szeretem Nimród érzékenységét, "Bábá"-zik egész nap. Néha kicsit veszélyesek a szeretet akciók de azért szívből jön és nagyon igyekszik.